Hírek ...
Beavatás a magyar észjárásba
Czakó Gábor: BEAVATÁS a magyar észjárásba (Cz.Simon Bt., 2008.)
|
Kedves Olvasó az első magyar nyelvrégészeti kötetet tartja kezében. A nyelvrégész a nyelv
mélyére merül, de nem csupán a nyelvet, mint olyant kutatja, ahogy a régész sem a földet
meg a vizet tanulmányozza, hanem a földben-tengerben lappangó emberi hagyatékot.
Mindketten leletekkel dolgoznak.
A leletek tények, ám értelmezésükhöz a nyelvrégésznek konyítania kell a nyelven kívül
a néprajzhoz, történelemhez, valláshoz, mitológiához, s mindahhoz, amit a leletek megkívánnak.
Szükség esetén segítségül kell hívnia ezeknek a tudományoknak a szakembereit.
|
A régész kiássa a tárgyakat, ill. azok töredékeit, nyomait, a nyelvrégészet leleteit nem
kell keresni. A szóbeszédben közszájon forognak, csak éppen valamiért elkerülte figyelmünket
bizonyos szavak és kifejezések sokasága, egymáshoz való viszonya, a szerkezetekben és egyéb
nyelvi elemekben megőrződött értemények, hitemlékek, szokások, világszemlélet, észjárás,
és így tovább. A nyelvrégész megtisztítja a szavakat-szólásokat a megszokás porától.
Egyetlen példa a könyvben szereplő ezernyi lelet közül. Kínai és mongol régészek számos
hun sírban találták a csontváz alatt nyílhegyeket. A hunok ivadékai, az ujgurok napjainkban
is belelőnek a sírba a tetem lebocsátása előtt, hogy a rossz szellemeket elriasszák.
Ugyanezt tették régen a székelyek is, mi pedig máig azt mondjuk az elhunytra: lőttek neki.
Könyv: Czakó Gábor: BEAVATÁS a magyar észjárásba. 2009.feb.12.
<vissza<
|