Mi az ősnyelv?

Milyen lehetett az ősnyelv? Egy nyelven beszélt mindenki? Vagy voltak eltérések? Hogyan határozzuk meg az ősnyelvet?
  • Mu nyelve?
  • Atlantisz nyelve?
  • A babiloni égig érő torony lerombolása/elpusztulása előtt a népek által beszélt és írott nyelv?
Milyen emlékek maradtak ebből a korból? Mennyire hozzáférhetőek ezek az emlékek, tárgyak - vizsgálat céljából? Létezett-e valójában egységes ősnyelv, amiről a Biblia ír? Hiszen az új nyelvet beszélőknek is volt ősi nyelvük, az miért nem tekintendő ősnyelvnek? Miért volt olyan sok nyelve az emberiségnek (több száz)?

Szemléletünk

Szemléletünk alapja, hogy elfogadjuk azt a bibliai kinyilatkoztatást, miszerint Bábel égig érő tornya építésének megkezdésekor az emberek egy közös nyelven beszéltek.

A magyar archaikus hagyomány is megerősíti ezt, lásd ezzel kapcsolatban Gönczi Tamás: Nimród tornya c. alapos munkáját.
 
Ennek megfelelően az ősnyelv alábbi meghatározását használjuk kiindulópontként: ősnyelvnek tekintjük azt a nyelvet, amelyet a Babilon-i (bábeli) nyelvkeveredés ideje előtt az emberek használtak, beszéltek.
 
Mennyire volt azonos ez a nyelv? Minden hangja és szava ugyanaz volt? Vagy eltérő hangokat használtak a különböző népcsoportok? De ha eltérnek a hangok, eltérnek a szavak is!
 
Kicsiny a valószínűsége van annak, hogy ugyanazon hangokat használták, ugyanazon szavakat képezték, vagyis nyelvük teljes egészében ugyanaz lett volna. Sokkal valószínűbb, hogy a különböző népek, népcsoportok esetében a beszédhang képzése különbözött, ugyanakkor azonosak voltak az alábbiakban:
  • szóképzésük elve
  • toldalék-képzésük és toldalékolásuk
  • mondatképzésük
Vagyis nem szó szerint egy nyelvet beszélőkről van alapvetően szó, hanem olyan nyelvről, amelyben minden nép maga építheti fel szavait, eseteleg a toldalékokat (kiegészítő tulajdonságok) is, és attól egy nyelv, hogy bármely szó megmagyarázása után a másik fél tökéletesen érti, amiről a másik beszél.
 
Lehetséges más feltételezés is. Vajon egy nyelvet beszélnek-e azok a népek, ahol írásuk azonos - el tudják olvasni egymás írását -, de a szavak hangzósítása már eltér, esetleg olyannyira, hogy egymás szavát nem is értik?
 
Még mielőtt bárki azt kezdené fejetegetni, hogy ez csak hipotetikusan lehetséges, de a valóságban semmiképpen sem működőképes, már az elején érdemes tisztázni, hogy a kínai nyelv ilyen formáció: az írásukat minden népcsoport érti és el tudja olvasni, miközben egymásnak sem mondatait sem szavait meg nem értik. Mindez azért kívánkozik ide, hogy figyelembe vegyük ezt a lehetőséget is: vajon a bábeli nyelvzavar előtt azonos nyelvet esetleg ilyesfajtaképpen lehet értelmezni?
 
A kinyilatkoztatás szerint azonos nyelvet beszéltek, vagyis szóban értették meg egymást - ezért ezen utóbb feltételezés, hogy eltérő módon beszéltek, de írásuk azonos volt; és így értették meg egymást -, el kell vetnünk. Marad, mint legvalószívűbb feltételezés, összefoglalóan az alábbi:
  • hangképzésük és hangjaik különbözhettek
  • azonos volt szóképzésük elve, vagyis szóalkotásuk
  • azonos volt toldalék-képzésük és toldalékolásuk
  • azonos volt mondatképzésük
Valószínűleg ezek a tulajdonságok jellemezték az ősnyelvet, amelyen az emberek mind értették egymást.
<vissza<