Játékos magyar nyelvtan
Játék a szavakkal és a gondolatokkal
Varga András
Bevezetés
Vajon felépíthető-e a magyar nyelv egyszerű szabályokkal, amelyeket
következetes kell alkalmazni? Vajon nyelvünk fakad-e olyan tőről, amely
tiszta, logikus, egyszerű? Minden nyelv változik, szavak kopnak ki,
új szavak keletkeznek, új szerkezetek épülnek be a meglévők mellé.
Most használt nyelvünk is hosszú-hosszú fejlődés eredménye. Vajon
megvannak-e, fellelhetők-e azok a momentumok a mai magyar nyelvben,
amelyek következetesen megmaradtak?
Egy kis játék erejéig mindenkit játszani hívok. Keressük együtt a
választ.
Én-te-ő, mi-ti-ők
Én vagyok az M. Az M – én vagyok Magamra mutatok, és azt mondom: ém.
Esetleg: em. Mint az ember szóban az em. Mert az EM, az én vagyok az
EM-BER szóban is.
Te vagy a T. Terád mutatok, és azt mondom: te. Esetleg: tü. Vagy : té.
A hosszú magánhangzó nem valószínű, mert nem vesztünk semmilyen betűt sem.
A rövid magánhangzó a valószínű, mert gyorsan akarjuk gondolatainkat
kifejezni. Lehet a következő szó is: ti, esetleg: it.
Ki ő? Ő az N. Az en, vagy esetleg on, vagy ön – az mind-mind – ő.
Az az ’ő’, ami azért nyúlt hosszúra, mert valamit magába olvasztott.
Mit olvasztott magába? Az N-t. Aki – ő. Az az ÖN, akiről egyes szám
harmadik személyben beszélünk – mind a mai napig, ha valakihez fordulunk,
de nem akarjuk TE-gezni.
Vagyok én, vagy te és van ő. Én tehozzád beszélek. Ha beszélünk egy
harmadik személyről, akkor őróla beszélünk. Ha többen vagyunk, fejezzük
ezt ki ezt egy hanggal, ez legyen – mondjuk – a K, amivel jelezzük,
hogy az M is lehet többen, a T is lehet többen, és az N is lehet többen.
Mi együtt vagyunk a M-K. Többen vagyunk, azt jelenti, jelzi a K.
Az én többen- vagyis a M többen - lesz a M-K. Kiejtve, kimondva: mik.
Esetleg: mük. Valami rövid magánhangzóval, amely magánhangzó nem oly
fontos, csak gyorsan és lágyan lehessen kiejteni a M-K-et.
Ha te nem egyedül vagy, hanem többen vagytok, akkor ti vagytok a T-K.
Kiejtve: tik. Esetleg: tük.(Más megoldás is elfogadható! Ugyanis a
magánhangzó –most- nem számít!)
Ha ő többen van, akkor rájuk mutatunk, és azt mondjuk: N-K.. Kiejtve:
enk, onk. De lehet önk, vagy onok, esetleg: önök. A magánhangzó nem
számít, csak a mássalhangzóra kell figyelni, mert annak van jelentése.
Vagyis az én-te-ő, mi-ti-ők-et a következőképpen kell mondani: M, T, N,
MK, TK, NK.
(Angol: me- engem, my- enyém, mine- enyém, az I-ról (én) valószínűleg
lekopott az M hang, mert erősen összetéveszthető volt(lenne) a my-jal,
német: Ich-én, de minden továbbinál: mich-engem, mir-velem, meine-enyém,
vagyis minden ragozott formája az M hangon alapszik, orosz: ja-én,
de moj-enyém, minyá-engem – itt is a ragozott alakok mind az M hangra
épülnek. Erről a gondolatról bővebben lásd a függeléket.)
Egy kis játék: Találjunk ki illeszkedő magánhangzókat a fenti
mássalhangzókhoz, amivel könnyebb kiejteni azokat.
Vagyok
Mit csinál mindannyiunk? Hát: először is: létezünk, vagyunk.
Én vagyok, te vagy, ő van. Mi vagyunk, ti vagytok, ők vannak.
Nézzük meg a fenti szóképzést egy kicsit közelebbről.
Ha az állítást, az igét kiemeljük, ami a VAGY, akkor a mondanivalót
vagy olyan sorrendben fejezzük ki, hogy kiről mit állítok -
ebben az esetben: M VAGY, T VAGY, N VAGY, MK VAGY, TK VAGY, NK VAGY
(ahol a VAGY a létezést fejezi ki) - vagy pedig fordított sorrendben
fejezzük ki, hogy az állítás kire vonatkozik. Ebben az esetben:
VAGY-M, VAGY-T, VAGY-N, VAGY-MK, VAGY-TK, VAGY-NK. Eljátszva a
lehetséges magánhangzókkal, pl. a VAGYOM azt fejezné ki, amit ma
úgy mondunk, hogy (én) vagyok. De lehetne VAGYUM is. Ha ráérősen,
hangsúlyosan akarjuk mondani, lehetne: VAGYÁM. Ha terólad van szó,
akkor (te) VAGYOT. Ha őróla van szó, akkor ő VAGYON. (Ez a forma
ismerőse cseng. Pl. ’Írva vagyon...’ mondták régen, ma úgy mondanák:
írva van, le van írva, leírták,…) Ha mirólunk van szó, akkor
(mi) VAGYMUK, vagy VAGYUMK. (Mindkét forma ismerős: a VAGYMUK a
’Halotti bszéd’-ből, a VAGYUMK pedig mintha a VAGYUNK lenne.
Azt rögtön megállapíthatjuk, hogy a VAGYUMK-ot nehezebb kiejteni,
mint a VAGYUNK-ot., ugyanakkor nagyon egyformán HANGZIK!)
Menjünk tovább. Ha tirólatok beszélünk, (ti) – VAGYTOK, ők pedig
– VAGYNAK. (A ti VAGYTOK-ot ma is mondják, a VAGYNAK régies alak,
ismerős, ma úgy mondják: VANNAK.)
Hát egyenlőre eljutottunk idáig. Egy igének az alanyhoz illesztésének
lehetőségét néztük végig, egy megadott elv, egy logika alapján. Ez a
következő volt: a cselekvést kifejező szó után illesztettük azt, hogy
kire/kikre is vonatkozik a cselekvés.
Egy kis játék: Ennek a fejezetnek az első mondata így hangzott:
Mit csinál mindannyiunk? De feltehettük volna a kérdést a
következőképpen is: Mit csinálunk mindannyian? Mind a két mondat
helyes. Kérdés: miben tér el a két mondat, és miért helyesek?
(Egy kis segítség: keressük meg az alanyt a mondatban!)
Jönni, menni, enni, lenni – jöv-ni, megy-ni, esz-ni, lesz-ni
A fenti szavak gyökerei a következők: JÖV, MEGY, ESZ, LESZ,
és mind egy fajta konkrét cselekedet fejeznek ki.
Az első a jövés cselekedete: valaki vagy valami mifelénk közeledik.
A jöv ragozása a következő lesz: JÖVÖM (én jövök),
JÖVÖT (te jövöl, jövél, jössz),
JÖVÖN (ő jön – kikopott talán a –vö-?),
JÖVÜMK (mi jövünk), JÖVTÖK (ti jöttök), JÖVNEK (ők jönnek).
Az előző cselekedet ellentéte a megy. Itt felmerül a kérdés:
nem lehetne-e ellentéte a szó fordított alakja? Vagyis a JÖV ellentéte
a VÖJ, és akkor ez a vöj a jöv-vel ellentétes cselekedet jelentene,
vagyis a menés cselekedetét? (A válasz: lehet, de nem terjedt el
a magyar nyelvben.)
A megy ragozása a következő lesz: MEGYEM (én megyek), MEGYET (te megyel,
vagy mész), MEGYEN (ő megyen, vagy megy), MEGYÜMK (mi megyünk),
MEGYTEK (ti mentek), MEGYNEK (ők mennek).
Az esz cselekvés annak felel meg, amikor valaki eszik. Ragozása:
ESZEM (én eszem), ESZET (te eszel), ESZEN (ő eszik), ESZÜMK (mi eszünk),
ESZTEK (ti esztek), ESZNEK (ők esznek).
Egy kis játék: A kedves olvasó próbálja meg elragozni a jövő idejű
létezést jelentő LESZ igét a játékos módón, és az eredményt
hasonlítsa össze a ma magyar nyelven használatos alakokkal.
Kérdezünk
Ha rá akarok kérdezni egy tárgyra, hogy az a tárgy az-e, amire
én gondolok, akkor megnevezem és utána illesztem az E (de lehet É)
hangot. Pl. az ’ez egy csont?’ – kérdés a következőképpen hangzik:
’CSONT E’ Ha cselekvésre kérdezünk, akkor a cselekvést jelentő szó
után illesztjük az E hangot.. Mindig azután áll az E hang, amire
rákérdezünk. Pl.: MEGY-TK E (ti mentek-e), ESZ-NK E (ők esznek-e).
Ha az E hang előtte áll, akkor az a sima rámutatás és megnevezés.
E CSONT – mai nyelven: ez (egy) csont. Miután rá is mutattunk,
egyértelmű, hogy miről van szó, minden más szó felesleges lenne.
A válaszban megismételhetjük a szót, ezzel kifejezve egyetértésünket
(MEGY-MK, ESZ-NK), vagy pedig tagadjuk a szót.
A tagadást rögtön az első szó – vagy hang - kell, hogy jelölje,
mert akkor kapja a kérdező a leggyorsabban a választ a kérdésére.
Az első hangból meg kell érteni, hogy a válasz igenlő, vagy tagadó
– ezekre majd később térünk rá. Itt most a kérdezés módját fogalmaztuk
meg – egyértelműen és a lehető legegyszerűbben.
Egy kis játék: A kedves olvasó próbálja körüljárni és megfogalmazni,
hogy a fent bemutatott kérdezési, pontosabban rákérdezési mód milyen
esetekben a legegyszerűbb. (Segítség: hanghordozással pl. lehet
egyszerűbben rákérdezni, de akkor mi van az írásbeliséggel?)
Megmondja kié – J
Ez az egyik legősibb kérdés, amit gyorsan tisztázni kell mindig.
Kié a zsákmány? Kié, vagy kiké az állat prémje, húsa, csontja,
kit illetnek a belsőségek: szarvasnak az agancsa, vaddisznónak az
agyara, medvének a bundája?
Rámutatok a tárgyra, megnevezem, utána illesztem a ’j’ hangot,
ami azt jelzi, hogy tartozik valakihez, majd utána teszem a személyt,
hogy kié. Vegyük a tüzet. Kié a tűz? Ha az enyém, azt mondom:
TÜZ-J-EM. Végigvéve a ragozása: TÜZ-J-ET, TÜZ-J-EN (TÜZ-J-ÖN),
TÜZ-J-ÜMK, TÜZ-J-ETEK, TÜZ-J-ÜNK.
Ha arra akarunk kérdezni, hogy kinek a tulajdona, akkor azt a
KI-J alapján a ’kijé’ szóval kérdezhetünk. Teljesen szabályos
mondanivaló-képzés: ki az (K), akinek a tulajdonába tartozik (J)
a dolog, amire előzőleg szóban mutattunk. Vagyis a szabályos kérdés
a K-J mássalhangzók alapján: Kijé?
Egy kis játék: A kedves olvasó próbálja meg elragozni a NAP és a
KALAP szavakat a játékos módón, és az eredményt hasonlítsa össze a
mai magyar nyelven használatos megfelelő alakokkal.
A tartós cselekvés - Z
A tartós cselekvést kifejező hang legyen a Z, a jelenleg használt
ABC utolsó betűje. Minden, ami eddig tárgy vagy fogalom volt, a
Z hangtól élő cselekvéssé válik.
Mit csinálsz? A válasz: napozom. Elemezzük ki ezt az egy szót.
Mit szót – teljes mondatot! A játékos magyar nyelvben azt, hogy
rólam van szó, hogy én cselekszem, azt az M jelenti; hogy cselekszem,
folyamatosan teszek valamit, azt a Z, és hogy mire vonatkozik,
vagy miből ered a cselekedet, az a NAP. Mondhatom így: M-Z-NAP.
Magánhangzókkal feloldva a mássalhangzókat: Én űz nap.
Ezzel az a baj, hogy azt jelentené, mintha én űzném a napot,
holott a nap űz engem. Vagyis a nap az alany, a nap csinálja velem,
amit csinál – tehát az egész sorrendet meg kell fordítani, hogy
elöl álljon a nap. A helye sorrend ekkor: NAP-Z-M. Magánhangzókkal
könnyítve a kiejtést: napazam, mai kiejtéssel: napozom.
Maga az űz szó - mint cselekvés – önálló szó és az általunk használt
jelentéssel bír ma is: ma is mondjuk, hogy űzik a szarvast,
valamely foglakozást űzni, sportot űzni.
Egy kis játék: A következő szavakkal próbálunk meg tevékenységet
folytatni: TŰZ, VÍZ, KALAP, MÁLNA. Továbbá: AD, KÉP, LAP, ÜVEG,
NAP, ESŐ, FÉNY.
Az egyszerű cselekvés - L
Hű. Ez méltó párja az előzőnek. Amíg az előző hang az ismétlődő
cselekvést is jelenti egyben,, vagyis azt, hogy a cselekvés vagy
tartós, vagy ismétlődik, addig ezzel a hanggal annak egyedülállóságát,
egyszeri mivoltát, egyszeri történését jelezzük. Vegyük például
két ősi szavunkat, a TÜZ-et. És a VÍZ-et. A tüzez szót értelme:
tüzet rak, azt gondozza, rendszeresen, vagy ismétlődve – lenne,
ma nem használjuk. A tüzel szó használatos és ismert, amikor az
állatok közül a nőstények fogamzó-képesek, akkor ennek az állapotnak
egyik jellemzője a szeméremtáj megemelkedett hőmérséklete, mintegy
tüzes mivolta. A vizez szó ma is közismert és használt, többszöri,
ismételt tevékenységgel valamit vizes állapotba hoz. A vizel szót
ma is használjuk, valaki a szervezetében összegyűlt folyadékot,
vizet természetes módon eltávolítja a szervezetéből. Mivel itt a
cselekvés egyszer mivolta a fontos, és nem az esetleges ismétlődése,
azért használatos az L hang.
PARANCS, LAP, GOMB, TELEFON, GÉP...
Ismétlődő cselekvés - GT
Mi történik, ha valaki a jellemzően egyszeri cselekvést mégis sokszor
ismétli? Ezt jelzi a G-T hang toldalékolása, vagyis a –gat, -get a szó
végére való illesztése. Ezzel gyakorítjuk a cselekvést. Ha egy kisbaba
nem csak egyszer vizel be a pelenkába, hanem rendszeresen, akkor
mondhatjuk körülírva, hogy: Rendszerese bevizel, de mondhatjuk egy
szóval is: bevizelget.
Egyszeri cselekvés - NT
Ha valamely cselekvést csak egyszer, egyetlen egyszer végzünk el,
akkor azt a cselekvést jelentő szó végére illesztett -NT hangokkal
jelölhetjük. Ez a párja – ellentétes párja, kiegészítője – az
ismétlődést kifejező –GT hangcsoportnak. A fentiekből következik,
hogy ugyanahhoz az igéhez mind a két alak használatos, ill. értelmezhető
és értelmes alakot kapunk. Így pl.ból-iNT, ból-o-GaT, mos-o-GaT,
(mos-iNT – nem használatos), kop-pi-NT, kop-o-GT-at, emel-iNT,
emel-GeT, hörp-iNT, hörp-öl-GeT, csip-p-eNT, csip-e-GeT, csep-p-eNT,
csep-e-GT-et, köh-h-iNT,suh-iNT, suh-o-GT-at.
Egy kis játék: A kedves olvasó az egyszeri cselekvés szavaihoz
próbálja hozzáilleszteni a az ismétlődő cselekvés GT hangját,
és ellenőrizze, hogy értelmes szót (szavakat) kap-e?
További szavak: BOR-OZ, EM-EL, KAP-ÁL, SZEM-EL stb.
Kicsi
Mindenből van kicsi meg nagy. A kicsi mindig szükségszerűen van:
mindenki kicsinek születik, és később éri el a normál méreteket.
Persze a normáltól is van eltérés, és akkor azt mondjuk: kis ember,
nagy ember. De a kicsi ember mást jelent: gyermek még, fiatal,
még nem érte meg azt a kort, amikor felnőtté válik.
Ha valamire azt akarom mondani, hogy kicsi, akkor azt mondom: KCS.
A KCS azt jelenti, hogy kicsi, picinyke, apró, pici.
Vegyük a napot. Mondhatom: KCS NP, vagy NP-KCS, ahol is mindkét
esetben a napról állítottam, hogy kicsi. Vegyünk hozzá egy felhőt is,
ami - mondjuk - nem kicsi. Akkor a mondat: KCS NP, FLH. Vagy, amikor
a napról állítom, hogy kicsi, de a felhőről nem: NP KCS FLH. Ebben
az utóbbi esetben nem egyértelmű, hogy a kicsi a napra vonatkozik,
utána vetve a kicsi szót, vagy felhőre, esetleg mindkettőre.
Ez így nem jó, mert nem egyértelmű az állítás. Ha viszont a napra
letükrözzük a KCS-t, úgy, hogy a hangokat megfordítjuk, akkor minden
esetben pontosan mutatjuk, hogy a kicsi mire vonatkozik, Konkrétan:
ha a kicsi a napra vonatkozik, akkor KCS lesz a NP előtt ,
és CSK lesz, ha utána áll.
Vagyis kicsi nap = KCS-NP = NP-CSK = napocska. Ha a felhő kicsi,
lesz belőle: KCS FLH = FLH-CSK = felhőcske. Így már megoldható
egyértelműen az előbb felvetett kicsi nap és felhő problémája:
NP-CSK-FLH.
Egy kis játék: A kedves olvasó keressen szavakat, amelyek a fenti
módon előállathatók, és helyes jelentéssel bírnak mai magyar
nyelvünkben is. Megjegyzés: ne ijedjen meg, ha a CS lekopott
– valószínű, hogy gyorsabban lehet kifejezni az – adott esetben
így is egyértelmű – jelentést.
Egy kis szünet
Lélegezzünk fel, tartsunk egy kis szünetet. Azután tekintsük át
mit végeztünk eddig, mi az, ami már most problémaként jelentkezik.
Van szilárdan felépített személyes névmásunk (M T N MK TK NK),
ezt hozzá tudjuk illeszteni a cselekvést mutató szóhoz (a szó után
illesztjük és vele egybeírjuk), tulajdonviszonyt ki tudunk fejezni,
de még csak személyes névmásokkal – a fog kerek, vagy a kerék foga
jellegű birtokviszonyt még nem vettük -, névszóból tudunk igét
gyártani (űz), de még nem tudunk igéből névszót előállítani.
Tudunk rákérdezni, akár tárgyra, akár cselekvésre.
Hiányzik még az eddigiek rendszerbe foglalása, vagyis a nyelvtana.
Ezt későbbre hagyjuk, vagy esetleg rábízzuk a kedves olvasóra:
gondolkozzon, hogyan állítaná össze az eddigiek nyelvtanát.
Mivel ez itt most valóban egy kis szünet, a kedves olvasó nem kap
semmilyen kis feladatot, amiket egyébként minden fejezet végén
kapott. Pihenjünk egy kicsit.
Birtokviszony 2.
Alcím: A tündér konyhája, vagy a konyha tündére?
A következő menet arról szól, hogy hogyan jelöljük azt, hogy ki
a birtokos és mi a birtok, ha két névszót teszünk egymás mellé,
vagy bármelyikre rákérdezünk.
Vagy változatlanul hagyjuk a birtokost és a birtokot jelezzük,
hogy az a birtok, vagy a birtokost jelöljük / jelezzük, és változatlanul
hagyjuk a birtokot. Mind a kettőt egyszerre jelezni – pocsékolás volna.
Játékos nyelvtanunkban vagy a birtokost, vagy a birtokot jelöljük,
mégpedig a J hanggal, de mindig csak az egyiket. Így kérdezünk rá:
K-J, Magánhangzókkal díszítve: kijé? (Ha feltételezzük, hogy
a ’J’ kikopott, egészen úgy hangzik, ahogyan manapság is rákérdezünk:
kié?) Ha a birtokost jelöljük meg J-vel, akkor a birtokot nem jelöljük
semmivel. A ’kijé’-re a válasz: válasz: Bandi-Jé, Pali-Jé, földesúr-Jé.
Együtt olvasva a birtokkal: A birtok a földesúr-Jé.
A másik eset, amikor a birtokost hagyjuk változatlanul, és a birtokot
jelöljük. Hogy mivel? Természetesen ugyanazzal, vagyis J-vel, miért
kellene erre külön hangot kitalálni? Pl: a földesúr birtok-Ja.
Viszont meg kell különböztetni, hogy melyik esetben felel meg a
birtokosnak J, és melyik esetben a birtoknak. Vezessünk be egy
áj hangot, amely jelzi a különbséget. Ha a birtokosról van szó,
jelöljük, akkor az egy ’É’-vel, ha a birtokról – akkor az már mindegy,
csak ’É’ nem lehet. Mondjuk illeszkedjen az előtte álló szó
hangrendjéhez., mindegy, hogy mi, csak ne legyen ’É’.
Összefoglalva: J jelöli a birtokviszonyt, ahogyan az korábban a
„Megmondja hogy kié –J” fejezetben már szólott volt, plusz É jelöli
a birtokost, bármi más, illeszkedő magánhangzó a birtokot.
A birtokviszony jelzésére elég csak az egyik szóhoz illeszteni
a ’J’-t, attól függően, hogy mit akar a beszélő hangsúlyozni
– a birtokost, vagy a birtokot.
Ha az én-te-ő-t használjuk birtokosként, akkor teljesen leegyszerűsödik
a dolog: a kívánt főnév után – akár a J birtokot kifejező hang
elhagyásával - rögtön illeszthetjük a személyes névmást (én-te-ő),
és megvan, hogy ki(j)é. Így lesz értelmes és rövid: könyv+eM,
asztal+oT(D), kés+Je+N... Ebben a sorrendben egyértelműen a tulajdonos
áll hátul és a tulajdon elől (most összeépített szóról beszélünk).
Ezek után logikus a kérdés: ha egyértelmű annak a jelentése,
hogy KÉSEM (az én késem), és engem Pistának hívnak, egyértelmű
jelentéssel bírna-e, ha KÉSPISTÁ-t mondanék? Vagy, hogy visszautaljunk
ennek a fejezetnek az alcímére: se nem azt mondanók, hogy
a ’tündér konyhája’, se nem azt, hogy a ’konyha tündére’,
hanem: konyhatündér? Ez is, így is értelmes lenne?
A válasz egyértelmű igen! Gólyaláb – gólyának a lába, lúdtoll
– lúdnak a tolla, kéményseprő – kéménynek a seprője...- mindig az
első helyen álló főnév a tulajdonos és a második helyen álló főnév
a tulajdon. A nagyból közeledünk a kicsihez, a távolabbitól a
közelihez – ez ennek a nyelvnek belekódolt sajátossága.
Egy kis játék: A kedves olvasó keressen más, hasonlóan egyszerű
jelölési módot két névszó birtokviszonyának jelölésére. Bizonyítsa
be, hogy szükség van mindkét lehetőségre: hogy a birtokos jelöltessék,
vagy a birtok jelöltessék – ha tömören akarjuk gondolatainkat
kifejezni. (Segítség: gondoljon olyan kérdésre, ami csak az egyikre
vonatkozik.)
A többes-számot nem K, hanem I jelöli – a birtokos többes száma a K,
a birtok többe száma az I, vagy Ü, ezzel megteremetve azt a pontos
elkülönítést, hogy nem kell megnevezni mind a kettőt – a birtokost
és a birtokot is - hanem csak elég pusztán az egyiket, mivel a
használt többes szám jele már jelzi, hogy a birtokosról beszélünk-e
vagy a birtokról.
Enyém, tied, övé
MJM, TJT, NJN. MKJMK TKJTK NKJNK. A többes szám esetében
egyszerűsíthetők az elöl álló ...t, akkor is egyértelmű lesz a szavak
jelentése. Egyszerűsítve így néz ki: MJM TJT NJN MJMK TJTK NJNK.
Emjém, Tejét, önjén, mikjémk, tikjétek, önkjénék - egyszerűsítés
után: emjém, tejét, önjén, mijémk, tijétek, önjénék (enyém, tiéd,
övé, miénk, tiétek, övéké).
Egy kis játék: Hogyan máshogy lehetne még kifejezni?
A tér és a T – a tárgyas ragozás
Ha valami itt van, azt mondjuk IT. Ha távol van, azt mondjuk OT.
A magánhangzó (I, ill. O) pontosítja a T jelentését. Terád rád mutatok,
hogy rólad van szó, akkor az lesz a TE. Nem változott meg az eddigi T,
hanem bővült a jelentése, ami bővülést egy másik hanggal pontosítunk:
az utána tett E hang jelzi, hogy Terólad van szó. Ha közelre mutatok,
azt mondom IT, ha távolra, azt hogy OT.
(Nem véletlen, hogy a TÉR szó is T-vel kezdődik, erről bővebben lásd
a ’Hangok ősi jelentése – a magyar nyelvben’ c. tanulmányt.)
Ha viszont rámutatunk valamire, és utána megnevezzük, akkor már
összetettebb gondolatokat is ki tudunk fejezni, mint eddig.
Eddig meg tudtuk nevezni, hogy ki mit csinál (pl. én eszem = ESZ-M).
Most fejezzük ki, hogy mit eszem! A legegyszerűbb, ha rámutatunk
– akár valóságban, akár gondolatban – arra a valamire, amit eszem,
és megnevezem. A logika a következő: 1) magamra mutatok – én csinálom
a cselekvést 2) megnevezem a cselekvést, hogy mit csinálok,
3) rámutatok és megnevezem, hogy mit eszem. A 3) eset, amikor
rámutatok és megnevezem a tárgyat, valahol lényegtelen, hogy a
rámutatást jelző hangot a tárgyat jelentő szó elé, vagy mögé tesszük,
a lényeg az, hogy jelölve legyen.
Miért fontos, hogy jelölve legyen a rámutatás? Azért, mert különben
nem lehetne felcserélni a szavak sorrendjét, amikor hangsúlyozni
szeretnénk valamelyiket. Vegyünk egy példát: Én eszem csont, vagy
Csont eszem én. Most ki is eszi a csontot? Vagy leszögezzük, hogy
a mondat mindenkor és minden körülmények között azzal a szóval
kezdődik, amely a cselekvést végrehajtja, és akkor nem kell jelölni
sem engem (én), sem a csontot (csont) külön, vagy valamelyiket
megjelöljük és akkor a szavak sorrendje nem fontos, azok
felcserélhetők, és akár a csont is kerülhet a mondat elejére, ha
azt akarjuk hangsúlyozni.
Játékos magyar nyelvtanunk a kötetlen szórend híve, amelyben mindig
az első szót – vagy gondolatot – hangsúlyozzuk. Ebben az esetben
viszont jelölni kell, hogy melyik az a szó, amelyre a cselekvés
vonatkozik. Ezt jelöljük is, mégpedig a T-vel.
Ezt a T-t lehet a szó elé, és lehet utána is tenni. Ha elé tesszük,
akkor probléma merül fel, ha a szót ki szeretnénk hangsúlyozni, és
azzal szeretnénk kezdeni a mondatot, akkor egy T-vel kezdődne a mondat,
ami csak egy jelzés szerepét tölti be, de nem az a szó, amit ki
szeretnénk hangsúlyozni. Ebből a szempontból az az univerzálisabb
megoldás, - és ez megegyezik a cselekvést jelentő szók tartalmának
pontosításánál (ragozásnál) követett eljárásunkkal is-, hogy a
pontosítást, a rámutatást, a szó után illesztjük.
Én eszem azt a csontot = M ESZ T CSONT = ESZ-M CSONT-T.
A kötőjel azt jelzi, hogy összetartozik, ezért egybeírjuk.
Az ’én eszem azt a csontot’ gondolatot tehát játékos magyar nyelven
a következőképpen fejezhetjük ki: ESZ(e)M CSONT(o)T.
Vagy: CSONT(o) ESZ(e)M – attól függően, hogy a mondat melyik
részét szeretnénk hangsúlyozni – mindig azzal a szóval kezdjük
a mondatot.
És ezzel megszületett a cselekvés tárgyát jelentő szó/szavak jelzése
a szavak végén...
Egy kis játék: Hogyan mondhatjuk a következőket: Én itt vagyok.
Te ott vagy. Ő ott alszik. Ott eszünk. Itt lesznek. Olvasok.
Olvasom a könyvet. Eszem a halat. Alszom. Szereted a csontot?
Felszólítás
Ha a cselekvést jelentő szót kimondom, azzal azt állítom, hogy valaki
ezt a cselekvést végzi. Mi van akkor, ha nem végzi azt a cselekvést,
hanem éppen arra akarom felszólítani, hogy végezze el? Pl. te most
nem alszol, de arra szólítalak fel, hogy aludjál?
Egy hangunk már van, ami kötelez minket – a J. Hogy miért kötelez?
Azért, mert birtokviszonyt jelez. És ha birtokviszonyt jelez, akkor
azt kötelesek vagyunk tiszteletben tartani, - az nem a miénk, hanem
a tulajdonosáé. Ha ez a viszony (birtokviszony) ránk nézve kötelező,
akkor azt arra is lehet használni, hogy cselekvéseinkre vonatkozó
kötelességet kifejezzünk vele.
A J hang mást is jelöl, a jót. A jó fogalmát is a J hanggal fejezzük
ki (Hangok ősi jelentése). Vagyis nem csak kötelességből szólíthatjuk
meg a másikat és szólíthatjuk fel a cselekedet megtételére, hanem
azért is, mert az jó lesz valakinek, esetleg pont őneki. Vagyis nem
kell külön hang – vagy netán szerkezet – ahhoz, hogy különválasszuk
a kötelezően megcsinálandó dolgot (angolul: must) attól, amit nem
kötelező megcsinálni, de jó lenne (angolul: should) – mivel mindkettőt
ugyanaz a hang – J – fejezi ki játékos nyelvünkben.
Tehát ha nem azt akarjuk mondani, hogy valaki mit csinál, hanem hogy
mit kell vagy kellene csinálnia, akkor azt a J hanggal jelöljük.
Lehet olyan sorrendben mondani, hogy téged felszólítalak aludni,
vagy fordítva, a cselekedetből kiindulva: alvásra szólítalak (fel)
téged. Te csinálj aludni, játékosan: T-J-ALUD, vagy : az alvást
csináld te, ALUD-J-T. Az utóbbi esettel végigragozva a következőket
kapjuk: (én) ALUD-J-M, (te) ALD-J-T, (ő) ALUD-J-N, (mi) ALUD-J-MK,
(ti) ALUD-J-TK, (ők) ALUD-J-NK.
A mai magyar nyelvben ezek hasonlóan hangzanak: én aludjam /
aludjak, te aludjál, ő aludjon, mi aludjunk, ti aludjatok, ők
aludjanak. Nem?
Persze elképzelhető más magyarázat is, például az alábbi. A felszólító
módnak külön hangja volt, amely zöngésesen leginkább a ZS, DZ, DZS
hangokra hasonlított, zöngéstelenül pedig a SZ, S hangokra.
Meg lehet próbálni: létezik ilyen hang, ilyen hangképzés. Ez alakult
aztán át zöngés esetben J-re, zöngéses esetben S hangra.
„Hass, alkoss, gyarapíts...”. Ez megmagyarázná, hogy zöngétlen hangok
után az S hanggal képezzük az óhajtó, ill. felszólító szavainkat.
Tagadás
Eddig mindenről csak állítani tudtunk valamit – kijelenteni pl.,
hogy mi - micsoda. Hogyan tudjuk tagadni valakinek az állítását?
Úgy, hogy elé –vagy mögé- tesszük a N hangot. Ez a hang semmivel
össze nem vonható, hangzásában nem szabad, hogy bármilyen előtte
elhangzott szóval összekapcsolódjon, ezért kiejtése során elé
nem szabad hangot tenni (esetleg utána, pl. NE, NÜ...).
A nem-én kifejezés alaphangjai: N-M, magánhangzóval kiegészítve:
NeM. A nem te: NeT,NoT, nem ő: NeN, NoN.
(Angol: no, not, orosz: nyet, nyicsivó, német: nein. Az alaphangja
mindegyiknek az N.)
Egy kis szünet
Eljutottunk messzire. Azon kívül, hogy megnevezzük magunkat,
tárgyakat, meg tudjuk mondani, hogy ki mit csinál, ki tudjuk fejezni,
hogy melyik tárgy – vagy személy – kié, kihez tartozik, valamint
fel tudunk szólítani bárkit, hogy valamilyen cselekedetet hajtson
végre. Tagadni is tudunk, bármilyen tárgyat vagy cselekedet.
Egy kis játék:
A feltételes mód – a közbeékelt N
Egy cselekvést tudunk állítani, tudjuk tagadni, továbbá rá tudunk
kérdezni. Pl. (én eszem) ESZ-M, (nem eszem) N ESZ-M, (eszem-e /
eszem?) ESZ-M E. Mi van, ha nem eszem, de ennék. Azt nem mondhatom,
hogy enni fogok, nem tehetem a cselekvést egyszerűen jövő időbe,
mert egyáltalán nem biztos, hogy fogok enni. Annyi biztos, hogy
szeretnék enni, jó lenne, ha a(közeli vagy távoli) jövőben ennék.
De most vagy nem eszem, vagy nem azt eszem, amit ennék.
Mivel nem eszem, azért az evés olyas fajta tagadásával, amely
különbözik az eddigi tagadástól, oldható meg a legegyszerűbben a
faladat. Most úgy tagadunk, hogy a tagadni kívánt szó elé tesszük
a N hangot. Tegyük most utána, tehát eltérő módon tagadjuk a
cselekedet. Az enni és az ülni szavakkal akkor a feltételes mód
a következőképpen néz ki: ESZ-N-M, ESZ-N-T, ESZ-N-N, ESZ-N-NK,
ESZ-N-TK, ESZ-N-NK, ÜL-N-M, ÜL-N-T, ÜL-N-N, ÜL-N-NK, ÜL-N-TK,
ÜL-N-NK.
Az első felesleg
Azt a kifejezést, hogy – ő megy – úgy mondjuk, hogy MEGY-N.
Mi történik, ha az ő helyett megnevezzük azt, aki megy, pl. Pista
megy. Ha a mondatot úgy állítjuk össze, hogy ’PISTA MEGY-N’,
abban a szereplő kétszer szerepel: egyszer megnevezzük (Pista),
másszor rámutatunk (N a cselekvést jelentő szó végén). Ez a
kétszeri jelölés nyilvánvaló felesleges.
Melyiket lehet elhagyni? El kell-e hagyni bármelyiket is,
nem az-e a jobb, ha kétszer is jelöljük a mondatban a cselekvést
végző személyt? Lehet, hogy feleslegesen, terjengősen beszélünk,
de legalább biztos az, amit mondunk.
A kettő közül bármelyiket el lehet hagyni, de ha a Pistát hagyjuk
el, több ismeret vész el, mintha az ő-t hagynánk el. Amennyiben
nem mindegy, hogy ki megy, akkor a Pistát meg kell hagyni, de
ekkor a cselekvést jelentő szóhoz toldalékolt N felesleges, tehát
el kellene hagyni. Hagyjuk is el. A mondat tehát, ha megnevezzük
a cselekvőt a következőképpen néz ki: PISTA MEGY.
Egy másik, egészen más szempontból is vizsgálódhatunk. A következő
szempontból: ha minden esetet mindenkor pontosan jelölünk, akkor
nem lesz egy olyan eset sem, amikor valami jelöletlen, tehát a
legrövidebb alakú lenne. Márpedig ez is hordozhat információt:
ha az összes többi mindig, minden körülmény között jelölve van.
Ekkor mondhatjuk, hogy az az eset, amikor nem jelöljük az esetet,
pont annak az egynek felel meg, amely jelölését következetes
elhagytuk. Vagyis az eset mindenkor pontosan behatárolódik.
Fontos megfigyelni, hogy a nem-jelöléssel hangot / hangokat
takarítunk meg, miközben mondanivalónk ugyanolyan egyértelmű
marad, mint eddig volt.
Ebből a szemszögből vizsgálódva azt az esetet, pontosabban annak
az esetnek a jelzését érdemes kiejteni, amelyet a legtöbbször
használunk. Rövid vizsgálódás után hamar rájöhetünk, hogy az
1. szám, 3. személy az, amit a legtöbbször használunk. Vagyis
az N hang. Igen ám, de ha elhagyjuk az 1.szám 3.személyben,
akkor a többes szám 3. Személyben is el lehetne hagyni, ahol is
akkor csak a K, vagy I, a többe szám jele maradna meg.
Egy kis játék:
Megjelenés szerinti választás (egy tulajdonság teljes átvitele) - S
Alcím: Egy jelzős szerkezet
Jelzősnek nevezzük azt, amikor egy névszót (valaminek a nevét,
mint asztal, pohár stb.) úgy pontosítunk, hogy elé valamilyen
más szót teszünk. Az elé tett szó - amely jelölhet tárgyat,
cselekvést, bármit - pontosítja, árnyalja az utána álló névszó
jelentését. De hogyan jelöljük ezt a szerkezetet?
Logikusnak az tűnik, hogy azt a szót kell megjelölni, amely
módosítja a másikat. Legyen ez mondjuk az első szó. A második
jelentése alapvetően megmarad, és azt valóban abban az értelemben
is használjuk, ahogyan eredeti formájában szerepel. Az első szót
azonban nem abban a formájában használjuk, amit eredetileg jelent,
hiszen annak csak valamely tulajdonságát visszük át az utána álló
szóra.
Jelöljük ezt a szerkezetet úgy, hogy az első szó végét jelöljük
egy S hanggal. Az S hang illesztése többféleképpen történhet.
Ha a szó vége mássalhangzó – ami ez esetek többsége -, akkor
használhatjuk az utolsónak használt magánhangzót az S előtt.
Pl. DISZ-D = DISZIS, ALAP-S = ALAPAS. De lehet mindig
egy-és-ugyanazt a magánhangzót használni, mondjuk magas
hangrendűeknél (E,É,I,ÍU,Ú,Ü,Ű) az E-t, mélyeknél (A,Á,O,Ó,Ö,Ő)
az A-t.. Az utóbbi mellett az szól, hogy sokkal egyértelműbben
jelzi, hogy toldalékolunk, hogy az S hang egy toldalék, mintha
az eredeti magánhangzót ismételnénk meg. Tehát a második eset,
hogy -eS-t vagy -oS-t használunk toldalékként.
Nézzünk eme utóbbira példákat. DISZ, FA = DISZES FA.
ALAP, MUNKA = ALAPOS MUNKA. ESÖ,NAP = ESŐS NAP.
Két névszót ha összekapcsolunk, akkor azt vagy azzal a szándékkal
tesszük, hogy a két szó együtt fejezzen ki valamilyen új tartalmat,
vagy valamelyik szóval csak utalni szeretnénk a másik szó
tulajdonságára. Vagyis: CSONT_FOG összekapcsolva új jelentés
hordoz: nem a tejfogról van szó, hanem a később kibúvó csontfogról.
ERŐ_MŰVÉSZ – olyan művész, aki az erejét mutogatja. Ha azonban
csak jelezni akarunk valamely névszó használatával, a benne
megtestesülő fő tulajdonságot akarjuk jelezni egy másik szó számára,
akkor hozzáillesztjük a S hangot. Így lesz CSONT_S FOG,
ERŐ_S MŰVÉSZ. Ekkor már szét is szedhetjük a szerkezetet, és
fordított sorrendben is helyesen értelmezhető mondatokat kapunk:
A fog, csontos, a művész erős. A mondat jelentése nem változik meg,
pedig a szavak sorrendje felcserélődött. Ez megfelel a
mi célkitűzésünknek, amely hangoztatja, hogy azzal a szóval
kezdjük a mondatot, amely a beszélő számára a legfontosabb
mondanivaló tartalmazza. Pl. csontos fogát messzire mutogatta
másoknak.
Ha eltérő megjelenésű dolgok közül kell kiválasztani azt,
amiről beszélni szeretnénk, mert a megjelenési formát ismerjük
(vagyis sokból kell kiválasztani) és a (számlálhatatlanul) sok
fogalmának hangja az S, ezt a hangot célszerű használni a sokból
való kiválasztásra is.
Egy kis játék: Hogyan mondaná a kedves olvasó a következőket:
beszéd-szamár, szék-egyház, alap-vizsgálat, hal-ember,
Cselekvők közül rámutatással választás – Ó, Ő
Ha sok cselekvőnk van, akik más-más dolgot tesznek, vagyis nem
az eltérő megjelenések között választunk – mint az előbb -,
hanem az eltérő cselekvések között, akkor azt az –Ó, -Ő hang
után-illesztésével tesszük. Ez rímel az OTT, ODA mutató szó
kezdő mély magánhangzójára. Mintegy rámutat: ’ott, az, aki játszik’
– és ebből lesz a játszó szó. Erre példák: szabó, játszó, író,
olvasó, fekvő, álló, felejtő, hazudozó... itt persze látnunk kell
az Ó hang mellett a hasonulás miatt megjelenő Ő hangot is.
Tulajdonság részleges átvitele - I
Postai, néhai, paraszti, földi, maradi, égi, tüzi, ...
Mi módon? - N
Piszén, ügyesen, kihívóan, oktondian, sebesen, komolyan, peckesen ...
Tovább-sajátosított tulajdonság – Ú, Ű
Ha azt mondjuk: lábos, lábas – ez olyasmit jelent, aminek lába van.
Vagyis a láb teljes tulajdonságát átvisszük arra a szóra, ami elé
a lábas szót tesszük. Fenti példánál maradva ez lehet: lábas edény,
mai szóhasználattal: lábos (pedig már nincs is lába, régen
biztosan lábakon állt), lehet lábas jószág stb. Viszont ha nem a
teljes tulajdonságot akarjuk továbbvinni, hanem annak csak egy
részét, akkor nem az –S hangot használjuk, hanem a sajátított
jelentéstartalom kifejezésére az –Ú hangot illesztjük.
Így lesz: féllábú, hosszúlábú, félszemű, hétkarú. A szóösszetétel
első tagja pontosan megadja a szűkítés feltételét, második tagja
pedig azt az alaptulajdonságot, amit mindenképpen jelezni akarunk.
A tárgyra való utalás máshogyan – T
A tárgyra való utalás – pl.: „szeretem a gombócot” – a T hanggal
történik, ahogyan erről korábban szó volt. Fenti esetben egy
névszó a tárgy, és ’tárgyiasítása’ a –T hang hozzátoldásával
történik. A tárgyat ismerjük, ezért megnevezzük. De mi történi
akkor, amikor vagy nem ismerjük a tárgyat, csak magát a cselekvést,
vagy pedig csak a cselekvés tárgyára, egész pontosan annak
eredményére szeretnénk rámutatni anélkül, hogy külön minőségében
közelebbről megneveznénk? Nyilvánvalóan a cselekvést jelentő
szóhoz illesztjük a T hangot, és ezzel megkapjuk a cselekvés
eredményét. Így képződnek pl. a következő szavak: fog – fogat,
főz – főzet, fúr – furat, ken – kenet, képez(képzel) – képzet,
keres – kereset, kever – kevert, köp – köpet, köt – kötet,
szolgál -szolgálat, szűn- szünet.
Vagyis a tárgyra való utalás mindenkor a T hanggal történik,
amelyet úgy a tárgyat megnevező névszóhoz, mint a cselekvést
jelentő igéhez hozzáilleszthetünk. Az igéhez ugyanakkor csak
akkor illeszthetjük jogosan a T hangot (általában akkor kapunk
értelmes kifejezést az íly módon képzett szavak esetén),
ha a cselekvésnek valóban tárgyiasult eredménye születik!
Ezért nem lesz értelemmel bíró szó, ha az alszik igéhez
szeretnénk –T-t illeszteni , vagyis ALSZ + T = alszat,
mert az alvásnak nincs tárgyiasult eredménye. Amíg ha valaki
főz valami, a főzés után előállt eredmény a főzet.
És ez már értelmes szó.
Egy kis játék:horgol, horkol, nyilatkozik, parancsol,
ír,...szavak esetében magyarázzuk meg, hogy miért lehet az
egyik esetben –T hangol illeszteni, és miért nem szerencsés
a másik esetben.
A tagadás ellentéte - IG
Tagadni tudunk, ha valaki egy eldöntendő állítást tesz fel,
pl. KÖNYV-E/É? (Ez egy könyv?) Ha tagadjuk , azt mondjuk: N.
Mit mondunk, ha helyeselni akarunk? Azt, hogy IG.
(Nem nehéz észrevennünk, hogy az IG az alapja az igaz – igazol,
igazság -, igen, igéz szavainknak. Ez az IG a világ szent és
helyes törvényeit jelenti, fogalmazza meg. (Lehet-e másképpen?)
Nem lehetetlen az az állítás, sem hogy az IDŐ szó korábban IGŐ
volt. Ő a lét egyik princípiuma, és mint ilyen, minden problémát
megold, mindent a helyére teszt. Az igazság idővel mindig
kiderül - tehát nem nélkülöz minden alapot ez a merész
feltételezés. Hangzásra közel vannak – nem lehetetlen, hogy az
IGŐ-t idővel IDŐ-nek hallották és írták.)
Ha engem kérdeznek, és igent, vagy nemet kell mondanom,
a teljes válasz a következő szavakból épül fel: én és a nem,
vagy én és az igen. Mindez játékos magyar nyelven: N-M,
illetve IG-M (nem és igen).
Harmadik szünet
Nagyon messzire jutottunk. Az eddigi ismeretek alapján értelmezni
tudjuk a következő történetet:
- KI-J-E
PISTA-J
ESZ-N-M HUS-T
N-M
ÉH-S VAGY-M
ESZ-T SZÍV-T, MÁJ-T
IG-N
UTÁNA T ALSZ-T
(Fordítása: Kié? Pistáé. Ennék húst. Nem. Éhes vagyok.
Eszel szívet, májat. Igen. Utána itt alszol.)
Cselekvésből fogalom - S
Ül – ülés, szalad- szaladás, rabol – rablás, áll – állás,
nyomul – nyomulás, mesél – mesélés ...
Az úr is teszi a dolgát - R
Az úr, a parancsoló kifejezésére használt hangja az R.
Ha a szó végére illesztjük, ezzel megnevezzük azt az urat
(azt az embert), aki a szóban jelölt tevékenységet végzi.
Ez a mód a különböző ’foglalkozások’ megnevezésére kiválóan
alkalmas, és így képződnek az olyan szavaink, mint: ellenőr,
futár, tanár, vezér, bankár... Ezt a szóképzést a latin nyelv
is használja, pontosan ugyanilyen értelemben, lásd a
következő szavakat, amelyeket a latin nyelvből átvettnek
minősíthetünk: miniszter (minister), doktor (doctor),
mester (master)...
Megjegyzés: mivel az indo-germán nyelvek mindent
megfordítanak, elképzelhető, hogy a német nyelv ’der’
névelője is az ősi R hangot, ami urat, parancsolót jelent,
és a szó végén állott, vette át, de értelemszerűen a szó
elejére illesztette, pontosan eredeti tartalmának megfelelően,
vagyis ami elé odaillesztik a ’der’ szócskát (névelőt),
az férfias, uralkodó, parancsoló jellegű. És ez valóban
így van a német nyelvben: a ’der’ névelővel mindig konkréten
rámutatunk valamely férfias (parancsoló) tulajdonsággal
rendelkező dologra. A ’der’ szócskában az E hang jelentheti
a közeli rámutatást, a szó első hangja pedig a D>T, T>D
átalakulás folytán eredeztethető a T hangból, ami a teret
jelölné. Vagyis a ’der’ ősi kiejtése lehetett esetleg
’ter’, ami hangtani elemzése lenne: a térben (T) + itt (E)
+ parancsol (R) , amely jelentés pontosan fedné is a ’der’
névelő használati körét. Persze nem biztos, hogy pontosan
így történt a dolog, de minden esetre fenti gondolatmenet
megerősíti a német ’der’ névelő használatának jogosságát
és egyben egy ősi hangtani jelentésből eredezteti.
Magától teszi, vagy történik – D, más teszi – SZT
Finomítsuk a történést, cselekvést. Vegyünk egy tulajdonságot,
vegyünk valamilyen jellemzőt, és ha ennek a kialakulását,
méghozzá magától való történését akarjuk kifejezni, illesszük
utána a –D hangot, ha viszont valaki más okozza ennek a
tulajdonságnak a kialakulását, akkor az –SZT hangokat illesszük
utána. Így képezzük az igét, a cselekvést jelentő szót, ami már
önmagában jelzi, hogy a történés magától történik-e (D hang)
vagy valamely külső erő okozza ennek a tulajdonságnak a
kialakulását (-SZT hangok).
Dagad -dagaszt, rothad + rothaszt, málad - málaszt,
porlad - porlaszt, apad - apaszt, gebed - gebeszt,
reped - repeszt, marad - maraszt, erjed - erjeszt,
eped - epeszt, halad- halaszt, horpad - horpaszt,
ragad – ragaszt, szalad – szalaszt, hasad -> hasaszt (hasít)...
LÁB+aD+oZiK, LEP+eD+ék, ÜL+eD+éK, ÁLL+aD+éK,
Ha –L vagy –Z hang hozzáillesztésével alkottuk a cselekvést
kifejező szót, pl. fésü –> fésül, alá -> aláz - és nagyon
sok ilyen szót alkothatunk – akkor a –D_K és a K_D_K ...
alázódik , alázkodik, fésülődik, fésülködik...
Ha K_D_K, akkor az a tipikus visszaható ige: azért történik
a dolog, mert saját maga csinálja, pl. fésülködik, mosakodik.
Pár(a) -> párol -> párolódik, asz(u) -> aszal -> aszalódik,
per -> perel -> perelődik, ének -> énekel -> ének(e)lődik,
érdek -> érdekel -> érdek(e)lődik, fej -> fejel -> fej(e)lődik,
füst -> füstöl -> füstölődik ...
Ismételten teszi vagy történik - G
Inog, dalol+gat, dol+og, dolgozik, mereng,has+og+at,
ácsor+og, bus+ong, rop+og, bu+og, oldal+og, ragy+og,
csil+l+og, remeg, izeg, mozog, zizeg, teng, leng, ing,
dadog, gügyüg, csacsog, mosolyog, mosogat,inog, rezeg,
ring, reng, (harang), zeng (zene), pereg, morog, máng+orol,
görög (gurul)
Alapszavak, melyek maguk is képezve lettek?? : Ra+g
(ismételten és ismét rá kerül valami),
vá+g (ismét és ismét váltzást eszközöl),
le+g+el (ismételten le-kerül valami, lelelegődik a fű pl.),
rú+g (???)...
Fogalom, tárgy - SZ, LY
A Z hang a tartós cselekvést jelöli. A szó végére illesztve
ezzel a hanggal egyértelműen jelölhetjük, hogy a szóhoz
egy tartós cselekvés tartozik. Aki ezt a tartós cselekvést
űzi – azt lehet kifejezni a Z hang testvérével, az SZ hanggal.
Ez a szerkezet kiválóan alkalmas tartósan űzött cselekvések,
foglalkozások megjelölésére. Elsősorban foglalkozást
jelölnek: erdész, cipész, vegyész, egerész, málnász,
fényképész, ügyész ...
Cselekvésből eredeztethető képzések: -LY hanggal.
Oszt (szétosztja az ételt) + ly = osztoly (mai fomában: asztal).
Szék + ly = székely. Eredmény elsősorban fogalom,
másodsorban tárgy, lásd: akadály, dagály, apály, bögöly, bagoly,
veszély, ragály, bordély, hodály ... Lehetséges, hogy az LY hang
nem csak az L és a J hang összeolvadásából keletkezett,
hanem pl. az L és a V hang összeolvadásából is – ezt azonban
még vizsgálni kell...
A cselevésben résztvevő - TL
Ruhástul, fenekestül, mindenestül, Utána cselekvést jelentő szó
(ige) következik.
Tagadás a N-TL, vagy TL-N. Az előbbit a személyes némásoknál
használjuk, tehát: nem velem a következő: N-TL-M
(vagy magánhangzókkal kiegészítve pl.: nétülem).
A személyes névásokat végigragozva a következőket kapjuk:
N-LT-m (nétülem), N-TL-T (nétület), N-TL-N
(nétülen – ha az első felesleget eltüntetjük – lásd korábban
– akkor nétül, nétüle), N-TL-MK (nétülümk), N-TL-TK (nétületek),
N-TL-NK (nétülünk – ha az első felesleget eltüntetjük – lásd
korábban – akkor nétülük).
Ruhástul ugrottam a vízbe...
A fosztóképző - TLN
Ha nem vesz részt, hanem anélkül létezik, működik a dolog,
akkor a TL-t tagjuk a N hanggal, amit utána vetünk - így
keletkezik a TLN hangcsoport. Ezzel azt fejezzük ki, hogy a
máshol megnevezett dolog nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal,
amelyet az a szó fejez ki, ami után illesztjük a TLN szócsoportot.
Utána névszó következik, mert ez a szerkezet két névszó kapcsolatában
fejezi ki, hogy a másodikként álló névszó nem rendelkezik az előtte
álló, és a kiegészítést (TLN) is tartalmazó névszót megfogalmazó,
jelentő tulajdonsággal- vagyis a nélküli.
Így lesz: ruha nélkül(i) ember = RUH_TLN MBR, kegy nélkül(i),
kegyet nem gyakorló ember =- KEGY_TLN MBR stb.
Ruhátlanul ugrottam a vízbe.
Amennyiben utána ige szerepel, akkor ezt a TLN után illesztett
L hanggal jelezzük, mert ennek a hangnak az egyik alapjelentése
e lét, létezés, élet, ami mozgásban (amit az ige fejez ki) teljesül.
Igéhez tehát így illesztjük: TLN_L (-talanul, -telenül).
Passzív társunk - VL
Ha a cselekvésben részt vettünk a TL-lel, van olyan hangzatunk is,
amellyel azt ki tudjuk fejezni, hogy .. (-val, -vel).
Könyv-vel, bot-val (bottal), szív-vel, lélek-vel (lélekkel), ruhá-val.
A múlt idő 1. –T
A cselekvésben a múlt időt a cselekvést jelentő szó végére illesztett
T hanggal jelöljük. Mivel érvényessége általánosabb, mint a személyt
mutató személyrag (M,T,N,MK,TK,NK), hiszen az egész cselekvésre
vonatkozik, ezért a szó alapalakja és a személyt jelölő rag közé
illendő tenni, illeszteni. Amennyiben az igét jelentő szó és a
személy ragja közé tennénk, akkor sérülne az a sorrend, hogy az
általánostól (a cselekvést jelentő szó maga) haladunk a speciális
(személyrag, hogy ki végzi a cselekvést) felé. Mindezek alapján
a múlt időt jelölő T hangot az ige után kell illeszteni, a szeméyt
jelölő toldalék elé. Vagyis: ESZ-M (eszem) múlt ideje: ESZ-T-M
(esztem, hasonulás után: ettem), ISZ-M (iszom) múlt ideje:
ISZ-T-M (isztam, hasonulás után: ittam).
A jövő idő - ND
Gyermekkoromban a magyar nyelv tanárától mindig azt hallottam,
hogy „-andó, -endő a magyar nyelvben nem használandó.”
Pedig ez csak egyszerűen a cselekvés jövőidejűségét fejezi ki,
vagyis ez a játékos magyar nyelvtanban az igék jövő ideje.
Teszem a dolgom – most cselekszem és teszem a dolgom.
Teszendem – majd meg fogom tenni, a jövőben lesz elvégezve.
Teszendő – mai használattal: teendő – mindaz, amit a jövőben
kell megtenni. Múlik – ami most elmúlik. Múlandó – ami most
még nem múlik, de a jövöben el fog múlni. Esendő, veendő,
lészend, kelendő, leendő stb.
(Bendő – belső rész (B hang), Ondó – ebből lesz a kisbaba,
kendő, kondul, konda, undok, Endre/András, inda, indul stb)
A létezés két megközelítése: állapot vagy folyamat
A létezést jelentő igében vagy a dolgok állapotát (state)
akarjuk kihangsúlyozni, vagyishogy milyen állapotba jutott,
vagy fog jutni a dolog, cselekvés amiről az elbeszélő beszél;
vagy az a kihangsúlyozandó, hogy ez egy folyamat (process),
aminek idővonzata van, és éppen a cselekvés folyamatát
akarjuk kihangsúlyozni, függetlenül a cselekvés eredményétől.
A magyar nyelvben az állapot megjelölésésére a v-gy -ot
(vagy, vogy) használjuk, a cselekvés folyamatának ábrázolására
pedig a l-sz (lesz, lész) szó alkalmazott. Az eddig
elmondottaknak megfelelően a v-gy jelen időben azt jelenti,
hogy jelenleg milyen, melyik állapotban van a mondat alanya.
A múlt idős alak azt mondja meg, hogy a múltban milyen
állapotban volt, amíg a jövő idős alak arra utal, hogy milyen
állapotban, helyzetbe fog kerülni. A v-gy használatánál mindig
az eredmény, az állapot a fontos, és nem a hozzá vezető út
vagy tevékenység.
A l-sz esetében a mondanivaló lényegéhez tartozik, hogy egy
folyamtatot akarunk bemutatni, arra hívjuk fel a figyelmet.
Múlt idejű használata esetén ez a folyamat a múltban elkezdődött,
majd később, valamikor be is feleződött. Jelen idejű használata
esetén a dolog a múltban elkezdődött ugyan, de még nem fejeződött
be, a befejezés a jövőben várható. Végezetül jövős idejű alakja
arra utal, hogy a cselekmény még nem kezdődött el, majd a jövőben
fog elkezdődni, és eltart egy darabig, amíg befejeződik.
Mindez-elmondottak alapján tekintsük meg a fenti két ige ragozását,
úgy jelen, mint múlt és jövőidőkben.
A létezésre használt két igénk, v-gy és l-sz ragozása
V-GY/L - múlt-idő
.
v-gy/l - t- m
|
v- gy/l - t - mk
|
v-gy/l - t - t
|
v- gy/l - t - tk
|
v- gy/l - t - (n)
|
v- gy/l - t - (n)k
|
Múlt idejű ragozási táblázat
Régies, lehetséges olvasatai: (én) vogytam, vagytam (te) vogytot, vagytát
(ő) vogyton, vagytan, (mi) vogytumk, vagytumk, (ti) vogytatok, vagytatok,
(ők) vogytank, vagytank.
Jelenlegi olvasata, amikor is a -gy- hangot, amely zöngés és pattintásos
felváltotta a -l- rag, amely ugyanúgy zöngés, de nem pattintásos, hanem
folyamatosan ejthető. Így a -gy- és -t- közé nem kell még egy magánhangzót
beilleszteni, hanem lerövidül a kiejtés. Ezek után a jelenlegi olvasata:
(én) voltam, (te) voltál, (ő) volt - lekopott az -n-,
korábban már elmélkedtünk azon, hogy miért értelemszerű és szinte szükséges,
hogy az 1.szá, 3. Személyben az lekopjon, hogyha az összes többi
személyragban az alany megtalálható -, (mi) voltunk, (ti) voltatok, (ők) voltak.
V-GY/L - jelen-idő
.
v-gy/l - m
|
v-gy/l - mk
|
v-gy/l - t
|
v-gy/l - tk
|
v-gy/l - (n)
|
v-gy/l - (n)k
|
Jelen idejű ragozási táblázat
Régies, lehetséges olvasatai: (én) vagyom, vogyom, (te) vagyot -> vagyol,
(ő) vagyon, vagy, (mi) vagyumk, (ti) vagytok, (ők) vagynak.
Továbbá: (én) valám, (te) valát, (ő) vala, (mi) valámk, (ti) valátok,
(ők) valák, valának.
Jelenlegi, egyszerűsödött olvasata: (én) vagyok, (te) vagyol, vagysz, vagy,
(ő) van - ahol a rövidebb alakot használjuk, (mi) vagyunk, (ti) vagytok,
(ők) vannak - ahol a -gy- hang hasonult az utána-következőhöz, a raghoz.
V-GY - jövő-idő: V->F, GY->G hangátalakulás után
A jövőidő az alapokat tekintve szabályosan az ND hangok betoldásával
képződik a következőképpen: (én) v-gy-nd-m, (te) v-gy-nd-t,
(ő) v-gy-nd-n stb. Ehelyett, amely a jövőidőben szabályosan
négy mássalhangzót tartalmazna, maguk az alapmássalhangzók módosultak
egy igen kicsiny, talán a lehető legkisebb mértékben a következőképpen:
v -> f -re és gy -> g-re.
f-g - m
|
f-g - mk
|
f-g - t
|
f-g - tk
|
f-g - (n)
|
f-g - (n)k
|
Jövő idejű ragozási táblázat
Régies, lehetséges olvasatai: (én) fogom (te) fogot, (ő) fogon,
(mi) fogumk, fogmuk (ti) fogátok, fogtok, (ők) fognak, fogának.
Jelenlegi olvasata: (én) fogom, fogok, (te) fogol, fogsz
(ő) fog, (mi) fogunk, (ti) fogtok, (ők) fognak.
L-SZ - jelen-idő
.
l-sz - m
|
l-sz - mk
|
l-sz - t
|
l-sz - tk
|
l-sz - (n)
|
l-sz - (n)k
|
Régies, lehetséges olvasatai: (én) leszem, lészem (te) leszet ,
lészet (ő) leszen, lészen (mi) leszümk, leszmük (ti) lesztek,
(ők) leszenk, lesznek, lésznek.
Jelenlegi olvasata: (én) leszek, (te) leszel, (ő) lesz, lészen,
(mi) leszünk, (ti) lesztek, (ők) lesznek.
L-SZ - múlt-idő
.
l-sz -t - m
|
l-sz - t - mk
|
l-sz - t -t
|
l-sz - t - tk
|
l-sz - t - (n)
|
l-sz - t - (n)k
|
Régies, lehetséges olvasatai: (én) lesztem, lészem (te) leszet ,
lészet (ő) leszen, lészen (mi) lesztümk, (ti) lesztetek, lésztetek,
(ők) lesztenk, lesztek.
Jelenlegi olvasatait az határozza meg, hogy az -sz- hang hasonult
a mögötte álló -t- hanggal, és így: (én) lettem, (te) lettél,
(ő) lett, (mi) lettünk, (ti) lettetek, (ők) lettek.
L-SZ - jövő-idő
.
l-sz -nd - m
|
l-sz - nd - mk
|
l-sz - nd -t
|
l-sz - nd - tk
|
l-sz - nd - n
|
l-sz - nd - nk
|
Régies, lehetséges olvasatai: (én) lészendem (te) lészendet
(ő) lészenden, lészend, (mi) lészenümk, (ti) lészendetek, (ők) lészendenek.
Jelenlegi olvasatait az határozza meg, hogy az -sz- hang elmarad, és így:
(én) leendem (te) leendel (ő) leend (mi) leendünk (ti) leendetek (ők) leendenek.
*Megjegyzés:* a jelenleg uralkodó, hivatalos álláspont szerint a "lenni" igét
ragozza a magyar nyelv. Ez tulajdonképpen a l-sz-ni, vagyis kiejtve : leszni ige.
A létezésre használt két igénk feltételes módban
A feltételes módról már esett szó korábban, ahol is abból indultunk
ki –ami nem szokásos -, hogy a feltételes mód maga egyfajta tagadást
jelent, mert tagadja a meglévőt, nem állíthatja, hogy történik
a cselekvés, hanem csak „jó volna, ha történne” -t kell kifejezzen.
Mivel a tagadó N hangot a tagadni kívánt szó elé teszzük , és ez
jelenti a normási tagadást (nem eszem, nem szeretem stb.),
legkönnyebben a tagadni kívánt szó mögé lehet beilleszteni,
s így lesz belőle a „esz-n-m” -> eszném -> enném alak.
A létezésre használt két igénél a feltételes mód akkor
a következőképpen alakul: v-gy-n és l-sz-n, egyes szám harmadik
személyben: vagyna, volna, leszne - lenne.
Múlt idő 2. – A, E
Hja, ha van a létezésre két igénk, ahogyan azt előzőleg láttuk,
akkor ahhoz bizony két múlt idő tartozik. Miért is? Hát azért,
mert ha a létezést egyszer úgy fogtuk meg, hogy csak az adott
pillanatban történő létezés megfogalmazása a fontos (V-GY),
másszor pedig úgy, hogy annak időben történő elhúzódó jellegét
hangsúlyozzuk (L-SZ), akkor bizony illendő minden más,
cselekvésként értelmezhető szóra is rápasszintani ezt a logikát.
Az 1. múlt az elbeszélő múltnak felel meg, amikor pontosan
képben vagyunk, hogy mikor történt az esemény. Ha megtörtént,
egyszer történt, hacsak nem külön szóval jelezzük annak többször
megtörténtét. Vagyis: felment a lépcsőn, benyitott a szobába és
leült – egyszer történt. Ez a V-GY létige gondolati síkjával
azonos. Ha a régmúltban történt dolog ideje vagy nem fontos,
vagy időtlenségét akarjuk megfogalmazni, vagy mindig így
történik – és ez a L-SZ létige gondolati síkjával azonos
– akkor azt az –E, -É,-A.,-Á hanggal jelöljük. Ezt lehetne
általános múlt névvel illetni, míg az előzőt az elbeszélő múlt
névvel. Fenti cselekménysor megfogalmazása általános múltban:
Felmene a lépcsőn, nyitá az ajtót, (bemegyen /bemene és) leüle
a szobában. Általános múltban, általános, ismételt cselekvésre
íme – a múlt idő.
A hangok képzéséhez kapcsolódóan: a T hang pattintásos képzése
összhangban van az elbeszélő múlt egyszeri történésének, míg az
időtlen múlt idejű cselekvésnek a hosszan, tartósan történő
kiejtése összhangban van a tartós, vagy időtlen múlt-idejű
cselekvés eszméjével. Vagyis hangtani megfelelés van a gondolattal.
Ragok vagy nem ragok?
Vegyük az alábbi szót: hozzám: a H_Z (-hoz, -hez, -höz, mely
ragnak neveztetik, és az „én”-t kifejező M hang összeszerkesztéséből,
az illeszkedés törvényével- mássalhangzó-torlódás elkerülése,
magas és mélyhangrendű magánhangzók tovább pörgetése után -
kapott szó, a hozzám. Azt már láttuk (és megszoktuk), hogy az ige után
illesztjük a személyt jelentő hangot. De most itt más történik:
a cselekvés vagy történés irányát adjuk meg először, ami általában
a szó végére illeszkedik, ragnak, toldaléknak nevezzük,
most mégis a szó legelejére kerül. Hogy van ez? Egy rag (toldalék)
kerülhet a szó elejére is meg a végére is?
Igen, mert a magyar nyelvben általános, hogy a cselekvés és történés
a fontos, a fontosabb, nem a személy. Ha természeti eseményről van szó,
a magyar nem is jelöl, hogy ki az alany( a természet, a jó Isten ... ???
stb.) Beesteledett. Esik. Hogy mi esik? Hát az eső. Ha megnézzük
az „eső” szót, azt találjuk, hogy az ige alapján képeztetett:
valami, ami esik, esésben van, de nem határozza meg, hogy
pl. víz, vagy bármi más, amit várhat az ember. Mint ahogy a: dörög és
villámlik.
Belém, beléd, belé(n), belénk, belétek, belék vagy belénk – lenne
a szabályosan képzett formája (helytelen a : -ő- beléje,
ők belé-jük....). Az alap a BE (ba- be-), ehhez jön az –l- (-L-)
és utána a személy jelölése. Vagyis az igékhez kötött jelek
önmagukba jelzik a tevékenység valamely irányát, amelyet igékhez is
kapcsolhatunk, de önmagukban is használatosak, a személyre utaló
jellel. Így tehát:
-ba, -be : belém, beléd, ...
-ban, -ben: bennem, benned, ...
-fel, -föl: felém, (fölém), föléd, ... Még érdekes: fej, fenn, fel
-ra, -re: rám, rád, ...
-le: csak igével használatos: lemegyek. Még érdekes: láb, lenn,
lent, le
-ról, -ről: rólam, rólad, ...
-hoz, -hez, -höz: hozzám, hozzád, hozzá(Önhöz) , hozzámk., hozzátok,
hozzánk (Önökhöz)
Vagyis a kérdés mégegyszer, de máshogyan fogalmazva: amit eddig
toldaléknak tekintettünk, egyszerre csak nem toldalékként,
a szó végén jelenik meg, hanem az elején. Vagyis önálló értéket
képvisel, nem 2. osztályú szereplője a nyelvnek.
(és ez mi: belőlem?)
Mint fecske a fészkét... - tovább a nyelvtan irányában
Megtettük az első lépéseket: szinte mássalhangzónként összeállítottuk
mondanivalónkat, amellyel tömören fejeztünk ki egy-egy gondolatot,
kapcsolatot. Ugyanakkor az így összeépített szavak is egymás mellé,
egymás után kerülnek, felépítve ezzel azt a gondolatot, amit
ki akarunk fejezni. Itt utalnék arra az irodalomra, amely nagyon
komolyan foglalkozik ezzel a témával: 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10...
Messzire jutottunk a szavak felépítésének játékos elemzése során.
Nyilvánvaló, hogy a szavak felépítésének elemzése után a továbblépést
a szavak egymáshoz kapcsolásának feltérképezése jelenti.
Ahogyan a magyar nyelv a szót rakosgatja össze szálanként,
mint fecske a fészkét, ugyanilyen módon, ugyanígy rakosgatja
a szavakat, az eddigi szálakat is egymás után, az eddigiekhez
hozzáillesztve, hozzátapasztva. Így építi fel a mondatokat,
amelyek egymásutániságából az eredeti gondolat – gyorsan vagy
lassan - megtestesül.
Mint fecske a fészkét, úgy építi a nyelv nemcsak a szavakat
egymásután, hanem a mondatokat is. Minden egyes szó egy szálnak
felel meg, amely ránézésre is (formailag és tartalmilag is)
erősen különbözhet az előző szótól (száltól), de mindenképpen
az előző szálhoz szervesen tapad. És ahogyan a szavak balról
jobbra haladva egymáshoz szervesen kötődnek, ugyanúgy kötődnek
a mondatok is, mindig az előzőhöz kapcsolódva, egymáshoz.
Fentiekből logikusan következnek az alábbiak:
Egy: a szavakat szét kell szedni elemeikre, alapvetően a
mássalhangzóira, figyelembe véve a rokonítható mássalhangzókat is,
és úgy elemezni annak jelentését - ahogyan egész eddig
elmondottak ezt mutatják. A szétszedésnél alapvetően balról
jobbra kell haladni, hiszen összerakva is így volt.
Kettő: egy mondat felépítését is alapvetően balról jobbra haladva
kell vizsgálni, hiszen a szavak így lettek összerakva, összeillesztve.
Vagyis, egy mondat elemzését is balról jobbra haladva kell elvégezni,
mert így rakták össze!
Három: – szerintem mindenki kitalálta már,
hiszen szervesen következik az eddigiekből, új nincs benne,
az előzőek logikus és következetes, módosítás nélküli továbbvitele -:
a mondatok egymás utáni elemzését is csak egymás után, az előző
mondat elemzésének és kiértékelésének eredménye után,
annak mondanivalójának pontos ismeretében érdemes elvégezni,
vagyis figyelembe kell venni a megelőző mondatok tartalmát is.
Ez nem szokásos dolog a jelenleg tanított nyelvtani elemzéseknél,
ahol is elemezni egy teljes mondatot szoktak, és az elemzés
alapegysége a szó. A magyar szavakban megjelenő toldalékolást
úgy tekintik, mint ami megnehezíti az elegánsan, szó-orientáltan
megfogalmazott elemzési módszer vegytiszta alkalmazását.
Ez – szerintem – a magyarok által használt nyelv szó- és
mondatképzésének totális meg-nem-értése, elutasítása,
és egy ráerőltetett nyelvtani elemzőkészlet alkalmazása,
aminek eredményeként az elemzett nyelv úgy tűnik, mint amely
suta és sánta, hiszen a használt elemzőkészlet alapján
szép és egészséges mondatalkotása alig van.
Egy hasonlattal had éljek ehelyütt: olyan ez, mint amikor egy széket
csupán facsavarokkal összeszerelnek. Ha valaki nekilát szétszedni
ezt a széket, és ehhez csak kalapácsa, vésője és harapófogója van,
azt találja, hogy ezt csak széttúrni lehet. Nekilát legott,
majd rengeteg forgácsot és szemetet maga után hagyva -
eközben súlyos sebeket ejtve a széken - azt végül is szétszedi.
Volna csak egy csavarhúzója, hamar rájönne, hogy a szék elemeire
gyorsan, sérülés nélkül szétszedhető, és utána szépen össze is
rakható, mindez ugyanazzal a szerszámmal és rekordidő alatt.
Hát ilyen a magyar nyelv: nem szögekkel, de csavarokkal van
összeszerelve, és ha csavarhúzóval szerelték össze, hát azzal is
kell szétszedni. Amit pedig kalapáccsal szögelnek, azt meg
szöghúzóval vagy harapófogóval kell szétszedni,
a csavarhúzó annak szétszedéshez teljesen alkalmatlan.
Alany és állítmány
Mi az alany?? Mi az állítmány??
„Elmentem” – alany az M hang, ami az én-t jelöli.
Elemzés balról jobbra, ahogyan a mondatot megfogalmazták
Egy mondat nyelvelemzése – a jelen gyakorlatnak megfelelően –
azzal kezdődik, hogy keressd ki a mondatban az alanyt és az állítmányt.
Végig kell menni a mondaton és rá kell bökni arra szóra, amit az
alanynak tartunk, majd arra szóra – hangsúlyoznám: szóra! -, amelyet
az állítmánynak tartunk, majd meg kell indokolni, hogy miért így
találtuk. Ez feltételezi, hogy minden mondatnak van alanya és
állítmánya, és ezek mind egy-egy szónak felelnek meg.
Feltételezi, hogy a mondat értelmezése során rendelkezésünkre
áll az egész mondat, és az elemzés csak azután kezdődik, amikor
agyunkhoz ért az utolsó szótag is a mondatból, elérünk a mondatzáró
ponthoz (felkiáltójel, kérdőjel).
Hát így működik az emberi agy?
Csak akkor kezdi a mondat értelmét hámozni, amikor már az egész a
rendelkezésére áll? Nyilvánvalóan nem: menet közben, már az első
hang elhangzása után próbálja megérteni, mit is akar mondani neki
a másik.
Ennek a célnak, hogy minél gyorsabban elemezhető és értelmezhető
legyen a másik ember gondolata, az a következménye, hogy a mondanivaló
lényeges, leglényegesebbnek, leghangsúlyosabbnak tartott része
kerül legelőször hozzáillesztésre az eddigiekhez
(mint fecske a fészkét ...), és csak fontossági sorrendben a többi.
Ez még azzal a sajátossággal is bír, márhogy a rövid, a lényeget
kifejezni akaró mondanivalók legelőre kerülnek, hogy a mondatot
bárhol szét lehet vágni, és a második felét elhagyni, az első fele
mindig tartalmazza fő mondanivalót, a lényeget.
Ebben az utolsó tulajdonságában is eltér a magyar nyelv a környező
nyelvektől, amelyekben gyakran előfordul, hogy a lényeget csak a
mondat utolsó szavai tartalmazzák. Ezek után magától érthetődő
természetességgel adódik, hogy utóbbi esetben az egész mondatot
át kell tekinteni ahhoz, hogy megkezdjük a mondat elemzését.
Fentiek alapján a magyar nyelv építkezésének megfelelően
(mint fecske építi a fészkét ...) kell történnie a beszéd és írás
elemzésének is, mindig az előzőhöz illesztve, tehát balról jobbra.
Ez a mondatok elemzésénél a következőt jelenti: venni kell
az első szót, annak első építőkövét, és meghatározni, hogy
milyen értelemmel bír az eddigi ismeretekhez képest.
Ha nem így, nem ilyen sorrendben elemeznek egy magyar nyelvű
mondatot, akkor eltérő módon elemzik mint ahogyan azt felépítették,
tehát biztosra vehető, hogy problémákkal, esetleg ellentmondásokkal
fogunk találkozni. A teljes mondat ..???? Több magyar mondat
bukik meg ezen, mint amennyi átmegy: vagy nincs alanya,
vagy toldalékban van „elrejtve”, vagy a létezést/történés kifejező
ige, amelyet állítmányként keresünk, hiányzik belőle.
(Pl. - Milyen időnk van ma? - Szép. Mi ennek a két mondat
elemzésének az eredménye, ha alanyokat és állítmányokat keresünk?)
Alanyi mondatrész, állítmányi mondatrész
Alanyi rész az a rész, amely azt fogalmazza meg, hogy kire,
mire vonatkozik az a rész, amit el akarunk arról mondani.
Ez lehet teljesen üres, mert az előzőekben már megfogalmaztuk,
lehet egy vagy több szóból álló, akár egész mondat is.
Állítmányi rész az a rész, ami az alany állít, elmond vagy kérdez,
lehet egy szónak a része, egy vagy több szó. Tekintsünk néhány példát.
(????)
Az állítmány és a mondanivaló
Ezek azok, amelyek sokszor egybeesnek, de sokszor nem.
Egyáltalán nem szükségszerű, hogy a mondat állítása, benne az
állítmányi résszel, az egyben a mondanivalója is legyen.
Nagyon sok problémát tud okozni, ha azt hisszük, vagy valaki
azt próbálja elmagyarázni nekünk, hogy a mondat állítása
– vagyis az állítmányi rész – az, amit a mondattal ki szeretnének
fejezni. Vegyünk egy egyszerű mondatot: Nagyon szép nő volt Éva,
az első asszony. Mit állítunk? Azt hogy volt? Nyilvánvalóan a
mondanivaló ebben a mondatban nem az, hogy volt, és hogy már
nem az, hanem a „nagyon szép”, így együtt.
Vagy egy másik mondat: „- Miért harcoltak a katonák? - A hazáért.”
Mit állítunk? Azt állítjuk, hogy a „hazáért harcoltak”,
de a „harcoltak” elismétlése felesleges szóismétlés lenne.
A mondanivaló a „hazáért”, ami így, önmagában is elég,
megállja a helyét, mert ezzel kell kiegészíteni az eredeti mondatot,
hogy a mondanivaló teljes egészében elhangozzék.
Harmadik mondat: „-Ki írta meg a leckéjét? – Endre.” Mit állítunk?
Hogy Endre megírta a leckéjét, de ebből a mondanivaló az „Endre”,
amely szó a mondatnak az alanya, egyben a mondat mondanivalója is.
De ha azt kérdeztük volna, hogy „Szépen vagy csúnyán írta meg?”
és a válasz „Szépen” lett volna, akkor a válaszoló mondanivalója
se nem nyelvtani értelemben vett alanya (mert az alanya: Endre),
se nem nyelvtani értelembe vett állítmánya (mert állítmánya: megírta)
a mondatnak, hanem egy határozószó. És ez a határozószó a
mondanivaló.
Most jön a lényeg: a mondanivaló bármilyen mondatrész lehet,
és éppen ezért teljesen felesleges mindenféle csűrt-csavart és
összetett állítmány-szerkezeteket kitalálni. Ehelyett egyszerűbb,
ha tudomásul vesszük, hogy a válaszoló mondatában nem szerepel
az alany, és nem szerepel a (grammatikai értelemben vett)
állítmány sem, mert ezek már elhangzottak és mindkét beszélő fél
számára ismertek.
A mondanivaló a helyesen szerkesztett mondatokban mindig előre kerül,
a legfontosabb, a legelső helyre. Ha tovább akarjuk hangsúlyozni,
megismételjük: nagyon-nagyon, királyok királya, virágok virága,
vagy fokozzuk: a legnagyobb, a legnagyobb király, a legszebb virág.
Az állítmány és a mondanivaló különválasztása nagyon fontos lépés
annak érdekében, hogy helyesen tudjuk értelmezni és elemezni
a mondatot. Egy mondat elemzésénél mindig fel kell tenni mind a két
kérdést, és mindig a mondanivalót kell először megkeresni
– helyesen szerkesztett mondatnál ez az első szó (vagy szavak),
és csak utána, hogy milyen állapot, esemény vagy történés az,
ami még megfogalmazódik a mondatban, vagy az előző mondatban.
Egy kis játék: „-Milyen gyerek ez a Pisti? – Buta.” Itt mi a
mondanivaló és mi az állítmány?
További játék: „Pistának nagyon tetszik Juli.” – Mi az alanyi,
állítmányi mondatrész? (Pista kedveli/szereti Julit.
Pista szerelmes Juliba. Pistát elöntötte Juli iránt érzett szerelem.
Pistában megszületett Juli iránt érzett szerelem.)
Alanyi rész: az alany bővítményei
Az alany bővítményei a jelzők: szép, okos, árpád-kori, postai,
asztalos, ügyes, képes(lap), világtalan ...
Egy kis játék: Hogyan lehet főnévből, igéből jelzőt készíteni?
(Nagyon egyszerű...)
Állítmányi rész: az állítmány bővítményei
Az állítmány bővítményei azok a toldalékok, szavak és szerkezetek,
amelyek jobban meghatározzák a létezés, történés, cselekvés
körülményeit, vagyis a határozók: piszén, korán, gyorsan, szépen,
most, itt, fenn, belül, ... (ezek mind egy szavas határozók
vagyis határozószavak).
Egy kis játék: Hogyan lehet főnévből, igéből határozót készíteni?
(Bűz -> bűzös/büdös -> bűzösen/büdösen,
bűz -> bűztel(i) -> bűztelen ->bűztelenül, -> bűztelenség(?) ->
bűztelenségei -> bűztelenségeitől )
Tárgyi rész: a tárgy bővítményei
Ugyanazok, mint az alanynak.
Alany és állítmány helyettesítők
Minden szó és kifejezés helyettesíthető. Legegyszerűbben: a reá
vonatkozó kérdőszó elé kitesszük az ’a-’ kötőhangot, amivel
rámutatunk (gondolatban) a helyettesítendő szóra. Ki? Aki. Mi? Ami.
Hányan? Ahányan. Hogyan? Ahogyan. Az én-te-ő-mi-ti-ők nem
helyettesítő szavak.
Fokozás
Alap: (semmi), középfok: -BB, felsőfok: -L_G, de nem a végére.
A B hang kettőzése jelenti a középfokot. A kettőzés minden nyelvben
és írásban a fokozás eszköze, mivel használata és értelmezése
is roppant egyszerű, szinte magától adódik. Csak azt kell
megválasztani, hogy mit, milyen hangot kettőzünk.
Miért nem a végére tesszük a felsőfokot? Hiszen a ragokat, toldalékokat
mindig a szó végére illesztjük, miért kerül ez mégis előre?
A választ az az elv adja, hogy a legfontosabb rész kerül előre,
plusz: ha levágják a mondat végét, még mindig kihámozható legyen
a legfontosabb mondanivaló, az el legyen mondva.
Esetünkben, ha a felsőfok jelölése követné a középfok jelölését,
és a mondatot a középfok jele után elvágnánk, akkor hamis
következtetést lehetne levonni, mert semmi nem jelezné,
hogy nem a középfokot kívánta a beszélő mondani. A felsőfok
előreragasztásával azonban már a legelején tudatosítjuk, hogy itt
valamily tulajdonság felsőfokáról lesz szó.
Szedjük szét elemeire
Egy kis játék: szedjük szét elemeire az alábbi szavakat, és
próbáljuk megbecsülni, hogy más nyelven hány szót használnának
el ahhoz, hogy kifejezzék mindazokat a dolgokat, amit a toldalékok
játékos nyelvünkben kifejeznek:
elkelkáposztásíthatatlanítottátok,
megvesztegethetetlenségeitekről,
kiseprűzhetetlenségeimnek,
megveszekedettségeiteknek,
érvényesíthetetlenebbekről ...
Toldalékok és a mondatban betöltött szerep
Amennyiben minden nyelvtani funkció pontosan jelölve van a szavakban,
akkor a nyelvtani szerkezet, vagyis a mondat szerkezete elég kötetlen,
szabad lehet. Ha a nyelvtani funkció egyáltalán nincs jelölve,
akkor a szerepeket csak a helyes szórenddel lehet kifejezni,
ebben a szélsőséges esetben minden mondatnak csakis kötött szórendje
lehetséges, hiszen a szavak elhelyezkedéséből következtethetünk azok
nyelvtani szerepére. Amíg egy teljesen új gondolatot akarunk
megfogalmazni, teljesen mindegy melyik megközelítést használjuk,
ugyanis mindenképpen teljes gondolatot szeretnénk közölni:
új alannyal, új állítmánnyal, új jelzőkkel, határozókkal stb.
A dolog a második és további mondatoknál kezd érdekessé válni,
akkor amikor mondjuk már az alany is ugyanaz meg esetleg
az állítmány is, csak mondjuk valamely határozót szeretnénk módosítani.
Ha a nyelvtani funkciót jelöljük a szavakban, akkor
– és ez az első eset – akkor elég a határozóként szereplő szót mondani,
minden más nélkül. Ha a nyelvtani funkciót nem jelöljük a szavakban,
de egyáltalán nem, semmilyen módon, akkor – és ez a második eset –
az egész mondati szerkezetet fel kell építeni, minden elemet,
meg kell ismételni az alanyt, állítmányt stb és a megfelelő helyre
be kell tenni azt a szót, amit a 2. mondatban igazán mondani akarunk.
Összefoglalás
(meg kéne írni ...)
Melléklet
Az „én” és „te” kifejezése - az M és a T(D) hang
Az egyes szám első személy kifejezésére használt M hang sokkal
általánosabban használt és elterjedt, mint azt elsőre gondolná
az ember. A magyar nyelvben alaphangként megjelenő és az egyes szám
első személyt jelentő M hang ott van a többi – és most csak
európai – nyelvekben is. Pl. az oroszban az egyes szám 1. személy
a ’ja’, de annak minden ragozott alakja az M hanggal kezdődik,
mondhatni arra épül. Engemet – minyá, enyém – moj, nekem - mnye ,
velem – (sza) mnoj. A német nyelvekben az ’én’ – ih lesz,
de annak minden ragozott alakja az M hangra épül, mert abból
indul ki: engemet – mich, enyém – mein, nekem – mir stb.
Ha az angol nyelvet tekintjük, ott az „én” – I (áj) lesz
(pont fordítottja az orosz ja-nak), utána pedig csak az
M hangra épülő szavak következnek: engemet – me (mí),
enyém – my (máj), mine (májn), nekem – (for) me (for mí).
Jó lenne megvizsgálni ilyen szempontból a többi, európában,
és akár európán kívül használatos nyelveket, és összehasonlítani,
hogy az „én” különböző ragozásai szintén ilyen erősen
hordozzák-e magukban az M hang-ot. Ha igen, nyugodtan
megállapíthatjuk, hogy az ’én’ kifejezése M hanggal egy nagyon
ősi gyökérre vezethető vissza.
És mi a helyzet az egyes szám kettes személlyel, ami magyarul
a ’te’, alaphangja a T hang? Ez is ennyire el van terjedve,
és akkor ez is valami ősi gyökérre vezethető vissza?
A magyarban te az oroszban a tü(tü), szintén ezt a hangot hordozza.
Ragozása itt is a T-re épül: tégedet – tebja (tyibjá),
tiéd – tvoj (tvoj), neked – tebe (tyibjé), veled – (c) toboj (sz taboj).
Láthatjuk, hogy írásban a T-betűt használják, ugyanakkor a mögötte álló
magánhangzó meglágyítja a kiejtését, és nem t-nek, hanem ty-nek ejtik.
Ez nem takarhatja ugyanakkor el szemünk elől, hogy az egész ragozás
itt is a T hangra épül – ez az első hang, ami megjelenik a szóban.
A német nyelvben a „te” – du (du), ami eltér a t-től, de nem kell
messzire menni tőle, mert csak annyiban változott meg a T hang,
hogy zöngétlenből zöngéses lett. A ragozás itt a D hangra épül:
te – du (du), tégedet – dich (dih), neked – dir (dir),
tiéd – dein (dein). Szikla-szilárdan a D hangot ragozza, méghozzá
a ragozás minden erejével: elöl jelenik meg a D hang, amely az
egyes szám kettes személy jelentését hordozza, utána azok a
megkülönböztető mássalhangzók, amelyek a különböző eseteket
jelölik és együtt hordozzák. Angol nyelven a te- you (jú) semmi
közösen nem mutat a t, vagy annak zöngéses párja, a d-vel.
A te ragozott alakjai: tégedet, neked – you (jú),
tiéd – your, yours (jor, jorz) sem tartalmaznak semmiféle
utalás T hangra, viszont szervesen ráépülnek a J hangra,
amely maga deklaráltan a te-nek felel meg.
Egyes szám harmadik személy, hangja: N. A magyar nyelvben lekopott,
illetve átalakult egy köztes formává: az ön-özéssé. Az ön-özés
során úgy szólítunk meg egy személyt, hogy az egyes szám második személy
- vagyis te - helyett Ön-t használunk, aminek ragozása – láss csudát –
egyes szám harmadik személyhez kötődik, olyannyira, hogy másban
nem is lehetséges ragozni. Vagyis: a jelenlegi magyar nyelv
egy sajátos formájában használja az N hangot egyes szám harmadik
személyben, akkor, amikor a beszélőhöz olyan mondatokat intéz,
amelyben mintegy kívülálló, harmadik személyként tünteti fel őt.
Orosz nyelvben az egyes szám harmadik személy alaphangja az N.
Az ő-re a nemtől függően az alábbiakat használják:
ő – on(on), oná(áná), ono (anó). Ragozása: őt – ego(ivó) ejo(ijó),
neki – im, vele – (c) nim (sz nyim) övé – ego(ivó).
Ó-angolban az egyes szám második személy formái ezek:
thee -hozzád, neked, rád, téged, veled;
thou – te; thine - tied, tiéid.
Az olasz nyelvben az alábbiakat találjuk: én - io (m nélkül);
engem - mi, me (hangsúlyos, hangsúlytalan)
nekem - mi, a me magamat - mi, me, a me enyém(ek) - mio, mia,
(miei, mie); te – tu; téged - ti, te; neked - ti, a te;
magadat - ti, te, a te; tié(i)d - tuo, tua, (tuoi, tue).
A többes szám K hangja mellett érdemes megvizsgálni az I
magánhangzó használatát is, mert a magyar nyelvben az M-K és a
T-K-t is egyértelműen az I magánhangzóval kötjük össze.
Ha ez így lenne a többes szám 3. személyben is, kétség sem merülne
fel, hogy hozzá tartozik a többes számhoz – így azonban érdemes
vizsgálódni.
Az orosz nyelvben a többes-számban mindegyik esetben megjelenik
az I hang, hiszen ezek – és most minden szót a kiejtése szerinti
írásmóddal próbálunk meg leírni - a MI, VI, ÁNYÍ szavak lesznek.
Ha a németeket nézzük: wír, ír, zi – szintén szigorúan megjelennek,
minden esetben. Az angol-szászoknál is a 3 lehetséges közül 2 helyen
ott vannak: ví, jú, déij. Úgy tűnik, hogy a többes szám jelölésére
az I magánhangzó elterjedten használatos lehetett. Ebben az esetben
a játékos magyar nyelv magába olvasztotta úgy a K hangot, mint
az I hangot, így minden népek érthették ezt a nyelvet: azok is,
akik az I-t használták, és azok is, akik a K hangot a
többes szám jelölésére.
Én, te - egy, kettő
Én – egy vagyok és egyedül vagyok. Az N hang jelenti az egyet.
Ha egyedül van, akkor azt az egyedülit. Ha magamra mutatok,
az M hang mellett jelölhetem azt, hogy egyedül, magam:
akkor az M_N hangzókat kell csak összekötni MaN, MeN alakban például,
amelynek jelentése: én, egyedül.
Hány-aN, hány éN van ott? Egyen, ketten, hárman, négyen... vagyunk,
vagy vannak, vagyis GY_N (egyen, ma úgy mondjuk: egyedül),
KTT_N (kettő -> ketten), HRM_N (három -> hárman) és így tovább.
Vagyis megadjuk a számot, és az után toldott N hang jelenti,
hogy annyi darab egyest kell alatta érteni. Az egy-eN-t úgy is
használjuk ma, hogy egy-éN (Ego, egyén), amely az egyént,
mint önmagában valót fejezi ki.
Ha megnézzük az európai nyelveket, ugyanúgy, ahogyan megtaláljuk
az M hangot az ÉN kifejezésére, megtaláljuk az N hangot az
egyes számnak a kifejezésében. És ha CSAK az N mássalhangzót
találjuk az egyet kifejező szóban, a többi magánhangzó lesz,
akkor tudjuk, hogy jó helyen járunk. Tehát az ellenőrzés az alábbi:
hogyan mondják az egy szót (fogalmat) a szomszédos nyelvekben?
Az angol nyelvben one (kiejtve: oan), németül ein(áijn),
olaszul: uno (únó), oroszul: odin(ágyin), franciául: un(???).
Lehet hogy furcsán hangzik, de az orosz mintha azt mondaná:
egy-en, vagyis mintha magyarul mondaná az elején az egy-et
(kiejtve: ágy-) és után tennék az N hangot, ami az ősi EGY-et
jelent egy I hanggal összekapcsolva (-in, együtt: ágyin).
Fentiek alapján nyugodtan kijelenthetjük, ahogy a vizsgált
nyelvek őrzik magukban az N hangnak azt a tulajdonságát,
hogy az Egy-et jelölte valamely ősi, mindegyiknek gyökerét
jelentő nyelvben.
Ha Én és az Egy fogalompár íly szorosan összetartozik, akkor a Te
és a Kettőnek is össze illene tartoznia! Vizsgálatunk az alábbiakat
mutatja: magyar: kettő, angol: two(tú), német: zwei(cváj),
olasz: due(dúe), orosz: dva(dvá), francia: deux(???).
Itt - a németeket kivéve - a T, D (amelyek egymásnak
zöngétlen-zöngéses párjai) hang jelenik meg, teljesen egyértelműen.
Vagyis a T(D) hang kapcsolódik szorosan a kettő szám fogalmához,
hasonló módon, mint azt láttuk az egy = N hang esetében.
Ha a németek is ugyanabból az ősnyelvből táplálkoztak, akkor az
induló hang zöngétlen lehetett, mert a kettő szavuk mássalhangzóval
indít, nyilván ez az, amelyet átvettek, ez hordozta a lényeget,
és akkor a zöngétlen T hang volt az eredeti. Az sem kizárt,
hogy őseink a T hangot és a D hangot felváltva, vagy esetleg
tetszés szerint használták a kettő megjelölésére, ha a
szó-környezetből nyilvánvaló volt, hogy számról van szó.
Ha azt akarom mondani: én egyedül, azt mondom: MAN. Kifejtve ezt
a gondolatot: M jelentése Én, A jelentése: a földön, földi értelemben,
N hang jelentése: egyedül. Ha az első M hang lekopik, akkor a
magyar nyelvben a hosszú magánhangzó jelöli a kopást, és megjelenik
az ÁN, ÉN szó. És előttünk áll egy lehetséges és logikus folyamat,
hogyan alakult ki a mai magyar nyelvben használatos ÉN szó a magyar
nyelvben a logikusan felépített valahai ősnyelvből.
Ha hárman vagyunk, az esetleg lehet az ’ő’ (1.sz.3. személy) hangja?
Vizsgáljuk meg a nyelveket ebből a szempontból is. Az egyes szám
3. személy: régi hangja: N, ma ’Ő’-nek mondjuk. Ez keményen ellentmond
az én = N hangnak – hiszen nem lehetséges, hogy ugyanazzal a hanggal
fejezték ki az ÉN-t, mint az Ő-t. Angolul: he(hí), she(sí), it(it)
– a három nemnek megfelelően, és ha tovább megyünk, a többi nyelvekben
is megjelenik mindenütt 3 különböző szó, jelölve a 3. személy nemét.
Vagyis kezdődik a káosz a mássalhangzók között. De miért is?
Hát azért, mert az ősi nyelvben csak ezek a fogalmak vannak meg:
egy, kettő, sok. Kérem ne tessék csodálkozni, mihelyt az ember
írni akar, máshogyan nem érdemes értelmezni azt a helyzetet,
amikor egy jelet kettőzünk, vagy háromszorozunk. Négyszerezés nincs.
Sehol nem létezik. Az egyszer megmondja a fogalmat, a kettő jelenti
vagy a kettőt és ugyanekkor a három a sokat, vagy a kettő jelenti a
sokat, de nem az összeset, a három jel pedig az összeset, a teljességet.
És akkor nincs is hangja a sok-nak? Amely megfelelne az 1.szám
3. személynek? De van, csak nem mássalhangzó az illető,
hanem magánhangzó. Mégpedig az I hang. Az angol nyelv hordozza is
magával ezt a tulajdonságot, vagyis az első három személyt a számokat
kifejező N,T(D),I hangok mentén fogalmazták meg, mert mindhárom
nemű 3. személyben itt van ez a magánhangzó, és csak ez a
magánhangzó van benne. A német nyelvben - er(ér), sie(zi), es(esz)
– csak a nőnemnél jelenik meg az I hang, a többi esetben a
zárómássalhangzó tartalmazza a lényeget, adja meg azt a hangot,
amelyet a szóhoz illesztve megadja annak nemét
(R – hímnem, S – semleges nem). Az orosz – on(on), ona(áná), ono(ánó)
– a magánhangzókat változtatja a nemnek megfelelően.
Megtartva az 1.sz.3.személy N alaphangját.
A magyar nyelv – úgy látszik – a K hangot használja a SOK-nak
olyan jelölésére, amelynél a sok számlálható, és az I hangot
is használja, ha valakinek a birtokában sok van és ezt a sokat
akarja jelölni. Megjegyzés: miután más birtokában van az,
amit jelölni kíván, azért nem tudja megszámolni, hiszen nem biztos
hogy a megszámlálásra engedélyt kap – így nemcsak hogy nem sérül,
hanem megerősítést nyer az az alapfeltételezés, hogy
a számlálhatatlan sok kifejezésére az I hangot használja a
magyar nyelv.
Eddigi vizsgálódásaink alapján megállapíthatjuk, hogy az ősnyelvben
a számokat egyszerű hangokkal is tudták jelölni, éspedig ezek
a következők voltak: Egy - mint darabszám - megadására az N hangot,
kettő jelölésére a T(D) hangot, sok értelmének megadására az I
hangot használták.
Varga András, 2004. (0.17d változat)
<vissza<
|