Játékos magyar nyelvtan
Játék a szavakkal és a gondolatokkal

Varga András

Bevezetés


  Vajon felépíthető-e a magyar nyelv egyszerű szabályokkal, amelyeket következetes kell alkalmazni? Vajon nyelvünk fakad-e olyan tőről, amely tiszta, logikus, egyszerű? Minden nyelv változik, szavak kopnak ki, új szavak keletkeznek, új szerkezetek épülnek be a meglévők mellé. Most használt nyelvünk is hosszú-hosszú fejlődés eredménye. Vajon megvannak-e, fellelhetők-e azok a momentumok a mai magyar nyelvben, amelyek következetesen megmaradtak?
 
 
  Egy kis játék erejéig mindenkit játszani hívok. Keressük együtt a választ.

Én-te-ő, mi-ti-ők

Én vagyok az M. Az M – én vagyok Magamra mutatok, és azt mondom: ém. Esetleg: em. Mint az ember szóban az em. Mert az EM, az én vagyok az EM-BER szóban is.
 
 
  Te vagy a T. Terád mutatok, és azt mondom: te. Esetleg: tü. Vagy : té. A hosszú magánhangzó nem valószínű, mert nem vesztünk semmilyen betűt sem. A rövid magánhangzó a valószínű, mert gyorsan akarjuk gondolatainkat kifejezni. Lehet a következő szó is: ti, esetleg: it.
 
 
  Ki ő? Ő az N. Az en, vagy esetleg on, vagy ön – az mind-mind – ő. Az az ’ő’, ami azért nyúlt hosszúra, mert valamit magába olvasztott. Mit olvasztott magába? Az N-t. Aki – ő. Az az ÖN, akiről egyes szám harmadik személyben beszélünk – mind a mai napig, ha valakihez fordulunk, de nem akarjuk TE-gezni.
 
 
  Vagyok én, vagy te és van ő. Én tehozzád beszélek. Ha beszélünk egy harmadik személyről, akkor őróla beszélünk. Ha többen vagyunk, fejezzük ezt ki ezt egy hanggal, ez legyen – mondjuk – a K, amivel jelezzük, hogy az M is lehet többen, a T is lehet többen, és az N is lehet többen.
 
 
  Mi együtt vagyunk a M-K. Többen vagyunk, azt jelenti, jelzi a K. Az én többen- vagyis a M többen - lesz a M-K. Kiejtve, kimondva: mik. Esetleg: mük. Valami rövid magánhangzóval, amely magánhangzó nem oly fontos, csak gyorsan és lágyan lehessen kiejteni a M-K-et.
 
 
  Ha te nem egyedül vagy, hanem többen vagytok, akkor ti vagytok a T-K. Kiejtve: tik. Esetleg: tük.(Más megoldás is elfogadható! Ugyanis a magánhangzó –most- nem számít!)
 
 
  Ha ő többen van, akkor rájuk mutatunk, és azt mondjuk: N-K.. Kiejtve: enk, onk. De lehet önk, vagy onok, esetleg: önök. A magánhangzó nem számít, csak a mássalhangzóra kell figyelni, mert annak van jelentése.
 
 
  Vagyis az én-te-ő, mi-ti-ők-et a következőképpen kell mondani: M, T, N, MK, TK, NK.
 
 
  (Angol: me- engem, my- enyém, mine- enyém, az I-ról (én) valószínűleg lekopott az M hang, mert erősen összetéveszthető volt(lenne) a my-jal, német: Ich-én, de minden továbbinál: mich-engem, mir-velem, meine-enyém, vagyis minden ragozott formája az M hangon alapszik, orosz: ja-én, de moj-enyém, minyá-engem – itt is a ragozott alakok mind az M hangra épülnek. Erről a gondolatról bővebben lásd a függeléket.)
 
 
  Egy kis játék: Találjunk ki illeszkedő magánhangzókat a fenti mássalhangzókhoz, amivel könnyebb kiejteni azokat.

Vagyok

Mit csinál mindannyiunk? Hát: először is: létezünk, vagyunk. Én vagyok, te vagy, ő van. Mi vagyunk, ti vagytok, ők vannak.
 
 
  Nézzük meg a fenti szóképzést egy kicsit közelebbről.
 
 
  Ha az állítást, az igét kiemeljük, ami a VAGY, akkor a mondanivalót vagy olyan sorrendben fejezzük ki, hogy kiről mit állítok - ebben az esetben: M VAGY, T VAGY, N VAGY, MK VAGY, TK VAGY, NK VAGY (ahol a VAGY a létezést fejezi ki) - vagy pedig fordított sorrendben fejezzük ki, hogy az állítás kire vonatkozik. Ebben az esetben: VAGY-M, VAGY-T, VAGY-N, VAGY-MK, VAGY-TK, VAGY-NK. Eljátszva a lehetséges magánhangzókkal, pl. a VAGYOM azt fejezné ki, amit ma úgy mondunk, hogy (én) vagyok. De lehetne VAGYUM is. Ha ráérősen, hangsúlyosan akarjuk mondani, lehetne: VAGYÁM. Ha terólad van szó, akkor (te) VAGYOT. Ha őróla van szó, akkor ő VAGYON. (Ez a forma ismerőse cseng. Pl. ’Írva vagyon...’ mondták régen, ma úgy mondanák: írva van, le van írva, leírták,…) Ha mirólunk van szó, akkor (mi) VAGYMUK, vagy VAGYUMK. (Mindkét forma ismerős: a VAGYMUK a ’Halotti bszéd’-ből, a VAGYUMK pedig mintha a VAGYUNK lenne. Azt rögtön megállapíthatjuk, hogy a VAGYUMK-ot nehezebb kiejteni, mint a VAGYUNK-ot., ugyanakkor nagyon egyformán HANGZIK!)
 
 
  Menjünk tovább. Ha tirólatok beszélünk, (ti) – VAGYTOK, ők pedig – VAGYNAK. (A ti VAGYTOK-ot ma is mondják, a VAGYNAK régies alak, ismerős, ma úgy mondják: VANNAK.)
 
 
  Hát egyenlőre eljutottunk idáig. Egy igének az alanyhoz illesztésének lehetőségét néztük végig, egy megadott elv, egy logika alapján. Ez a következő volt: a cselekvést kifejező szó után illesztettük azt, hogy kire/kikre is vonatkozik a cselekvés.
 
 
  Egy kis játék: Ennek a fejezetnek az első mondata így hangzott: Mit csinál mindannyiunk? De feltehettük volna a kérdést a következőképpen is: Mit csinálunk mindannyian? Mind a két mondat helyes. Kérdés: miben tér el a két mondat, és miért helyesek? (Egy kis segítség: keressük meg az alanyt a mondatban!)

Jönni, menni, enni, lenni – jöv-ni, megy-ni, esz-ni, lesz-ni

A fenti szavak gyökerei a következők: JÖV, MEGY, ESZ, LESZ, és mind egy fajta konkrét cselekedet fejeznek ki.
 
 
  Az első a jövés cselekedete: valaki vagy valami mifelénk közeledik. A jöv ragozása a következő lesz: JÖVÖM (én jövök), JÖVÖT (te jövöl, jövél, jössz), JÖVÖN (ő jön – kikopott talán a –vö-?), JÖVÜMK (mi jövünk), JÖVTÖK (ti jöttök), JÖVNEK (ők jönnek).
 
 
  Az előző cselekedet ellentéte a megy. Itt felmerül a kérdés: nem lehetne-e ellentéte a szó fordított alakja? Vagyis a JÖV ellentéte a VÖJ, és akkor ez a vöj a jöv-vel ellentétes cselekedet jelentene, vagyis a menés cselekedetét? (A válasz: lehet, de nem terjedt el a magyar nyelvben.)
 
 
  A megy ragozása a következő lesz: MEGYEM (én megyek), MEGYET (te megyel, vagy mész), MEGYEN (ő megyen, vagy megy), MEGYÜMK (mi megyünk), MEGYTEK (ti mentek), MEGYNEK (ők mennek).
 
 
  Az esz cselekvés annak felel meg, amikor valaki eszik. Ragozása: ESZEM (én eszem), ESZET (te eszel), ESZEN (ő eszik), ESZÜMK (mi eszünk), ESZTEK (ti esztek), ESZNEK (ők esznek).
 
 
  Egy kis játék: A kedves olvasó próbálja meg elragozni a jövő idejű létezést jelentő LESZ igét a játékos módón, és az eredményt hasonlítsa össze a ma magyar nyelven használatos alakokkal.

Kérdezünk

Ha rá akarok kérdezni egy tárgyra, hogy az a tárgy az-e, amire én gondolok, akkor megnevezem és utána illesztem az E (de lehet É) hangot. Pl. az ’ez egy csont?’ – kérdés a következőképpen hangzik: ’CSONT E’ Ha cselekvésre kérdezünk, akkor a cselekvést jelentő szó után illesztjük az E hangot.. Mindig azután áll az E hang, amire rákérdezünk. Pl.: MEGY-TK E (ti mentek-e), ESZ-NK E (ők esznek-e).
 
 
  Ha az E hang előtte áll, akkor az a sima rámutatás és megnevezés. E CSONT – mai nyelven: ez (egy) csont. Miután rá is mutattunk, egyértelmű, hogy miről van szó, minden más szó felesleges lenne.
 
 
  A válaszban megismételhetjük a szót, ezzel kifejezve egyetértésünket (MEGY-MK, ESZ-NK), vagy pedig tagadjuk a szót. A tagadást rögtön az első szó – vagy hang - kell, hogy jelölje, mert akkor kapja a kérdező a leggyorsabban a választ a kérdésére. Az első hangból meg kell érteni, hogy a válasz igenlő, vagy tagadó – ezekre majd később térünk rá. Itt most a kérdezés módját fogalmaztuk meg – egyértelműen és a lehető legegyszerűbben.
 
 
  Egy kis játék: A kedves olvasó próbálja körüljárni és megfogalmazni, hogy a fent bemutatott kérdezési, pontosabban rákérdezési mód milyen esetekben a legegyszerűbb. (Segítség: hanghordozással pl. lehet egyszerűbben rákérdezni, de akkor mi van az írásbeliséggel?)

Megmondja kié – J

Ez az egyik legősibb kérdés, amit gyorsan tisztázni kell mindig. Kié a zsákmány? Kié, vagy kiké az állat prémje, húsa, csontja, kit illetnek a belsőségek: szarvasnak az agancsa, vaddisznónak az agyara, medvének a bundája?
 
 
  Rámutatok a tárgyra, megnevezem, utána illesztem a ’j’ hangot, ami azt jelzi, hogy tartozik valakihez, majd utána teszem a személyt, hogy kié. Vegyük a tüzet. Kié a tűz? Ha az enyém, azt mondom: TÜZ-J-EM. Végigvéve a ragozása: TÜZ-J-ET, TÜZ-J-EN (TÜZ-J-ÖN), TÜZ-J-ÜMK, TÜZ-J-ETEK, TÜZ-J-ÜNK.
 
 
  Ha arra akarunk kérdezni, hogy kinek a tulajdona, akkor azt a KI-J alapján a ’kijé’ szóval kérdezhetünk. Teljesen szabályos mondanivaló-képzés: ki az (K), akinek a tulajdonába tartozik (J) a dolog, amire előzőleg szóban mutattunk. Vagyis a szabályos kérdés a K-J mássalhangzók alapján: Kijé?
 
 
  Egy kis játék: A kedves olvasó próbálja meg elragozni a NAP és a KALAP szavakat a játékos módón, és az eredményt hasonlítsa össze a mai magyar nyelven használatos megfelelő alakokkal.

A tartós cselekvés - Z

A tartós cselekvést kifejező hang legyen a Z, a jelenleg használt ABC utolsó betűje. Minden, ami eddig tárgy vagy fogalom volt, a Z hangtól élő cselekvéssé válik.
 
 
  Mit csinálsz? A válasz: napozom. Elemezzük ki ezt az egy szót. Mit szót – teljes mondatot! A játékos magyar nyelvben azt, hogy rólam van szó, hogy én cselekszem, azt az M jelenti; hogy cselekszem, folyamatosan teszek valamit, azt a Z, és hogy mire vonatkozik, vagy miből ered a cselekedet, az a NAP. Mondhatom így: M-Z-NAP. Magánhangzókkal feloldva a mássalhangzókat: Én űz nap. Ezzel az a baj, hogy azt jelentené, mintha én űzném a napot, holott a nap űz engem. Vagyis a nap az alany, a nap csinálja velem, amit csinál – tehát az egész sorrendet meg kell fordítani, hogy elöl álljon a nap. A helye sorrend ekkor: NAP-Z-M. Magánhangzókkal könnyítve a kiejtést: napazam, mai kiejtéssel: napozom.
 
 
  Maga az űz szó - mint cselekvés – önálló szó és az általunk használt jelentéssel bír ma is: ma is mondjuk, hogy űzik a szarvast, valamely foglakozást űzni, sportot űzni.
 
 
  Egy kis játék: A következő szavakkal próbálunk meg tevékenységet folytatni: TŰZ, VÍZ, KALAP, MÁLNA. Továbbá: AD, KÉP, LAP, ÜVEG, NAP, ESŐ, FÉNY.

Az egyszerű cselekvés - L

Hű. Ez méltó párja az előzőnek. Amíg az előző hang az ismétlődő cselekvést is jelenti egyben,, vagyis azt, hogy a cselekvés vagy tartós, vagy ismétlődik, addig ezzel a hanggal annak egyedülállóságát, egyszeri mivoltát, egyszeri történését jelezzük. Vegyük például két ősi szavunkat, a TÜZ-et. És a VÍZ-et. A tüzez szót értelme: tüzet rak, azt gondozza, rendszeresen, vagy ismétlődve – lenne, ma nem használjuk. A tüzel szó használatos és ismert, amikor az állatok közül a nőstények fogamzó-képesek, akkor ennek az állapotnak egyik jellemzője a szeméremtáj megemelkedett hőmérséklete, mintegy tüzes mivolta. A vizez szó ma is közismert és használt, többszöri, ismételt tevékenységgel valamit vizes állapotba hoz. A vizel szót ma is használjuk, valaki a szervezetében összegyűlt folyadékot, vizet természetes módon eltávolítja a szervezetéből. Mivel itt a cselekvés egyszer mivolta a fontos, és nem az esetleges ismétlődése, azért használatos az L hang.
 
 
  PARANCS, LAP, GOMB, TELEFON, GÉP...

Ismétlődő cselekvés - GT

Mi történik, ha valaki a jellemzően egyszeri cselekvést mégis sokszor ismétli? Ezt jelzi a G-T hang toldalékolása, vagyis a –gat, -get a szó végére való illesztése. Ezzel gyakorítjuk a cselekvést. Ha egy kisbaba nem csak egyszer vizel be a pelenkába, hanem rendszeresen, akkor mondhatjuk körülírva, hogy: Rendszerese bevizel, de mondhatjuk egy szóval is: bevizelget.

Egyszeri cselekvés - NT

Ha valamely cselekvést csak egyszer, egyetlen egyszer végzünk el, akkor azt a cselekvést jelentő szó végére illesztett -NT hangokkal jelölhetjük. Ez a párja – ellentétes párja, kiegészítője – az ismétlődést kifejező –GT hangcsoportnak. A fentiekből következik, hogy ugyanahhoz az igéhez mind a két alak használatos, ill. értelmezhető és értelmes alakot kapunk. Így pl.ból-iNT, ból-o-GaT, mos-o-GaT, (mos-iNT – nem használatos), kop-pi-NT, kop-o-GT-at, emel-iNT, emel-GeT, hörp-iNT, hörp-öl-GeT, csip-p-eNT, csip-e-GeT, csep-p-eNT, csep-e-GT-et, köh-h-iNT,suh-iNT, suh-o-GT-at.
 
 
  Egy kis játék: A kedves olvasó az egyszeri cselekvés szavaihoz próbálja hozzáilleszteni a az ismétlődő cselekvés GT hangját, és ellenőrizze, hogy értelmes szót (szavakat) kap-e? További szavak: BOR-OZ, EM-EL, KAP-ÁL, SZEM-EL stb.

Kicsi

Mindenből van kicsi meg nagy. A kicsi mindig szükségszerűen van: mindenki kicsinek születik, és később éri el a normál méreteket. Persze a normáltól is van eltérés, és akkor azt mondjuk: kis ember, nagy ember. De a kicsi ember mást jelent: gyermek még, fiatal, még nem érte meg azt a kort, amikor felnőtté válik.
 
 
  Ha valamire azt akarom mondani, hogy kicsi, akkor azt mondom: KCS. A KCS azt jelenti, hogy kicsi, picinyke, apró, pici.
 
 
  Vegyük a napot. Mondhatom: KCS NP, vagy NP-KCS, ahol is mindkét esetben a napról állítottam, hogy kicsi. Vegyünk hozzá egy felhőt is, ami - mondjuk - nem kicsi. Akkor a mondat: KCS NP, FLH. Vagy, amikor a napról állítom, hogy kicsi, de a felhőről nem: NP KCS FLH. Ebben az utóbbi esetben nem egyértelmű, hogy a kicsi a napra vonatkozik, utána vetve a kicsi szót, vagy felhőre, esetleg mindkettőre. Ez így nem jó, mert nem egyértelmű az állítás. Ha viszont a napra letükrözzük a KCS-t, úgy, hogy a hangokat megfordítjuk, akkor minden esetben pontosan mutatjuk, hogy a kicsi mire vonatkozik, Konkrétan: ha a kicsi a napra vonatkozik, akkor KCS lesz a NP előtt , és CSK lesz, ha utána áll.
 
 
  Vagyis kicsi nap = KCS-NP = NP-CSK = napocska. Ha a felhő kicsi, lesz belőle: KCS FLH = FLH-CSK = felhőcske. Így már megoldható egyértelműen az előbb felvetett kicsi nap és felhő problémája: NP-CSK-FLH.
 
 
  Egy kis játék: A kedves olvasó keressen szavakat, amelyek a fenti módon előállathatók, és helyes jelentéssel bírnak mai magyar nyelvünkben is. Megjegyzés: ne ijedjen meg, ha a CS lekopott – valószínű, hogy gyorsabban lehet kifejezni az – adott esetben így is egyértelmű – jelentést.

Egy kis szünet

Lélegezzünk fel, tartsunk egy kis szünetet. Azután tekintsük át mit végeztünk eddig, mi az, ami már most problémaként jelentkezik.
 
 
  Van szilárdan felépített személyes névmásunk (M T N MK TK NK), ezt hozzá tudjuk illeszteni a cselekvést mutató szóhoz (a szó után illesztjük és vele egybeírjuk), tulajdonviszonyt ki tudunk fejezni, de még csak személyes névmásokkal – a fog kerek, vagy a kerék foga jellegű birtokviszonyt még nem vettük -, névszóból tudunk igét gyártani (űz), de még nem tudunk igéből névszót előállítani. Tudunk rákérdezni, akár tárgyra, akár cselekvésre.
 
 
  Hiányzik még az eddigiek rendszerbe foglalása, vagyis a nyelvtana. Ezt későbbre hagyjuk, vagy esetleg rábízzuk a kedves olvasóra: gondolkozzon, hogyan állítaná össze az eddigiek nyelvtanát.
 
 
  Mivel ez itt most valóban egy kis szünet, a kedves olvasó nem kap semmilyen kis feladatot, amiket egyébként minden fejezet végén kapott. Pihenjünk egy kicsit.

Birtokviszony 2.

Alcím: A tündér konyhája, vagy a konyha tündére?
 
 
  A következő menet arról szól, hogy hogyan jelöljük azt, hogy ki a birtokos és mi a birtok, ha két névszót teszünk egymás mellé, vagy bármelyikre rákérdezünk.
 
 
  Vagy változatlanul hagyjuk a birtokost és a birtokot jelezzük, hogy az a birtok, vagy a birtokost jelöljük / jelezzük, és változatlanul hagyjuk a birtokot. Mind a kettőt egyszerre jelezni – pocsékolás volna.
 
 
  Játékos nyelvtanunkban vagy a birtokost, vagy a birtokot jelöljük, mégpedig a J hanggal, de mindig csak az egyiket. Így kérdezünk rá: K-J, Magánhangzókkal díszítve: kijé? (Ha feltételezzük, hogy a ’J’ kikopott, egészen úgy hangzik, ahogyan manapság is rákérdezünk: kié?) Ha a birtokost jelöljük meg J-vel, akkor a birtokot nem jelöljük semmivel. A ’kijé’-re a válasz: válasz: Bandi-Jé, Pali-Jé, földesúr-Jé. Együtt olvasva a birtokkal: A birtok a földesúr-Jé.
 
 
  A másik eset, amikor a birtokost hagyjuk változatlanul, és a birtokot jelöljük. Hogy mivel? Természetesen ugyanazzal, vagyis J-vel, miért kellene erre külön hangot kitalálni? Pl: a földesúr birtok-Ja. Viszont meg kell különböztetni, hogy melyik esetben felel meg a birtokosnak J, és melyik esetben a birtoknak. Vezessünk be egy áj hangot, amely jelzi a különbséget. Ha a birtokosról van szó, jelöljük, akkor az egy ’É’-vel, ha a birtokról – akkor az már mindegy, csak ’É’ nem lehet. Mondjuk illeszkedjen az előtte álló szó hangrendjéhez., mindegy, hogy mi, csak ne legyen ’É’.
 
 
  Összefoglalva: J jelöli a birtokviszonyt, ahogyan az korábban a „Megmondja hogy kié –J” fejezetben már szólott volt, plusz É jelöli a birtokost, bármi más, illeszkedő magánhangzó a birtokot. A birtokviszony jelzésére elég csak az egyik szóhoz illeszteni a ’J’-t, attól függően, hogy mit akar a beszélő hangsúlyozni – a birtokost, vagy a birtokot.
 
 
  Ha az én-te-ő-t használjuk birtokosként, akkor teljesen leegyszerűsödik a dolog: a kívánt főnév után – akár a J birtokot kifejező hang elhagyásával - rögtön illeszthetjük a személyes névmást (én-te-ő), és megvan, hogy ki(j)é. Így lesz értelmes és rövid: könyv+eM, asztal+oT(D), kés+Je+N... Ebben a sorrendben egyértelműen a tulajdonos áll hátul és a tulajdon elől (most összeépített szóról beszélünk). Ezek után logikus a kérdés: ha egyértelmű annak a jelentése, hogy KÉSEM (az én késem), és engem Pistának hívnak, egyértelmű jelentéssel bírna-e, ha KÉSPISTÁ-t mondanék? Vagy, hogy visszautaljunk ennek a fejezetnek az alcímére: se nem azt mondanók, hogy a ’tündér konyhája’, se nem azt, hogy a ’konyha tündére’, hanem: konyhatündér? Ez is, így is értelmes lenne?
 
 
  A válasz egyértelmű igen! Gólyaláb – gólyának a lába, lúdtoll – lúdnak a tolla, kéményseprő – kéménynek a seprője...- mindig az első helyen álló főnév a tulajdonos és a második helyen álló főnév a tulajdon. A nagyból közeledünk a kicsihez, a távolabbitól a közelihez – ez ennek a nyelvnek belekódolt sajátossága.
 
 
  Egy kis játék: A kedves olvasó keressen más, hasonlóan egyszerű jelölési módot két névszó birtokviszonyának jelölésére. Bizonyítsa be, hogy szükség van mindkét lehetőségre: hogy a birtokos jelöltessék, vagy a birtok jelöltessék – ha tömören akarjuk gondolatainkat kifejezni. (Segítség: gondoljon olyan kérdésre, ami csak az egyikre vonatkozik.)
 
 
  A többes-számot nem K, hanem I jelöli – a birtokos többes száma a K, a birtok többe száma az I, vagy Ü, ezzel megteremetve azt a pontos elkülönítést, hogy nem kell megnevezni mind a kettőt – a birtokost és a birtokot is - hanem csak elég pusztán az egyiket, mivel a használt többes szám jele már jelzi, hogy a birtokosról beszélünk-e vagy a birtokról.

Enyém, tied, övé

MJM, TJT, NJN. MKJMK TKJTK NKJNK. A többes szám esetében egyszerűsíthetők az elöl álló ...t, akkor is egyértelmű lesz a szavak jelentése. Egyszerűsítve így néz ki: MJM TJT NJN MJMK TJTK NJNK.
 
 
  Emjém, Tejét, önjén, mikjémk, tikjétek, önkjénék - egyszerűsítés után: emjém, tejét, önjén, mijémk, tijétek, önjénék (enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övéké).
 
 
  Egy kis játék: Hogyan máshogy lehetne még kifejezni?

A tér és a T – a tárgyas ragozás

Ha valami itt van, azt mondjuk IT. Ha távol van, azt mondjuk OT. A magánhangzó (I, ill. O) pontosítja a T jelentését. Terád rád mutatok, hogy rólad van szó, akkor az lesz a TE. Nem változott meg az eddigi T, hanem bővült a jelentése, ami bővülést egy másik hanggal pontosítunk: az utána tett E hang jelzi, hogy Terólad van szó. Ha közelre mutatok, azt mondom IT, ha távolra, azt hogy OT.
 
 
  (Nem véletlen, hogy a TÉR szó is T-vel kezdődik, erről bővebben lásd a ’Hangok ősi jelentése – a magyar nyelvben’ c. tanulmányt.)
 
 
  Ha viszont rámutatunk valamire, és utána megnevezzük, akkor már összetettebb gondolatokat is ki tudunk fejezni, mint eddig. Eddig meg tudtuk nevezni, hogy ki mit csinál (pl. én eszem = ESZ-M). Most fejezzük ki, hogy mit eszem! A legegyszerűbb, ha rámutatunk – akár valóságban, akár gondolatban – arra a valamire, amit eszem, és megnevezem. A logika a következő: 1) magamra mutatok – én csinálom a cselekvést 2) megnevezem a cselekvést, hogy mit csinálok, 3) rámutatok és megnevezem, hogy mit eszem. A 3) eset, amikor rámutatok és megnevezem a tárgyat, valahol lényegtelen, hogy a rámutatást jelző hangot a tárgyat jelentő szó elé, vagy mögé tesszük, a lényeg az, hogy jelölve legyen.
 
 
  Miért fontos, hogy jelölve legyen a rámutatás? Azért, mert különben nem lehetne felcserélni a szavak sorrendjét, amikor hangsúlyozni szeretnénk valamelyiket. Vegyünk egy példát: Én eszem csont, vagy Csont eszem én. Most ki is eszi a csontot? Vagy leszögezzük, hogy a mondat mindenkor és minden körülmények között azzal a szóval kezdődik, amely a cselekvést végrehajtja, és akkor nem kell jelölni sem engem (én), sem a csontot (csont) külön, vagy valamelyiket megjelöljük és akkor a szavak sorrendje nem fontos, azok felcserélhetők, és akár a csont is kerülhet a mondat elejére, ha azt akarjuk hangsúlyozni.
 
 
  Játékos magyar nyelvtanunk a kötetlen szórend híve, amelyben mindig az első szót – vagy gondolatot – hangsúlyozzuk. Ebben az esetben viszont jelölni kell, hogy melyik az a szó, amelyre a cselekvés vonatkozik. Ezt jelöljük is, mégpedig a T-vel.
 
 
  Ezt a T-t lehet a szó elé, és lehet utána is tenni. Ha elé tesszük, akkor probléma merül fel, ha a szót ki szeretnénk hangsúlyozni, és azzal szeretnénk kezdeni a mondatot, akkor egy T-vel kezdődne a mondat, ami csak egy jelzés szerepét tölti be, de nem az a szó, amit ki szeretnénk hangsúlyozni. Ebből a szempontból az az univerzálisabb megoldás, - és ez megegyezik a cselekvést jelentő szók tartalmának pontosításánál (ragozásnál) követett eljárásunkkal is-, hogy a pontosítást, a rámutatást, a szó után illesztjük.
 
 
  Én eszem azt a csontot = M ESZ T CSONT = ESZ-M CSONT-T. A kötőjel azt jelzi, hogy összetartozik, ezért egybeírjuk. Az ’én eszem azt a csontot’ gondolatot tehát játékos magyar nyelven a következőképpen fejezhetjük ki: ESZ(e)M CSONT(o)T. Vagy: CSONT(o) ESZ(e)M – attól függően, hogy a mondat melyik részét szeretnénk hangsúlyozni – mindig azzal a szóval kezdjük a mondatot.
 
 
  És ezzel megszületett a cselekvés tárgyát jelentő szó/szavak jelzése a szavak végén...
 
 
  Egy kis játék: Hogyan mondhatjuk a következőket: Én itt vagyok. Te ott vagy. Ő ott alszik. Ott eszünk. Itt lesznek. Olvasok. Olvasom a könyvet. Eszem a halat. Alszom. Szereted a csontot?

Felszólítás

Ha a cselekvést jelentő szót kimondom, azzal azt állítom, hogy valaki ezt a cselekvést végzi. Mi van akkor, ha nem végzi azt a cselekvést, hanem éppen arra akarom felszólítani, hogy végezze el? Pl. te most nem alszol, de arra szólítalak fel, hogy aludjál?
 
 
  Egy hangunk már van, ami kötelez minket – a J. Hogy miért kötelez? Azért, mert birtokviszonyt jelez. És ha birtokviszonyt jelez, akkor azt kötelesek vagyunk tiszteletben tartani, - az nem a miénk, hanem a tulajdonosáé. Ha ez a viszony (birtokviszony) ránk nézve kötelező, akkor azt arra is lehet használni, hogy cselekvéseinkre vonatkozó kötelességet kifejezzünk vele.
 
 
  A J hang mást is jelöl, a jót. A jó fogalmát is a J hanggal fejezzük ki (Hangok ősi jelentése). Vagyis nem csak kötelességből szólíthatjuk meg a másikat és szólíthatjuk fel a cselekedet megtételére, hanem azért is, mert az jó lesz valakinek, esetleg pont őneki. Vagyis nem kell külön hang – vagy netán szerkezet – ahhoz, hogy különválasszuk a kötelezően megcsinálandó dolgot (angolul: must) attól, amit nem kötelező megcsinálni, de jó lenne (angolul: should) – mivel mindkettőt ugyanaz a hang – J – fejezi ki játékos nyelvünkben.
 
 
  Tehát ha nem azt akarjuk mondani, hogy valaki mit csinál, hanem hogy mit kell vagy kellene csinálnia, akkor azt a J hanggal jelöljük.
 
 
  Lehet olyan sorrendben mondani, hogy téged felszólítalak aludni, vagy fordítva, a cselekedetből kiindulva: alvásra szólítalak (fel) téged. Te csinálj aludni, játékosan: T-J-ALUD, vagy : az alvást csináld te, ALUD-J-T. Az utóbbi esettel végigragozva a következőket kapjuk: (én) ALUD-J-M, (te) ALD-J-T, (ő) ALUD-J-N, (mi) ALUD-J-MK, (ti) ALUD-J-TK, (ők) ALUD-J-NK.
 
 
  A mai magyar nyelvben ezek hasonlóan hangzanak: én aludjam / aludjak, te aludjál, ő aludjon, mi aludjunk, ti aludjatok, ők aludjanak. Nem?
 
 
  Persze elképzelhető más magyarázat is, például az alábbi. A felszólító módnak külön hangja volt, amely zöngésesen leginkább a ZS, DZ, DZS hangokra hasonlított, zöngéstelenül pedig a SZ, S hangokra. Meg lehet próbálni: létezik ilyen hang, ilyen hangképzés. Ez alakult aztán át zöngés esetben J-re, zöngéses esetben S hangra. „Hass, alkoss, gyarapíts...”. Ez megmagyarázná, hogy zöngétlen hangok után az S hanggal képezzük az óhajtó, ill. felszólító szavainkat.

Tagadás

Eddig mindenről csak állítani tudtunk valamit – kijelenteni pl., hogy mi - micsoda. Hogyan tudjuk tagadni valakinek az állítását? Úgy, hogy elé –vagy mögé- tesszük a N hangot. Ez a hang semmivel össze nem vonható, hangzásában nem szabad, hogy bármilyen előtte elhangzott szóval összekapcsolódjon, ezért kiejtése során elé nem szabad hangot tenni (esetleg utána, pl. NE, NÜ...). A nem-én kifejezés alaphangjai: N-M, magánhangzóval kiegészítve: NeM. A nem te: NeT,NoT, nem ő: NeN, NoN.
 
 
  (Angol: no, not, orosz: nyet, nyicsivó, német: nein. Az alaphangja mindegyiknek az N.)

Egy kis szünet

Eljutottunk messzire. Azon kívül, hogy megnevezzük magunkat, tárgyakat, meg tudjuk mondani, hogy ki mit csinál, ki tudjuk fejezni, hogy melyik tárgy – vagy személy – kié, kihez tartozik, valamint fel tudunk szólítani bárkit, hogy valamilyen cselekedetet hajtson végre. Tagadni is tudunk, bármilyen tárgyat vagy cselekedet.
 
 
  Egy kis játék:

A feltételes mód – a közbeékelt N

Egy cselekvést tudunk állítani, tudjuk tagadni, továbbá rá tudunk kérdezni. Pl. (én eszem) ESZ-M, (nem eszem) N ESZ-M, (eszem-e / eszem?) ESZ-M E. Mi van, ha nem eszem, de ennék. Azt nem mondhatom, hogy enni fogok, nem tehetem a cselekvést egyszerűen jövő időbe, mert egyáltalán nem biztos, hogy fogok enni. Annyi biztos, hogy szeretnék enni, jó lenne, ha a(közeli vagy távoli) jövőben ennék. De most vagy nem eszem, vagy nem azt eszem, amit ennék.
 
 
  Mivel nem eszem, azért az evés olyas fajta tagadásával, amely különbözik az eddigi tagadástól, oldható meg a legegyszerűbben a faladat. Most úgy tagadunk, hogy a tagadni kívánt szó elé tesszük a N hangot. Tegyük most utána, tehát eltérő módon tagadjuk a cselekedet. Az enni és az ülni szavakkal akkor a feltételes mód a következőképpen néz ki: ESZ-N-M, ESZ-N-T, ESZ-N-N, ESZ-N-NK, ESZ-N-TK, ESZ-N-NK, ÜL-N-M, ÜL-N-T, ÜL-N-N, ÜL-N-NK, ÜL-N-TK, ÜL-N-NK.

Az első felesleg

Azt a kifejezést, hogy – ő megy – úgy mondjuk, hogy MEGY-N. Mi történik, ha az ő helyett megnevezzük azt, aki megy, pl. Pista megy. Ha a mondatot úgy állítjuk össze, hogy ’PISTA MEGY-N’, abban a szereplő kétszer szerepel: egyszer megnevezzük (Pista), másszor rámutatunk (N a cselekvést jelentő szó végén). Ez a kétszeri jelölés nyilvánvaló felesleges.
 
 
  Melyiket lehet elhagyni? El kell-e hagyni bármelyiket is, nem az-e a jobb, ha kétszer is jelöljük a mondatban a cselekvést végző személyt? Lehet, hogy feleslegesen, terjengősen beszélünk, de legalább biztos az, amit mondunk.
 
 
  A kettő közül bármelyiket el lehet hagyni, de ha a Pistát hagyjuk el, több ismeret vész el, mintha az ő-t hagynánk el. Amennyiben nem mindegy, hogy ki megy, akkor a Pistát meg kell hagyni, de ekkor a cselekvést jelentő szóhoz toldalékolt N felesleges, tehát el kellene hagyni. Hagyjuk is el. A mondat tehát, ha megnevezzük a cselekvőt a következőképpen néz ki: PISTA MEGY.
 
 
  Egy másik, egészen más szempontból is vizsgálódhatunk. A következő szempontból: ha minden esetet mindenkor pontosan jelölünk, akkor nem lesz egy olyan eset sem, amikor valami jelöletlen, tehát a legrövidebb alakú lenne. Márpedig ez is hordozhat információt: ha az összes többi mindig, minden körülmény között jelölve van. Ekkor mondhatjuk, hogy az az eset, amikor nem jelöljük az esetet, pont annak az egynek felel meg, amely jelölését következetes elhagytuk. Vagyis az eset mindenkor pontosan behatárolódik. Fontos megfigyelni, hogy a nem-jelöléssel hangot / hangokat takarítunk meg, miközben mondanivalónk ugyanolyan egyértelmű marad, mint eddig volt.
 
 
  Ebből a szemszögből vizsgálódva azt az esetet, pontosabban annak az esetnek a jelzését érdemes kiejteni, amelyet a legtöbbször használunk. Rövid vizsgálódás után hamar rájöhetünk, hogy az 1. szám, 3. személy az, amit a legtöbbször használunk. Vagyis az N hang. Igen ám, de ha elhagyjuk az 1.szám 3.személyben, akkor a többes szám 3. Személyben is el lehetne hagyni, ahol is akkor csak a K, vagy I, a többe szám jele maradna meg.
 
 
  Egy kis játék:

Megjelenés szerinti választás (egy tulajdonság teljes átvitele) - S

Alcím: Egy jelzős szerkezet
 
 
  Jelzősnek nevezzük azt, amikor egy névszót (valaminek a nevét, mint asztal, pohár stb.) úgy pontosítunk, hogy elé valamilyen más szót teszünk. Az elé tett szó - amely jelölhet tárgyat, cselekvést, bármit - pontosítja, árnyalja az utána álló névszó jelentését. De hogyan jelöljük ezt a szerkezetet?
 
 
  Logikusnak az tűnik, hogy azt a szót kell megjelölni, amely módosítja a másikat. Legyen ez mondjuk az első szó. A második jelentése alapvetően megmarad, és azt valóban abban az értelemben is használjuk, ahogyan eredeti formájában szerepel. Az első szót azonban nem abban a formájában használjuk, amit eredetileg jelent, hiszen annak csak valamely tulajdonságát visszük át az utána álló szóra.
 
 
  Jelöljük ezt a szerkezetet úgy, hogy az első szó végét jelöljük egy S hanggal. Az S hang illesztése többféleképpen történhet. Ha a szó vége mássalhangzó – ami ez esetek többsége -, akkor használhatjuk az utolsónak használt magánhangzót az S előtt. Pl. DISZ-D = DISZIS, ALAP-S = ALAPAS. De lehet mindig egy-és-ugyanazt a magánhangzót használni, mondjuk magas hangrendűeknél (E,É,I,ÍU,Ú,Ü,Ű) az E-t, mélyeknél (A,Á,O,Ó,Ö,Ő) az A-t.. Az utóbbi mellett az szól, hogy sokkal egyértelműbben jelzi, hogy toldalékolunk, hogy az S hang egy toldalék, mintha az eredeti magánhangzót ismételnénk meg. Tehát a második eset, hogy -eS-t vagy -oS-t használunk toldalékként.
 
 
  Nézzünk eme utóbbira példákat. DISZ, FA = DISZES FA. ALAP, MUNKA = ALAPOS MUNKA. ESÖ,NAP = ESŐS NAP.
 
 
  Két névszót ha összekapcsolunk, akkor azt vagy azzal a szándékkal tesszük, hogy a két szó együtt fejezzen ki valamilyen új tartalmat, vagy valamelyik szóval csak utalni szeretnénk a másik szó tulajdonságára. Vagyis: CSONT_FOG összekapcsolva új jelentés hordoz: nem a tejfogról van szó, hanem a később kibúvó csontfogról. ERŐ_MŰVÉSZ – olyan művész, aki az erejét mutogatja. Ha azonban csak jelezni akarunk valamely névszó használatával, a benne megtestesülő fő tulajdonságot akarjuk jelezni egy másik szó számára, akkor hozzáillesztjük a S hangot. Így lesz CSONT_S FOG, ERŐ_S MŰVÉSZ. Ekkor már szét is szedhetjük a szerkezetet, és fordított sorrendben is helyesen értelmezhető mondatokat kapunk: A fog, csontos, a művész erős. A mondat jelentése nem változik meg, pedig a szavak sorrendje felcserélődött. Ez megfelel a mi célkitűzésünknek, amely hangoztatja, hogy azzal a szóval kezdjük a mondatot, amely a beszélő számára a legfontosabb mondanivaló tartalmazza. Pl. csontos fogát messzire mutogatta másoknak.
 
 
  Ha eltérő megjelenésű dolgok közül kell kiválasztani azt, amiről beszélni szeretnénk, mert a megjelenési formát ismerjük (vagyis sokból kell kiválasztani) és a (számlálhatatlanul) sok fogalmának hangja az S, ezt a hangot célszerű használni a sokból való kiválasztásra is.
 
 
  Egy kis játék: Hogyan mondaná a kedves olvasó a következőket: beszéd-szamár, szék-egyház, alap-vizsgálat, hal-ember,

Cselekvők közül rámutatással választás – Ó, Ő

Ha sok cselekvőnk van, akik más-más dolgot tesznek, vagyis nem az eltérő megjelenések között választunk – mint az előbb -, hanem az eltérő cselekvések között, akkor azt az –Ó, -Ő hang után-illesztésével tesszük. Ez rímel az OTT, ODA mutató szó kezdő mély magánhangzójára. Mintegy rámutat: ’ott, az, aki játszik’ – és ebből lesz a játszó szó. Erre példák: szabó, játszó, író, olvasó, fekvő, álló, felejtő, hazudozó... itt persze látnunk kell az Ó hang mellett a hasonulás miatt megjelenő Ő hangot is.

Tulajdonság részleges átvitele - I

Postai, néhai, paraszti, földi, maradi, égi, tüzi, ...

Mi módon? - N

Piszén, ügyesen, kihívóan, oktondian, sebesen, komolyan, peckesen ...

Tovább-sajátosított tulajdonság – Ú, Ű

Ha azt mondjuk: lábos, lábas – ez olyasmit jelent, aminek lába van. Vagyis a láb teljes tulajdonságát átvisszük arra a szóra, ami elé a lábas szót tesszük. Fenti példánál maradva ez lehet: lábas edény, mai szóhasználattal: lábos (pedig már nincs is lába, régen biztosan lábakon állt), lehet lábas jószág stb. Viszont ha nem a teljes tulajdonságot akarjuk továbbvinni, hanem annak csak egy részét, akkor nem az –S hangot használjuk, hanem a sajátított jelentéstartalom kifejezésére az –Ú hangot illesztjük. Így lesz: féllábú, hosszúlábú, félszemű, hétkarú. A szóösszetétel első tagja pontosan megadja a szűkítés feltételét, második tagja pedig azt az alaptulajdonságot, amit mindenképpen jelezni akarunk.

A tárgyra való utalás máshogyan – T

A tárgyra való utalás – pl.: „szeretem a gombócot” – a T hanggal történik, ahogyan erről korábban szó volt. Fenti esetben egy névszó a tárgy, és ’tárgyiasítása’ a –T hang hozzátoldásával történik. A tárgyat ismerjük, ezért megnevezzük. De mi történi akkor, amikor vagy nem ismerjük a tárgyat, csak magát a cselekvést, vagy pedig csak a cselekvés tárgyára, egész pontosan annak eredményére szeretnénk rámutatni anélkül, hogy külön minőségében közelebbről megneveznénk? Nyilvánvalóan a cselekvést jelentő szóhoz illesztjük a T hangot, és ezzel megkapjuk a cselekvés eredményét. Így képződnek pl. a következő szavak: fog – fogat, főz – főzet, fúr – furat, ken – kenet, képez(képzel) – képzet, keres – kereset, kever – kevert, köp – köpet, köt – kötet, szolgál -szolgálat, szűn- szünet.
 
 
  Vagyis a tárgyra való utalás mindenkor a T hanggal történik, amelyet úgy a tárgyat megnevező névszóhoz, mint a cselekvést jelentő igéhez hozzáilleszthetünk. Az igéhez ugyanakkor csak akkor illeszthetjük jogosan a T hangot (általában akkor kapunk értelmes kifejezést az íly módon képzett szavak esetén), ha a cselekvésnek valóban tárgyiasult eredménye születik! Ezért nem lesz értelemmel bíró szó, ha az alszik igéhez szeretnénk –T-t illeszteni , vagyis ALSZ + T = alszat, mert az alvásnak nincs tárgyiasult eredménye. Amíg ha valaki főz valami, a főzés után előállt eredmény a főzet. És ez már értelmes szó.
 
 
  Egy kis játék:horgol, horkol, nyilatkozik, parancsol, ír,...szavak esetében magyarázzuk meg, hogy miért lehet az egyik esetben –T hangol illeszteni, és miért nem szerencsés a másik esetben.

A tagadás ellentéte - IG

Tagadni tudunk, ha valaki egy eldöntendő állítást tesz fel, pl. KÖNYV-E/É? (Ez egy könyv?) Ha tagadjuk , azt mondjuk: N. Mit mondunk, ha helyeselni akarunk? Azt, hogy IG.
 
 
  (Nem nehéz észrevennünk, hogy az IG az alapja az igaz – igazol, igazság -, igen, igéz szavainknak. Ez az IG a világ szent és helyes törvényeit jelenti, fogalmazza meg. (Lehet-e másképpen?) Nem lehetetlen az az állítás, sem hogy az IDŐ szó korábban IGŐ volt. Ő a lét egyik princípiuma, és mint ilyen, minden problémát megold, mindent a helyére teszt. Az igazság idővel mindig kiderül - tehát nem nélkülöz minden alapot ez a merész feltételezés. Hangzásra közel vannak – nem lehetetlen, hogy az IGŐ-t idővel IDŐ-nek hallották és írták.)
 
 
  Ha engem kérdeznek, és igent, vagy nemet kell mondanom, a teljes válasz a következő szavakból épül fel: én és a nem, vagy én és az igen. Mindez játékos magyar nyelven: N-M, illetve IG-M (nem és igen).

Harmadik szünet

Nagyon messzire jutottunk. Az eddigi ismeretek alapján értelmezni tudjuk a következő történetet:
  • KI-J-E

  • PISTA-J

  • ESZ-N-M HUS-T

  • N-M

  • ÉH-S VAGY-M

  • ESZ-T SZÍV-T, MÁJ-T

  • IG-N

  • UTÁNA T ALSZ-T

  (Fordítása: Kié? Pistáé. Ennék húst. Nem. Éhes vagyok. Eszel szívet, májat. Igen. Utána itt alszol.)

Cselekvésből fogalom - S

Ül – ülés, szalad- szaladás, rabol – rablás, áll – állás, nyomul – nyomulás, mesél – mesélés ...

Az úr is teszi a dolgát - R

Az úr, a parancsoló kifejezésére használt hangja az R. Ha a szó végére illesztjük, ezzel megnevezzük azt az urat (azt az embert), aki a szóban jelölt tevékenységet végzi. Ez a mód a különböző ’foglalkozások’ megnevezésére kiválóan alkalmas, és így képződnek az olyan szavaink, mint: ellenőr, futár, tanár, vezér, bankár... Ezt a szóképzést a latin nyelv is használja, pontosan ugyanilyen értelemben, lásd a következő szavakat, amelyeket a latin nyelvből átvettnek minősíthetünk: miniszter (minister), doktor (doctor), mester (master)...
 
 
  Megjegyzés: mivel az indo-germán nyelvek mindent megfordítanak, elképzelhető, hogy a német nyelv ’der’ névelője is az ősi R hangot, ami urat, parancsolót jelent, és a szó végén állott, vette át, de értelemszerűen a szó elejére illesztette, pontosan eredeti tartalmának megfelelően, vagyis ami elé odaillesztik a ’der’ szócskát (névelőt), az férfias, uralkodó, parancsoló jellegű. És ez valóban így van a német nyelvben: a ’der’ névelővel mindig konkréten rámutatunk valamely férfias (parancsoló) tulajdonsággal rendelkező dologra. A ’der’ szócskában az E hang jelentheti a közeli rámutatást, a szó első hangja pedig a D>T, T>D átalakulás folytán eredeztethető a T hangból, ami a teret jelölné. Vagyis a ’der’ ősi kiejtése lehetett esetleg ’ter’, ami hangtani elemzése lenne: a térben (T) + itt (E) + parancsol (R) , amely jelentés pontosan fedné is a ’der’ névelő használati körét. Persze nem biztos, hogy pontosan így történt a dolog, de minden esetre fenti gondolatmenet megerősíti a német ’der’ névelő használatának jogosságát és egyben egy ősi hangtani jelentésből eredezteti.

Magától teszi, vagy történik – D, más teszi – SZT

Finomítsuk a történést, cselekvést. Vegyünk egy tulajdonságot, vegyünk valamilyen jellemzőt, és ha ennek a kialakulását, méghozzá magától való történését akarjuk kifejezni, illesszük utána a –D hangot, ha viszont valaki más okozza ennek a tulajdonságnak a kialakulását, akkor az –SZT hangokat illesszük utána. Így képezzük az igét, a cselekvést jelentő szót, ami már önmagában jelzi, hogy a történés magától történik-e (D hang) vagy valamely külső erő okozza ennek a tulajdonságnak a kialakulását (-SZT hangok).
 
 
  Dagad -dagaszt, rothad + rothaszt, málad - málaszt, porlad - porlaszt, apad - apaszt, gebed - gebeszt, reped - repeszt, marad - maraszt, erjed - erjeszt, eped - epeszt, halad- halaszt, horpad - horpaszt, ragad – ragaszt, szalad – szalaszt, hasad -> hasaszt (hasít)...
 
 
  LÁB+aD+oZiK, LEP+eD+ék, ÜL+eD+éK, ÁLL+aD+éK,
 
 
  Ha –L vagy –Z hang hozzáillesztésével alkottuk a cselekvést kifejező szót, pl. fésü –> fésül, alá -> aláz - és nagyon sok ilyen szót alkothatunk – akkor a –D_K és a K_D_K ... alázódik , alázkodik, fésülődik, fésülködik...
 
 
  Ha K_D_K, akkor az a tipikus visszaható ige: azért történik a dolog, mert saját maga csinálja, pl. fésülködik, mosakodik.
 
 
  Pár(a) -> párol -> párolódik, asz(u) -> aszal -> aszalódik, per -> perel -> perelődik, ének -> énekel -> ének(e)lődik, érdek -> érdekel -> érdek(e)lődik, fej -> fejel -> fej(e)lődik, füst -> füstöl -> füstölődik ...

Ismételten teszi vagy történik - G

Inog, dalol+gat, dol+og, dolgozik, mereng,has+og+at, ácsor+og, bus+ong, rop+og, bu+og, oldal+og, ragy+og, csil+l+og, remeg, izeg, mozog, zizeg, teng, leng, ing, dadog, gügyüg, csacsog, mosolyog, mosogat,inog, rezeg, ring, reng, (harang), zeng (zene), pereg, morog, máng+orol, görög (gurul)
 
 
  Alapszavak, melyek maguk is képezve lettek?? : Ra+g (ismételten és ismét rá kerül valami), vá+g (ismét és ismét váltzást eszközöl), le+g+el (ismételten le-kerül valami, lelelegődik a fű pl.), rú+g (???)...

Fogalom, tárgy - SZ, LY

A Z hang a tartós cselekvést jelöli. A szó végére illesztve ezzel a hanggal egyértelműen jelölhetjük, hogy a szóhoz egy tartós cselekvés tartozik. Aki ezt a tartós cselekvést űzi – azt lehet kifejezni a Z hang testvérével, az SZ hanggal. Ez a szerkezet kiválóan alkalmas tartósan űzött cselekvések, foglalkozások megjelölésére. Elsősorban foglalkozást jelölnek: erdész, cipész, vegyész, egerész, málnász, fényképész, ügyész ...
 
 
  Cselekvésből eredeztethető képzések: -LY hanggal. Oszt (szétosztja az ételt) + ly = osztoly (mai fomában: asztal). Szék + ly = székely. Eredmény elsősorban fogalom, másodsorban tárgy, lásd: akadály, dagály, apály, bögöly, bagoly, veszély, ragály, bordély, hodály ... Lehetséges, hogy az LY hang nem csak az L és a J hang összeolvadásából keletkezett, hanem pl. az L és a V hang összeolvadásából is – ezt azonban még vizsgálni kell...

A cselevésben résztvevő - TL

Ruhástul, fenekestül, mindenestül, Utána cselekvést jelentő szó (ige) következik.
 
 
  Tagadás a N-TL, vagy TL-N. Az előbbit a személyes némásoknál használjuk, tehát: nem velem a következő: N-TL-M (vagy magánhangzókkal kiegészítve pl.: nétülem). A személyes névásokat végigragozva a következőket kapjuk: N-LT-m (nétülem), N-TL-T (nétület), N-TL-N (nétülen – ha az első felesleget eltüntetjük – lásd korábban – akkor nétül, nétüle), N-TL-MK (nétülümk), N-TL-TK (nétületek), N-TL-NK (nétülünk – ha az első felesleget eltüntetjük – lásd korábban – akkor nétülük).
 
  Ruhástul ugrottam a vízbe...

A fosztóképző - TLN

Ha nem vesz részt, hanem anélkül létezik, működik a dolog, akkor a TL-t tagjuk a N hanggal, amit utána vetünk - így keletkezik a TLN hangcsoport. Ezzel azt fejezzük ki, hogy a máshol megnevezett dolog nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amelyet az a szó fejez ki, ami után illesztjük a TLN szócsoportot.
 
 
  Utána névszó következik, mert ez a szerkezet két névszó kapcsolatában fejezi ki, hogy a másodikként álló névszó nem rendelkezik az előtte álló, és a kiegészítést (TLN) is tartalmazó névszót megfogalmazó, jelentő tulajdonsággal- vagyis a nélküli.
 
 
  Így lesz: ruha nélkül(i) ember = RUH_TLN MBR, kegy nélkül(i), kegyet nem gyakorló ember =- KEGY_TLN MBR stb. Ruhátlanul ugrottam a vízbe.
 
 
  Amennyiben utána ige szerepel, akkor ezt a TLN után illesztett L hanggal jelezzük, mert ennek a hangnak az egyik alapjelentése e lét, létezés, élet, ami mozgásban (amit az ige fejez ki) teljesül. Igéhez tehát így illesztjük: TLN_L (-talanul, -telenül).

Passzív társunk - VL

Ha a cselekvésben részt vettünk a TL-lel, van olyan hangzatunk is, amellyel azt ki tudjuk fejezni, hogy .. (-val, -vel).
 
 
  Könyv-vel, bot-val (bottal), szív-vel, lélek-vel (lélekkel), ruhá-val.

A múlt idő 1. –T

A cselekvésben a múlt időt a cselekvést jelentő szó végére illesztett T hanggal jelöljük. Mivel érvényessége általánosabb, mint a személyt mutató személyrag (M,T,N,MK,TK,NK), hiszen az egész cselekvésre vonatkozik, ezért a szó alapalakja és a személyt jelölő rag közé illendő tenni, illeszteni. Amennyiben az igét jelentő szó és a személy ragja közé tennénk, akkor sérülne az a sorrend, hogy az általánostól (a cselekvést jelentő szó maga) haladunk a speciális (személyrag, hogy ki végzi a cselekvést) felé. Mindezek alapján a múlt időt jelölő T hangot az ige után kell illeszteni, a szeméyt jelölő toldalék elé. Vagyis: ESZ-M (eszem) múlt ideje: ESZ-T-M (esztem, hasonulás után: ettem), ISZ-M (iszom) múlt ideje: ISZ-T-M (isztam, hasonulás után: ittam).

A jövő idő - ND

Gyermekkoromban a magyar nyelv tanárától mindig azt hallottam, hogy „-andó, -endő a magyar nyelvben nem használandó.” Pedig ez csak egyszerűen a cselekvés jövőidejűségét fejezi ki, vagyis ez a játékos magyar nyelvtanban az igék jövő ideje. Teszem a dolgom – most cselekszem és teszem a dolgom. Teszendem – majd meg fogom tenni, a jövőben lesz elvégezve. Teszendő – mai használattal: teendő – mindaz, amit a jövőben kell megtenni. Múlik – ami most elmúlik. Múlandó – ami most még nem múlik, de a jövöben el fog múlni. Esendő, veendő, lészend, kelendő, leendő stb. (Bendő – belső rész (B hang), Ondó – ebből lesz a kisbaba, kendő, kondul, konda, undok, Endre/András, inda, indul stb)

A létezés két megközelítése: állapot vagy folyamat

A létezést jelentő igében vagy a dolgok állapotát (state) akarjuk kihangsúlyozni, vagyishogy milyen állapotba jutott, vagy fog jutni a dolog, cselekvés amiről az elbeszélő beszél; vagy az a kihangsúlyozandó, hogy ez egy folyamat (process), aminek idővonzata van, és éppen a cselekvés folyamatát akarjuk kihangsúlyozni, függetlenül a cselekvés eredményétől.
 
 
  A magyar nyelvben az állapot megjelölésésére a v-gy -ot (vagy, vogy) használjuk, a cselekvés folyamatának ábrázolására pedig a l-sz (lesz, lész) szó alkalmazott. Az eddig elmondottaknak megfelelően a v-gy jelen időben azt jelenti, hogy jelenleg milyen, melyik állapotban van a mondat alanya. A múlt idős alak azt mondja meg, hogy a múltban milyen állapotban volt, amíg a jövő idős alak arra utal, hogy milyen állapotban, helyzetbe fog kerülni. A v-gy használatánál mindig az eredmény, az állapot a fontos, és nem a hozzá vezető út vagy tevékenység.
 
 
  A l-sz esetében a mondanivaló lényegéhez tartozik, hogy egy folyamtatot akarunk bemutatni, arra hívjuk fel a figyelmet. Múlt idejű használata esetén ez a folyamat a múltban elkezdődött, majd később, valamikor be is feleződött. Jelen idejű használata esetén a dolog a múltban elkezdődött ugyan, de még nem fejeződött be, a befejezés a jövőben várható. Végezetül jövős idejű alakja arra utal, hogy a cselekmény még nem kezdődött el, majd a jövőben fog elkezdődni, és eltart egy darabig, amíg befejeződik. Mindez-elmondottak alapján tekintsük meg a fenti két ige ragozását, úgy jelen, mint múlt és jövőidőkben.

A létezésre használt két igénk, v-gy és l-sz ragozása

V-GY/L - múlt-idő

Egyszer mult

 
 
  .
v-gy/l - t- m v- gy/l - t - mk
v-gy/l - t - t v- gy/l - t - tk
v- gy/l - t - (n) v- gy/l - t - (n)k

 
 
  Múlt idejű ragozási táblázat
 
 
  Régies, lehetséges olvasatai: (én) vogytam, vagytam (te) vogytot, vagytát (ő) vogyton, vagytan, (mi) vogytumk, vagytumk, (ti) vogytatok, vagytatok, (ők) vogytank, vagytank.
 
 
  Jelenlegi olvasata, amikor is a -gy- hangot, amely zöngés és pattintásos felváltotta a -l- rag, amely ugyanúgy zöngés, de nem pattintásos, hanem folyamatosan ejthető. Így a -gy- és -t- közé nem kell még egy magánhangzót beilleszteni, hanem lerövidül a kiejtés. Ezek után a jelenlegi olvasata: (én) voltam, (te) voltál, (ő) volt - lekopott az -n-, korábban már elmélkedtünk azon, hogy miért értelemszerű és szinte szükséges, hogy az 1.szá, 3. Személyben az lekopjon, hogyha az összes többi személyragban az alany megtalálható -, (mi) voltunk, (ti) voltatok, (ők) voltak.

V-GY/L - jelen-idő

Egyszer most

 
 
  .
v-gy/l - m v-gy/l - mk
v-gy/l - t v-gy/l - tk
v-gy/l - (n) v-gy/l - (n)k

 
 
  Jelen idejű ragozási táblázat
 
 
  Régies, lehetséges olvasatai: (én) vagyom, vogyom, (te) vagyot -> vagyol, (ő) vagyon, vagy, (mi) vagyumk, (ti) vagytok, (ők) vagynak. Továbbá: (én) valám, (te) valát, (ő) vala, (mi) valámk, (ti) valátok, (ők) valák, valának.
 
 
  Jelenlegi, egyszerűsödött olvasata: (én) vagyok, (te) vagyol, vagysz, vagy, (ő) van - ahol a rövidebb alakot használjuk, (mi) vagyunk, (ti) vagytok, (ők) vannak - ahol a -gy- hang hasonult az utána-következőhöz, a raghoz.

V-GY - jövő-idő: V->F, GY->G hangátalakulás után

Egyszer jovo

 
 
  A jövőidő az alapokat tekintve szabályosan az ND hangok betoldásával képződik a következőképpen: (én) v-gy-nd-m, (te) v-gy-nd-t, (ő) v-gy-nd-n stb. Ehelyett, amely a jövőidőben szabályosan négy mássalhangzót tartalmazna, maguk az alapmássalhangzók módosultak egy igen kicsiny, talán a lehető legkisebb mértékben a következőképpen: v -> f -re és gy -> g-re.
f-g - m f-g - mk
f-g - t f-g - tk
f-g - (n) f-g - (n)k

 
 
  Jövő idejű ragozási táblázat
 
 
  Régies, lehetséges olvasatai: (én) fogom (te) fogot, (ő) fogon, (mi) fogumk, fogmuk (ti) fogátok, fogtok, (ők) fognak, fogának.
 
 
  Jelenlegi olvasata: (én) fogom, fogok, (te) fogol, fogsz (ő) fog, (mi) fogunk, (ti) fogtok, (ők) fognak.

L-SZ - jelen-idő

Folymatos mult

 
 
  .
l-sz - m l-sz - mk
l-sz - t l-sz - tk
l-sz - (n) l-sz - (n)k

 
 
  Régies, lehetséges olvasatai: (én) leszem, lészem (te) leszet , lészet (ő) leszen, lészen (mi) leszümk, leszmük (ti) lesztek, (ők) leszenk, lesznek, lésznek.
 
 
  Jelenlegi olvasata: (én) leszek, (te) leszel, (ő) lesz, lészen, (mi) leszünk, (ti) lesztek, (ők) lesznek.

L-SZ - múlt-idő

Folymatos mult

 
 
  .
l-sz -t - m l-sz - t - mk
l-sz - t -t l-sz - t - tk
l-sz - t - (n) l-sz - t - (n)k

 
 
  Régies, lehetséges olvasatai: (én) lesztem, lészem (te) leszet , lészet (ő) leszen, lészen (mi) lesztümk, (ti) lesztetek, lésztetek, (ők) lesztenk, lesztek.
 
 
  Jelenlegi olvasatait az határozza meg, hogy az -sz- hang hasonult a mögötte álló -t- hanggal, és így: (én) lettem, (te) lettél, (ő) lett, (mi) lettünk, (ti) lettetek, (ők) lettek.

L-SZ - jövő-idő

Folymatos jovo

 
 
  .
l-sz -nd - m l-sz - nd - mk
l-sz - nd -t l-sz - nd - tk
l-sz - nd - n l-sz - nd - nk

 
 
  Régies, lehetséges olvasatai: (én) lészendem (te) lészendet (ő) lészenden, lészend, (mi) lészenümk, (ti) lészendetek, (ők) lészendenek.
 
 
  Jelenlegi olvasatait az határozza meg, hogy az -sz- hang elmarad, és így: (én) leendem (te) leendel (ő) leend (mi) leendünk (ti) leendetek (ők) leendenek.
 
 
  *Megjegyzés:* a jelenleg uralkodó, hivatalos álláspont szerint a "lenni" igét ragozza a magyar nyelv. Ez tulajdonképpen a l-sz-ni, vagyis kiejtve : leszni ige.

A létezésre használt két igénk feltételes módban

A feltételes módról már esett szó korábban, ahol is abból indultunk ki –ami nem szokásos -, hogy a feltételes mód maga egyfajta tagadást jelent, mert tagadja a meglévőt, nem állíthatja, hogy történik a cselekvés, hanem csak „jó volna, ha történne” -t kell kifejezzen. Mivel a tagadó N hangot a tagadni kívánt szó elé teszzük , és ez jelenti a normási tagadást (nem eszem, nem szeretem stb.), legkönnyebben a tagadni kívánt szó mögé lehet beilleszteni, s így lesz belőle a „esz-n-m” -> eszném -> enném alak.
 
 
  A létezésre használt két igénél a feltételes mód akkor a következőképpen alakul: v-gy-n és l-sz-n, egyes szám harmadik személyben: vagyna, volna, leszne - lenne.

Múlt idő 2. – A, E

Hja, ha van a létezésre két igénk, ahogyan azt előzőleg láttuk, akkor ahhoz bizony két múlt idő tartozik. Miért is? Hát azért, mert ha a létezést egyszer úgy fogtuk meg, hogy csak az adott pillanatban történő létezés megfogalmazása a fontos (V-GY), másszor pedig úgy, hogy annak időben történő elhúzódó jellegét hangsúlyozzuk (L-SZ), akkor bizony illendő minden más, cselekvésként értelmezhető szóra is rápasszintani ezt a logikát. Az 1. múlt az elbeszélő múltnak felel meg, amikor pontosan képben vagyunk, hogy mikor történt az esemény. Ha megtörtént, egyszer történt, hacsak nem külön szóval jelezzük annak többször megtörténtét. Vagyis: felment a lépcsőn, benyitott a szobába és leült – egyszer történt. Ez a V-GY létige gondolati síkjával azonos. Ha a régmúltban történt dolog ideje vagy nem fontos, vagy időtlenségét akarjuk megfogalmazni, vagy mindig így történik – és ez a L-SZ létige gondolati síkjával azonos – akkor azt az –E, -É,-A.,-Á hanggal jelöljük. Ezt lehetne általános múlt névvel illetni, míg az előzőt az elbeszélő múlt névvel. Fenti cselekménysor megfogalmazása általános múltban: Felmene a lépcsőn, nyitá az ajtót, (bemegyen /bemene és) leüle a szobában. Általános múltban, általános, ismételt cselekvésre íme – a múlt idő.
 
 
  A hangok képzéséhez kapcsolódóan: a T hang pattintásos képzése összhangban van az elbeszélő múlt egyszeri történésének, míg az időtlen múlt idejű cselekvésnek a hosszan, tartósan történő kiejtése összhangban van a tartós, vagy időtlen múlt-idejű cselekvés eszméjével. Vagyis hangtani megfelelés van a gondolattal.

Ragok vagy nem ragok?

Vegyük az alábbi szót: hozzám: a H_Z (-hoz, -hez, -höz, mely ragnak neveztetik, és az „én”-t kifejező M hang összeszerkesztéséből, az illeszkedés törvényével- mássalhangzó-torlódás elkerülése, magas és mélyhangrendű magánhangzók tovább pörgetése után - kapott szó, a hozzám. Azt már láttuk (és megszoktuk), hogy az ige után illesztjük a személyt jelentő hangot. De most itt más történik: a cselekvés vagy történés irányát adjuk meg először, ami általában a szó végére illeszkedik, ragnak, toldaléknak nevezzük, most mégis a szó legelejére kerül. Hogy van ez? Egy rag (toldalék) kerülhet a szó elejére is meg a végére is?
 
 
  Igen, mert a magyar nyelvben általános, hogy a cselekvés és történés a fontos, a fontosabb, nem a személy. Ha természeti eseményről van szó, a magyar nem is jelöl, hogy ki az alany( a természet, a jó Isten ... ??? stb.) Beesteledett. Esik. Hogy mi esik? Hát az eső. Ha megnézzük az „eső” szót, azt találjuk, hogy az ige alapján képeztetett: valami, ami esik, esésben van, de nem határozza meg, hogy pl. víz, vagy bármi más, amit várhat az ember. Mint ahogy a: dörög és villámlik.
 
 
  Belém, beléd, belé(n), belénk, belétek, belék vagy belénk – lenne a szabályosan képzett formája (helytelen a : -ő- beléje, ők belé-jük....). Az alap a BE (ba- be-), ehhez jön az –l- (-L-) és utána a személy jelölése. Vagyis az igékhez kötött jelek önmagukba jelzik a tevékenység valamely irányát, amelyet igékhez is kapcsolhatunk, de önmagukban is használatosak, a személyre utaló jellel. Így tehát:
 
  -ba, -be : belém, beléd, ...
  -ban, -ben: bennem, benned, ...
  -fel, -föl: felém, (fölém), föléd, ... Még érdekes: fej, fenn, fel
  -ra, -re: rám, rád, ...
  -le: csak igével használatos: lemegyek. Még érdekes: láb, lenn, lent, le
  -ról, -ről: rólam, rólad, ...
  -hoz, -hez, -höz: hozzám, hozzád, hozzá(Önhöz) , hozzámk., hozzátok, hozzánk (Önökhöz)
 
 
  Vagyis a kérdés mégegyszer, de máshogyan fogalmazva: amit eddig toldaléknak tekintettünk, egyszerre csak nem toldalékként, a szó végén jelenik meg, hanem az elején. Vagyis önálló értéket képvisel, nem 2. osztályú szereplője a nyelvnek. (és ez mi: belőlem?)

Mint fecske a fészkét... - tovább a nyelvtan irányában

Megtettük az első lépéseket: szinte mássalhangzónként összeállítottuk mondanivalónkat, amellyel tömören fejeztünk ki egy-egy gondolatot, kapcsolatot. Ugyanakkor az így összeépített szavak is egymás mellé, egymás után kerülnek, felépítve ezzel azt a gondolatot, amit ki akarunk fejezni. Itt utalnék arra az irodalomra, amely nagyon komolyan foglalkozik ezzel a témával: 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10...
 
 
  Messzire jutottunk a szavak felépítésének játékos elemzése során. Nyilvánvaló, hogy a szavak felépítésének elemzése után a továbblépést a szavak egymáshoz kapcsolásának feltérképezése jelenti.
 
 
  Ahogyan a magyar nyelv a szót rakosgatja össze szálanként, mint fecske a fészkét, ugyanilyen módon, ugyanígy rakosgatja a szavakat, az eddigi szálakat is egymás után, az eddigiekhez hozzáillesztve, hozzátapasztva. Így építi fel a mondatokat, amelyek egymásutániságából az eredeti gondolat – gyorsan vagy lassan - megtestesül.
 
 
  Mint fecske a fészkét, úgy építi a nyelv nemcsak a szavakat egymásután, hanem a mondatokat is. Minden egyes szó egy szálnak felel meg, amely ránézésre is (formailag és tartalmilag is) erősen különbözhet az előző szótól (száltól), de mindenképpen az előző szálhoz szervesen tapad. És ahogyan a szavak balról jobbra haladva egymáshoz szervesen kötődnek, ugyanúgy kötődnek a mondatok is, mindig az előzőhöz kapcsolódva, egymáshoz.
 
 
  Fentiekből logikusan következnek az alábbiak:
 
 
  Egy: a szavakat szét kell szedni elemeikre, alapvetően a mássalhangzóira, figyelembe véve a rokonítható mássalhangzókat is, és úgy elemezni annak jelentését - ahogyan egész eddig elmondottak ezt mutatják. A szétszedésnél alapvetően balról jobbra kell haladni, hiszen összerakva is így volt.
 
 
  Kettő: egy mondat felépítését is alapvetően balról jobbra haladva kell vizsgálni, hiszen a szavak így lettek összerakva, összeillesztve. Vagyis, egy mondat elemzését is balról jobbra haladva kell elvégezni, mert így rakták össze!
 
 
  Három: – szerintem mindenki kitalálta már, hiszen szervesen következik az eddigiekből, új nincs benne, az előzőek logikus és következetes, módosítás nélküli továbbvitele -: a mondatok egymás utáni elemzését is csak egymás után, az előző mondat elemzésének és kiértékelésének eredménye után, annak mondanivalójának pontos ismeretében érdemes elvégezni, vagyis figyelembe kell venni a megelőző mondatok tartalmát is.
 
 
  Ez nem szokásos dolog a jelenleg tanított nyelvtani elemzéseknél, ahol is elemezni egy teljes mondatot szoktak, és az elemzés alapegysége a szó. A magyar szavakban megjelenő toldalékolást úgy tekintik, mint ami megnehezíti az elegánsan, szó-orientáltan megfogalmazott elemzési módszer vegytiszta alkalmazását. Ez – szerintem – a magyarok által használt nyelv szó- és mondatképzésének totális meg-nem-értése, elutasítása, és egy ráerőltetett nyelvtani elemzőkészlet alkalmazása, aminek eredményeként az elemzett nyelv úgy tűnik, mint amely suta és sánta, hiszen a használt elemzőkészlet alapján szép és egészséges mondatalkotása alig van.
 
 
  Egy hasonlattal had éljek ehelyütt: olyan ez, mint amikor egy széket csupán facsavarokkal összeszerelnek. Ha valaki nekilát szétszedni ezt a széket, és ehhez csak kalapácsa, vésője és harapófogója van, azt találja, hogy ezt csak széttúrni lehet. Nekilát legott, majd rengeteg forgácsot és szemetet maga után hagyva - eközben súlyos sebeket ejtve a széken - azt végül is szétszedi. Volna csak egy csavarhúzója, hamar rájönne, hogy a szék elemeire gyorsan, sérülés nélkül szétszedhető, és utána szépen össze is rakható, mindez ugyanazzal a szerszámmal és rekordidő alatt. Hát ilyen a magyar nyelv: nem szögekkel, de csavarokkal van összeszerelve, és ha csavarhúzóval szerelték össze, hát azzal is kell szétszedni. Amit pedig kalapáccsal szögelnek, azt meg szöghúzóval vagy harapófogóval kell szétszedni, a csavarhúzó annak szétszedéshez teljesen alkalmatlan.

Alany és állítmány

Mi az alany?? Mi az állítmány??
 
 
  „Elmentem” – alany az M hang, ami az én-t jelöli.

Elemzés balról jobbra, ahogyan a mondatot megfogalmazták

Egy mondat nyelvelemzése – a jelen gyakorlatnak megfelelően – azzal kezdődik, hogy keressd ki a mondatban az alanyt és az állítmányt. Végig kell menni a mondaton és rá kell bökni arra szóra, amit az alanynak tartunk, majd arra szóra – hangsúlyoznám: szóra! -, amelyet az állítmánynak tartunk, majd meg kell indokolni, hogy miért így találtuk. Ez feltételezi, hogy minden mondatnak van alanya és állítmánya, és ezek mind egy-egy szónak felelnek meg. Feltételezi, hogy a mondat értelmezése során rendelkezésünkre áll az egész mondat, és az elemzés csak azután kezdődik, amikor agyunkhoz ért az utolsó szótag is a mondatból, elérünk a mondatzáró ponthoz (felkiáltójel, kérdőjel).
 
 
  Hát így működik az emberi agy? Csak akkor kezdi a mondat értelmét hámozni, amikor már az egész a rendelkezésére áll? Nyilvánvalóan nem: menet közben, már az első hang elhangzása után próbálja megérteni, mit is akar mondani neki a másik.
 
 
  Ennek a célnak, hogy minél gyorsabban elemezhető és értelmezhető legyen a másik ember gondolata, az a következménye, hogy a mondanivaló lényeges, leglényegesebbnek, leghangsúlyosabbnak tartott része kerül legelőször hozzáillesztésre az eddigiekhez (mint fecske a fészkét ...), és csak fontossági sorrendben a többi. Ez még azzal a sajátossággal is bír, márhogy a rövid, a lényeget kifejezni akaró mondanivalók legelőre kerülnek, hogy a mondatot bárhol szét lehet vágni, és a második felét elhagyni, az első fele mindig tartalmazza fő mondanivalót, a lényeget.
 
 
  Ebben az utolsó tulajdonságában is eltér a magyar nyelv a környező nyelvektől, amelyekben gyakran előfordul, hogy a lényeget csak a mondat utolsó szavai tartalmazzák. Ezek után magától érthetődő természetességgel adódik, hogy utóbbi esetben az egész mondatot át kell tekinteni ahhoz, hogy megkezdjük a mondat elemzését.
 
 
  Fentiek alapján a magyar nyelv építkezésének megfelelően (mint fecske építi a fészkét ...) kell történnie a beszéd és írás elemzésének is, mindig az előzőhöz illesztve, tehát balról jobbra. Ez a mondatok elemzésénél a következőt jelenti: venni kell az első szót, annak első építőkövét, és meghatározni, hogy milyen értelemmel bír az eddigi ismeretekhez képest.
 
 
  Ha nem így, nem ilyen sorrendben elemeznek egy magyar nyelvű mondatot, akkor eltérő módon elemzik mint ahogyan azt felépítették, tehát biztosra vehető, hogy problémákkal, esetleg ellentmondásokkal fogunk találkozni. A teljes mondat ..???? Több magyar mondat bukik meg ezen, mint amennyi átmegy: vagy nincs alanya, vagy toldalékban van „elrejtve”, vagy a létezést/történés kifejező ige, amelyet állítmányként keresünk, hiányzik belőle. (Pl. - Milyen időnk van ma? - Szép. Mi ennek a két mondat elemzésének az eredménye, ha alanyokat és állítmányokat keresünk?)

Alanyi mondatrész, állítmányi mondatrész

Alanyi rész az a rész, amely azt fogalmazza meg, hogy kire, mire vonatkozik az a rész, amit el akarunk arról mondani. Ez lehet teljesen üres, mert az előzőekben már megfogalmaztuk, lehet egy vagy több szóból álló, akár egész mondat is. Állítmányi rész az a rész, ami az alany állít, elmond vagy kérdez, lehet egy szónak a része, egy vagy több szó. Tekintsünk néhány példát.
 
 
  (????)

Az állítmány és a mondanivaló

Ezek azok, amelyek sokszor egybeesnek, de sokszor nem. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy a mondat állítása, benne az állítmányi résszel, az egyben a mondanivalója is legyen. Nagyon sok problémát tud okozni, ha azt hisszük, vagy valaki azt próbálja elmagyarázni nekünk, hogy a mondat állítása – vagyis az állítmányi rész – az, amit a mondattal ki szeretnének fejezni. Vegyünk egy egyszerű mondatot: Nagyon szép nő volt Éva, az első asszony. Mit állítunk? Azt hogy volt? Nyilvánvalóan a mondanivaló ebben a mondatban nem az, hogy volt, és hogy már nem az, hanem a „nagyon szép”, így együtt.
 
 
  Vagy egy másik mondat: „- Miért harcoltak a katonák? - A hazáért.” Mit állítunk? Azt állítjuk, hogy a „hazáért harcoltak”, de a „harcoltak” elismétlése felesleges szóismétlés lenne. A mondanivaló a „hazáért”, ami így, önmagában is elég, megállja a helyét, mert ezzel kell kiegészíteni az eredeti mondatot, hogy a mondanivaló teljes egészében elhangozzék.
 
 
  Harmadik mondat: „-Ki írta meg a leckéjét? – Endre.” Mit állítunk? Hogy Endre megírta a leckéjét, de ebből a mondanivaló az „Endre”, amely szó a mondatnak az alanya, egyben a mondat mondanivalója is. De ha azt kérdeztük volna, hogy „Szépen vagy csúnyán írta meg?” és a válasz „Szépen” lett volna, akkor a válaszoló mondanivalója se nem nyelvtani értelemben vett alanya (mert az alanya: Endre), se nem nyelvtani értelembe vett állítmánya (mert állítmánya: megírta) a mondatnak, hanem egy határozószó. És ez a határozószó a mondanivaló. Most jön a lényeg: a mondanivaló bármilyen mondatrész lehet, és éppen ezért teljesen felesleges mindenféle csűrt-csavart és összetett állítmány-szerkezeteket kitalálni. Ehelyett egyszerűbb, ha tudomásul vesszük, hogy a válaszoló mondatában nem szerepel az alany, és nem szerepel a (grammatikai értelemben vett) állítmány sem, mert ezek már elhangzottak és mindkét beszélő fél számára ismertek.
 
 
  A mondanivaló a helyesen szerkesztett mondatokban mindig előre kerül, a legfontosabb, a legelső helyre. Ha tovább akarjuk hangsúlyozni, megismételjük: nagyon-nagyon, királyok királya, virágok virága, vagy fokozzuk: a legnagyobb, a legnagyobb király, a legszebb virág. Az állítmány és a mondanivaló különválasztása nagyon fontos lépés annak érdekében, hogy helyesen tudjuk értelmezni és elemezni a mondatot. Egy mondat elemzésénél mindig fel kell tenni mind a két kérdést, és mindig a mondanivalót kell először megkeresni – helyesen szerkesztett mondatnál ez az első szó (vagy szavak), és csak utána, hogy milyen állapot, esemény vagy történés az, ami még megfogalmazódik a mondatban, vagy az előző mondatban.
 
 
  Egy kis játék: „-Milyen gyerek ez a Pisti? – Buta.” Itt mi a mondanivaló és mi az állítmány?
 
 
  További játék: „Pistának nagyon tetszik Juli.” – Mi az alanyi, állítmányi mondatrész? (Pista kedveli/szereti Julit. Pista szerelmes Juliba. Pistát elöntötte Juli iránt érzett szerelem. Pistában megszületett Juli iránt érzett szerelem.)

Alanyi rész: az alany bővítményei

Az alany bővítményei a jelzők: szép, okos, árpád-kori, postai, asztalos, ügyes, képes(lap), világtalan ...
 
 
  Egy kis játék: Hogyan lehet főnévből, igéből jelzőt készíteni? (Nagyon egyszerű...)

Állítmányi rész: az állítmány bővítményei

Az állítmány bővítményei azok a toldalékok, szavak és szerkezetek, amelyek jobban meghatározzák a létezés, történés, cselekvés körülményeit, vagyis a határozók: piszén, korán, gyorsan, szépen, most, itt, fenn, belül, ... (ezek mind egy szavas határozók vagyis határozószavak).
 
 
  Egy kis játék: Hogyan lehet főnévből, igéből határozót készíteni? (Bűz -> bűzös/büdös -> bűzösen/büdösen, bűz -> bűztel(i) -> bűztelen ->bűztelenül, -> bűztelenség(?) -> bűztelenségei -> bűztelenségeitől )

Tárgyi rész: a tárgy bővítményei

Ugyanazok, mint az alanynak.

Alany és állítmány helyettesítők

Minden szó és kifejezés helyettesíthető. Legegyszerűbben: a reá vonatkozó kérdőszó elé kitesszük az ’a-’ kötőhangot, amivel rámutatunk (gondolatban) a helyettesítendő szóra. Ki? Aki. Mi? Ami. Hányan? Ahányan. Hogyan? Ahogyan. Az én-te-ő-mi-ti-ők nem helyettesítő szavak.

Fokozás

Alap: (semmi), középfok: -BB, felsőfok: -L_G, de nem a végére.
 
 
  A B hang kettőzése jelenti a középfokot. A kettőzés minden nyelvben és írásban a fokozás eszköze, mivel használata és értelmezése is roppant egyszerű, szinte magától adódik. Csak azt kell megválasztani, hogy mit, milyen hangot kettőzünk.
 
 
  Miért nem a végére tesszük a felsőfokot? Hiszen a ragokat, toldalékokat mindig a szó végére illesztjük, miért kerül ez mégis előre? A választ az az elv adja, hogy a legfontosabb rész kerül előre, plusz: ha levágják a mondat végét, még mindig kihámozható legyen a legfontosabb mondanivaló, az el legyen mondva.
 
 
  Esetünkben, ha a felsőfok jelölése követné a középfok jelölését, és a mondatot a középfok jele után elvágnánk, akkor hamis következtetést lehetne levonni, mert semmi nem jelezné, hogy nem a középfokot kívánta a beszélő mondani. A felsőfok előreragasztásával azonban már a legelején tudatosítjuk, hogy itt valamily tulajdonság felsőfokáról lesz szó.

Szedjük szét elemeire

Egy kis játék: szedjük szét elemeire az alábbi szavakat, és próbáljuk megbecsülni, hogy más nyelven hány szót használnának el ahhoz, hogy kifejezzék mindazokat a dolgokat, amit a toldalékok játékos nyelvünkben kifejeznek: elkelkáposztásíthatatlanítottátok, megvesztegethetetlenségeitekről, kiseprűzhetetlenségeimnek, megveszekedettségeiteknek, érvényesíthetetlenebbekről ...

Toldalékok és a mondatban betöltött szerep

Amennyiben minden nyelvtani funkció pontosan jelölve van a szavakban, akkor a nyelvtani szerkezet, vagyis a mondat szerkezete elég kötetlen, szabad lehet. Ha a nyelvtani funkció egyáltalán nincs jelölve, akkor a szerepeket csak a helyes szórenddel lehet kifejezni, ebben a szélsőséges esetben minden mondatnak csakis kötött szórendje lehetséges, hiszen a szavak elhelyezkedéséből következtethetünk azok nyelvtani szerepére. Amíg egy teljesen új gondolatot akarunk megfogalmazni, teljesen mindegy melyik megközelítést használjuk, ugyanis mindenképpen teljes gondolatot szeretnénk közölni: új alannyal, új állítmánnyal, új jelzőkkel, határozókkal stb. A dolog a második és további mondatoknál kezd érdekessé válni, akkor amikor mondjuk már az alany is ugyanaz meg esetleg az állítmány is, csak mondjuk valamely határozót szeretnénk módosítani. Ha a nyelvtani funkciót jelöljük a szavakban, akkor – és ez az első eset – akkor elég a határozóként szereplő szót mondani, minden más nélkül. Ha a nyelvtani funkciót nem jelöljük a szavakban, de egyáltalán nem, semmilyen módon, akkor – és ez a második eset – az egész mondati szerkezetet fel kell építeni, minden elemet, meg kell ismételni az alanyt, állítmányt stb és a megfelelő helyre be kell tenni azt a szót, amit a 2. mondatban igazán mondani akarunk.

Összefoglalás

(meg kéne írni ...)

Melléklet

Az „én” és „te” kifejezése - az M és a T(D) hang

Az egyes szám első személy kifejezésére használt M hang sokkal általánosabban használt és elterjedt, mint azt elsőre gondolná az ember. A magyar nyelvben alaphangként megjelenő és az egyes szám első személyt jelentő M hang ott van a többi – és most csak európai – nyelvekben is. Pl. az oroszban az egyes szám 1. személy a ’ja’, de annak minden ragozott alakja az M hanggal kezdődik, mondhatni arra épül. Engemet – minyá, enyém – moj, nekem - mnye , velem – (sza) mnoj. A német nyelvekben az ’én’ – ih lesz, de annak minden ragozott alakja az M hangra épül, mert abból indul ki: engemet – mich, enyém – mein, nekem – mir stb. Ha az angol nyelvet tekintjük, ott az „én” – I (áj) lesz (pont fordítottja az orosz ja-nak), utána pedig csak az M hangra épülő szavak következnek: engemet – me (mí), enyém – my (máj), mine (májn), nekem – (for) me (for mí). Jó lenne megvizsgálni ilyen szempontból a többi, európában, és akár európán kívül használatos nyelveket, és összehasonlítani, hogy az „én” különböző ragozásai szintén ilyen erősen hordozzák-e magukban az M hang-ot. Ha igen, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az ’én’ kifejezése M hanggal egy nagyon ősi gyökérre vezethető vissza.
 
 
  És mi a helyzet az egyes szám kettes személlyel, ami magyarul a ’te’, alaphangja a T hang? Ez is ennyire el van terjedve, és akkor ez is valami ősi gyökérre vezethető vissza?
 
 
  A magyarban te az oroszban a tü(tü), szintén ezt a hangot hordozza. Ragozása itt is a T-re épül: tégedet – tebja (tyibjá), tiéd – tvoj (tvoj), neked – tebe (tyibjé), veled – (c) toboj (sz taboj). Láthatjuk, hogy írásban a T-betűt használják, ugyanakkor a mögötte álló magánhangzó meglágyítja a kiejtését, és nem t-nek, hanem ty-nek ejtik. Ez nem takarhatja ugyanakkor el szemünk elől, hogy az egész ragozás itt is a T hangra épül – ez az első hang, ami megjelenik a szóban. A német nyelvben a „te” – du (du), ami eltér a t-től, de nem kell messzire menni tőle, mert csak annyiban változott meg a T hang, hogy zöngétlenből zöngéses lett. A ragozás itt a D hangra épül: te – du (du), tégedet – dich (dih), neked – dir (dir), tiéd – dein (dein). Szikla-szilárdan a D hangot ragozza, méghozzá a ragozás minden erejével: elöl jelenik meg a D hang, amely az egyes szám kettes személy jelentését hordozza, utána azok a megkülönböztető mássalhangzók, amelyek a különböző eseteket jelölik és együtt hordozzák. Angol nyelven a te- you (jú) semmi közösen nem mutat a t, vagy annak zöngéses párja, a d-vel. A te ragozott alakjai: tégedet, neked – you (jú), tiéd – your, yours (jor, jorz) sem tartalmaznak semmiféle utalás T hangra, viszont szervesen ráépülnek a J hangra, amely maga deklaráltan a te-nek felel meg.
 
 
  Egyes szám harmadik személy, hangja: N. A magyar nyelvben lekopott, illetve átalakult egy köztes formává: az ön-özéssé. Az ön-özés során úgy szólítunk meg egy személyt, hogy az egyes szám második személy - vagyis te - helyett Ön-t használunk, aminek ragozása – láss csudát – egyes szám harmadik személyhez kötődik, olyannyira, hogy másban nem is lehetséges ragozni. Vagyis: a jelenlegi magyar nyelv egy sajátos formájában használja az N hangot egyes szám harmadik személyben, akkor, amikor a beszélőhöz olyan mondatokat intéz, amelyben mintegy kívülálló, harmadik személyként tünteti fel őt.
 
 
  Orosz nyelvben az egyes szám harmadik személy alaphangja az N. Az ő-re a nemtől függően az alábbiakat használják: ő – on(on), oná(áná), ono (anó). Ragozása: őt – ego(ivó) ejo(ijó), neki – im, vele – (c) nim (sz nyim) övé – ego(ivó).
 
 
  Ó-angolban az egyes szám második személy formái ezek: thee -hozzád, neked, rád, téged, veled; thou – te; thine - tied, tiéid.
 
 
  Az olasz nyelvben az alábbiakat találjuk: én - io (m nélkül); engem - mi, me (hangsúlyos, hangsúlytalan) nekem - mi, a me magamat - mi, me, a me enyém(ek) - mio, mia, (miei, mie); te – tu; téged - ti, te; neked - ti, a te; magadat - ti, te, a te; tié(i)d - tuo, tua, (tuoi, tue).
 
 
  A többes szám K hangja mellett érdemes megvizsgálni az I magánhangzó használatát is, mert a magyar nyelvben az M-K és a T-K-t is egyértelműen az I magánhangzóval kötjük össze. Ha ez így lenne a többes szám 3. személyben is, kétség sem merülne fel, hogy hozzá tartozik a többes számhoz – így azonban érdemes vizsgálódni.
 
 
  Az orosz nyelvben a többes-számban mindegyik esetben megjelenik az I hang, hiszen ezek – és most minden szót a kiejtése szerinti írásmóddal próbálunk meg leírni - a MI, VI, ÁNYÍ szavak lesznek. Ha a németeket nézzük: wír, ír, zi – szintén szigorúan megjelennek, minden esetben. Az angol-szászoknál is a 3 lehetséges közül 2 helyen ott vannak: ví, jú, déij. Úgy tűnik, hogy a többes szám jelölésére az I magánhangzó elterjedten használatos lehetett. Ebben az esetben a játékos magyar nyelv magába olvasztotta úgy a K hangot, mint az I hangot, így minden népek érthették ezt a nyelvet: azok is, akik az I-t használták, és azok is, akik a K hangot a többes szám jelölésére.

Én, te - egy, kettő

Én – egy vagyok és egyedül vagyok. Az N hang jelenti az egyet. Ha egyedül van, akkor azt az egyedülit. Ha magamra mutatok, az M hang mellett jelölhetem azt, hogy egyedül, magam: akkor az M_N hangzókat kell csak összekötni MaN, MeN alakban például, amelynek jelentése: én, egyedül.
 
 
  Hány-aN, hány éN van ott? Egyen, ketten, hárman, négyen... vagyunk, vagy vannak, vagyis GY_N (egyen, ma úgy mondjuk: egyedül), KTT_N (kettő -> ketten), HRM_N (három -> hárman) és így tovább. Vagyis megadjuk a számot, és az után toldott N hang jelenti, hogy annyi darab egyest kell alatta érteni. Az egy-eN-t úgy is használjuk ma, hogy egy-éN (Ego, egyén), amely az egyént, mint önmagában valót fejezi ki.
 
 
  Ha megnézzük az európai nyelveket, ugyanúgy, ahogyan megtaláljuk az M hangot az ÉN kifejezésére, megtaláljuk az N hangot az egyes számnak a kifejezésében. És ha CSAK az N mássalhangzót találjuk az egyet kifejező szóban, a többi magánhangzó lesz, akkor tudjuk, hogy jó helyen járunk. Tehát az ellenőrzés az alábbi: hogyan mondják az egy szót (fogalmat) a szomszédos nyelvekben? Az angol nyelvben one (kiejtve: oan), németül ein(áijn), olaszul: uno (únó), oroszul: odin(ágyin), franciául: un(???). Lehet hogy furcsán hangzik, de az orosz mintha azt mondaná: egy-en, vagyis mintha magyarul mondaná az elején az egy-et (kiejtve: ágy-) és után tennék az N hangot, ami az ősi EGY-et jelent egy I hanggal összekapcsolva (-in, együtt: ágyin).
 
 
  Fentiek alapján nyugodtan kijelenthetjük, ahogy a vizsgált nyelvek őrzik magukban az N hangnak azt a tulajdonságát, hogy az Egy-et jelölte valamely ősi, mindegyiknek gyökerét jelentő nyelvben.
 
 
  Ha Én és az Egy fogalompár íly szorosan összetartozik, akkor a Te és a Kettőnek is össze illene tartoznia! Vizsgálatunk az alábbiakat mutatja: magyar: kettő, angol: two(tú), német: zwei(cváj), olasz: due(dúe), orosz: dva(dvá), francia: deux(???). Itt - a németeket kivéve - a T, D (amelyek egymásnak zöngétlen-zöngéses párjai) hang jelenik meg, teljesen egyértelműen. Vagyis a T(D) hang kapcsolódik szorosan a kettő szám fogalmához, hasonló módon, mint azt láttuk az egy = N hang esetében. Ha a németek is ugyanabból az ősnyelvből táplálkoztak, akkor az induló hang zöngétlen lehetett, mert a kettő szavuk mássalhangzóval indít, nyilván ez az, amelyet átvettek, ez hordozta a lényeget, és akkor a zöngétlen T hang volt az eredeti. Az sem kizárt, hogy őseink a T hangot és a D hangot felváltva, vagy esetleg tetszés szerint használták a kettő megjelölésére, ha a szó-környezetből nyilvánvaló volt, hogy számról van szó.
 
 
  Ha azt akarom mondani: én egyedül, azt mondom: MAN. Kifejtve ezt a gondolatot: M jelentése Én, A jelentése: a földön, földi értelemben, N hang jelentése: egyedül. Ha az első M hang lekopik, akkor a magyar nyelvben a hosszú magánhangzó jelöli a kopást, és megjelenik az ÁN, ÉN szó. És előttünk áll egy lehetséges és logikus folyamat, hogyan alakult ki a mai magyar nyelvben használatos ÉN szó a magyar nyelvben a logikusan felépített valahai ősnyelvből.
 
 
  Ha hárman vagyunk, az esetleg lehet az ’ő’ (1.sz.3. személy) hangja? Vizsgáljuk meg a nyelveket ebből a szempontból is. Az egyes szám 3. személy: régi hangja: N, ma ’Ő’-nek mondjuk. Ez keményen ellentmond az én = N hangnak – hiszen nem lehetséges, hogy ugyanazzal a hanggal fejezték ki az ÉN-t, mint az Ő-t. Angolul: he(hí), she(sí), it(it) – a három nemnek megfelelően, és ha tovább megyünk, a többi nyelvekben is megjelenik mindenütt 3 különböző szó, jelölve a 3. személy nemét. Vagyis kezdődik a káosz a mássalhangzók között. De miért is? Hát azért, mert az ősi nyelvben csak ezek a fogalmak vannak meg: egy, kettő, sok. Kérem ne tessék csodálkozni, mihelyt az ember írni akar, máshogyan nem érdemes értelmezni azt a helyzetet, amikor egy jelet kettőzünk, vagy háromszorozunk. Négyszerezés nincs. Sehol nem létezik. Az egyszer megmondja a fogalmat, a kettő jelenti vagy a kettőt és ugyanekkor a három a sokat, vagy a kettő jelenti a sokat, de nem az összeset, a három jel pedig az összeset, a teljességet.
 
 
  És akkor nincs is hangja a sok-nak? Amely megfelelne az 1.szám 3. személynek? De van, csak nem mássalhangzó az illető, hanem magánhangzó. Mégpedig az I hang. Az angol nyelv hordozza is magával ezt a tulajdonságot, vagyis az első három személyt a számokat kifejező N,T(D),I hangok mentén fogalmazták meg, mert mindhárom nemű 3. személyben itt van ez a magánhangzó, és csak ez a magánhangzó van benne. A német nyelvben - er(ér), sie(zi), es(esz) – csak a nőnemnél jelenik meg az I hang, a többi esetben a zárómássalhangzó tartalmazza a lényeget, adja meg azt a hangot, amelyet a szóhoz illesztve megadja annak nemét (R – hímnem, S – semleges nem). Az orosz – on(on), ona(áná), ono(ánó) – a magánhangzókat változtatja a nemnek megfelelően. Megtartva az 1.sz.3.személy N alaphangját.
 
 
  A magyar nyelv – úgy látszik – a K hangot használja a SOK-nak olyan jelölésére, amelynél a sok számlálható, és az I hangot is használja, ha valakinek a birtokában sok van és ezt a sokat akarja jelölni. Megjegyzés: miután más birtokában van az, amit jelölni kíván, azért nem tudja megszámolni, hiszen nem biztos hogy a megszámlálásra engedélyt kap – így nemcsak hogy nem sérül, hanem megerősítést nyer az az alapfeltételezés, hogy a számlálhatatlan sok kifejezésére az I hangot használja a magyar nyelv.
 
 
  Eddigi vizsgálódásaink alapján megállapíthatjuk, hogy az ősnyelvben a számokat egyszerű hangokkal is tudták jelölni, éspedig ezek a következők voltak: Egy - mint darabszám - megadására az N hangot, kettő jelölésére a T(D) hangot, sok értelmének megadására az I hangot használták.
 
 
 
 
Varga András, 2004. (0.17d változat)
<vissza<