ANYAjogúNYELV
Szerző: Dr. Tarnóczy Zoltán, művészettörténész

A BESZÉLT NYELV KEZDETEI

A nyelvhasználat megjelenéséről számtalan elmélet született, de a szakirodalom egyetért abban, hogy az őskőkori ember kb. Kr.e. 40 000 körül "összefüggően beszélt. Az anyai ág határozta meg a törzsi hovatartozást, s e törzsi társadalmak egy ősanyára vezették vissza magukat, akinek tisztelettel adóztak. Az elhunytak sírjukban különös zsugorított helyzetben feküdtek, a térdek gyakran az állat érintették."- állapítja meg Az emberiség krónikája c. enciklopédia. Gyakorlatilag magzati testhelyzetben, ami (isten)anya általi újjászületésbe /feltámadásba?/ vetett hitről tájékoztatja az utókort. (1. ábra)

Ezen matriarchális (anyajogú) társadalmak felbomlása a mezolitikumban kezdődött el.

ANYAISTEN

ANYA szavunk valószínűleg ennek az ősi női istennek a személynevéből származik. Hiszen az írott történelem hajnalán - latin betűs átírásban - ilyen istennevekkel találkozunk: AN, ANA, ANU:'a Legfelsőbb Lény'; 'istenek anyja'. ANNA, ANNIA, INANNA:,az Istenanya anyja', illetve: ANAHIT, ANAHITA: 'a Napisten szeplőtelen szűz anyja' értelemben. A szó mai jelentése: 'nő, akinek gyereke van'.

FÖLMENŐK

Figyelemre méltó, hogy a magyar nyelv minden (égi világba) felmenő generációt egyértelműen női képviselőjével határoz meg:

• ÜK/UKK/:
  ’a nagyszülő nagyanyja; távoli női ős’ értelmű szó a szanszkrit AKKO–val (’ősanya’) mutat rokonságot. (Vö.: UKKON istennevünkkel és a finn ’UKKO’- val.)

• DÉD/DÉDI/:
  ’a nagyszülő anyja’, (Urgroßmutter)

• BABBA/BÁBA/:
  ’az anya anyja’’, nagyanya, öreganya. Népmeséink vasorrú bábájának nevében ’szülésnél segítkező nő’. Azt a személyt jelöli, aki asszonylánya szülésénél segédkezik. Ő pedig nem más, mint ANNA, az istengyermek nagyszüleje. BABBA Mária,a csíksomlyai búcsú NAPbaöltözött ASSZONYa. (4.ábra)

  „MAMA/MAMI” megszólítása is ’ősanya’ értelmű. (Ld.: Csoga MAMI újkőkori mezopotámiai városnévben)

• SZÜLŐ/SZÜLE/:
  ’az anya’; aki szül. (E szavunkról belátható, hogy férfira nem vonatkozhat.)

LEMENŐK

Az (égiből) e világra érkező első nemzedéket SZÜLŐ anyja hozza világra. Másképpen: fial, azaz ’önmagához hasonló dolgot hoz létre’. A jövevény– nemétől függetlenül – a szülő személy FIA. A szóvégi ,a' funkciója szerint is 3.sz. birtokos személyrag. ( Pl.: ládafia, vásárfia, angyalfia, ki fia-borja?)Látni fogjuk, hogy több olyan rokonnevünk van, melyet birtokos személyrag nélkül „nem érzünk jónak”

• BABA/BUBA/; DED/KISDED/:
  A kialakulatlan másodlagos nemi jelleg miatt ugyancsak nemtől független elnevezésnek tűnhetnek, de BABBA és DÉD szavainkra hivatkozva eredeti jelentésük leánycsecsemőre, kislányra vonatkozhatott. (Vö.:BABAszoba; DEDÓ: ,kisDEDóvó')

• GYEREK/GYERKE/:
  ’Közvetlen leszármazott.’ Az ’1 évesnél fiatalabb nősténybárány’(=JERKE) illetve a ’fiatal, még nem kotló szárnyas’(=JÉRCE) állatszavunkkal rokonítható.

• UNOKA/ÜNÖKE/:
  ’Valamely közvetett leszármazott’. Ezért emberöltőnként DÉD-, ÜK-, illetve SZÉP - előtaggal is használatos. Hangalakjában nem nehéz a ’kérődző állat fiatal nősténye’ -fogalmat felismerni.(=ÜNÜ, ÜNYÓ, ÜNŐ.)

EGY LEHETSÉGES NŐHÁROMSÁG

Isten időn kívüliségét a legtöbb ismert vallás istenháromsággal fejezi ki. Például a hindu a lét semmivel nem jellemezhető Ősokának három arcát (Trimurti) a múltban teremtő Brahma, a jelent fenntartó Visnu és a jövőt pusztítva megújító Síva személyében tudja megnevezni.

Mindhárman férfiak, így ez a vallás már patriarchális (apajogú) társadalomban jöhetett létre.

Láthattuk, hogy őseink az idő folyamában felbukkanó, halandó nemzedékeket kivétel nélkül nőinek tételezték. Gondolhatták-e akkor az idő feletti Istent, és Isten „három arcát” férfinak?

Vizsgáljuk meg először a Nap magyar nevét, mert központi csillagunkat minden műveltség legalábbis az isteni gondviselés látható megnyilvánulásaként tiszteli.

• NAP:
  ,sugárzó égitest, amely körül a Föld kering'; ,időegység'
  Mit kezdjünk ezzel a szóval? Czuczor-Fogarasi szótár szerint: ’APa’,N’ előtéttel/?/
  Munkácsi Bernát „NAj-Pi”, azaz: ,nő-fi’, ,Nő-APa’, Tácsi István „aNyA-aPa” androgün (hímnős) összetételből származtatja .Cherchez la femme! [Mi csakis a nőt keressük!]

• NAPA:
  ’anyós’=anya-ős’(ritk.:’a feleség nővére’,’idősebb, nem vérrokon nő’). Ha a szóvégi ,a' funkciója szerint is 3.sz. birtokos személyrag, kimondhatjuk, hogy a NAP jelentése:,az ember élete párjának, „szemefényének” teremtő szülőanyja’!

  Ha már a „Napisten” nem vérrokon nő, a Háromságot is érdemes a sógorasszonyok között keresni. Az elmondottak alapján Anya-ős három gyermekének egyike idősebb, másika egykorú, a legkisebb pedig fiatalabb a jelenben folyó eseményeknél. (Népmeséink három királykisasszonya volnának? Nem biztos, ezért vizsgálódjunk tovább!)

  Nyelvünk logikája a párt alkotó dolgokat egységnek tételezi, ezért ilyenkor nem is használunk többes számot: (-„Tárd szét a karod!”). Sőt a pár hiánya esetén kétfele osztunk! (félszemű, fél pár cipő, felemás, felebarát, feleség)

• EMBER:
  az a fél,’akinek asszonya van’, tehát párja. (EM-PÁR; ÉN+PÁR)

• ASSZONY:
  Az ,életet létrehozó fél’. (Vö.: szanszkrit ACHSZIN: ’aki szülőképes állapotban van’)

• FELESÉG:
  ’a pár fele’.(Eldugott helyeken a székelység és a csángóság ma is a házastársak kölcsönös megszólításaként használja!) Tehát jelen időnk istenadta égi párja nemétől függetlenül az anyaős, vagyis a Nap fia, (gyermeke), azaz közvetlen leszármazottja. Saját nemünkön múlik, hogy az illető nő-e, avagy férfi. Ő a mátkapárunk, másképpen aránk.

• MÁTKA:
  Kiválasztott kedves, jegyben járó szerető; "máskám, második énem feletársam, kit úgy szeretek, mint enmagamat.” /Magyar Nyelv (1862) Szótár/

• ARA:
  általában jegyes, de a hit(v)es feleség elnevezése is. (Az Etimológiai Szótár szerint ’lánynak vagy asszonynak fiatalabb férfitestvéré’-t is jelentheti.)

• ÁNGY:
  ’a férj nővére’,’a bátya felesége’(általában ’idősebb férfirokon felesége’) Mindenesetre Aránál korosabb nő, ha nem éppen a nővére. Ki lehet hát a kishúguk? A

• MENY,
  aki ’fiúnk felesége’ (ritk.rég.: ’öcsénk felesége’). Összegezve:’fiatalabb férfirokon felesége’; lánytestvéreinél, Ángynál és Aránál fiatalabb, férfipárjával nem vérrokon nőszemély.

Találtunk tehát egy logikus nőháromságot:

MENNYBŐL AZ ANGYAL?

Mivel bizonyítható e női hármasság transzcendens természete azon túl, hogy van evilági férfi megfelelője? Egyik legősibb szógyökünk az ’-R-’. Csínján bánunk vele, de látni kell, hogy a leszármazott nyelvek ’AR,’OR’,’UR ’ elő- vagy utótaggal alkotott névszói többnyire ,régi, értékes,magas,nemes,központi,királyi’ tulajdonságokat hordoznak.Pl.:a latin

• ARA,-AE (f):
  ’fából készült emelvény’,(magaslaton emelt) OLTÁR (=alta ara) Az égi kapcsolatteremtés földi helyszíne. Négyszög alaprajza, lábai szarkofágra, ágyra emlékeztetnek. /ÁnGY –ÁGY/.

• ANGYAL:
  ’égi küldött; (szóbeli!) hír hozója’ „Természetesen” a mindössze ezeréves közelmúlt latin átvételének tartják. De az ANGELUS a gyenge h-val kezdődő görög , az meg az „óperzsa” ANGAR(A) származéka. Persze így már értjük a kifejezést: Az égből küldött hANG URA: ÁNGY-ARA.

• MENNY:
  ’ég(boltozat); a láthatatlan szellem világának lakhelye; ’Coeli Coelorum/Coetum/’. Forrásaink közül azonban az Érdy kódex „menybely Isten”-ről, Szenczi Molnár Albert Pastorium c. művében pedig „Menny aßßony”-ról ír. („A magyar szó nny-es alaka másodlagos tővégi gemináció eredménye.”-állapítja meg a tudós szótárszerkesztő.) Csak nem ugyanarról van szó?
  
  3.ábra: (a) Kezdődik a szertartás; (b) Nut és Geb; (c) Inanna és Dumuzi
  A XIX. században még „országosan ismert volt a menyasszonyfektetés szertartása. A lakodalmat követő elhálás (tehát nászéjszaka) a padláson (mennyezeten, boltozaton) történt.” Az ANGYALI üdvözlet útmutatása alapján az OLTÁR alakú nászÁGYat, a „mennyezetes nyoszolyát” idősebb nők cipelik föl a ház égbolthoz legközelebb eső pontjára, a MENNYEZETre .(MENY-ARAságba, Menny-uruszágba.) ARA ott földi felének(féljének/ férjének) égi kiegészítőjévé válik. A házastársak testhelyzetét jól mutatják a kőkori, az egyiptomi vagy a mezopotámiai árázolások.(3. ábra) A menyasszonyfektetés után a nyoszolyóasszony a menyecske hajából kontyot fésül. Ez a kontyolás.(2.ábra)
  Az áldott állapotú Menny-asszony 9 hónap alatt éri el evilági asszony-állapotát. Akkor NAPvilágra hozza a jövő hírnökét, a következő emberpár felét, az EmberFiát, a Gyermeket. Magyarul: IGEN, MENNYBŐL AZ ANGYALT. (Jövő és múlt összeforrt!)

ÖSSZEGZÉS

Családdal kapcsolatos szavainkat elemezve arra a megállapításra jutottunk, hogy nyelvünk matriarchális környezetben született, mert anyaágon vezeti a leszármazást és a rokonságot. Az életet teremtő boldog anya mintájára a Láthatatlan Teremtőt is szülő anyának, Nagy Boldog Asszonynak tételezi.(4.ábra) Ha e földi lét az örökkévaló világ tükörképe, akkor amott is (nem vérrokon) nőkkel találkozunk. Népmeséink három égi királykisasszonya valószínűleg ezen ősi háromság emléke.

Ez a gondolkodásmód összevethető a régészeti leletanyaggal. A felső paleolitikumtól (Kr.e. 40 000-) kezdődően a felismerhető nemű emberábrázolások 93 %-a nő. Az anyajogú társadalmak felbomlása, az ún. „neolit forradalom” a környezet éghajlatától függően Kr.e. 9000-től fokozatosan hódított teret. Hozadékaként ezer éven belül kitörtek az első hábor úk. Konkrétan a Kárpát-medencei leletek között kb. 600 -5500 évvel ezelőtt jelennek meg az ember elleni fegyverek, azaz a patriarchális rendszer kézzelfogható bizonyítékai.

Ez azt jelenti, hogy ha a magyar itt őshonos nyelv, akkor 7000 éve már biztosan létezett. Viszont, ha bármikor(!) délről vagy keletről érkezett ide, jóval régebbinek kell tekinteni.

Anyanyelvünk „szerkezetének kialakulása visszanyúlik arra az időre, mikor még a jelenleg beszélt nyelvek többsége nem létezett, vagy nem hatottak a magyarlakta térségekre.” : Még pontosabban: „A magyar nyelv az ősnyelvek közé tartozik, amely már az afrikai elvándorlás korában elkülönült a többi nyelvtől, hordozói tehát már a felsőpaleolitikum idején eljuthattak a Kárpát-medence területére.”

4.ábra: Nagyboldogasszony, Kis(boldog)asszony
és a Gyermek (MarosszentANNA)

MEGJEGYZÉS: ez kivonat,
a teljes cikk, utalásokkal és forrásmunkákkal letölthető innen:   Tarnóczy Zoltán: ANYAjogúNYELV