A hangok ősi jelentése - a magyar nyelvbenVarga AndrásBevezetés"A magyar nyelv eredete nagyon messzire nyúlik vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött és struktúrája visszanyúlik arra az időre, amikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. A magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb emlékműve egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, elhanyagolják, úgy a nyelvkutatásban, mint a régészetben... A magyar nyelv eredete ennél (az egyiptomi templomok építésének csodálatosságánál) sokkal csodálatosabb jelenség. Aki megoldja, isteni titkot fog elemezni, és a titkok első tézise ez: kezdetben vala a szó, és a szó Istennél volt, és a szó lett az Isten." Sir John Bowring További gondolatébresztőim voltak:
Ez utóbbi sajnos negatív értelemben, mert következetesen azt a benyomást kelti, hogy a magyar nyelvnek saját szava nincs, és az általa használt szavakat a legkülönbözőbb, szomszédjában élt népektől szedegette, koldulta össze. Ennek a nézetnek ellentmondanak úgy szavaink és szóképzésünk, mint nyelvtanunk. Miért? Mert létezhet-e önálló nyelvtan önálló szóképzés nélkül? A válasz: nem valószínű. Az biztosan állítható, hogy a magyar nyelv fejlődése során sok idegen szavat átvett, beépített, de az, hogy ne lett volna önálló szóalkotása, az logikailag semmilyen módon sem támasztható alá. Az logikus, hogyha önálló nyelvtana van, akkor volt önálló szóképzése is a magyar nyelvnek; és ezeken a lapokon a magyar szavak ősi képzésének világába próbálok behatolni. A nyelvtan egy másfajta gondolatmenetet követel, és ezért máshol van kifejtve (lásd JMNY). Keressük az „ősi rendet”, ahol a szavak megtelnek elveszített jelentésükkel. Ezzel a tanulmánnyal két hibát lehet véteni: ha valaki csak egy játékos elme szüleményének tartja az egészet és eldobja, nem hasznosít belőle semmit, vagy ha valaki minden jelenleg használt magyar szót ilyen elemzés alapján akar megérteni. A helyes út valahol középen leend. Megjegyzés: a JMNY-re többször is történik utalás, a JMNY egy lehetséges ősi magyar nyelvtan leírását tartalmazó tanulmány. A hangokMássalhangzók felsorolása:B, C, CS, D, DZ, DZS, F, G, GY, H, J, K, L, LY, M, N, NY, P, R, S, SZ, T, TY, V, Z, ZS Magánhangzók felsorolása:A, Á, E, É, I, Í, O, Ó, Ö, Ő, U, Ú, Ü, Ű A mássalhangzókrólÉrtelmezésüket lásd a következő lapokon. Minden hanghoz alapvetően egy értelmezés tartozik. Néha az alapértelmezés kitágul, ezekben az esetekben tágabb jelentés is megfogalmazódik. A hangok értelmezése mindig a hangok alatt, az első sorban található. Ezek az értelmezések legtöbbje vagy sejtett, vagy ismert a magyar nyelvvel foglalkozók körében. Ilyen például az SZ hang értelmezése: mindenki érzi, hogy a szűkösség kifejezésére mindig SZ hangot tartalmazó szavakat használunk. Minden esetre ebben a munkában mindegyik hangunknak igyekszünk jelentést találni, mert abból indulunk ki, hogy minden hang bírt valamilyen jelentéssel. A hangok jelentésének értelmezése mellett még egy értelmezés újszerű, amely a lágy mássalhangzókhoz kapcsolódik. Nevezetesen: az elöl álló, kemény, eddigi jelentését tovább hordozó mássalhangzó és J, saját jelentéstartalmát hordozó, az előző jelentéshez sajátját hozzáadó mássalhangzó összeolvadásából képzettnek feltételezzük. Ezzel a feltételezéssel egészen jó, sőt, mint látandó, nagyon jó eredményeket lehet elérni - lásd az NY, GY.... hangoknál. Másik, ezzel egyenrangú feltételezés lenne, hogy mássalhangzó kiejtését ( megszűnését) jelöli, de ezzel most itt egyáltalán nem foglalkozunk. Megjegyzés: Ősi rovásainkban is ezeknek a hangoknak önálló jelük van, tehát már úgy a rovó, mint az olvasó ismerte és használta ezeket a hangokat. A magánhangzókrólAz alábbi csoportosítás közismert: 1) mély hangrendű hangok: A, O, U 2) magas hangrendű hangok E, I 3) a kettő között: Ö, Ü Értelmezésük: A magas hangrendű magánhangzók alapvetően a fenti, leggyakrabban a szellemi élethez és fogalomkörhöz kapcsolódást, a mély hangrendű hangok az alsó, leggyakrabban fizikai jellegű fogalmakhoz való kapcsolódást jelentenek. Ez egyik legősibb jelentéstartalmuk. (Bevezetésként nézzük meg él, élet, eszme, szerelem, szép, kerek... szavainkat, mind egy ESZMÉ-t fejeznek ki.) Ez az értelmezés újszerű: a legtöbb nyelvészeti kutatás - a fennmaradt írásos, régészeti leletek alapján - a mássalhangzókkal foglalkozik, a magánhangzókat azonban legtöbbször önkényesen választják meg és adják meg. Ennek legfőbb oka, hogy a régi írásokban a magánhangzókat nem jelölték, pontosabban: nem jelölték ugyanolyan módon, mint a mássalhangzókat. Megjegyzés: az viszont lehetséges, sőt valószínű, hogy bizonyos esetekben jelölték legalább az első magánhangzót, annak is csak magas vagy mély voltát... A magánhangzók jelölésének ilyen nem egyértelmű módjának magyarázatát amódon okolják meg a nyelvészek, hogy ugyanannak a magánhangzónak a kiejtése az adott korban igen-igen eltérő lehetett a különböző helyeken ugyanazon országon belül is. A magánhangzókkal kapcsolatosan további, szokásostól eltérő értelmezés a jelen munkában: a hosszú magánhangzó nem az eredeti jelentését erősíti meg, hanem arra utal, hogy összevonás történt, hangok maradtak ki az eredeti szóképből. A szó eredeti szóképének visszafejtéséhez tehát - alapvetően - mássalhangzót kell visszapótolni. A hangok jelentéseAz ősi hangok önmagukban is bírtak jelentéstartalommal, amely egyrészről nagyon tág értelmezési lehetőséget adott, másrészről, a többi hanghoz viszonyítva meghatározta annak értelmezési és jelentési körét. (Az ének, hangok és szavak kiéneklése is ide tartozik, de ez nem tárgya jelen tanulmánynak.) A hangok jelentéshordozói szerepét - már ha valóban létezik ilyen - alapvetően és elsősorban az ősi nyelvekben, ott is az ősi nyelvelemekben lehetséges felismerni. Olyan nyelvek, mint az egyiptomi, sumér-szumír, maja-indián, magyar. Jelen lapokon szinte csak magyar szavak értelmezésével foglalkozom. Meg lehet próbálni más ősi nyelvek szavai mennyire illenek bele a hangok értelmezésébe - például a függelékben található a görög ABC mondókájának értelmezése az ősi magyar hangértelmezés alapján -, azonban ezek elsősorban gondolatébresztőnek készültek. Egyéb hangokVannak olyan hangok, amelyek nem vertek gyökeret a magyar nyelvben. Ezeket általában máshogy hangzósítjuk, mint ahogyan azt más nyelvek használják, vagyis módosult a hang, valami olyannak, ami a magyar nyelvben széles körben elfogadott és ismert. Itt és most azért érdemes ezekre a hangokra rámutatni, mert ezek a hangok önálló jelentéssel bírtak, nagy valószínűséggel a magyar nyelv is használta ezeket, csak mivel önálló rovásjellel nem rendelkeztek - vagy nem tudunk róluk -, ezért csak visszafogottan lehetett ezeket használni. DZSKeleten sokszor mondják: madzsari - vagyis magyarok. Ott a dzs hang széles körben elterjedt és használt. Vannak szavaink, amelyben mi is használjuk, pl. ilyenek a lándzsa, halandzsa, de például a madzsar helyett már mást, magyart mondunk. A dzs hang nem tudott gyökeret verni a nyelvünkben, helyette máshogyan hangzósítjuk azokat a szavakat, amelyeket átvehettünk a keleti nyelvekből. A DZS hang úgy honosult, hogy átalakult. A lehetésges átalakulásokra az alábbiakat találtam:
CH ,KHLatin ábécével írva a fenti két változat ugyanazt a hangot jelenti: egy erős H hang, amely átmenet a lágy hehező H és a kemény K hang között. Írására számtalan példa van. PHLatin ábécével írva a fenti két betűvel próbálták visszaadni ennek a hangnak a jelölését. Ez se nem F, se nem P hang, hanem a kettő között van. Ha fenti hangokat bele kívánnánk helyezni az ábécénkbe, a kövekező sorrendet tudom elképzelni: A, Á, B, C, CS, D, DZ, DZS, E, É, F, G, GY, H, CH(KH), I, Í, J, K, L, LY, M, N, NY, O, Ó, Ö, Ő, P, PH, R, S, SZ, T, TY, U, Ú, Ü, Ű, V, Z, ZS. Jelen tanulmány keretein belül csak a magyar nyelvben meghonosdott hangokkal kívánunk foglalkozni, ezekhez rendelt jelentést megtalálni, a nem meghonosodott hangokkal máshol kívánunk foglalkozni. A szavak1) Az ősi szavak hangokból állnak, amelyek önmaguk is jelentéstartalommal bírnak. Megjegyzés: Ez az az alaptétel, amely bizonyítását csak azok a szavak adhatják meg, amelyeket ezen elv alkalmazásával képeztek. Minél ősibb egy beszélt nyelv, annál valószínűbb, hogy a szavak képzése tudatosan, a hangok valamilyen jelentéssel történő felruházása mentén történt. Ha a szavak átvétele egy másik nyelvből történik, és az átvevő nyelv vagy nem használja a hangok ősi jelentését - mert vagy nem ismeri ezeket a szabályokat, vagy saját magának is vannak másfajta, ettől eltérő képzési szabályai - , úgy a szó kikerül eredeti, ősi környezetéből, és nem állapítható meg összefüggés a szó hangzása és jelentéstartalma között. A hangok önálló jelentéstartalommal akkor és úgy bírnak, amennyiben egy másik hanggal való összevetésében a különbség állandó módon kimutatható. 2) A szó kimondása során a hangok egyenkénti jelentéstartalma egyre pontosabban határozza meg a beszélő gondolatát, vagyis a szó jelentését. Ez a meghatározás, vagyis a hangok egymás utáni szaporítása és a szó felépítése mindaddig történik, amíg ... (lásd a következő pontot.) 3) Egy szó akkor és úgy alakul ki, amikor a hangokból összeálló szó a beszélőnek és a hallgatónak is ugyanazzal a jelentéssel bír. 4) A szavak önmagukban nem egy tárgyat vagy fogalmat jelentenek, hanem annak egy olyan tulajdonságát, amelyet az adott helyzetben a beszélő fontosnak tart kiemelni, mert ezzel a tulajdonsággal be tudja azonosítani azt, amit mondani akar. Következmény: A szavak nincsenek egymással versenyben. Nincsenek jó szavak és rossz szavak. Minden tárgyra, fogalomra több szó, megnevezés létezik egy nyelven belül is, attól függően hogy mely tulajdonságát akarja a beszélő kiemelni az adott helyzetben, vagy milyen nézőpontból fogalmazza meg. Nem vizsgáltak köre:
A, ÁJelentéstartalma1) Fizikai síkon értelmezendő, nem szellemi síkon, kiinduló helyzet, időben valaminek az első fele. 2) Szó végén: visszautal, megerősíti, hogy fizikai síkon kell értelmezni a szót, valószínűleg egyedi példányra (vagyis konkrétra) utal (lásd JMNY). Minta magyarul
Hithez kapcsolódó szavaink
BJelentéstartalma:1) Védett helyen van, benne van, vagy abból kibújik, kiszakad, kirobban. Megjegyzés: ez a hang kiválóan alkalmas a férfi, férfiasság jelképezésére. Ezt meg is erősítik alább szavaink: bak, bag, bagzik, b@szik... Minta magyarul
BAÁL - régi Isten-név. Hangtani (transzcendentális) jelentése: kirobbanó földi élet - kiválóan megfogalmazza a tavasszal ünnepelt, tavaszi főisten nevét. BÉL is ide tartozik, származéka lehet BÉLA nevünk. CJelentéstartalma1) Leginkább ugyanaz, mint a CS hangnak. Igazán más, a CS-től eltérő jelentést nem sikerült találni, ugyanakkor pedig jelentéstartalmilag jól megfelel a CS-nek. Minta magyarul
CSJelentéstartalma1) Összekötés, kapcsolódás. 2) Kicsi. Minta magyarul
Megjegyzés: Nem kerülhető meg az eredeti hangzás megjelenése a szóban, vagyis a: csacsog, csipog, csicsereg, csiripel, csepp, csattan .. mind-mind áthozza a szóba az eseményhez kapcsolódó hangot. DJelentéstartalma1) Térben: jó, eszményi hely a térben. 2) Időben, cselekvésként: (valami) eszményi helyére törekszik. Minta magyarul
E, ÉJelentéstartalma1) Eszmei síkon értelmezendő, nem a fizikai síkon. Minta magyarul
Egyéb alapvető szavainkEMBER - eszmei(E) + Én-burok (MB) + ... + parancsol(R). Az ember meghatározása: az, akinek/amelynek egy eszmei/lelki Én-burok parancsol. Mivel földi hang nincs a szóban, ezért a következőképpen is értelmezhető: Az eszmei Én, amely megszületik (kirobban a többiből??) és parancsol - ekkor az emberben lakozó Lélek meghatározását kapjuk. EGY - eszmei(E) + haladás, kör-körösség, teljesség(G)) + jó(J). Egy gömbről van szó, annak is elvont fogalmáról, ami jó. (A jó tulajdonság kiemelése feleslegesnek tűnik.) Mivel a gömb a legtökéletesebb forma, és ez a szó annak is az eszméjét fogalmazza meg, ezért ez lehet - a felső világban - a kiinduló alap. Földi párja az AGY szó. Az AGY szó elemzése szerint materiális gömb, ami jó, elhagyva a jó jelentéstartalma az AG szót kapjuk, amit a mai magyar nyelvben a nagyon-nagyon öreg emberek megnevezésére használunk (agg), ami összehasonlítva az előzővel (agy), nem jó (nem jól működő) materiális gömbről van szó. EGYIPTOM - eszmei(E)+ gömbölyű, teljes és jó (GY) + sok, nem számolható(I) + jóságos és tanító jellegű (P) + tér(T) + földi, időben késői(O) + Én (M). A teljes és jó eszméhez kapcsolódó hatalmas, tanító jellegű földi térség, amelyben a földi Én végigéli az életét. ÉDEN - eszmei(E) + eszményi hely(D) +... + befogadó és termő (N). Az eszmének a helye, vagy olyan eszmei hely, amely termővé vált. FJelentéstartalma1) Térben a felső tér-rész, esetleg felület, és önmagában teljes és egész, megérett. 2) Időben folyamatos, hosszan tartó. Minta magyarul
GJelentéstartalma1) Térben: gömbölyű, teljes, kerek, körkörös, hajlott, hajlékony. 2) Időben: hosszan elnyúló, majd ismétlődő. Minta magyarul
Testvérhangja: KKÖR, KEREK - A feltételezett és bemutatott hang-sugallmak és jelentéstartalmak mellett a KÖR...KEREK .... szavakat eredetileg G-vel kellett volt mondani, mert eszmei tartalmánál fogva ezek gömbölyű, kerek dolgok, amelyeket a szó elején álló G hang jelölne a leghelyesebben. A 'kör' eszerint 'gör' volt, és értelmezése a következő lenne: görbe, hajlott (G) + úgy szellemi mint fizikai szférában (Ö) + bővített jelentés: ír, rajzol, ró (R). GYJelentéstartalma1) A G és a J hangok jelentéstartalma együtt (lásd ottan). Minta magyarul
HJelentéstartalma1) Egy része, egy darabja a térnek. Vagy ugyanazon a szinten, vagy lejebb/lent van, az egész térhez viszonyítva. (Ellentéte az F, amely felső tér-részt nevezi meg.) Minta magyarul
EgyébHANG - térnek olyan része (H) + földi, időben kezdeti(A) + befogadó és termő jellegű(N) + gömbölyű, kerek, hajlékony, időben hosszan elnyúló (G). A fizikai hanghullám leírása, mert: fizikai síkon a tér olyan része, amely állandóan megszületik - egyik hullám folyamatosan gerjeszti a környezetét, egyre távolabb szüli meg azt a mozgást, amely a hangot jelenti, és ez a születés folyamatos (az N és G hang között nem szerepel semmilyen plusz adat, tehát a folyamatosság az N-re vonatkoztatható). HAL_EL_ÚJA - a lenti (H) földi (A) élet (L) - (és) a fenti, eszmei (E) élet (L) - tudása, ismerete (U) jó (J) a földön, konkrétan (A). A közismert felkiáltás - Hallelúja - jelentését nem fordították le a Bibliában. Viszont így fennmaradt közel eredeti formájában, amelyet a hangok ősi jelentése a magyar nyelvben szerint elemezhetünk. Miután a HAL a halottat és a halott világot jelenti, az EL pedig az élőt, az utána következő hang pedig a KETTŐ TUDÁSÁT, ISMERETETÉT dicsőíti, mert ennek tudását jónak mondja, nyilvánvalóan olyan alkalommal mondták (ismételték) ezt a szót, amikor dicsőítették a földi és földön túli élet ismeretét, ismerőjét. Ennek a kifejezésnek a használata pontosan megfelel annak, amikor és ahogyan Jézust dicsőítik, mert feltámasztotta a halottat. Valahol találkoztam a következő értelmezéssel is: A HALott ÉL ÚJrA. Vagyis: Dicsértessék, ki ismeri a földi és földön túli életet! És biztosan vannak egyéb értelmezések is... I, ÍJelentéstartalma1) Sok, egyenként egyszerűen nem számlálható. Minta magyarul
EgyébISTEN - sok, nem számolható(I) + ős, ősi, sok(S) + tér(T) + eszmei(E) + befogadó és termő jellegű(N). Fogalom, eszme, amely kifejezi a végtelen teret, amely befogadó és termő jellegű. Ha szóösszetételként fogjuk fel és elemezzük, akkor az ŐS+TEN-ból szoktak kiindulni, ahol mind a két szónak megvan a maga jelentése. EGY AZ ISTEN - Ebben a nagyon régi kifejezésben az egy nem csak azt jelenti, hogy számszerint egy (1) Isten van, hanem azt is, hogy Isten eszmei, teljes, és jó. ÚRISTEN - Úr felbontás szerinti jelentése - tudó és parancsoló. JÓISTEN - Jó felbontás szerinti értelmezése - jóságos az anyagi világban. ÉLŐ ISTEN - Élő felbontás szerinti jelentése - az élő eszme, amely eszmei és földi is. ILONA - sok, nem számolható(I) + élő, élet(L) + földi, időben késői(O) + befogadó és termő jellegű(N) + konkrét földi(záró A). Földi nő, aki sok életet hoz létre a Földön. JJelentéstartalma:1) jó, jóságos Minta magyarul
Megjegyzés: a hang jelentése, ami jót jelent, alapja lehet az angol YES, kiejtve: jesz - és a német JA, kiejtve: ja - eredetére is, hiszen ezzel a beszélő a beleegyezését adja meg, hogy igen, ez nekem jó, ez szerintem jó. KJelentéstartalma1) Kiáll valamiből, kinn van, kiugrik. 2) Kemény (nem puha) tulajdonsággal bír, nem lehet nem figyelembe venni. 3) Szó utolsó tagjaként: többes szám, számlálható esetben (nyelvtan). Minta magyarul
Egyéb1) A NAGY és KICSI szavak vajon kifejezik-e önmagukat, vagyis hogy a nagy szóból kiderül-e, hogy nagy-ot, a kicsiről pedig, hogy kicsit jelent? A két alapszónak a következőt tekintjük: nagy, kis. Ezek elemzése: női, termő (N) + anyagi valóságban (A), valami kerek, gömbölyű, teljes (G), ami jó (J). Ezt fogjuk összehasonlítani azzal, amely - elemzése szerint - kiálló (fel/le/oldalt), kiemelkedő (K) + sok, nem számolható(I) + ős, ősi, sok(S). Mi az, ami egymásnak testvére, az egyik női, termő, gömbölyű, és jó, a másokhoz viszonyítva NAGY, a másik sok-sok kiálló, kiemelkedő, számlálhatalanul sok és ősi, és a nőihez viszonyítva KIS, vagyis kicsi? Számomra egyértelmű a válasz, az egyik a női petesejtet írja le, a másik a hímes ondó sejtet. Vagyis, a két szó pontosan leírja a petesejtet (nagy) és az ondósejtet (kis), amelyek pontosan a megadott tulajdonsággal rendelkeznek: az egyik NAGY, a másik KIS, kicsi - mindig a másikkal való összehasonlításban. Ők ketten földi élet forrása, egymástól el nem választhatók, egymást kiegészítik. Lehetséges, hogy mindez csak a véletlen műve, mert őseink semmit sem tudtak a megtermékenyített és a megtermékenyítő sejtek méreteinek tulajdonságairól. Vagy egy tudatos, egyszerűen és örökérvényűen megfogalmazott meghatározással van dolgunk? 2) AQVA, AQUVA - egyik lehetséges felbontása: a-kút-vize - áthallással, leromolva: A-KÚ-t V-iz-A , vagyis AKUVA, latinos írással AQUA. LJelentéstartalma1) Él, élethez kapcsol. Minta magyarul
LYJelentéstartalma1) Életet, mozgást jelentő valami, amit jónak lát a beszélő, vagy jónak akar feltüntetni. Megjegyzés: Az LY hangot sokan az L hang lágyulásának fogják fel. Én megpróbálok annak utánamenni: vajon lehetséges-e, hogy olyan egyszerűsítésről van itt szó, amikor két hangot, nevezetesen az L-et és a J-t összevon a beszélő és nem tesz közé magánhangzót. Elviekben ennek a feltételezésnek semmi nem mond ellent, hiszen nincsen olyan ok, ami miatt ezt a feltételezést helyből el kellene vetnünk. Az eredmény pedig vagy megerősíti az állítást, vagy elveti, vagy - és ez is előfordulhat - egyik feltételezés mellett sem gyűlik össze olyan sok anyag és érv, ami egyértelműen eldöntené a vitát valamely nézet javára. Minta magyarul
MJelentéstartalma1) fizikai síkon: térben az Én (Ego) a maga teljességében. 2) időben a most, jelenvaló (ahogyan az Én ezt átéli) 3) nem fizikai síkon, eszmei szinten: az egész világ Minta magyarul
Egy gondolat: Felvetődik a kérdés: ha egy gyermeknek legelőször azt tanítjuk, hogy ma+ma, ami ősi értelmében: Én (M) a földön (A), én (M) a földön (A) jelentéstartalmú, vajon nem azt tanítjuk-e néki, hogy ő leszületett a Földre, és itt van, és legyen ez az első szava? Nem pedig az édesanyját megszólító szavat tanítjuk, mert az a földi nő, aki őt fogadja és felneveli, az a földi jóságos nő, az anyja, amit az anya szónak az elemzése is PONTOSAN megmutat: földi, időben kezdeti(A) + befogadó és termő jellegű(N) + jó(J) + földön konkrétan létező (záróA). Valószínűsítem, hogy a német Mutter, Mutti, az angol mommy, mother, mamma, ugyanígy a szláv és orosz maty, mam, amelyek mindegyike a kezdő M hanggal indít, a szavak jelentésükben mindegyik esetben anyát jelentenek, miközben más szavuk, amelyek nem M hanggal kezdődne, az anyára nincsen, csak átvettek egy ősi hagyományt anélkül, hogy a mögöttes tudással, a szó kialakításával és ezzel összefüggő jelentésével tisztában lettek volna. Egy másik gondolat: Gyakran mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A kutya háziasítása több tízezer(??) évvel ezelőtt megtörtént, és a kutya az az állat, amely a leginkább alárendeli magát az embernek. Nem rossz értelemben, hanem jó értelemben: szolgálja, védi és szereti gazdáját. Figyeljék meg, hogy mit csinál egy kutya, amikor fel akarja hívni magára a figyelmet. Most ne a testhelyzetére összpontosítsanak hanem a hangjára. Morog. A torkán egy állandó, mély rezgésszámú hangot képez, amely átmenet a M és az R hang között. Tessék megpróbálni. Mit fejez ki ezzel? Az egyik a figyelemfelkeltés, figyeljetek rám. De nem alárendelt szerepben, hanem figyeljetek arra, hogy itt vagyok, és nekem is van beleszólásom a dologba. A másik: figyeljetek, itt én parancsolok. Tehát morgásával két dolgot fejez ki: egyik hogy én is itt vagyok, a másik: nem tetszik nekem a dolog, és máshogy képzelem, akarom. Magyar nyelven úgy mondják, hogy a kutya MOROG. A morgás hangját őseink ismerték. Úgy képzelem, hogy nem minden ok nélkül való feltételezni, hogy esetleg a kutyákkal együtt való élés során az ember és a kutya egymásra hatásával alakult ki. Fenti hangból, hangokból egyenesen következhet, hogy az egyik hang az Én-t jelenti, hogy én is itt vagyok, figyeljetek rám, a másik pedig hogy itt most én mondom el a véleményemet, a jelenlegi dolog nem tetszik és én akarok parancsolni. Így fennállna egy elfogadható, és nem a véletlent és esetlegességre támaszkodó magyarázat, hogy miért az M hang lett az Én hangzósítása és miért az R hang lett a parancsolás, irányítás hangzósítása a magyar nyelvben. Egy harmadik gondolat. Miért az M hang van az ABC közepén? Miért szerepel az M hang az UPANISADOK-ban a magánhangzók között? Tényleg ki lehet ejteni, mint magánhangzót? Aki megpróbálja, hamar rájön, hogy az M hang magánhangzónak is "jó", ekkor ő egy olyan magánhangzó, amelyet úgy képezünk, hogy nem nyitjuk ki a szánkat. Vagyis a szánk alaphelyzetben van, nincs kinyitva. Addig lehet ejteni, amíg ki nem nyitjuk a szánkat, mert mihelyt kinyitjuk, egy másik magánhangzó jelenik meg és vége az M hangnak. Az M hang így kiválóan alkalmas a megszületés előtt "ÉN" szellemi életének hangi kifejezésére. NJelentéstartalma1) A női alapelv kifejezése; növekvő és termő. 2) Szó elején tagadás is (lásd JMNY-ben). Minta magyarul
Minta nem magyarulnatur, natura - női alapelv (N) + földi, időben kezdeti(A) + tér(T) + tud (U) és parancsol(R). Teljesen úgy viselkedik, mint egy tudatosan összeállított szó, és teljesen megfelel a TERMÉSZET szavunk jelentésének a NATURA. Egyéb-né -nő - A szavak végre illesztett jel, nőneműt jelent, a hang ősi jelentésének megfelelően. NYJelentéstartalma1) Amennyiben összevont hang, akkor az N jelentése kiegészítve a J jelentésével. 2) Rövid ideig, egyforma intenzitással létezik. Minta magyarul
O, ÓJelentéstartalma1) fizikai síkon értelmezendő, nem szellemi síkon. A-val összehasonlítva: kibocsájtó, távozó. 2) Időben, szó elején: régi (lásd JMNY), szó végén: konkrét földi dolog/személy. Minta magyarul
(orom - horom, három-ból van ??) Egyébós- ős- PJelentéstartalma1) Kapcsolódás egy felettes valamihez, amely parancsoló, ugyanakkor jóságos, tanító jelleggel (is) bír. Minta magyarul
EgyébPARADICSOM - jóságos tanító, atya(P) + földi, időben kezdeti(A) + parancsol(R) + ... + eszményi hely(D) + sok, nem számolható(I) + kapcsolódás(CS) + földi, időben késői(O) + a teljesség és/vagy a földi Én(M). Jóságos tanító a földön parancsolja, delelőjén sokszor (vagy sok példányban) megjelenik az elmúló (elmúlott) földi "Én". Ez olyan, mintha a karma (cselekvés) törvényét fogalmazná meg a szó: az elmúlott földi "Én" a jóságos atya parancsára megint megjelenik a földön, méghozzá nem egy, hanem több személyben. POKOL - jóságos tanító, atya(P) + földi, időben késői(O) + kiálló (fel/le/oldalt), kiemelkedő (K) + élő, élet(L). Tanító jellegű, ahová a földi élet végén lesüllyed az élet. RJelentéstartalma1) Parancsol, fölé-alá rendelt kapcsolat. 2) Rossz jelentéssel bír. Megjegyzés: Úgy tűnik, hogy a PARANCSOLÁS és a ROSSZ fogalmak eléggé szorosan összetartoznak, aminek valószínűleg mélyebb összefüggései is vannak. Minta magyarul
Egyéb-rá, re, -ról, -ről, rajta, rája. Ragjaink teljes mértékben a fölé rendelt kapcsolódást jelentik, amely teljes összhangban van a hang elsődleges, ősi jelentésével. Példák a rosszaságra rab, rabol, rákos, ramaty, ráncos, ravasz, ronda, repedt, részeg, reszket, retkes, rettent, rémes, riad, remeg, rideg, ribanc, ronda, ront, rombol, ró (szid), robban, robaj, rossz, rút, rüh, rom, romos, rombol, rothadt, erő+szak, harag. Megmagyarázza, miért félünk, vagy gondolunk automatikusan rosszra ezek hallatán: rovar, bogár, morog, dörög ... Tovább bővítése az 1) jelentésnek: ír, ró, rajzol. Ha valaki ró, rajzol vagy ír, akkor akarata szerint parancsol a formáknak, jeleknek, vonalaknak, továbbá parancsol az anyagnak, amelybe ír vagy vés. Így születik meg tevékenységének eredménye, a rovás, a rajz vagy az írás. Az ÍR, RÓ szavakat gyököknek feltételezve könnyebben felfejthetőek alábbi szavaink:
Megjegyzés: a "vonal" szó nem tartalmazza a rajzolatot (is) jelentő R hangot, ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a sík egy részét a VONal kiVONja, elhatárolja másiktól, és ez az elVONás - vagyis a vonal - pontosan megfogalmazza meg a vonal lényegét, a tér egy részének elVONását a másiktól - az R hang jelentése nélkül is. SJelentéstartalma1) Ős, ősi. 2) Az őstől induló leszármazás láncolata alapján: sokaság. Minta magyarul
SZJelentéstartalma1) Minden síkon: valami szűk, szoros. Megjegyzés: Képzése pontosan kifejezi ezt a jelentéstartalmat ... Minta magyarul
EgyébSZÓ - A ragozása mutatja: szavak, szavamat ... hogy rontott alak, eredeti töve: SZAV -> szav - szűk(SZ) + földi, időben kezdeti(A) + elvon, elkülönül(V). SZAKRA - Így, önmagában nem használatos, de szóképzéseinkben és -összetételeinkben gyökként imígy szerepel. szűk(SZ) + földi, időben kezdeti(A) + kiálló (fel/le/oldalt), kiemelkedő (K) + parancsol(R) + konkrét földi(záró A). Konkrét földi eszköz, amelyből kevés van és parancsol, irányít. Mit? Lásd a következő szót. SZENT - szűk(SZ) + eszmei(E) + befogadó és termő jellegű(N) + tér(T). Eszmei tér egy része, amelyre befolyással bírunk. Mivel? Lásd az előző szót. Vagyis szakrával befolyásolhatjuk mindazt, ami szent. A szent, a szentség felettünk áll, elvont fogalom, amely befogadja a mi kérésinket, befogadja és termővé is válhat. Ez a két szó egymást feltételezi, egymást kiegészíti, ez a két szó egymással szervesen összetartozik. A szent szónak igazán csak a szakra szóval együtt van értelme, - ezt a két szót csak együtt találhatták ki, mert együt van értelmük - ezt mutatja a két szó hangtani elemzése. ESZIK, ISZIK - Szerintem rontott alakok, mivel magánhangzóval kezdődnek, és jelentéstartalmuk szerint nem indokolt, hogy kihangsúlyozottan az eszmei(E) vagy sok sok, nem számolható(I) jelentéssel kezdődjön bármelyikük is. Ha ki kéne egészíteni, leghamarabb az alábbiak jutnak eszembe: eszikhez a vesz, magához vesz alapból származónak tekinteném, az iszik szavunkat pedig a vízhez kapcsolnám, vagyis vizik, viszik alapúnak tekinteném. TJelentéstartalma1) Fizikai síkon: a tér. 2) Szellemi síkon az éter? űr? A szellemi térfogat?. Minta magyarul
Egyébitt, ott, -tól, -től - Mind a térre vonatkozó szavunk, vagy a tér egy pontjára mutat, vagy a rámutatott ponthoz viszonyít. Vajon az évszak nevei rejtik-e magukban saját jelentésüket? Az alábbiakban ezt vizsgáljuk meg a hangok ősi jelentése alapján. TAVASZ - tér(T) + földi, időben kezdeti(A) + elvon, elkülönül(V) + ... + szűk(SZ). A földi tér, amelyben a(z eddigi) szűkösség megváltozik. A tél az eddigi szűkösség, amelyet a tavasz felvált, megszüntet. NYÁR - befogadó és termő jellegű(N) + jó(J) + földi, időben kezdeti(A) + parancsol(R). A földi termés uralomra jut, vagyis az az időszak, amikor eluralkodik a földön a termés. ŐSZ - földi, múlóban lévő (Ő) + szűk(SZ). Valami elmúlik és jön a szűkösség. A hosszú Ő hang azt jelentheti, hogy rövidült a szó és lekopott egy kezdeti hang. Nagy valószínűséggel e lekopott hang az N vagy NY lehetett, mert ekkor (nosz, nyosz) az értelmezése egyértelműen a következő lehetne: a termés (N, vagy NY) elmúlott (O) és jön/jött a szűkösség (SZ) (ideje). TÉL - tér(T) + eszmei(E) + élő, élet(L). Vagyis a térben csak eszmei az élet. Fentiek alapján megállapítható, hogy az évszakokat megnevező szavaink teljes egészében tudatos szóalkotás eredményének tűnnek, mert kivétel nélkül, mindegyik a hangok ősi jelentésével leírja saját tartalmát. (Érdemes lenne megvizsgálni, hogy melyik másik nyelv bír még ilyen belső adottságokkal és tulajdonságokkal.) TYJelentéstartalma1) ??? Minta magyarulatya - tyúk - U, ÚJelentéstartalma1) ismer,tud 2) szó végén: alsó, a legmélyebb Ilyesfajta értelmezés mellett szól pl.: UHU - a bölcs bagoly neve (tud(U) + alsó rész, lenti(H) + tud(U)). Minta magyarul
VJelentéstartalma1) Szétbontás. 2) Egyedülálló, egyedi, elkülönülő (ami a szétbontás eredménye). Minta magyarul
ZJelentéstartalma1) folyamatosan, időben hosszan elnyújtva történik valami, vagy tud történni. Megjegyzés: nyelvtanban a folyamatos, akár folyamatosan ismétlődő cselekvést jelzi, lásd JMNY. Hangutánzó szavainkban: zizeg, zúg, zörög, zakatol, zümmög Minta magyarul
ZSJelentéstartalma1) Z-nek az a változata, amely egyben kifejezi a lágyságot, kicsinységet, Z kezdeti, nem teljesen kifejlett állapotát 2) Általában S-nek tekinthető ??? Minta magyarul(zsák - szák, iszák, fészek -nél a helye …)
(zsombék - tombék, dombék változata ??) Összetétek, a nyelvtanban gyökökMi az összetét ( gyök)?Feltételezhető, hogy a szavak közös értelmezését nagyon egyszerűsíti, ha bizonyos hangok együttállása meghatároz egy olyan fogalmat, vagy tárgyat, amely a hangok alapján abból kiolvasható. Tulajdonképpen ezek lennének az első szavak, hiszen - önálló jelentéssel bírnak, bírnának. Az első szavak, az ősszavak. Értelmezési sorrend, kötésbalról jobbra, az előző hang térben, tartalomban FELETTE van a következőnek, amennyiben jelentéstartalmuk párhuzamba állítható (azonos síkon mozog), így a felette lévő uralja és parancsol az alatta levőnek, ha ilyen helyzet előfordulhat. Egyértelműsíteni kell, hogy én vagyok valami másban, vagy az a más énbennem. Az állandó és következetesen betartott sorrend erre egy egyszerű és mindig működő megoldás. Miután a magyar nyelv előbb magát a tárgyat, a dolgot nevezi meg, és csak azután a tulajdonost - hogy miért, erről lásd Lange Irén ismertetőjét - , ezért ha cselekvés nélkül kell két dolgot összekötnünk, akkor egyik feloldása mindenképpen a tulajdon - tulajdonos kapcsolat lesz. Ezek szerint TEN lehetséges értelmezései: eszmei tér amely terem, vagy az eszmei termő (teremtő) -nek a tere, vagy az eszmei teremtő által létrehozott tér.... Állandósult összetétek - az első szavakEzek itt most csak találgatások...
Országok nevének végén várható, mint: Hun+gár+ia, Bul+gár+ia, Ind+ia, Ár+ia, Makedon+ia, Perzs+ia stb.
Egyik értelmezése: az eszmei szinten élő és mozgó megszámlálhatatlan sokaságának parancsolója. Bármelyik angyal nevébe szépen illik.
Valószínűsítem, hogy a P, PH, F egymásba átcsúszik, hiszen rokonhangzásúak és ekkor a fáraó szó (PHARAO, PARAO) jelentése is: jóságos, atyai (P) + földi (A) + úr, parancsoló (R) + földi (A,O). De a fáraó szóval kapcsolatban aggodalmak is felmerülnek: az első magánhangzónak magasnak kellene lennie, mert ezt fejezi ki ennek a mindenek felett álló úrnak az eszmei jelentését. Így valószínűsíthető, hogy PHER.. FER... hangokkal kezdődött ez a szó, és nem PHAR... FAR... FÁR... hangokkal. I hang nem lehetett, mert az sokadalom jelentéssel bírna, márpedig fáraóból csak egy lehet. Így legalkalmasabb magánhangzó a P, PH és R között az E lenne. Azt is lehetségesnek tartom, hogy a PH-t a magyar lerövidíti, F hanggal képzi, de a következő magánhangzót megnyújtja, ezzel jelezvén a hangok összeolvadását. Ha ez valóban fennállna, akkor a PHER... átalakulna FÉR... kiejtéssé a magyar nyelvben, ami máris megmagyarázná pl. a FÉRFIÚ szavunk eredetét (fáraó +fiú, vagyis fáraó fia), és hogy miért is használják a többi nyelvek ennek a szónak (PH_R-, kiejtve per-, her-, pher-, fer-, fér- ) valamely leszármazását. Pl. németül Herr - úr,... A görög Per-zeusz név ..
Eszmei és földi egyszerre. Tökéletesen kifejezi azt a gondolatot, hogy 'amint fent a égben, ugyanúgy lent a földön is.'
Azért veszem be vizsgálataink körébe, mert az ősi rovásírásban külön jele van. Hangtani jelentése alapján: az eszmei vagy földi (E / A) + befogadó és termő jellegű(N) + tér(T). Az a terület, amely terem. A termést hozó tér. A termést hozó test. Magánhangzók alapvető jelentés-bővüléseiA magas hangrendű magánhangzók a közeliséget, a mélyek a távoliságot jelölik, olyan helyzetekben, amikor a magas-mély hangváltozással távolságot szeretnénk érzékeltetni. Az már ismert, hogy az Eszmei síkon - ezt könnyű észrevenni - nincs történés és távolság, és ennek
megfelelően csak két eszmei hangunk van, amelyből egyik, az Ahogy a legelején mondottuk, a magánhangzók távolságot is kifejezhetnek, úgy térben, mint időben. Ami meglepő, a távolság kifejezése KÖVETKEZETES és logikus a magyar nyelvben - nincs alóla kivétel. Ez azt jelenti, hogy a nyelvnek ez a része mindenképpen tudatosan lett megtervezve. Lássuk miről van szó. Viszonyított távolság Ha valamiből több van és azok a belátható világban látótávolságon belül vannak,
akkor egymáshoz és hozzám, a beszélőhöz viszonyítva utalhatok rájuk.
A közelebbiekre az
Abszolút távolság Bár fizikai szemszögből nézve nincs abszolút tér és idő, ennek megfelelően nem
lehet abszolút módon megadni egy helyet, ennek ellenére a nyelvben ez a
következő miatt lehetséges: a beszélő helye az abszolút pont, ehhez viszonyítva
lehet más térbeli és időbeli pontot megadni. Azért nevezném abszolútnak, mert
amíg az
Harmadik távolság A nem látható. Mivel rámutatni csak arra tudunk, amit látunk, de tapasztalatból
tudjuk, hogy a térnek és időnek olyan része is van, amely a láthatón, érzékelőn
túl mutat, de létezik, ezért a magas és mély hangok, amelyek mindig a közelire,
ill. a távolira mutatnak, egy további hangunk, az Miért nincs az
Összefoglalva: a magánhangzók használatával következetesen fejezi ki a magyar
nyelv a távolságot: a közelire a magas hangokat (e,i) a távolira a mély
hangokat (a,o) használja, megkülönböztetve abszolút (i,o) és relatív (e,a)
távolságot, használva még az Az Éden nyelve?Felvetődik a kérdés: ha mi a földön élünk, akkor a közelre mutató magánhangzóknak a mélyeknek kellene lenniük, és a távoli, elérendő dolgokra mutatóknak a magasaknak. Hiszen az eszmeit szeretnénk elérni. Ezzel ellentétben következetesen - méghozzá olyannyira, hogy nincs kivétel - az eszmei síkon megfogalmazottak a közeliek és a földi síkon megfogalmazottak a távoliak. Többek között ez is alapot adhat arra, hogy egyesek szerint a magyar nyelv az Éden nyelve, amelyet az eszmei világban beszélték. Vagy onnan kaptuk ezt a következetes, logikusan felépített nyelvet. Úgy szerkezetét, mint szóalkotását. Ezek a kérdések és a rá adott feleletek érdekesek lehetnek. Minden esetre jelezni kívántam magát a tényt, hogy a közeli és távoli dolgok megkülönböztetésére magánhangzóink bővített jelentését használjuk, és mindig a magas hangrendű, az eszmeit kifejező jelzi a közelit és a mély hangrendű, a földi jelentéssel bíró jelölik a távolit - kivétel nélkül, következetesen. ÖsszefoglalásTalán létezik egy rend, a hangok ősi rendje, amelyben a szavak megtelnek eredeti jelentésükkel. Meg kéne írni, hogy a magyar nyelv ilyen. Hogy a magyar nyelvnek van egy olyan adottsága, amellyel élni kell, mert a magyar nyelvet ennek az elvnek megfelelően alkották meg és alakították az évszázadok. Valószínűleg minden ősi nyelv ilyen. Az indogermán nyelvek alapvetően nem szóképző rendszerűek és az új jelenségekre általában valamely régi, meglévő szót vesznek elő, vagy meglévőket összetoldanak. Szótárainkban a szavak jelentése egyre csak szaporodik, ezért egyre több elmélet lát napvilágot, hogy miért is olyan jó - és szükségszerű(!) - a szavak több jelentése. Ha egy magyar embernek azt mondják, hogy Tamás macska, azt hiszi, hogy ez a neve a macskának. Az angol tudja, hogy kandúr-t jelent a fenti két szó. Ugyanebben a környezetben, ha azt mondják, hogy királynő, az angol tudja, hogy nőstény macskáról van szó. A magyarok is ismerik az állatok, nevezetesen a méhek között a királynő fogalmát, de az más! A méhek királynője olyan királynő, akit az egész kaptár minden lakója és dolgozója kiszolgál! Az angol átveszi a királynő szót, amely macskás környezetben a nőstény macskát jelenti - az angol így alkotja a szót. Bővíti a már meglevő szó jelentését, ez a legalapvetőbb hozzáállása. Otthon van egy kutyánk, akit Gazsinak hívnak. Ha vele játszunk, csak úgy mondjuk egymás közt: gazsizunk. És ebből a szóból, amely nincs semmilyen szótárban (és valószínűleg nem is lesz benne) mindannyian tudjuk mit jelent: játszani a Gazsival, úgy, hogy neki is jó legyen, meg nekünk is. Ha mégis kellene valami összefoglalást írnom akkor az - nagyon röviden - az alábbi lenne, amely egyben eddigi vizsgálódásaim alapján levonható logikus következtetés. A jelenlegi magyar nyelv alapja - a régi, ősi magyar nyelv - egy egységes, zárt egészet alkot. Alapja egy alapvetően pozitív világnézet, építőelemei a hangok, melyek hordozzák ősi jelentésüket, szóalkotásában az ősi szavak visszaadják eredeti jelentésüket, nyelvtana pedig mindig a lényeget tükrözi. Nyelvtana hasonló a fraktálhoz, ezért ehhez illeszkedő módon módon lehet sikeresen elemezni. Eszmerendszerében a földi és égi dolgok egyensúlyban vannak és kiegészítik egymást. Függelék - magyar mondókákkalAz "Ingyom-bingyom tálibe ... "elemzése:A gyermekversikének ismert mondókában az ismétlődő sor a következő: INGYOM BINGYOM TÁLIBE, TUTÁLIBE MÁLIBE, ... Elemzése két részben történik. Első - alapösszetétek, amelyek ismétlődnek: 1) INGYOM 2) ÁLIBE. Előtagjaik: -, B, T, TUT, M. INGYOM - számtalan (I) + termés (N) + gömbölyű, teljes (G) + ami jó (J) + földi, elbocsájtó (O) + enyém (M) ÁLIBE - ALIBE - földi (A) + élet, mozgás (L) + számtalan, sok (I) + burok, kirobban (B) +eszmeileg (E) Az INGYOM értelmezése: Az általam hozott bőséges, jó, földi termés. Az ÁLIBE értelmezése: Az eszme, amely kirobbantja a megszámlálhatatlanul sok földi életet.
Bő-jó földi termésem, kirobbanó-bő-jó földi termésem, a földi virágzás égi eszméje, a földi virágzás égi eszméjének tudása, a földi virágzás égi eszméje az enyém. Semmi el nem lett hallgatva és semmi hozzá nem lett téve, a mondóka mondanivalójának kifejtése kizárólag az hangok ősi rendje szerint történt. A "szórakaténusz ..." elemzéseA mondóka általam ismert változata a következő: AN TAN TÉNUSZ, SZÓ RAKA TÉMUSZ SZÓ RAKA TIKI TAKA ALA BALA BAM BUSZ KA A földi termés, a földi termés tere. A szűkösség elmúlik, parancsol a földi kiemelkedés, az eszmei tér az én tudásom a szűkösségre, a szűkösség elmúlik, parancsol a földi kiemelkedés. Sok tér, sok kiemelkedés. Földi tér, földi kiemelkedés. A konkrét földi élet, kirobban a konkrét földi élet,kirobban a földi "Én" (teljesség??), megszületik a tudása a szűk földi kiemelkedőnek. Függelék 2Még néhány gondolat, szemelgetve más kultúrákból is: HÉRA - egy helynek (H) eszményi (É) + parancsolója, ura (R) a földön (A) (Otthon a nő az úr??) ZEUSZ - szerintem romlott, a két magánhangzó között volt mássalhangzó, csak kihagyták. Talán nem értették annak mélyebb értelmét? Mivel a meglévők azt jelentik, hogy folyamatosan (Z) + eszmei fogalom (E) + (itt hiányzik valami ...) + nagy tudásban (U) - űz, csinál (SZ, Z) valamit, és az istenek feje, a férfiasság eszmei megtestesítője nem űzhet mást, minthogy folyamatosan és tudatosan (nagy tudással) megtermékenyít, ezért erre vonatkozó mássalhangzó, vagy mássalhangzók hiányozhatnak a szóban. Mik lehetnek ezek? Miért hagyták ki? Talán azért hagyták ki, mert nagyon nevén nevezte volna a dolgot, ez pedig nem mindig, minden életkorban volt kívánatos. Az általam használt hangelemzés szerint leghamarabb egy B, esetleg egy K hang szerepelhetett a névben, tehát egy lehetséges teljes alakja ZEBUSZ, kisebb eséllyel ZEKUSZ lenne. HOME - hely (H) + földi (O) + ahol én vagyok (M). A szóvégi ÁLMOS - ALMS - (Földi élet MáS-a) ÁRPÁD - ARPD - (Földi úr, parancsol, jóságos tanító, delelőn) ATILLA - ETEL, ETELE -TLL - tér (T) + élet (L) + mozog (L) (Életteret mozgat, ad, kiharcol???) PÁRDUC - (Parancsol a földön, úr, delelőn, a tudás(t) ....??? Valószínűleg a fogalmat alkották meg először, és utána ezt tették rá az állatra (megszemélyesítés) Ez egyébként az alma szóra is vonatkozhat, sőt: nagyon sok szóra, hogy megalkották a szót, és annak földi megszemélyesítést kerestek hozzá. SUMIR - SMR - (A sumér szó magyarul nem jelent semmit. De az "ismer" igen, és a mássalhangzói ugyanazok. Lehetséges változatok: 1) smr = ismer, ismerő - az a nép, amely ismerte a világot, ismeretekkel rendelkezett. 2) sok (S) + én, magam, (M) + parancsol, úr, uralkodik (R) , ami a sok-ember-parancsol gondolatot fejezi. Lehet, hogy demokrácia volt, és ezt akarta kifejezni? Vagy több kis-király volt ebben a korban? Talán nem sok ember parancsolt, hanem sok embernek parancsoltak. Persze mindez lehet szamárság is, lásd: a szamár mássalhangzói is (szinte) ugyanezek.) A szankszkrit nyelv gyökként tartja nyilván és jelentése: emlékezni. Aki ismer, az emlékszik, aki emlékszik az ismer. Lehet, hogy a sumérek ismerték az égi tudást, és emlékeztek még mindenre? A görög ABC elemzése a betűk neveinek fonetikája és ABC-s sorrendjük alapján A görög ABC betűi, sorrendben, illetve a betűk - és nem hangok!!! - kiejtése az alábbi: Alfa béta gamma delta epszílon dzéta éta théta ióta kappa lambda mű nű kszí omíkron pí rhó szigma tau üpszílon fí khí pszí ómega. ALFA - A materiális élet feje, első része - materiális és valóban létező. BÉTA - A burok eszmei, a tér (azonban) materiális. Vagy: Az eszmei robbanás (létrehozta) a matriális teret. GAMMA - A fizikailag gömbölyű és hosszan tartó (létrehozta) az Én-t. Az Én materiális (lett). DELTA - Az eszmei kidudorodás (létrehozta) az életet és a teret. EPSZILON - Eszmeileg parancsolt egy szűkösséget, az sok életet (hozott létre), amely a materiális világban termő lett (termők lettek). DZÉTA - Az eszmei kidudorodás elkezdett mozogni, cselekedni és a térben fizikai valósság(-gá lett). ÉTA - Az eszmei tér anyag(-gá lett). THÉTA - Az eszmei lenti, alsó tér anyagi (lett). IOTA - Sok, megszámlálhatatlan ... tér anyagi (lett). KAPPA - Az anyagi kiálló parancsoló (lett), a parancsoló konkrét anyagivá vált. LAMBDA - A materiális élet és mozgás lett az Én. Kirobban és konkrét dudor (született). MÜ - Az Én szellemi (is) és materiális (is). NŰ - A befogadó és termő szellemi (is) és materiális (is). KSZI - Kiemelkedő (egyedi) szűkösség sokasodott. OMIKRON - Materiális, földi Én, sok kiálló, parancsol a földi termőnek. PI - A jóságos, tanító felettes elsokasodott. RHÓ - Parancsol az alsó tér az anyagi világban. SZIGMA - A szűkösség sok gömbölyűt készített, amiből lettek a földi Én-ek. TAU - A materiális tér ismerővé, tudóvá vált. ÜPSZILON - Az eszmei és földi parancsoló, sok szűkösség, élet, földi termés. FI - A felső elsokasodott. KHI - Kiemelkedés az alsó térben elsokasodott. PSZI - A parancsoló szűkösség elsokasodott. OMEGA - A földi Én az eszmei gömb (teljesség) földi megvalósulása. Megjegyzés: 1) Fenti ABC-t az alábbi világcímről töltöttem le: < http://xenia.sote.hu/hu/biosci/docs/biometr/course/symbols/greek/ >. 2) Fenti próbálkozásból látható, hogy nyelvtan nélkül nem lehetséges a fenti szavak értelmének egyértelmű (mai fogalmaink szerint, nyelvtani szószerkezeteink szerint) visszakódolása. Fenti visszakódolást csak egy próbálkozásnak tartom, ahol is:
IGEN NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL EGY ŐSI MONDÓKÁVAL VAN DOLGUNK. Aminek a visszafejtése még hátra van. Megjegyzés 2) Az UtószóVarga András vagyok, 1954-ben szültettem Budapesten. A mesterséges intelligencia kutatójaként fő kutakodási területem az emberi tudás nyelvfüggetlen ábrázolása számítógépekben. Ilyenmódon logikai módszerekkel elemeztem a magyar nyelvet: többek között nyelvtanát - lásd JMNY - és szóalkotását.. A mesterséges intelligencia -M.I. - az a kutatási irány, amikor is számítógépeken próbáljuk megközelíteni az emberek tudását. Ehhez viszont meg kell ismerni az emberi tudást, amely átadása szavakkal és mondatokkal történik, melyek építőkövei a hangok. Megtalálni a hangok ősi rendjét, amelyben a szavak visszaadják eredeti jelentésüket, ez szervesen illeszkedik a M.I. kutatási területéhez, mert a M.I. területén logikus elvárás a következő: minden elemnek összhangban kell lennie azokkal az elemekkel, amelyekből építkezik. Márpedig hangokból épülnek a szavak... Köszönet Varga Csabának, Varga Józsefnek és Rátki Zoltánnak értékes észrevételeikért, és köszönet mindenkinek, aki elgondolkodik ezen kis tanulmányon. 2004. február 12., Budapest - 1.02004. április 28., Budapest - 1.1 2004. október 15., Budapest - 1.2 |