Gárdonyi Géza COPYRIGHT 1938 BY DANTE KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST. Földes, Wagner és Tsa, könyvnyomda, Budapest. V., Csáky-u. 64. Tel.: 298-021 * A csárdai zenész, az iparhegedűs 25-30 hanggal dolgozik. Annyival eljátszik minden dalt. A művészhegedűs ugyanazon a hegedűn 200-300 hangot zendít elő. Épp így vagyunk az íróművészettel is. Az iparos író a közélet kapott kis szótárából él. Ő azzal mindent elmond amit akar s a vele egyszintű olvasó megelégszik vele. A művész-író azonban ismeri a nyelvbeli kifejezések sokféle különbségét s a különbségek sokféle színét és sokféle erejét: s egy pillantásra lát és választ, mint a gyöngy-fűző asszony. * Idegen szavak a nyelvünkben: bolondnak mondanánk azt a pávát, amelyik tuzok tollat tüzdelne a maga tollai közé. * Akadémiás magyarság és mezei magyarság,- micsoda változat a kettő! * Napjaink magyartalansága: a borbély már vágja a hajat, a boltokon vasárnaponkint csupa zárva-ajtó. * Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé. Aki a jó magyar szót elhagyja az idegenért, akinek a korcs magyar szó nem fáj, hazaáruló!
* a (der, die, das) A névelő a magyarban nem egy a der-die-das-szal. A mutató ujjat helyettesíti nálunk. A németnél ellenben a der-die-das minden névszónak elmaradhatatlanul előzgető kiskutyája. Eszerint németes az: Az ujság. A nap. A nép. A hét. Mert lám a régi ujságok nem A vasárnapi ujság, nem Az üstökös, nem A Borsszem Jankó. Dunántúli magyarság az ilyen: a János, a Péter, a Naca. Az a pap is dunántúli atyámfia lehetett, aki a Laudéturt így palántálta át a magyar nyelvbe: Dícsértessék a Jézus Krisztus. S még ez a milliók ajkán mindennapos germán kapta se szoktatta rá az igazi magyarságot, hogy így beszéljen: Magasztaltassék a Rákóczi Ferenc. Lánchidunkat a Széchenyi Istvánnak köszönhetjük. Könyvcímeken is zavaró az: a, az. A bor címet idézetképp írtam én: A bor vót az oka mondat töredékeképpen. Az új kiadások címlapján törlöm majd. Intés: Valahányszor az a nem különböztetés, nem rámutatás, valahányszor elhagyható s a szó nélküle is jól hangzik, - csapd el, mert német! * abbanmarad, abban állapodik meg A magyar csak akkor marad valamiben, ha nem megy tovább vagy nem juthat tovább. De már ha valaki e]utazik, nem mondhatja azt, mint egyik szótárírónk: abban maradunk hát, hogy este elutazol. (Es bleibt also dabei, dass du Abends abreist.) Ez épp oly képtelenség, mintha azt mondaná valaki, hogy: abban utazik el, hogy marad. Éppen ilyen az abban állapodik meg is. - Abban állapodtunk meg, hogy leülünk. Ha állapodtunk jó az ilyen alkalmazásban, akkor ülepedtünk is jó. A magyar azt mondja inkább: megegyeztünk, eltökéltük, végeztük. * abcúg! Ennél pestiesebb magyar szó alig akad szótárunkban. Az igazi magyarok azt mondják: vesszen! Szószéken állóra: co le! co ki! A co ősi szavunk. Még keletről hoztuk: hajszoló szó. Nótákban is benne van még: Co fel sárga lovam! * abcugol lecohol. * abderita rátóti. * abszolut becsü tökéletes. * accusativus Az accusativusszal megjelenő igét mindig vessük próbára, hogy az accosativus helyett nem mondhatnánk-e n-et? Átéli az életét. Akárhányszor olvasható vagy hallható, s nem is rossz, ha arról van szó, hogy valamiben át-éli valaki az életét. Csakhogy néha nem ezt akarjuk mondani vele, hogy végigéli valaki az életét, hanem azt, hogy életén. Mint ahogy megkülönböztetjük: Átugrotta az árkot s átugrott az árkon. »A sereg átlépte a Tiszát« - átkelt a Tiszán. Mert ha átlépte jó, akkor átkelte is jó. Azonban más, ha valaki általúszik a Tiszán vagy ha valaki átússza a Tiszát. Iskolázott agyak tán jobban megértik, ha a Tisza helyett Helleszpontuszt mondok. * adagio mélázó. Utasításként: mélázva. * ad graecas calendas Soha napján. * adni (geben) Németes az ilyen kifejezésekben: Tanácsot ad: tanácsol. Igazat ad: Helyesel. Mellette van. Hirt ad: Hirel. Hirt hoz. Hirlel. Jelent.Tehát ujságcímnek is németes a Híradó. Nem adok három napot, hogy meghal: Nem gondolom, hogy még három napot él. Hálát ad: Hálálkodik. Háláját fejezi ki. Megköszön. Vesszőt ad: Megvesszőz. Pofont ad: Pofon üt, pofoz, megpofoz. Sarkantyut ad: Megsarkantyuz. Jól adta: Jól játszotta. Sikerült. Utasítást ad: Rendelkezik. Parancsol. Rendel. Eligazítja. Utba igazítja. Utasít. Audienciát, kihallgatást ad: Audienciára fogadja. Savanyú ízt ad a levesnek: megsavanyítja a levest. Rossz ízt ad: Rossz ízzel rontja meg. Színt ad, zománcot ad: színez, zománcoz. Kifejezést ad gondolatainak: Kifejezi gondolatait. A színház... darabot adja: A színház... drámát játsza. Ez a dráma van soron. Ma ezt játszák. Sokat ad rá: Ich gebe viel auf die geborene Aerzte. (Nietsche.) Becsülöm a... Különb nekem a... Ne adj rá semmit: Ne hallgass rá. Ne lásd. Senki v. semmi legyen neked. Nem ad rá: Nem nézi. Nem tekinti. Nem adott hangot: Nem szólt. Meg se mukkant. Már nem mozgott a nyelve. A katonaság sortüzet adott: ... sortüzzel lőtt. Alkalmat ad (Ge1egenheit geben): módot. Alkalom adtán: Alkalommal, idején (valaminek), ha alkalmam lesz rá. Adandó alkalommal: Alkalommal, alkalom szerint. Megadta magát: Megadta a várat, a kulcsot, fegyvert: letette vagy lerakta a fegyvert. Adjuk meg magunkat a sorsunknak: Engedjünk a sorsunknak. Gondot ad: gonddal terhel v. nehezít. Kegyelemdöfést ad (Einem den Gnadenstoss geben): Nekünk ismeretlen szivesség, tehát nincs is rá szavunk, - mint ahogy az erkölcsi disznóságokra némettől, tóttól, olasztól kellett szednünk a szavakat, nevezéseket. Előadja magát: Megtörténik. Történik. Előfordul. Megesik. Adott helyzet (In dem gegebenen Fall): Az ügy állásában. Ahogy az á-ra b-ét kell mondanunk. Most csak ezt tehetjük. Okot ad a megszólításra: Meg kellett másodszor is szólitanom. N. Okát adni. Felad (denunzieren): elárul, besúg, judáskodik. Feladat. 1. (problema): kérdés, görcs, csomó, gázló, bökkenő, csín, árok... (Száz meg százféle szó az ügy szerint.) 2. (Aufgabe): lecke, házi munka, tennivaló, otthonra, otthonos. Valakinek valamire adja magát (sich begeben): ereszkedik, vetemedik, pl. ivásnak adta magát: ivásnak ereszkedett. Bűnre adta magát: bűnre vetemedett. Irányt ad: irányít. Irányadó: irányozó, irányító, irányoló. Órát ad (Eine Stunde geben). A magyar jobban csak bérmáláskor ad órát. Máskülönben csak tanít, mert órás tanító. N. Megadta. Intés: A magyar csak jót ad. Minden olyan kifejezést törüljünk, amelyikben két szó eggyel is mondható. * adag Gyártmány. Eltisztítani bizonyára bajos. Mégis olykor helyettesíthető ezekkel a szókkal: adat, nyelet, korty, tereh, rész, rend, részlet, marok, maroknyi, ökölnyi, csipetnyi, fogás, tányér, kistányér, nagy tányér, tál, bogrács, findsa, kanál, villa, késhegynyi, borsónyi, diónyi, máknyi, mázsa, font, lat, stb. rőf, méter, stb. liter, stb. mérték. Akinek azonban az adag tetszik, ne felejtse el, hogy annak, aki kapja az adagot, kapag. * adagol részel, oszt, porcióz, latol, fontol, kilóz, pohárol, literel. * adóköteles (Steuerpflicht) Adóra kötelezett. Adózó. Adózó polgár. * adómentes (Steuerfrei) Nem adózó. * adoma Szógyári csinálma. Akinek tetszik, annak már nem is adoma, hanem kapoma. S ha jó volna is a ma képző, akkor is inkább mondoma vagy beszélne. Az anekdóta szó benne van minden európai nyelvben, csakúgy mint a pósta, tinta, tábla, iskola, (s hogy magyar eredetű szót is mondjak:) a kocsi. * adóz (zollen) Elismeréssel adózni (mit Anerkennung zollen) egy rossz szónak meg egy németes frázisnak összekapcsolása. Mi magyarok különben se adózunk, csak muszájból. * affaire ügy, sor, petek. * affektál kisasszonykodik (férfira). * agit ad ujjat nyujt. * agyonszúr Akit mellbe szúrnak, nincs agyon-szúrva, hanem mellen. Az anya se nyomhatja agyon a gyermekét alvásközben, mert nincs az a mázsás mama, aki a teste súlyával agyon nyomhatná a gyermekét: a koponya kemény burok! Agyonhajszolta a lovat: Holtra hajszolta. Döglésig hajszolta. Döggé hajszolta. Egyik német-magyar szótárban olvastam: agyondolgozza magát, agyonfojt, agyonhallgat, agyonneveti magát. Micsoda képtelenségek! * ajtót betenni (Thür zumachen) A magyar ember: bezárja, becsukja, bevonja, behúzza az ajtót. Betenni csak akkor teszi be, mikor a falba teszi (az ács vagy a kőmives, vagy az asztalos.) * akar (wollen) A magyar csak akkor akar, mikor igazán akar. A német akkor is akar, mikor vél, szándékozik, készül, indul, -ra, -re törekszik, cselekszik. Vagy: óhajtana, kivánna, szeretne. Ajánlom az íróinknak, hogy valahányszor az akar szót látják írásukban, vizsgálják meg, nem a német wollen segédige pottyant e ki atollukból. Ha elhagyható vagy más szóval helyettesíthető, akkor a német akar, ha azonban nincs rá más szó, se el nem hagyható, akkor a magyar akarat tiszta. A mi népünk a német akaratot igy fejezi ki: menni akartam helyett mondja: mentem volna, ahogy mennék, menni akarok helyett mondja: mennék, indulok..., szekrényt akart belőle csinálni: szekrénynek szánta. Akar ön egy szép fényképet? (hirdetés): Szeretné ha szép fényképe volna? Nem akarta, hogy... : Attól tartott, hogy ... Épp irni akartam: Épp készültem, hogy irok. Épp irtam volna. ... szerelést akartam előre megvenni: ... szerezgettem meg előre, vagy: nézegettem előre. A németek nem akarják Pétervárt elfoglalni: A németeknek nem szándékuk, hogy Pétervárt elfoglalják. Azt akartam mondani: Azt kérdem... Azt akarom mondani: Mert igaz-e... Mégegy ... Mézet akar: Mézre vágyik. * akusztika hangos templom, siket templom. * akut Akuttá válik a baj – beleöröködik. * alagút Az alagút csakolyan rossz szó, mint volna hegyi útnak fölegút, kijáratnak kilegut, bejáratnak belegút. A Szófejtő-szótár a balog szóval mentegeti. Csakhogy a balnak og képzője is gyanus, hogy magyar eredetű-e? Volna még az Alagnémet (Olugnémet) szó a Váradi Regestrumban, - ma már ismeretlen helynév a vele említett Középnémet helynévvel, - elmult német telepek. Hogy az alag szó játékos bővítése volt-e az al szónak? vagy hogy csakugyan hozott valamelyik honfoglaló nemzetségünk efféle szót is a nyelvében? Vagyhogy az odatelepült idegenek alkották a bővítő szótagot? - ennek kibogarászása nem ilyen elfoglalt s tudatlan embernek való. Bogarássza ki más. Nekem elég annyi, hogy az alag szót Barczafalvi szófaragó írásaiban olvassuk először. Semmiféle al-os szavunkat nem mondja ag-gal semmiféle tájszólásunk. A mi helyes elnevezésünk az alagútra inkább vájt út volna, vagy álfurat, hegyfurat P. Szimplon-átfurat. Budai vájt-út. Dunántúli ember bizonyára lik-útnak mondaná, vagy hegylikának. * aláirni (unterschreiben) Aláírni a szerződést nem magyar észjárás szülötte. A magyar alája ír a szerződésnek. A -ja elhagyása nem vétség, merthiszen mondjuk azt, hogy: elé ment az apjának ehelyett: eléje. De azt nem mondjuk, hogy elémente az apját. Az insurgens alája áll a zászlónak, nem pedig aláállja a zászlót. A búvár alája bukik a hajónak, nempedig alábukja a hajót. A kutya alája csuszik az ágynak, nem pedig alácsússza az ágyat. Ha fölébe írom a cikknek a címét, nem mondom, hogy fölé írtam a cikket. Ha melléje írok valamit a cikknek, nem mondom, hogy mellé írtam a cikket. - Hát hogy mondom? - Föléje írtam a cikknek! Melléje irtam a cikknek! S ha a nevemet is alájaírom, nem mondom, hogy aláírtam a cikket. A nevemet írom alája valaminek, nem a valamit (szerződést, nyugtatványt máseffélét) írom alá. Ha valami cikket írok s közlöm végül valami szerződés szövegét, akkor aláirtam (alája írtam) a szerződést De ha a nevemet irom alá, akkor nem a szerződést irtam alá, hanem: a nevemet. Tehát az ember aláirja a nevét a szerződésnek, de nem a szerződést írja alá. Ha ezt mondom: Aláírom, - nem azt értem, hogy a szerződést, hanem azt, hogy a: nevemet. * alantas közeg Éppen olyan, mintha azt mondanám: fölöntes. Mondjuk inkább: alattas, alattvaló. Az alant különben jó szó. A nép nyelvében: alant repül, fent ül, kint van. Alantas tehát nem-hivatali értelemben jó szó, de erre a kérdésre felelünk vele: milyen? nempedig erre: mi? * altiszt, alispán, alkormányzó lásd: segédtanitó. * alany Merőben fölösleges csinálmány, ehelyett: alap. Igaz, hogy az alap eredeti jelentése is kétséges, mert csak személynév és helynév a régi nyelvben, de lehet, hogy az ülep, ülepedik rokon szava, és csak azért nem forgott a mai grund értelmében, mert a régiek azt mondták helyette: láb, talp, sark, ágy, ágyazat, aljas, aljazat. Az alany szó helyett a fanemesítésben jobb: tő, tőke, vadtőke, vadfa. A nyelvtanban: alap, sarok, sarokszó, alapszó, főszó (rejtett főszó, lappangó főszó.) Ha pedig valaki azon erősködik, hogy a nyelvtani alany helyes szó, akkor én meg azt kívánom, hogy az állítmányt nevezze fölenynek. * alap Ha éppen nagyon feszegetjük, ezzel a szóval sem békültem még össze. Becsületes őseinknek jó volt a talp is, sarok is, fenék is, alj is, láb is, gyökér is. A nyelvünket megvető Kazinczy-nyugatosok azonban becsületes ősi szavainkat egyre-másra félrehányták, s magukfaragta rossz szókat illesztettek a helyökbe. Ami szokatlan, tetszetős. S hiába: a majomtermészet megvan a kisfejüekben. Ma már szinte megütközünk Berzsenyi parasztosságán, mikor olvassuk, hogy minden ország talpköve az erkölcs. Miért nem mondja, hogy alapja? Várom, hogy mikor bukkanik elő a fölep. * alapitványi hölgy Ha valaki azt mondja, hogy ő alapítványi hölgy, szeretném ráfelelni, hogy én meg fölepítvényi úr vagyok. * alapjában véve Im Grunde genommen, - dachre er, - ist sie gewöhnlich. Ha meggondolom. Ha jól látom. Tiszta szemmel nézve. Józanul ítélve. Valójában. * alaposan A nép ma is azt mondja helyette: derekasan, töviről-hegyire, gyökeresen, smif. * alapul (ige) s alapít Kiszorította ezeket a szavakat: sarkallik, épül, állapodik, állapul, helyezkedik, rakodik, támad, kel. Épp így az alapít ige. Talán még előbb említhettem volna, hogy az ónyelvben forgó Alap személyneveknek semmi kapcsolatuk a fundamentummal, mert kunbesenyő eredetűek s az értelmük hős, óriás volt. * alatt, azalatt, ezalatt (unter) Nálunk az alatt nem időhatározó. Beszélhet nekem a Tihanyi codextől Simonyiig minden penna s minden ajak, német szagot érzek én minden alatton, amelynek nincsen föle vagy felsője. Evés alatt, ebéd alatt, gyűlés alatt, tárgyalás alatt, vélném magyarosabb az alattnak közben, idején kifejezése. Vagy: Az ebéden (,gyűlésen, miegymáson) egyre azon járt az esze. Rövid idő alatt: rövid időn, hamarosan, idején, jókor, korán. Ezen idő alatt: ezen idő által, addig, folyamán. Kitanulta a mesterségét három év alatt: folyamán, multán, addig, eladdig, által. Perc alatt, pillanat alatt: percben, egy pillanatra, pillanatban, perc nem kellett, perc nem telt belé, üstöllést, három perc nem sok, azonnal, tüstént, azonhelyt. Ház épül egy év alatt: egy év nem sok, évig, évben. Múlt időben: esztendőn. Annyi idő alatt, míg... annyi időn, míg... Igy kérdezzük igaz-e: Mi történt a mult héten? s nem: ...múlt hét alatt. A ló két év alatt eléri azt a fejlettséget... - két év multán... Az ónyelvben is leginkább: -an, -on, -en, -ön, -ban, -ben. Német az alatt még abban a kifejezésben is: Más név alatt utazik, - bár mentsége hogy az alatt szóban itt burkolatot, lappangást, palástolást érezhetünk. De hát mikor a pesti boltoslegény grófot játszott Egerben, az bizony játszott a névvel, s más néven feszített itt a huszárok között. Ha azonban Degenfeld grófnak kellett volna valamikor Kohn Izidor nevet öltenie, mondható: Kohn Izidor név alatt utazott. De akkor bizonyára bujdosásról beszélünk. Magyar: Ezen a királyon értem a jó Istent. (Haller G. R. 151.) * álca Csinálmány az álorcából. Ál-or-ca, kiszakítom a közepét s kész a jó új szó. Ilyen módon lehet Felnémet Fémet, alsószoknya alnya, kovácsmester kovter. Igy gazdagították Bugáték a magyar nyelvet! * áldozár Aki áldoz. Eszerint lehetne a szakácsból főzér, a gondolásból evezér, a toronyőrből nézér, a kőtörőből zúzár. * alj Pesten már nincs ruha, hanem van öltöny. Nincs köpönyeg, hanem van köppeny (ejtsd khöpeny). És nincs szoknya, hanem van alj. A török magyar köpönyegnek köpennyé fordulásán nem csodálkozom. Vannak olyan idegen szavaink, amelyek hangzása szokatlan a fülnek, megpróbáljuk hát sarkantyus csizmába bujtatni. Nem sikerül. Változtatunk rajta úgy, hogy gúnyolódásnak hangozzék. De hogy mi szükség az öltönyre és az aljra, - magyar észszel megfoghatatlan! Kezdi egy pesti cicomalegény. A divattyúk mingyárt káricálja utána. Nem csodálkozom majd, ha kabát helyett egyszercsak azt hallom: felj. * alkalmat ad - lásd: ad. * alkalom adtán - lásd: ad. * alkalmat nyujtani (Gelegenheit bieten) Lehet nyujtani keret, gumit, beszédet s lehet nyujtani vizet, ételt, kérelmet s más mindent, ami igazán nyújtás vagy átnyujtás, de alkalmat nyujtani csak német földön lehet. A magyar az alkalmat szerzi, nyitja, kinálja, csinálja s még sokmásképp a szóban forgó értelem szerint. * alkalomszerű Ha nincs alkalomszer, nem lehet alkalomszerű se semmi. Ahol a névszó szerrel kapcsolatos, ott is csak szeres-t mondhatunk 1egfeljebb. A-szerű csak milyenző szókhoz és számszókhoz kapcsolódik. Alkalomszerű helyett mondhatjuk: alkalmas, alkalomra való, alkalomra termett, érkezett smf. a szóbanforgó értelem szerint. Lásd: egyszerű, egyszerűen. * alkholista iszákos, szeszmegissza, bormegissza, víznemissza. V. ö.: antialkoholista. * alkov hálózug vagy csak zug. * áll (steht) Ha a Halotti beszédet mai magyarságra írná át valaki, az első mondatot így kellene írnia: Látni méltóztatnak, igen tisztelt gyászoló közönség, miből áll az ember: tényleg szervetlen anyagból. Az ember testből és lélekből áll. - Az ember test és lélek. ...és lélekből épült. Vizsgát állani (Prüfung bestehen). - Vizsgázni, levizsgázni. (V. ö. átesni). Vadat áll a vizsla. - Vadra áll. Hogy áll az ügyed? (Folyó ügy, törvénykezés, vagy másefféle értelemben). - Hogy folyik az ügyed? Erre mondhatja aztán,hogy áll. A magyarnak csak az állhat, ami nem halad, nem folyik. Ellenben: Hogy áll a szénád? ez a kérdés jó, mert stabilis ügyre vonatkozik. A széna metonyma ügy helyett. A magyarban képtelen kép. Jó lábon állok vele. - Mink inkább így beszélünk: Jó emberem. Akárcsak bátyám volna. (Vagy 3. személyhez.) Egy-fazék mellett ülnek. Egyhúrn pendülnek. Hatalmában áll őt szabaddá tenni. -. Megszabadíthatja hatalmával. Amilyen hatalmas, megszabadhhatja. A hadnagy rangban a százados alatt áll. - A hadnagy kisebb rangú a századosnál. Századosnál alacsonyabb a rangja. A magyar a rangban nem áll; egyáltalán nincs is rangban. Inkább a rang van őrajta. Tehát: rangú, rendű. Felügyelet alatt, őrizet alatt áll. - Ügyelnek rá. Őrzik. (Mert hátha nem áll, hanem ül.) Szeme előtt áll. - (Ha csakugyan áll, akkor magyarul is így van.) Modellt áll. - Modellul áll. Modellnak áll. Modell. Egyezséget fognak állani. - Az egyezségen megállanak. Ütést állt ki. - ütés érte, ütést viselt el. Szolgálatban áll. - Szolgál. Szolgálatba áll be. - Beszegődik, elszegődik. Hivatalban áll. - Hivatalban van v. hivataloskodik. Áll az előadás. Áll a bál. Áll a harcijáték... - (Ami áll, nem mozog.) Tehát: Már játszanak. Megkezdték a táncot. Javában táncolnak. Javában küzdenek. Benne vannak. Dolgoznak. Közepén vannak. Már a pecsenyénél tartanak. Rendelkezésére állok. - Rendelkezésére várok. A könyvben ez áll... - A könyv ezt mondja. Boszut áll. - Ahogy nem ülhetünk hoszút, épp úgy nem is állhatunk. A magyar megboszul. Áll az ujságban: A magyar ujságban se nem fekszik, se, nem ül, se nem áll a hír, legfelJebb, ha ordít. Máskülönben így beszélünk: Az ujság írja vagy mondja vagy híreli. Nyitva áll az ajtó. Miért éppen áll? Az ajtót mink nem állíthatjuk se nyitva, se zárva, hanem nyitjuk az ajtót vagy zárjuk, vagy eltárjuk, széttárjuk és csukjuk, becsukjuk. Tehát: ajtó nyitva. Őrt áll. Nézd: őrt áll. Ha az áll jó volna, akkor az ül is jó volna. Már aztán professzorok és tudósok dolga, hogy megkülönböztessék: miért mondhatjuk: állja a hideget, meleget, fagyot, sarat, szenvedést, smf. S miért nem mondhatjuk, állja a gátat, smf. * állam Tudom, hogy kivethetetlen szó, del legalább ne faragjunk a képére más szavakat: ülem, szállam, hallam, smf. szörnyűségeket. * állandó Szónak csakolyan magyar jó szó, mint a jövendő, kelendő, de mindig német, ha a mindig, szüntelen, folyton, folytonosan helyett mondjuk. A Pesti Napló 1918. VIII. 16. számának egy cikke végén olvasom: »Az amerikai katonák szállítása állandóan éjjel nappal történik.« N. Föláll. N. Ki nem állhatom. * állandósit, állandósul Épp olyan vad szó, mint volna: kelendősít, jovendősít, keringősít, kelendősül, jövendösül smf. * állapitó rag Hibás elnevezés. Mert pl. Átsietett az erdőn. Hol itt az állapítás? És hol van az állapítás az n raggal képezett határozókon: szépen, nagyon, sokan, sehogyan. Mondjuk inkább: n-rag. * álláspont (Standpunkt) Nem magyar elme szülötte. Épp oly képtelenség, mint volna: aratáspont, üvöltéspont, fejeléspont, zsuppoláspont, főzéspont. V. ö.: szempont. * állatkert (Thiergarten) Megfelelőbb szó lehetne: Paradicsom. Ez se magyar eredetű szó ugyan, de még akkor is magyarosabb, mint az állatkert, ha ezen összetett szónak mind a két fele Ázsiából jött volna. Mert a magyarban a legtöbb összetett szó vagy rövidültség vagy erőltetettség. A régiek vadas kertnek nevezték volna. Ez a szó azonban le van már foglalva a vérontásban gyönyörködők másefféle alkotására. * állatsereglet ( Menagerie) Összesereglett állatok-e azok ott szegények? Dehogy sereglettek, összefogdosottak, egybetömlöcöltek. Jobb volna: idegen állatok gyűjteménye vagy inkább idegen szóval: menazséria. * alszik A pesti magyar nyelvében egyértelmű a hál szóval. Mi magyarok hálhatunk akárhol is annélkül, hogy csak egy percet is aludnánk, s alhatunk akárhol, annélkül, hogy ott hálnánk. Persze a nyelve-szegény németnek nincs szava a hálásra: neki aludni is, hálni is schlafen. * altruista N. önző. * alul Kritikán alul (Etwas ist unter aller Kritik). Minthogy fölötte nem állhat semmise a kritikának, alatta se állhat semmise a magyar észjárás szerint. Mink így beszélünk: Kritikát nem érdemel. A kritika nem foglalkozhatik vele. Szalma. Zöldség. Gyermekség. * ambicio lihegés, vágy, szomjuság. * amely Ha nem az amelyik rövidítettje, német kötőszó. Intés: A magyar ember nem él makarónival, hanem inkább csipedettel. (Vesd el a kötőszót, amikor csak lehet. Pontot a helyébe: új mondatot kezdj!) * animozus tüskés, sündisznó. * antialkoholista szesznemissza, bornemissza, vízivó, vízmegissza. * anyag Ki látott már anyagot? Én soha életemben nem láttam. Mások se láttak. Mert mint a debreceni gazd. akadémia vegytana is mondja: »Az anyag mint olyan nem létezik a természetben.« Dehát ha a természetben nem is létezik, se mint olyan, se mint ilyen, írásban és szóban úgy forog, mint valami igazi magyar szó. Bizonyára a matériára keresett valaki magyar szót. Nincs. Csináljunk. Máter - anya. Csak valami betűt a végére s kész az anyacs, vagy anyap vagy anyag. Magyar embernek ugyan nem magyar szó. Sem anyag, sem apag. A föld nekünk föld marad és nem anyag. A matéria egyéb értelmeire meg van száz szavunk is. S ha a filozófiának s a könyves embereknek még külön is kell matéria szó, én inkább az európai nyelvekben felvett matéria-szót látnám helyénvalónak, mint ahogy elfogadtuk a telefont, telegráfot, rámát, tintát, automobilt, biciklit, táblát, templomot s még néhányszáz más idegen névszót, amely nyelvünk karakterén nem ront annyit, mint az ilyen korcs szavak. * anyakönyvvezető Anyakönyv a magyar értelem szerint valami anyának a könyve vagy anyák könyve. Tehát csakis a bába jegyzőkönyve lehet, vagy olyan-féle könyv, amely iránt a lóversenyek előtt érdeklődik a publikum. Hogyan és hova vezethetik akármelyik könyvet is? - nem tudom. A magyar ember írja a könyvet vagy olvassa, de vezetni nem vezeti sehova se. Az a könyv, amelybe a haza polgárainak születését, házasságát és halálát jegyzik be, a polgárság könyve, tehát polgárkönyv, a jegyzője meg polgárjegyző. Vagy ha éppen városiaskodnak: polgárkönyvelő. Dehát a jegyző rövidebb. * apperte egyenesen, kereken. * apropos hogy szavam ebbe öltsem. Igaz is. Igaz ni. Erről szóljunk. Fűzzük ezen tovább. Hopp! No mégcsak azt... * arc és kép Nekünk olyan ez a két szó, mint a parasztnak a két csizmája: mindegy akármelyiket húzza jobbnak vagy balnak. Csakhogy nekünk mindegy. Ő bizony ügyel rá, hogy okosan váltogassa. Amelyik ma volt jobb, holnap bal lesz, s fordítva. Igy vagyunk sok páros szóval. Nekünk mindegy. A népnek nem. Az arc és kép is más-más. Mikor azt mondja a nép: arc, orca, a lelket is bele érti. A kép testibb. Példákat azonban erre hiába keresek írott művekben. A pennaforgató emberek sohase tudnak úgy magyarul, mint a nép. * arkangyal székesangyal, főangyal. * árny Épp oly képtelen csonkítása az árnyéknak, mint volna emléknek em, játéknak ját, fazéknak faz. * árusit Ezt is olyan ember faragta, akibe nem magyar szóval rakták a pempőt. A -sit képzővel mi magyarok változást mondó névszókat alkotunk igékké: csendesít, fásít, valósít, semmisít, nemesít. Eszerint árosít: drágít volna, árusít árúval ellát, nem pedig árul vagy elad. * árverez Az árverés hibátlan szó, die mi az az árverez? Verez-ige nincs a magyar nyelvben s a ver igét ez-zel toldani épp olyan, mint volna mer-böl merez, nyer-böl nyerez, kér-ből kérez, jár-ból járaz. Semmi szükség az árverez szóra, mikor megvan rá a jó szó. És már rég magyar a szerb kótya is, a kótyára bocsát, kótyára vet, kófyavetye, kótyavetyél. * átad, átvesz (übergeben, übernehmen) Akár átadok valamit, akár átveszek, valaminek közben is kell lennie. De ha én vagyok a közbenvaló valami, akkor nem én adok át, hanem rajtam adnak át. Ha valaki levelet vagy pénzt bíz rám, hogy vigyem el valakinek, hát elviszem, odaadom. Merthiszen éppen az oda a megbízás iránya, nem pedig át. Csak ragályos betegnek adom át kerítésen. A megbízómnak egy az: akár át, akár innen, akár alul, akár fölül, csak az a fő, hogy odajusson, amit küld. Boltomat ha valaki megveszi, a pénzéért eladtam, neki adtam. Ő aztán elfoglalja, belelép, beleül, nem pedig átveszi. A pénzt, iratokat odaadtam, ő pedig elfogadta, elvette, asztalról felvette, megkapta. Bűnvádi vagy adóügyi vagy másefféle rosszízű idézést már nem kapja senki, hanem a kezébe jut. Néha odanyújtok valamit valakinek, néha odanyomom a markába. Néha csak odavetem, néha beadom, néha kiadom, néha nekiadom. Tudom, hogy a hivatalos nyelvből kiirthatatlan az átadom-átveszem-igefattyú; talán szükséges is, hogy lehetőleg egyforma legyen sok jogi szó a nyugati nyelvek szavaival; mégishát ahol nem szükséges németül beszélnünk,beszéljünk magyarul. * átesni (durchfallen) A magyar áteshetik a küszöbön, áteshetik emberen, állaton, mindenen amibe megakad, megbotlik. A német ellenben átesik mulatságon, betegségen, lakodalmon, temetésen, névnapon. Mintha nem a maga akaratával jutna át rajta! A magyar ellenben: átjut, kilábol, átlábol, átvergődik, elveti a gondját. Elzajgott a lakodalma. Vagy azt mondja: Elmúlt a temetés. A német logikátlanság furcsa példája: Durch die Prüfung fallen. Elbukni a vizsgálaton. Magyarban ezt éppen ellenkező értelemmel szokták fordítani. Hogy ugyanis: átjut a vizsgálaton. Vagy még többször szó szerint: Átesik a vizsgálaton. * átgondol, átfontol, átnéz (durchdenken, überblicken) Ovatosság! A magyar hangsúly a romlatlan érzékű magyar ajkán erős az első szótagon. Tehát csak akkor gondol ál valamit, ha nem a gondol a fő értelem, hanem az át. Tudni jó, hogy az át az által rövidülése. Az által pedig ikertestvére a keresztül-nek és testvéröccse az ellen-nek (átellennek, a vizavinak). Tehát átgondolok az erdőn a túlfélen lakó babámra, de ha valami ügyről van szó, azt meggondolom. Átfontolok valami árut, hogy jól megnézzem, meg van-e mérve. De szerződést nem fontolok át, csak meg. És átnézek a szitán, de nem nézem át a fogalmazványt, hanem megnézem, végignézem. * átlag (durchschnitt) A mellesleg, oldalaslag s másefféle jó szó s így átlag is jó szó, de irányt jelölő értelmű határozó. * átló (diagonális) Szily szótára szerint Barczafalvi vétette a diagonális magyar szavának átalló alakban, s Bolyai rövidítette átlóra. Mind a kettő vétkezett. Átalló a magyar fülnek olyan valakit jelent, aki átall valamit, vagyis szégyenkedve tiltakozik az érzése valami ellen. Az átló meg szintén vakszó. Igét minden szóból képezhetünk ugyan, de rendjével. Az át-ból képezhetjük ezt az igét: átoz (gyakran mondja át-át) de átol ige érthetetlen volna. A diagonális: átszel. Tehát átszelő, vagy még helyesebben: szelő. Merthiszen a szelő szóban az át értelme is benne van. A geometriai professzoroknak erre tudom, hogy mozog a szemöldökük. Azt is tudom miért. Előre felelek: Szelni bizony szelhetem én közepén által az almát is. Beszéljen az iskolástudomány inkább idegen terminus-technikusokkal, vagy mondja: középen szelő, oldalán szelő. * átnézet (Überblick) Épp olyan vad szó, mint volna átlátat, áttekintet, átpillantat s más, efféle szörnyüségek. * átirat Földet, házat átiratni a magyar nem szokott, hanem inkább rá-iratni. V. ö.: átgondol. * átszeltemült (durchgeistet) Jósika csinálmánya. Akadémiailag rá lehet bizonyítani, hogy jó szó. Csak nem a durch-geister az értelme akkor. Mert ha valaki átszellemült, azt is várjuk, hogy hova? * átültet (übersetzen) A magyar ha beszél, idegen nyelvre is fordíhatja a szót. De idegenről is magyarra. A kódexeink mind csak fordításról beszélnek, s nem átültetésről. Még a bibliára se merte mondani egyik fordítója sem, hogy átültette, pedig hát az a könyv ugyancsak vérünkben él s tovább-képzésekben is idegen volna a fülünknek: mű-ültető, mű-ültetés. * átváltozik. Épp ilyen német szó az átváltozik is. Az ónyelvben elváltozik, megváltozik, -vá, -vé változik, de átváltozik, - valami helycserét értene rajta az Árpád korabeli magyar. * átvitt értelemben (in übertragener Bedeutung) A magyar inkább átteszi vagy átváltja az értelmet. Mert a vivés nálunk a lábmozgás, emelés fogalmával kapcsolatos. * attól függ (es hängt davon) azon függ, azon fordul. (Mult időben: azon múlt.) A mi észjárásunk szerint az alma nem a fától függ, hanem a fán; Krisztus keresztfán függ és nem a keresztfától. Még Pázmány korában is nevetséges lett volna így beszélni: - Hogy az alispán megválik-e a hivatalától, attól függ, ki lesz a főispán. Pázmány igy prédikált: ...Ezeket értvén, könnyű által látni, miben áll a lelki környülmetélés. Mert ez mindestől abban függ, hogy kívánságinkat zabolára fogjuk és megtörjük. (162. lap.) A Nysz. több példát is közöl, amelyből kitetszik, hogy mikor eleink a hängt davon alakot megismerték, ostobaságnak vélték volna igy fordítani: attól függ. Inkább azt mondják: abban függ, noha az se tökéletes fordítás. De idővel a kristály is meghomályosodik. * az, ez (das, es) Ha mondat elején áll a mutatónévmás és nincs rajt nyomaték (hangsúly), biz akkor nem magyaros. Ez nyilt vallomás volt. (Ha nem különbözteti meg egy másik vallomástói, mely nem volt nyilt.) - Nyilt vallomás volt ez. (S az ez is fölösleges. Sajnálom, hogy nem' legyeztem meg, honnan idézem - talán maga a mondat se magyar. Mert a magyar igyen beszél: Világosan szólt. - Megnyílt a szive, stb. Az idézett mondat mintha jelen időben igy iródna: Nyílt vallomás van ez.) "Nem abból vagyon az eretnekség, hogy a Szt. Irást megvetnék, hanem hogy azt nem jól, értik." (Pázm. Szt. Irás. 23.) - ...hogy nem jól, értik azt. (Mert a hangsúly nem az azt-on van, hanem a nem-en, tehát a nem előbbre való. Az az különben itt merőben fölösleges. Német gaz.) Aki nem úr, az szolga. - Aki nem úr, szolga az. Azt beszélik, hogy amit hiszünk, azt nem látjuk. (Pázm. Szt. Irás. 68.) - ...nem látjuk azt. Egyszer egy, az egy. - Egyszer egy, egy. Vagy hogy az iskolásnóta ne sántítson: Egyszer egy, csak egy. Comenius magyar segítője így ír: Akire major bizattatik, majorgazda, udvarbiró az. Ma így írna: ...bizattatik, az majorgazda... Hibás: >A tájszók gyűjtése és azok terjedésének kimutatása.< Magyaros: A tájszók gyűjtése és terjedésüknek kimutatása. Hibás: >A rossz neveléssel megrontott fiatal méltán vádolja szülőit, mert azok bűneiért lakol.< Helyesen: ...mert az ő bűneikért lakol. * azért Ma azért nincs olyan hideg, mint tegnap volt. Ezt mondhatom bevezetésképpen, annélkül, hogy előbb a hidegről beszéltem volna. Az azért egy el nem mondott gondolatnak a kapcsolata, hogy ugyanis: Tegnap hidegebb volt, mint ma, s folytatom fenszóval: Ma azért stb. A még sincs marad ki az azért után. * azonfelül (überdies) Hát azonalul? A magyar inkább azt mondja: még, még csak. * azonos (identisch, gleichwertig) Lehet, hogy nem is rossz szó, bár az ónyelv nem ismeri. Csak azon az identisch. A nép nyelvében is csak egy gyűjtő találta a palócságban az azonságosképpen kifejezést. (Nyr. XXI. 423.) de az sem azonosságosképpen rövidítése, hanem hogy az ónyelvben az azon volt identisch. Én magam sem azonost, sem ezenest nem hallottam, hanem inkább ezeket: csakolyan, csakilyen, egyfából való, egykutya, egyszínű, egyszőrű, magával-egy, vele-egy, éppolyan, egy, azonegy (ő szó), egyképp, egyképpen való. * azt mondja, ezt mondja, igy szól, úgy szól Simonyi Tüzetes nyelvtanának megjelenésekor Király Pál a hibákat rostálta. Az egyik megrovása ez volt: >A XIV. században bizonyára azt mondták: fá, kezé... S lehet, hogy egyes dialektusok még a XVI. század elején is azt mondták: feketé, igé, lelké. Király Pál hibásolta az azt. Simonyi a válaszában (Nyr. 1896. 368.) Petőfit idézi: De a halál azt mondja: Csitt! S a nép szavát: Azt se mondta - befellegzett. Érdekes, hogy a nyelvészek mindig vérbeborult szemmel harcolnak. Nem az igazságot nézik, hanem csak egymás személyét. Mint az asztalon verekedő kutyák, hogy nem maradnak az asztalon. Mily szép volt volna, ha vívásukban megállnak és azt mondják: Ime a magyar nyelvnek egy eddig felfedezetlen törvénypontja: Ha az idézet nem vigyázatos kirakodás, nem szóelőszámlálás, akkor: azt mondja, azt mondta. Az ezt mondta csak ritka márvány-szövegre vagy változatlan nachdruckra mutat. Bizonyság erre, hogy azt mondta helyett azt is mondjuk: igy szólt, s következik a szószerinti közlés. De a közbeszédben azt mondta, hogy... úgy szólt, hogy... Például: A biró azt mondja, hogy az adót be kell fizetni. Apám, mikor meghalt, csak ennyit mondott: Fiam, maradj becsületes. A kakuk csak azt mondja: kakuk. A rigó szól: ...(Következik a hangutánzás.)
* * baisse árszállás, ársűlyedés. * bakfis Tokajban jérce. Debrecenben: csitri. * bálanya Nem ösmerem addig igazi anyának, amíg a bálapát, bálfiút, bálleányt, bálsógort, bálkomát nem látom. V. ö.: templomatya. balga A balgatag a kódexek korából való ószó. Bolygatag értelmű. A balga szónak helyessége csupán egy szóra támaszkodik: a kerge szóra, amely a nép nyelvéből való s az ónyelvben csak kergeteg. A kergül az ónyelvben ismeretlen. A másik szó a lenge. Thaly Kálmánnak a Régi magyar Vitézi Énekek címü könyvéből való, tehát ma még nem hiteles. Ellene szól a balga helyességének zuhatag, fuvatag, hervatag, csüggeteg, rengeteg, görgeteg, hallgatag, téveteg. Mindezen igéknek nincs rövidülése. * -ban, -ben jár, -utazik, -van >Tüben utazik. Gyertyában utazik. Szivarban utazik< az osztrák-magyar kereskedelmi utazó. A magyar ellenben tüvel, gyertyával, szivarral, varrógéppel utazik. A nap már leszállóban... - A nap már lefelé ereszkedett. N. helyzet. * bankett örömebéd, örömvacsora, díszebéd, díszvacsora. (A lakoma nem jó szó.)
* barbarizmus konkoly, gaz. * báró, gróf s másefféle A mi mágnásaink osztrák mágnások; mert magyar mágnási címek nincsenek. Innen eredt, hogy a báró, gróf, herceg, főherceg címeket kezdettől fogva mindig a név elé írták. Tették ezt azért, mert a német hangsúly hátrább ver a magyarénál. A német szórend szerint Franz Josef úgy hangzik, hogy a Jo-ra esik a hangsúly. A magyar szerint a Franz-ra. Épp így a mágnás címekben: Baron Bánffy a német ajkon a Bán hordozza a súlyt. S ha a magyar így hangsulyozza a Báró Bánffyt, német hangsúly szerint beszél, tehát a magyar nyelvtörvény ellenére. Eszerint nálunk Baron von Bánffy bizony Bánffy báró. Mint ahogy mondjuk: József főherceg, nem pedig Főherceg József. Mert nálunk elgörbíthetetlen nyelvtörvény: A személynevekben minidig az első szótag a hangsúlyos. Egyetlen engedmény a levélboríték vagy másefféle címezés lehet, amikor ugyanis a kedveskedés, megbecsülés vagy hizelgés előre pingálja a jelzőt: Tekintetes, nemzetes, nagyságos, vitézlő, tudós, tiszteletes smf. Iksz Ipszilon úrnak vagy asszonynak. A báró, gróf, herceg, lovag s másefféle is jelző. Valamikor volt tisztség és méltóság emléke. Hát beleilleszthető a magyar nyelvi szokásokba, hogy előrebocsátottan mondjam vagy írjam valakinek: gróf, báró, herceg. De hogy valaki maga-magát becsülgesse, pávatollazza, dícsérje akármi jelzővel is, ez éppen olyan mulatságos, mint amikor a 93 kilogrammos vagy kisebb súlyú hölgy így írja a nevét a levele alá vagy a névjegyére is így nyomatja: X. Mariska, Fánika, Terike, Jucika. Szilyék szerint: király Mátyás, főherceg József, miniszter Kossuth. Nincs olyan tisztanyelvű magyar a világon, aki így beszélne: - Gróf Zichy, gróf Lónyai. S ha a Tudományos Akadémia kibocsátott körlevelére olyan válasz is érkezik, hogy bizony itt meg ott így beszélnek: - >Ez a gróf Csáky kastélya. - >Ez a báró Bors dülője.< Hát ez nem a nép nyelvén van mondva, hanem a cselédség nyelvén. A cselédség rászokik némely idegenségekre, éppen úgy, mint ahogy a hazatért baka egész életében így emlegeti tisztjeit: Kapitány Mayer, őrmester Balogh. Ezt azután a családja is így mondja. De már annyira nem megy a vérébe az idegenség, hogy analógiát csinálna rá. Nem mondja soha: - Itt lakik orvos Pákozdy, ez meg mérnök Pálfy háza. * Még a dr. cím se járhat a magyarban elől. Különösen nem azért, mert a nevek előzője még egy előzővel: kétkalapos ember. Az Akadémián és Szily Kálmánon kivül nem okoz fejtörést senkinek, hogy a dr. címet hova teszi ifj. Szász Károly? Előre? És így írja-e a nevét Bethlen gróf: dr. Gróf Bethlen, mikor nem a gróf a dr., hanem Bethlen. * bátortalan Épp oly silány idegenség, mintha azt mondanám: hidegtelen, gyávátlan, félénktelen, vitézetlen, hőstelen és másefféle. A kodeksz-magyarság korában nem is ismerték ezt a szót, csak a tizenhetedik században vetették először papirosra. Bármennyire megszokott és régi is a következő néhány efféle szó: rút idegenség. * be- és ki Nyelvünket már annyira megfertőzte a német szomszédság, hogy már a be és ki fogalmakat is összezavarjuk, épp úgy mint az itt és ott, az és ez között való különbségeket. Olvasom a lapban, hogy az utcát kikövezik. Vajjon miből? Miféle állapotból kövezik ki? Azt gondolom, hogy a kövezés inkább burkolása a földnek, tehát nem ki-kövezik az utcát, hanem bekövezik. Hiszen ha nem kővel, hanem homokkal történik ez a művelet, senkise mondja, hogy kihomokolják, hanem mindenki így beszél: behomokolják az útat. Persze erre nem hallunk német kifejezést, de az auspflastern gyakorta beszáll a fülünkbe. * beáll, beállít (eingestellt werden, einstellen) Magyarul: megszűnik, megáll, megszüntet, megállít, elreked, elrekeszt smf. Kelemen Jómagyarság című könyvében ugyancsak melléje hibáz az üllőnek, mikor ezt írja. (16. lap) >Beáll a Duna: helyes kifejezés.< Ugyan már hova állna be?! Befagy vagy megáll a helyes. Megjelenés értelmű beállít azonban jó szó. (Mozzanatos-it képző.) * becsip (kneipen: csipni) Jókai egyszer száz kifejezést írt össze a részegségre. * begyakorol (einexerzieren) Gyakorol, aki gyakorta csinál valamit. Begyakorol épp oly képtelenség, mint kigyakorol, meggyakorol s más ilyesféle. Mink nem begyakoroljuk a kardforgatást, hanem megtanuljuk. A tanítás, tanulás, tudás és gyakorlás a kaszárnyán kívül nem szó. * behozni (einholen) A késést a vonat behozza, ha a masina osztrák-magyar, de ha színmagyar, akkor pótolja; eléri az időt, a rendet, gyorsabban halad, gyorsítja a vonatot, helyregyorsul, rágyorsul. * beismer (bekennen) megvall. * beláthatatlan Még a láda se lehet beláthatatlan, ha nem látok belé, nem hogy valaminek a következménye - mint a háború folyamán Hőfer jelentéseiben napról-napra olvashattuk. A mi nyelvünkben nincs se beláthatatlan, se kiláthatatlan, hanem van: mérhetetlen, képzelhetetlen, számithatatlan. A magyar belátja a magaslatról a környéket. Belát a mélybe, pincébe, árokba, szivbe s másüvé. De hibásan mondjuk belát, ha arról szólunk, hogy valamit megért, megismer, általért. Épp ilyen németségek ezek is: bebizonyít, beszüntet, betart, betanul, betekint, bevall, ezek helyett: megszüntet, megtart, megtekint, megvall. * belátás megértés, megismerés. * belépti jegy Már Tóth Béla figyelmeztette rá a pesti magyarságot, (Nyr. XXV. 562.) hogy a belépőjegy a helyes. * belőlük, közülük Egynéhány buddha pap jött Európába. Magyarországba is jött belőlök. * belsőleg Szily szerint nem jó. (M. nyelvújítás szótára.) Nézd: külsőleg. * belváros, külváros Ha belváros jó szó, ha a külváros jó szó, jók akkor ezek a szavak is: belruha, külruha, belszoba, külszoba, belülés (belsőülés), bel titkos tanácsos, beludvar, külmező, smf. A belvárost, belügyet, közügyet megszoktuk, mégishát ne ékte1enítsük tovább a nyelvünket új meg új bel és kül kezdetű szavakkal. Mondhatná erre valaki: az alsó és felső rövidülésére vannak példák az ónyelvben: alperes, alföld, felföld, alvég, felvég. Hát vannak. Mint ahogy vannak más germános szavak is: kodekszekben. De már például Szegeden nincs alváros és felváros, hanem alsóváros és felsőváros. Az alperes szembeszállója: a felperes ismeretlen szó az ómagyarnak. Az alföld meg felföld is olyanféle magyar alkotása lehet, aki alinget viselt télen és felkabátot. Az alvég és felvég is ismeretlen két szó az ónyelvben. Talán tréfából rövidített így valaki. Vagy nem tudott jól magyarul és úr volt... A kávézac nem alkávé, hanem kávéalj v. alja. Mint ahogy a tejfel nem feltej. Bele, belől, belső, stb. ősi gyökere a bel. Tehát akkor is nem béle-tyúk, hasa-disznó, bőre-szarvas, hanem tyúk-bél, stb. Tehát város belje vagy belső-város (ha már a bélből adverbium lett), mint a régiek mondták. * bemutatkozás A bemutat szó megvan az ónyelvben is a vorstellen, presentiren értelmében. A bemutatkozás nincs. Hát ezen érzem is az idegen szagot. Vélném, hogy a nevezkedés az igazi magyar szava, bár ezt semmiféle szótárunkban nem találom. Bemutatkoztak egymásnak: megnevezkedtek. * benső Mi szükség reá a belső helyett? Az ónyelvben belső és külső járja. Ha künső, lenső visszás, a benső is elvetni való. * benyomás (Eindruck) A hatás szó mellett fölösleges németség. * beolt A beolt is németség, ha nincs mondva mit és mibe. * berendez (einrichten) A magyar csak akkor rendez be valamit, ha kivülről berakja valahova. A szoba elrendezése vagy megrendezése nem berendezés. * bérkocsi (Miethwagen) Épp oly rossz szó, mint volna: díjhintó, pénz-szekér. Mondjuk inkább fiaker és konflis. De úgy is megérthetjük, ha azt mondjuk: egylovas, kétlovas. * beszámitható (zurechnungsfähig) Nincs beszámítható állapotban: Nem tökéletes elmélyű. Részeg. Nincs meg a négy fertálya. Nem felelős, smf. a helyzet szerint. Számításban idegenes a beszámít valamibe. Mibe? Nem az a kérdés mibe? hanem, hogy mennyibe? Mondjuk inkább: Ezt meg ezt beleszámítja a számvetésébe s akkor kérdezhető az is, hogy mennyibe? * beszédrész (Redeteil) Ez a szó is rávall, hogy nyelvészeink a magyar grammatikát nem a magyar nyelv ismeretéből alkották, hanem a német grammatikákból. Mi, grammatikátlan magyarok a beszédrész szón bizonyára idézeteket értünk, kiszakított részeket valamely beszédből. Amit a grammatikusok értenek rajta, az bizonyára csak szavak különböztetése. Tanítók beszélhetnének róla, hogy micsoda nehéz megértetni a gyermekkel, hogy a mondat nem beszédrész, hanem mondat. A szó ellenben nem szó, hanem beszédrész. V. ö.: a többi nyelvtani szak-szókkal. * beszerezni (einkaufen) A régiek vettek, vásároltak, megszereztek. * beszüntet (einstellen) Már csak Pesten járja, mint a bevár, megvár helyett, beszentel a megszentel helyett, bebizonyít a megbizonyít helyett. Épp így a betanul, betanít, betart, bevégez (elvégez). * bevégez Ha végzés nem befelé történik, semmi ok sincs arra, hogy ne elvégzés legyen. * bezár (schliessen) Helyesebb: végez, bevégez, befejez (levelet). * bezárólag >Érvényes okt. 1-től decz. 31-ig bezárólag.< Ha magyar ember fogalmazta volna, a től és ig helyett ezt írja: okt. 1 - decz. 31-re. S akkor a bezárólag felesleges. V. ö.: -ig. * bibornok biboros. bigot vak. * bilánsz: vagyonkép, vagyontükör, tükör, üzlettükör. * bír (haben) A haben érbelmü bir és a belőle fattyazot birtok, birvágy, birodalom smf. mind idegen szó a lelkünknek, ha egyike másika régi is. A magyarnak apja van, a német bir egy apát. Ezer példára onthatnám a tentát, de szívesebben ontanék a fejére egy akónyit is annak, aki a haben-bir helyességét még bizonyozza. A birtok: föld, jószág, gazdaság, tanya, uradalom, stb. Birtokos: földesúr, földmíves, uraság, gazda, ura (valaminek). Birvágy: kapzsiság. Birodalom: ország, urodalom, királyság. Ha magyar véremnek azt mondom, Toldi erős volt: bikát birt, éppenséggel nem azt érti rajta, hogy bikája volt neki. * kibir (aushalten) magyarban teher kivitelére vagy kiemelésére való szó. De valami állapotot kibirni épp úgy, nem lehet, mint bebirni. Ha valami rosszat nemi birunk elviselni, elég mondanunk: Nem birom. A ki hozzátétele már idegenség. * birálni (kritisieren) A régiek azt mondták: itélni, mérni, fontra tenni. Az író sem irál, szürő se szűrél, festő se festél. * birtokos ragozás Az idegen azért képtelen megtanulni magyarul mert az egyes számú harmadik személyű birtokosrag, a -ja, -je nem olyan, mint a kapszli, hogy minden sütőre ráillik. Az n-végü szavakra például szinte ki lehetne mondani, hogy valamennyi -ja, -je raggal jár: káplánja, ispánja, fácánja, karácsonyja, lexikonja, szánja, szerecsenje, stb. És mégis van akárhány olyan n-végű szavunk, amely nem -ja, -je, hanem csak -a, -e raggal jár: istene, szene, rokona, börtöne, ködmöne, stb. A Czuczor-szótár írói is érezték ezt a különös véget, azért jegyzik épp az n-végű névszók után - csaknem mindenütt - a birtokos ragozását is. A német-magyar szótárak írói erre ,és az ikes igék még tarkább ragozására figyelmezhetnének. Nyelvünket ha jobban ismernék nyelvészeink és irodalomtörténetíróink nem írnák: A magyar nyelv eredete. A magyar irodalom története, - hanem: Nyelvünk eredete, Irodalmunk története, stb. Csak más nemzetbeli írhatja a maga nyelvén: A magyar... stb. bizonyos (gewiss) Helyébe: valami, valamely, némi, némely, nevezetes, emlékezetes, egyféle, néminemű. Mikor rágondolok, bizonyos félelmet érzek (ich fühle eine gewisse Furcht): valami félelmet. Példák: Megismerkedett bizonyos Wieland nevű úrral (mit einem gewissen Wieland): valami Wieland nevű urral. Bizonyos korban már nem táncol az ember: Vén kecske nem ugrál. Ábel bizonyos elfogultsággal várta: valamelyes elfogultsággal várta. Zúgnak bizonyos testek, midőn erősebb csapás, ütés, szél, stb. éri. (Czucz. Fog. Szótár.) - Zúgnak némely testek, midőn erős (nem erősebb) smf. éri őket. (Egy mondatban három hiba.) Még komikusabb a Táj címszó magyarázatában: ...a táj nem egyéb, mint bizonyos távolságig terjedő helyiség, térség. Azon a bizonyos éjszakán. - Azon a nevezetes v. emlékezetes. Bizonyos emberek azt vélik. - Némelyek... Ezt az ágazatot, mint egyféle állat a gyömbért, turkállya. (N.) Vala az gylekezésbe: nemynemew predicalo frater. (Ehr. C. 66.) * biztositom, hogy (Ich versichere sie) Nem éppen vad németség, merthiszen bizonyos helyett a nép is mond már biztost (a pesti kaszárnyák és cselédek terjesztik) - és így bizonyosítom helyett mondhatjuk biztosítom. De mondhatom-e ezekkel a szavakkal kapcsolatosan: önt, magát, téged? Bizonyosíthatom, amit mondok, de nem akivel beszélek. Mindenképpen idegen, németből jött szólás. A magyar azt mondja: Bizonnyal mondom. Bizonyos. Elhiheted. Hidd meg. Bizonyosra mondom. Bizonyisten. lstenucscse, szentucscse. * biztositotta őt arról Fogadta, fogadkozott, megnyugtatta, igérte, s másefféle a mondat szerint. Az ónyelvben a nyelvtörténeti szótár szerint a biztos: sicher, tutus, securus, confisus; bizonyos pedig: gewiss, certus, contestatus, indubitatus. A pesti magyarság nem ismeri ezt a különbséget; ott semmi se bizonyos, minden biztos. * blúz A bluz idegenből jött, tehát maradjon blúz. Épp úgy mint a papucs hogy török szó, vagy a pántlika, hogy német szó. Az ilyen szavak gyarapodást jelentenek s nem rontják a nyelvet, mint a kedély, pamlag és másefféle csinálmányok. * blantál, blamiroz Ne blamáld magad: csúful ne járj! Meg ne csalódj. * bliccel A magyar ember sohse bliccel, tehát szava sincs rá. (Elsikamlik, elcsúszik.) * blindre vakon, vakul, zsákban (macskát zsákban). * bohóc (bajazzo, Dumer August) ? Mi szükség volt erre a csinálmányra, mikor a nép ajkárol tucatszámra gyűjthetik az ilyenféle neveket: Ugri Matyi, Figura Jancsi. (N. a Nyelvőrben a csúfneveket.) * bohózat Olyan szó, mint volna: komolyzat, vidámzat, pajkoszat, csintalanzat. * bók V. ö.: csók, csókol, csat, csatol. Maradhat, bár ellene is állítható példa: zsarol, oszol, mormol és egyéb. * bokszer dögönyeg. (Régi szó!) * -ból -ből Németes az ilyenekben: Szívből köszönöm, szívemből kívánom. A magyar ember nem mondja: szívből, mert ha köszön valamit, valóban a szivével köszön, vagy szíve szerint kíván. A magyar ember becsületes és igaz. Épp azért nem a mi lelkünkből fakadtak az ilyen levélzáró kifejezések: Őszinte barátja, igaz hive. * bölcsész ász, -ész képző csak névszókból alkot névszót. Nem mondhatom igazász, javász, boldogász, butász, gyengész s másefféle. Tehát azt se mondhatom bölcsész. A bölcsőkészítő mit szól a bölcsész szóra?! Maga a bölcselő szó elég arra, hogy kifejezze a filozófust. Filozófia: bölcsességtan (ha már a tan-t elfogadtluk.) Filozofál: bölcselkedik. Filozófus doktor: tudós bölcs vagy bölcsesség tudósa. Filozopter: bölcsességhallgató: bölcselő. * boldogtalan (Glücklos, infelix) Boldogtalan, bátortalan, tisztátalan, bizonytalan, elégtelen, dicsőtelen, bizony fáj tőle a fülem. A -talan -telen fosztóképző csak nevekhez járul nálunk, milyenségszókhoz nem. Mi oly gazdagok voltunk mindig a milyenző szavakban, hogy nem szorultunk a széptelen, dicsőtelen, édestelen formaképzésekre, amelyek mind a német -los átvételei. Noha vélném a latinból fordító kódex-írók szegték meg elsőben a törvényt. Annak a szót-szóra pennázó papnak vagy deáknak kellett a felix, infelix, fidelis és infidelis mentül tökéletesebb fordítására a boldogtalan és a hűtlen szó. De aki először írta ezt a két szót, bizonyára nem is volt magyar eredetű. Szörnyűség a nemrégiben keletkezett komolytalan! Ezt se magyar írta le először. Várom, hogy jön utána a vigtalan is. De én meg arra mondom rá majd, hogy széptelen. * bolygó csillag Az a bolygó, aki tévelyegve jár, - tehát iránytalanul vagy irányavesztetten. Dehát az ég planétái nem bolyonganak. Avasuti sínnél is tökéletesebb pályán kerengenek a nap körül. Fiai a napnak tehát a mi nyelvünkön fiók-csillagok. N.: Naprendszer. * bonmót mond Fején találja a szöget, rácsíp. * borjusült, csirkepaprikás, báránybecsinált A németből fordító vendéglői magyar nyelv szörnyűségei. Nekünk nincs lepénykaprosunk és káposztatöltöttünk és rétesalmásunk, mint ahogy nincs kertszőlősünk se, szoknyafodrosunk és csizmarámásunk. Bőrpárducos eleink az ilyen magyarságot buzogányszögessel ütötték volna kupán. * bőrönd Helyesebb: turba - bőrtáska. * borzad Régi szó. Tehát borzadalmas jó szó és a borzalmas is megállhat, mint a sok egyéb, belsejében kopott szó: tés: tekintetes. Hibás azonban az elborzad. Az ónyelv szótárában nincs meg elsápad, elhalványul se, de kódexbeli szó az elszörnyülködik. A borzadás azonban nem lehet el, mert a hajnak, bőrnek megborzolódását mondjuk vele. * boszorkánylövet (Hexenschuss) nyilalás. * botrány Olyan mint volna kivánkozás helyett kivány, siránkozás helyett sirány, érintkezés helyett ériny. Még skandalumot is inkább mondok, hogysem ilyen ostobaságot. * brevi-loquentia velős beszéd. * brilliant csiszolt gyémánt. * broncz (Bronze) A broncz szót némelyek bronc-nak írják. Merthát a német z, c-nek ejtődik. Ha azonban tudjuk, hogy ezt a szót a latin Brindisium (Brindisi) szóból alkotta a francia, bronze-nak, - acs Brundisinum, - akkor minek majmolnánk mink a németeket? * bukolika juhásznóta. * bukolikus népköltő. * butaság Együtt a család: balga, bárgyú, együgyü, ügyefogyott, botor hőbölygős élhetetlen bamba, tátott-szájú, lühü, tatrafüles, tataló mafla, málé melák, táté kaba jámbor, ártatlan, gyermeki ügyetlen, bibaszt, pupák Filkó, Bolond Istók, Hűbele Balázs, Fajankó Mihók bolond, félkegyelmfi, félnadrág, kajla félcsákó, félcsizmás, félkerék, félneder félsalavári, féltürkü eszelős, eszeveszett, eszefordult, eszement kerge, kelekóla, golyhó, ferdeeszű bahó, kákó, kákombák, habók oktalan, oktondi ostoba, hájfejű, hidegvelejű, viz-eszű, tökkolop mulya, mumák pipotya, gyönge, nyám-nyám, nyámándi tolomi ember, tutyi-mutyi lipi, liphec rátóti. * bűvész Nem éppen rossz szó, csak éppen az a hibája, hogy aki alkotta nem ismerte a magyar nyelv lelkét. A mi nyelvünk eredetileg nomád népnek a nyelve. A nomád népek nyelvét pedig az jellemzi, hogy nincsenek benne homályos szavak. Sokkal szebb volna, ha a régi garabonciás szót vennék ki a bűvészek a lomtárból. A garabonciás az ősidőkben pap volt. A kereszténység elfogadása után varázslathoz értő kóborló. Elvégre a bűvészek is kóborolnak.
* * cakni békafog. Kendnek varrok üngöt, gatyát, békafogasra hagyom az alját. (Tájszótár.) * célszerü, célszerütlen A cél tudjuk mit jelent. A szert is tudjuk mit jelent. Sőt ha valaki azt mondja: célszer, azt is ráértjük arra a köralaku rudas táblára, amely mellé a lövőegyesületek és katonák lőni szoktak. De, - ha valaki azt mondja célszerü, azt bizony nem értjük, hacsak Budapesten nem tanultunk magyarul. A magyar ember azt mondja: célos, hasznos, jó és másefféle a mondat szerint. Vagy céltalan, haszontalan, rossz... * chauvinista Atillás. Atillás magyar. Atilláskodás. * chef-d'oeuvre remek. (Az ő se dövrje - remeke, remeklése.) * cipész, erdész Ha a cipőből jó a cipész, akkor a dajka neve épp így lehetne bölcsőből bölcsész. A kántor neve tüdőből tüdész. Az író neve az agyvelőből velész. Az időjós neve a felhőből felhész. A kocsis neve a gyeplőből gyeplész. A cserepes neve a tetőből tetész. Az erdész szó aligha vethető már el, de mért vetették el cipészeink az ősi jó varga szót? * cisterciek fehér barátok. * clairvoyance néző, látó (a napi értelemben). * claqueur tenyerész. * cleptomania szarkaság, szarkalelküség. * clown Bolond Matyi, Matyi. * csak - csupán Simonyi azt mondja, hogy a csak szóval a csupán és csupáncsak egyértékű. (Ktsz. 192. l.) Csupán erősebb a csaknál. Hát még a csupáncsak? - Hogy van kend? - Csak lassan. - Hát Pali dolgozik-e szívesen? - Csak imigy-amugy. Ezen zenebonát csupán a parasztság kezdette. (Gyul. 242.) Csak a mondat végén csupánná változik, ha nincs előtte ez a szó: már vagy még. 'P. Hét testvérem közül magam élek csupán. Vagy: Hét testvérem közül csupán magam élek. Semmi sincsen, csupán jó. (P. P. Pax. A.) * csalhatatlan A pápa csalhatatlan. Jobb volna: csalódhatatlan. * csinál A csi, csin igető csinál értelemben megtalálható az ázsiai nyelviekben is. Az afgánoknál Fekete Zs. szerint éppenséggel egy a magyarral (senal). A kínai nyelvben cso a csinál. De a tót csinjiti is csinálni. Az írásainkban mégis jó, ha csak egyik szónak ismerjük a néhány száz közül, amelylyel cselekvést fejezhetünk ki. * csodaszép Lásd: Kőkemény. * csomag Ujkori csinálmány. Épp olyan jó, mint volna nyomó helyett nyomag, vonó helyett vonag. A csomagot a régiek csomónak és csomóléknak mondták, a csomagolást csomózásnak. Hogy a csomó mást is jelent? Hát a vonó meg a nyomó, a daru meg a bak, a tőr meg a pad? Hát a franciánál a person, amaly azt is jelenti, hogy valaki, azt is, hogy senki! Minden nyelvben vannak ilyen két- háromjelentésű szavak, de azért nem zavarják az értelmet. Csak csirázzék hát az a cso-mag annak a kertjében, akinek jobb a csomónál. * csőd Ezelőtt csak száz évvel is nevettek volna rajta, mint ma nevetnénk, ha valaki az éneklármát bőd-nek nevezné, vagy a puskalövést dör-nek, vagy a pezsgőt pezsd-nek. * csökken Nézd: apad. * csőr Szerencsétlen és szükségtelen csinálmány. Magyar ember nem is ismeri. Ha iskolában rákényszerítik is, elveti magától. A madárnak orra van. Az orra hosszában alrulról van a szája. Látni iS az orrán azt a két lukacskát. A szája nyílása az orra csontjának az alulsó része. Ami a nyelve alatt van, belülről az is száj, kivülről álla. Ezzel a megkülönböztetéssel megvoltunk egynéhány ezer éVig, hát minek nekünk az alcsőr és felcsőr es másféle haszontalan csőrültségek? * csucsosodik (gipfeln) Abban csúcsosodik ki: oda lő. Arra céloz. Abban fészkel v. fészkellik. * curukkol hátrál, hőköl, faral.
* * dal és dana Megkülönböztetése a kettőnek: dal: aria, chanson. dana: melodia. Mert danolni, dünyükölni forma nélkül is lehet. A fülemile danolgat, a kislány is, de már a szinpad énekese dalol. Ez a megkülönböztetés ugyan nincs benne sem a szótárunkban, sem a beszédünkben, de ha két szavunk is van két fogalomra, miért ne választanánk meg egymástól a kettőt, - mint ahogy a nyelvtudomány is elkülönítette épp ily okból az igét a szótól. Az ónyelvben az ige és szó különbsége nem az volt, ami ma. * dandy divat-szarka. * darab (szindarab) a német Stück. Csakhogy a magyar darab szó mindig valami egésznek a töredékét, részét jelenti. Tehát nem jó fordítása a szinpadi Stücknek. Mondjuk inkább: játék, szinmű, szinjáték, dráma. Épp igy a butordarab, ruhadarab is csak darabja lehet a bútornak vagy ruhának. A jó szék nem bútordarab, hanem bútor, a mellény nem ruhadarab, hanem ruha, öltözet-rész. A darab hibás ezekben is: egy darab gyertya. Egy szál gyertya. Az ing, gatya is szál. Továbbá szál a puska, bot, kard, pipaszár s a hasonlók. A kenyér karaj vagy szelet. A magyar inkább az alakkal jelzőz: Egy levél tészta. Öt levél kötvény. Tiz szem gyöngy. Hat szem rubin. Öt fej káposzta. Egy fej szőlő. Egy fürt szőlő. A darab elhagyható az ilyen szólásokban: Öt darab hordó. Mondd: Öt hordó. Öt darab arany. Mondd: Öt arany. Ötkoronás pénzdarab. Mondd: Ötkoronás pénz. * egydarabig, darabig, jódarabig A német várhat einwenig, de a magyar nem. Mert a mi logikus észjárásunk megkövetelné, hogy két darabig, és háromdarabig is várakozzunk. V. ö. : egykevés. * delej A delej valami alföldi tanitó csinálmánya a dél-éjből; a Mágneshegy neve, a világ minden nyelvén Mágnes. * demimonde Tolnai szótárában: félvilági hölgy. Egerben kacérnő a kasszirnőből magyarra forgatva. De jó a világasszonya is, a Tájszótár szava. * denaturált spiritusz büdösszesz. * diákflastrom deák-ir, angyal-zsir. * diameter híd, hidaló. * detektiv vizsla, kabátos rendőr. * Dicsértessék a Jézus Krisztus. A laudetur Iesus Christus szótári fordítása. Bejegyezhető a római katolikus egyház íróinak nyelvünket rontó kifejezései közé. (Nézd a katekizmust s az iskolai Róder-bibliát.) Dicsértessék a Kossuth Lajos. Első szentünk a Szent Gellért. Minek is élt a Szarvas Gábor? De maga a dicsértessék is vétség a magyar nyelv természete ellen. Ki beszél igy: Izleltessék a bableves! Tétessék fel a kalap! A tat, -tet igealak megvan a nyelvünkben, de a rendje is megvan, hogy mikor hová való. Jó ha igy mondjuk: Itasd meg a lovat. De az nincs jól, hogy: Itattassék meg a ló. Ilyet csak idegen mond. * dilemma szoros, ebutca. * dilettáns művészkedő. * dinasztikus királyházi. * diplomatice rókanyelven. * dixi Eddig van! Pont! Nyelvőr szerint (12: 528) dixi: szómondás. >Ez az én szómondásom.< - igy végzi a beszédet a nép. (Hol?!?) * disputál felesel, összefelel. * dissonáns fülsértő, fülboszantó. * dissonancia hang visszája. * diurn díjas. * doh, dohos A mai nyelvben annyira félretett szó, hogy csak a hordó vagy pince bűzét jelzik vele. A régi nyelvben a büdös szó enyhébb helyettesítője volt. Dohosnak mondták a koporsót, a holttestet s egyéb másmindent is ami rothad. * dolog (Ding, Sache, chose, res) Magyarul: valami, valamicsoda, izé, szer, ügy, ok, sor, eljárás, készség, alkalmatosság, micsoda és egyéb mindenféle a mondat szerint vagy (többnyire) semmi. A dolog ugyanis többnyire egy meg nem talált szónak a helyettese. Meg kell keresni azt a szót, amely fölöslegessé teszi. A német Ding, Sache, a latin res, a francia chose dolognak fordítása idegen magzat, magyar bölcsőben. Debrecenben az ügy helyett is sor járja. >Szent dolgokról elmélkedett.< De hátha éppen arról elmélkedett, hogy a szent ember miképpen lehetne szent az alvásában is? Tehát mondjuk inkább: szent mindenféléről elmélkedett. * dominal uralog rajta. * dormitorium hálóház. * dosis nyelet. N. adag. * douche zápor. * drasztikus pokróc. * drogueriás fűáros, füves. * drogueria füvesbolt, füvesség. * dúvad Állítólag komárommegyei szó. Minthogy azonban sehol erre bizonyság nem található, bizonyára csak ugy komáromi, hogy egy komáromi ember faragta. No bőven élt sűhussal abban a jó múidőben. Dehát íme még a repügép korában is elő-előbukkan az ő dúvadja.
* * ecsetel (etwas malerisch beschreiben) A magyar ha fest, épp úgy nem ecsetel, mint ahogy nem pennáz, mikor ír, nem lábaz mikor táncol. * eddigi Eddig, addig az ónyelvben ezig, azig volt. Eddigi épp oly törvénytelen képzés, mint volna addigi, mígi, meddigi, házigi, kertigi, reggeligi. * édeskés, savanykás Édeskés, savanykás épp oly kicsámpásított szó, mint volna szagoskás, savanyuskás, sárgáskás, paprikáskás. (Kazinczy remeke!) * edz (etzen) Voltaképp étet. De különös, hogy nálunk az acéloz, erősít, keményít helyett járja. * edzett acélos, vasmellű, vasalt, kemény, tűzrőlpattant, cserzett, vihart szokott, szelet szokott, ember a talpán, megáll a sarkán s másefféle, erőt kifejező szavak. * egész (ganz) Egésznap (den ganzen Tag.) - napestig, (Régi nyelvben is.) A népnyelvben olykor: teljes álló nap. Egész éjjel nem aludtam : Az éjen át. Éj hosszán által. Vagy: éjhosszon által. >Mind éjszaka: tota nocte< (Jord. C.) Más kódexekben: éjáltal, mind éjtáltal. A virrasztó éjten éjt által-vigyáz. (Telegdi Evang.) Aludtam egész éjjel egész nap: Aludtam mind éjt mind napot egyhuzamban. Az egész falu összegyűlt. (Das ganze Dorf versammelt sich). Mind a falu összegyűjt. Más forgókban az egész falu: a falu mindnyája. >Mind az ő fajának halált evék.< (H. B.) Kálvin vallása az egész országban terjedez - országszerte. A töröké az egész ország - az ország egészen. Az egész falu arról beszél: Mind a falu arról beszél. Egész világ: Mind e világ. (Ehr. C. Érdy C.) Noha Érdy kódexében egész sziget is említődik. Egész erejét összeszedte: Minden erejét. (Mert képtelenség: fél erejét összeszedte. Akkor is ereje felét.) Egész lélekkel rajta van: Teljes lelkével. Ez az egész beszéd nem tetszik nekem: Mind ez a... vagy: Ez a beszéd elejétől végig... Ez a gyerek egész apja: ...szakasztott apja. Egész vadász lett: Szinte... Teljesen... Végig. Az egész had ott volt: ... mind a had... Az egész határt bejárta: Mind a határt... Egész magán kívül volt örömében (Két germanizmus): Repesett az örömtől. Egész végig: Végestelen végig. Egész bizonyos (Ganz gewiss): Bizonyos. (A magyarban nincs félbizonyos.) Tizenkettő. Egésznap vártam: Esteles - estig vártam. (Ahol az egész nyomatékos, mennyi szép határozónk van rá!) Egész életében: az ónyelvben: mind életében vagy teljes életében. Tehát első személyben: mindéletemben. (V. ö.: mindétig) vagy teljes életemben. Az egész országban: Az országban mindenütt. Kerek Magyarországon. Az egész faluban: végig a faluban. Végig-hosszat a falun. Annyi az egész: annyi nekem, vagy csak annyi, annyicska az ügy. Egész esztendőben: Esztendőt által v. esztendőt át. >Soha esztendőt által három mise nem mondatik.< (Corn. Cod.) Egész valója: Minden porcikája, tetőtől talpig, minden ize, teljes valója. Egész teste fájdalom volt: Teste csupa fájdalom volt. Csupa daganat a lába, csupa vér az inge, - mondja a nép. Nempedig: egész lába daganat, egész inge vér. ...pokolba kivántam az egész Gődöllőt. - Magam írtam le ezt a rút német ganzos mondatot a Hatalmas harmadik c. regényemben, mikor még nem eszméltem rá, hogy pesti magyarul szólok. Merthiszen ha képtelenség a magyar elmének, hogy nyolcad Gödöllő vagy negyed Gödöllő, miért volna helyes az egész? A harmadik kiadásban igazítottam: ...pokolba kívántam Gödöllő minden lakóját. Épp egész esztendeig szolgált: Kerek, egész... Egészen igaz (Ganz wahr.) Végig igaz. Tejesen igaz. Cseppig igaz. Szin-igaz. Nem mind igaz volt az ártatlanok gyalázása. (Pázmány.) Mondd el az egészet: Mondd el végig, töviről-hegyire, apróra, teljesen. Nem egészen így van: Nem hajszálig... Nem pontos a beszéd. Leggyakoribb kifejezéseink a ganz-ra: Mind, minden, hosszat, át, által, végig, végiglen, teljes, szinte, csupádon, csupa, kerek, tisztádon, tiszta, testestül-lelkestül, csapatostul, seregestül, mindenestül, fenekestül, testtel-lélekkel, testi-lelki. Intés: Ahol nincs a kérdésben a fél vagy negyed (félig, negyedig), azt se mondd: egész vagy egészen. Ahol az egész, egészen előtűnik a mai írásokban, többnyire törölhető anélkül, hogy az értelem változna. Tehát ez a mondat rossz: >Rokonunk nincs itthon: az egész lakása a mienk.< Miért rossz a mondat? Mert a rokonnak nincs fél-lakása v. fertály-lakása, csakis egész lakása. A mondat így jó: Rokonunk nincs itthon: a lakása egészen a mienk. Vagy: a lakása a mienk. * egydarabig egydarabig - valameddig, darabig, kisdarabig. * egyedül (allein) Szónak jó szó, de ha csak, csupáncsak, csak az egy helyett mondja valaki, bizony nem beszél magyarul, ha magyar szóval beszél is. A Révai lexikonban olvasom a Jócselekedetek cikkben: >Az ember egyedül a hit által üdvözül.< Hátha másodmagával van egyútján az életnek? tisztelt cikkíróúr? Csak aki egyedül van, az üdvözül? Hát csak a remete üdvözülhet? Más példa: >Egyedül a katholikus vallás.< Mondhatom-e valakiről, egyedül kenyérrel élt? A nur nekünk csak, csupáncsak, de sohasem egyedül. Szabály: egyedül - magában. * egyelőre Megszokott vadszó. Állítsuk vele szembe: az egyhátra szót s akkor megismerjük, hogy mi értékű. Magyarul így beszélünk: ideig-óráig ideiglen, ideigvalóan, addig is, mostanában, ma még, valameddig, eleinte, elején, kezdetén, kezdetileg, ma, máma. * egyenruha (uniformis) A nép elfogadta, de azzal a kis másítással, hogy az egyen helyett egyem-et mond. Egyenruha épp olyan magyar szó a nép érzése szerint, mint eszemadta. Vélik, hogy az eszemadtának valami rokonszava. Ha nincs hal, béka is jó. * egyén Nem is volna rossz szó, ha eggy-én-nek ejtve valami magahitt, magabízó, mindig-ego: egy-én a mondás. De már más vonatkozásokban, a karakter, a persona kifejezésére csak tudományos művekben szenvedjük el. A szépirodalmi művekben és élőnyelvben van nekünk mindenféle színű kifejezésünk az egyén helyébe. * egyes Hiba, ha ahhelyett mondjuk: valamelyes, néhány, egy-egy, némelyik. * egy és ugyanaz (ein und dasselbe) ugyanaz, azonegy. * egyhuzamban Nézd: párhuzamos. * egykevés, egykissé (ein wenig, ein bisschen) némi, kevés, kissé, kisidőre. Ruhet ein wenig: szusszanjunk. Pihenjünk egy percet. Pihenjünk valamicskét. Egy kis... azonban nem mindig német. Német, ha elhagyható, vagy ha ezzel helyettesíthető: valami, vagy némi, valami kis. Nem hibás a mesében sem: egy kis kunyhót, - mert itt az ellentét kiemelésére való. De másutt germán illatú. Azt lehetne mondanunk: - Ha egy kis jó, miért ne volna jó az egy kevés is? Válaszom: - Mert egy kis kunyhó lehet a világon, sőt két kis kunyhó is. De két kevés és három kevés nincs a mi beszédünkben. * egylet A magyar nem egylik, hanem egyesül, tehát az egyesülése egyesület. * egyrészt, másrészt N.: részint. * egyszerü, egyszerüen (einfach) Egy is jó szó, szer is jó szó. Egyszerű is jó szó. De einfach értelmében inkább csak akkor mondjuk, ha sokszerűnek az átellenese. Mert a mi gazdag nyelvünk mindazt, amit egyszerűnek mondunk, százféleképpen is jellemezheti a mondat szerint. Ember: együgyü, jámbor, ártatlan, gyermeki, ösztövér, falusi, parasztos, mezei, piaci, paraszt, Másegyebek: hig, száraz, szál, egy szál, szegényes, disztelen, paraszt, üres, fakó, szimpla, morzsa, szintelen, rövid, kurta. * nagyszerü (grossartig) Szó a papagájszótárból. * egyszerüen Többnyire törölhető. Vagy fentírt szavakból helyettesíthető: röviden, kurtán, könnyedén s másefféle. (N.: közönbös.) * egyszóval Nézd: szóval. * ekszkuzál kimos, kimosdat. * eksztra ünnepi. * el- Nyelvünk egyik feledésbe menő előragocskája. Csak igék elején szerepel már az elmegy, eljár, elbont s egyéb ilyenféle alakokban. De régente határozókat is szineztek vele. Ma csak talán az egyeten elvégre szóban járja. De hogy az ónyelvben mennyire ismert és forgott volt, íme reá néhány példa: Egy példát elkezdesz, és elvégig így, azt mint mutatám, kiírod. (Holt.) Elrégenten... Elutoljára szólok arról is röviden... Elkésőre az megyei gyűlésben köröztetett... Csak elnéha-néha mutattatott ki... Csak elritkán emlékezünk meg róla. * élc (Witz) Nyelvünk lelkes rontói faragták az él szóból: a vicc-nek éle van, tehát élc. De hegye is van, hát miért nem hegyec? S aminek éle van, foka is van, tehát a gyenge élcet fokc-nak, vagy fokac-nak nevezhették volna a bölcs nyelvcsinászok. Magyarul: szikra, fullánk, nyíl, ötlet, tréfa, tréfaszó, szólabda, figura vagy ha éppen furcsa szó kell, mondd a ragadáncs kaptájára: kacagáncs. * elég (genug) Elég nevetséges (genug lecherlich), elég gyáva, elég rossz, elég baj, elég szép. Magyarban vagy fölösleges ez a jelző vagy ha éppen nyomaték kell, így beszélünk: No bolond! Ez hát gyáva ember! Rossz, mint az ördög! Baj is a! Genug schön - csinos. Er ist reich genug - jócskán van pénze. Genug bekannt - ismerjük! (A kiejtésben van benne a genug. Ismerjük mint a rossz pénzt, vagy jó pénzt. Hier sind ja Ritter genug - Van itt lovag bőven! (Csak akkor mondjuk elég, ha ez a kérdés: elég-e vagy kevés?) Tehát eszerint változtatandó az eléggé is. Más forgókban: jócskán, szentül, ebül, -lag, -leg (urilag) meglehetősen, alkalmatosan és másefféle. * elég az hozzá (genug da zu, vagy genug an dem) Elég ennyi. Röviden szólva. De hogy ne nyújtsam. De hogy a végét mondjam. De hogy dűlőre jussak. * eleget hallotta sokszor, gyakorta. * de még ez nem volt elég... De még ez nem volt minden. * eleget tenni (genug thun) Megelégíteni, jóllakatni. * elégtelen olyan magyar szó, mint volna kevéstelen, vagy soktalan. * elégtétel igazítlás, egyenesítés, pótlás, kárpótlás, rendezés. * elégia busongás, búsuló, kesergő. * elem (Grundstoff és Element) Ez is gyártott szó. Sok szép magyar kifejezést öltek meg vele. Elemében van: Vizében van a hal. Szárnyára kapott. Elemeire bontom: Szálaira, kerekeire bontom. Szétszedem. Ez az ő eleme: Ez az ő levegője. * élénk, élénken Nyelvújitáskori csinálmány. Nem is rossz szó. De kiöli ezeket a szavakat: fürge, gyors, szapora, vig, üde, eleven, lelkes, lelkesült, repeső, repdeső. Elhagyható, törölhető, ha az >élénk< jelzésű főnév után ige áll, s az ige kifejezi azt is, amit az >élénk< jelzővel kifejezni akartunk. Homályos tanács, de mikor alkalmazni kell, megvilágosul. * életnagyság (Lebensgrösse) Nincs: életkicsiség. Hapedig van, az életnek a kicsiségét jelenti. Tehát életnagyság is: az az élet nagysága, nem pedig a festett alaké. Hogy jobban rávilágítsak, micsoda beszéd volna ez: arasz-szakállal van lefestve. Előtte ökölkrumplik. A festék ujjvastag. A magyar azt mondja: arasznyi szakáll. A krumpli ökölnyi. A festék ujjnyi vastag. A nyi >képző< mértéket, méretet >képez.< A mi gazdag nyelvünk egyik értéke. Próbáljuk csak meg németre, franciára, angolra, olaszra fordítaná ezt a mondatot: Tengernyi nél várt a királyt. Tehát: életnyi nagyság. * életrajz >Megírta az életrajzát.< Megírjuk a házasságunk történetét, de nem a házasságunk rajzát. Megírjuk a király koronázása történetét, de nem a koronázás rajzát. Mindig csak a történetét írhatjuk meg életünknek, de nem a rajzát. * életuntság (Öngyilkosságok) Senkise öli meg magát unalomból. Jobb: életgyűlölet, életútálat vagy más olyan szó, amely az esethez illik. * elfogult, elfogultság Szily Kálmán jó megjegyzése, hogy fogul ige nincs. Tehát másképp kell kifejezni a mondat értelme szerint. Nálunk úgyse skatulya a szó, hanem inkább vagy alatta, vagy fölötte, vagy mellette gondolat eltalálás. * elhalmoz (überhafen, überhaufen) ajándékkal halmozta el - öntötte vagy döntötte rá az ajándékot. dologgal túlhalmozott - dologgal terhelt. * elhatároz Nem rossz szó, csak az alkalmazása helytelen, valahányszor nincs határ a határozásban. Olyankor helyesebb: eltökél, elszán, ítél, úgy ítél, szándékol. * elismer - Hát kend meg se lát mán? - Ájnye hát... mán tessen megbocsátani, de elösmertem az urat. Meg is szakálasodott... Az elismerés tehát nem megismerés, eltagadás, megvallás, igazolás, bizonyítás. * elismervény Épp így az elismervény inkább nyugtatói, igazolás, bizonylás. - Kezem írásával igazolom, hogy... * elismert nagyság anerkannt. * elit gyöngye. * ellát (versehen, besorgen) A kinéz s másefféle német gyomok édestestvére. Hogyan honosodhatott meg nálunk ez a szó a magyar léleknek ebben az értelmetlen alkalmazásában, csak a madárverkli a megmondhatója. A magyar táplál, élelmez, feltarisznyáz, gondoz, gondoskodik, biztosít, ad, ajándékoz, ingyenez, felez, megoszt, öltöztet, megsegít, legeltet, jutalmaz, vendégel, ruház (ha ruház), felfegyverez, megpatkol, megvarr, megnevez, tárol, elrak, rakodik, megrakodik, ráaggat, teleltet, öntöz, szárogat, smf. - hiszen nem írhatok ide ezer igét! A mondat értelme pattantja elő, mikor melyik ige a versehen, besorgen. * teljes ellátás: teljes gondozás, mindenes költség, mindenes gondozás, teljes élelmezés. * ellátatlan: kenyeretlen. (A kenyér szó más nyelvekben is túlterjed a kenyér fogalmán. Hiszen már a Miatyánk kenyere is voltaképpen élelem. Egykenyéren vagyunk, kenyeres pajtás, smf., igaz-e, hogy vannak kenyérértelmű kifejezések! * -val -vel ellátva: ... új meg új takaróval ellátva - ... takaróban... (az ellátva törlendő). * hónapokra el vagyok látva: ... megvan már, gondoskodtam magamról, elraktam, van a kamrámban, vagy pincémben, vagy akármi helyen, biztosítottam magamat, tároltam. Van miből! Nincs gondom felőle. Nyugodtan alhatok! Van mihez nyúlnom. * búzával már el vagyunk látva: búzánk már megvagyon, búzáról már gondoskodtunk, búzánk már vagyon a tárban. * közellátás: A háború folyamán közellátásnak nevezték a közéléstárakat vagy közkamrákat is, ahonnan a városi lakosoknak cédulákra adták ki a mindenféle élelmet. Nekik a közellátás szó jobb volt. * ellen- (gegen-) Magyarnak az ellen az ellenkezik igének atyjafia. Ott ahol szembe, szemközt, másik, mása ugyanoly értelemben mondható, az ellen németes. Ha magyar ember hallja az ellentáncot, azt érti, hogy valami ellenség táncát emlegetik. Nyelvünknek az első szótagot hangsúlyozó természete okozza, hogy a gegent átellennek mondjuk. Az ellenház ellenséges ház, de az átellenben álló, helyet jelöl. Akik a sok ellen kezdetű főnevet faragták, nem ismerték a nyelvünk lelkét, a hangsúlyozást. Az ellenőrt ma éppúgy nem lehet kisöpörni, mint hogy nem az irnokot, elnököt és zongorát. Az ilyen szavak olyanfélék nyelvünkben, mint bőrünkön a lencse. Minek szaporítani akarattal? * ellenáll, ellentáll, ellenállás, ellentállás (widerstehen, Widerstand) Ha emberről van szó, a magyar ember inkább ellenszegül, ellenkezik, makacskodik. Az ellenállás csak akkor ellenállás, ha állást is látunk, de még akkor is inkább szembeszállunk, szembe állunk, farkasszemet nézünk. * ellenállhatatlan (unwiederstehlich) igéző, bájoló, varázsló, hódító, jégtörő. * ellenérték (Gegenwert) értékmás. * ellenes (-wiedrig) népellenes, alkotmányellenes, vallásellenes: vallástalan, rendellenes: rendetlen, törvényellenes: törvénytelen, törvényrontó, törvényszegő, igazságellenes: igazságtalan, egészségellenes: egészségtelen, egészségre káros, ártalmas, egészségrontó. * ellenjegyez (gegenzeichnen) bizonyít. * ellenkezőleg Jó szó, ha az ellenkezés igéből kel az értelme, de rossz ezek helyett: vagyinkább, fordítva, dehogyis, átellenben. * ellenőr Az az őr, akit az ellenség állít ki. Aki magyar először hallja, ellenség őré-nek érti. A kontrolleur magyarban csak őr, kéz-őr, vonal-őr, szám-őr, könyv-őr, ügyelő, szem, alszem, főszem, vonal-szem, szemlélő, rendnéző, vigyázó, vizsgáló, rendlátó, körömnéző, léniás, rendmester és egyéb. Lehetett volna ezekből választanunk a ma már sajnos, - szinte kiirthatatlan ellenőr helyett. * ellensuly (Gegengewicht) Ellensúly a magyar fülnek az ellenség súlya. Magyarul inkább súlymás (súlymása) lehetne. * ellenszenv Bugát-magyar szó. Ugyan van-e olyan magyar ember Pest határán túl, aki ezt kimondja vagy éppen le is írja. Nekünk az antipátia: idegenkedés, rossz szem, tüskés szem, hidegség. * ellentét Ha valakinek ellene teszek valamit. De nem viszája valaminek. * ellentétes Többnyire ehhelyett mondják: visszás. * elmeháborodott Lábficamodott, szemkifolyt, csizmaszakadt-féle képtelenség. * elnapol (verlagen) Ha valaki elhetel valahol, értjük, hogy egy hétig-meddig ott időz. Tehát azt mondani, hogy valaki elhetel valami ügyet, a magyar értelemnek szinte kábító értelmetlenség. Vertagen magyarul: elhalaszt, félretesz, elmajdoz, elholnapoz, hagy (kesőbbre, holnapra, szerdara ...) * elnök Ha ez jó szó, akkor jó a másodnok, harmadnok is. A magyar csoportban fő van, fejedelem, vezér, öreg, nagy. A vezér szó Ázsiából hozott ősi szavunk. Dehát az elnököt aligha irthatjuk ki a beszédünkből. A törvényszéki elnök miért ne lehetne törvényszéki főbíró? De ahol felváltva elnökölnek is, miért ne mondhatnánk a tanácskozás vagy ülés vezetőjének, fejének, vezérének az elől ülőt. (Bár többnyire nem elől ül, hanem középen.) A nép fő-főnek mondja az olyan elnököt, akit a másodelnöktől megkülönböztet. Az alelnök helyett a kis szóval jegyez a magyar: kisbéres, kisasszony, kisisten, kisbojtár. Legnémetesebb az elnökök között a miniszterelnök (Ministerpräsident) első vagy főminiszter helyett. Vagy ha éppen csökönyösen ragaszkodunk a rossz szóhoz (bár a jóhoz ragaszkodnánk annyira!), hát akkor is miniszteri elnök. Mint ahogy a fogalmazót, titkárt, tanácsost jegyezzük s a törvényszéki elnököt se mondjuk törvényszék-elnöknek. * elnéz (übersehen) A magyar elnéz, ha sokáig néz valamit. Az übersehen, Nachsicht haben nekünk elszivel, enged, bocsát (szájára bocsátja a lovat). * elnéz (versehen) Magyarul: elvét, elhibáz, nem lát, botlik. * elodáz Szintén csinálmány. Ahogy vakszó az elidéz, éppúgy vakszó az elodáz is. Jól: elhalaszt, halogat, eltol, félretol, holnapoz, majdoz, elmajdoz vagy elmajdol, ráérünköz. * előd, utód Még jó, hogy a mellőd elmaradt. Ezelőtt csak száz évvel is azt mondták: eleink, apáink s fiaink, származékaink. Ne rontsuk magunk is a nyelvünket, - nélkülünk is búsítón rontják az idegenek. * előérzet (Vorgefühl) Hogyan van, hogy előérzet, előest rossz magyar szó, ellenben előfog, előtej, előszéna, előénekes nem rossz? Hát az akadémikus magyar nyelvészet szerint nem rossz az előérzet, előest se, merthiszen kétségtelen, hogy az elő az első-nek vagy az elől-nek vagy előre szónak a rövidülése. De a magyar mégse mondja, hogy előérzet, hanem azt mondja: sejtelem. S ritkán mondja pestiesen: - Sejtelmem volt. Hanem inkább: - Sejtettem, megbűzöltem, megneszeltem. Az előérzet fakóbb, idegen nekünk. Épp így az előest is. Nekünk nincs előestünk. Nálunk alkonyat van, napszállat után. Vagy azt mondjuk: beesteledéskor, gyertyagyujtáskor, vacsora előtt, után van az az idő, amely a németnek előest. Akármit mondanak a professzorok, mink bizony pengessük meg előbb a szót, mint a gyanús pénzt. Az elő kezdetű szavakra az a szabály, hogy nincs rájuk szabály. Ha nem volna a regg szavunk, jó lenne rá az előnap is. Ha nem volna stb. Hálistennek oly gazdagok vagyunk mink szavakban, hogy az elő kezdetű névszók ugyan ritkán kellenek: mert pótlékszavak. Az elő néha a vezér és vezeték szókat is bitorolja. A nyelvtörténeti szótár elő szavánál a böjtelő, homlokelő, kéz-elő. Hátha igenevek?! s tulajdonképp böjtölő, homlokoló, kézelő, szügyelő? Ha az elő külön szó volna, akkor volna böjtutó is, kéz-utó is, szügy-utó is. De a kézelő csakolyan igenév, mint a talpalló. Nézd meg Okl. szótár 173. elő címszó alatt. V. ö.: keresztelő, meszelő címszónál, ugyanott. N.: névelő. * előfizetési felhivás Ha jó, akkor az is jó: dobi ütés, ebédi hivás, füvi kaszálás, hegyi mászás. Tehát: Jegyzésre való kérelem. Rendelésre való kérelem. Megrendelés. Rendelés íve. Kölcsönkönyvtári előfizetésnél: kölcsöndíj, havi bér, évi bér. Még a M. T. Akadémia is az Etymologiai Szótár megindításakor: Előfizetési felhívás kezdettel hirdeti a művét. Hát valami kócos könyves-kalmártól nem csodálnám. De már a M. T Akadémia úribb hangon ajánlhatná a művet: Szíves érdeklődésre... Vagy: Jelentés a M. T. Akadémia kiadásában megjelenő... szótár megindításáról. A végén is elférhetett volna a fizetés, jobban mondva az ára, vagy a megrendelés, vagy járatás rendjének, módjának közlése. Én magam szólhatok arról, hogy fizetek, de ha más mondja: tolakodást, kapzsiságot, követelődzést, üzletet, zaklatást érez benne a még el nem pestiesedett magyar lélek. * előfizetés ára Valami árának a fizetése érthető, de fizetésnek az ára, Hégel legyen aki megértse. A valóság az, hogy az ujságot járatja a magyar és magyarázat nélkül is tudja, hogy az ujság árát, díját, bérletét előre szokás megfizetnie. Ha volna olyan ujság is, amelyik utólagosan fizettetné meg az árát, megérthetnénk, hogy másik ujság meg előre kívánja. De sohse volt olyan ujság, hát az az elő fölösleges, mint ahogy utazáskor fölösleges a vasuti jegyek árára azt mondani, hogy előfizetési ár. * előfizetője az ujságnak Az ómagyar nyelvben csak járatója vagy olvasója van az ujságnak. Merthiszen ha előfizetője volna valaki, ilyen fordulatai keletkezhetnének az előfizető szónak: - Előfizetője vagy a P. H.-nak? - Nem: utó. Micsoda idegenes kérdés különben is: - Előfizeted az ujságot? Tehát nem előfizetői, hanem járatói vagyunk az ujságnak. A fizetés is más kérdés, a járatás is más. * előfordulni (vorkommen) Megjelenik. Van. Feltünik. Kitűnik. Az előfordul csak akkor jó, ha az ami előfordul, hátra is fordulhat. * előhaladás Csak a német halad elő, a magyar csak halad, mert a haladásában benne van az elő is. (Hátra mink nem haladunk.) * előimádkozó Más az, ha valami előfénylik és más ha előlfénylik. Más ha előllép, más ha előlép. Más ha előkap, más ha előlkap. Ebből kiki megértheti, hogy az előimádkozó olyan imádkozó, aki valami olyasmiért imádkozik, ami elveszett. Az előlimádkozó meg az, aki az imádságot a többinek eléje mondja, vagypedig valamely helynek, csoportnak az elején imádkozik. előirni (vorschreiben) Ha jó előírni, jó utóírni is. (Utóírok, utóírsz, utóír.) Legfeljebb eléje írhatok valakinek vagy valaminek. Persze az nem a német vorschreiben. A magyar előírás voltaképpen rendelkezés, rendeletírás, parancsirat, regula, lénia, roncs-út, parancsfonál. * előitélet (praejudicium) Szembenállója volna utóítélet. Nekem sohse kell. Irom helyette: elfogultság, rosszmájúság, balszem (balszemmel néz). * előkelő Hibásan írott szó az: előlkelő helyett. * előkészül (vorbereiten) Olyan szó, mint előhalad. Ha már halad, előre halad, mert hátra haladni nem lehet. A halad szóban a magyar lélekben benne van az előre is. A készül szó éppen ilyen. * elöleg (Vorschuss) Magyarul: foglaló, előpénz, elsőpénz. * előlegez lefoglal, foglalóz. * előny Ha elől-ből lehet előny, hátul-ból csakis hátuny formálható. De ha hátuny irtózat a magyar fülnek, az előny is az. S hogy mennyire érezzuk a rosszaságát, abból látható, hogy az előnytelen szót még senkise merte leírni. Igaz, hogy ott van rá a hátrány, - borítsa a kátrány! Valami állás vagy üzlet előnyei és hátrányai: javai v. javadalmai v. hasznai és nehézségei, tövisei, kárai, veszteségei, napos fele és árnyékos fele, szine és seprője. * előnybe részesit elibe tesz v. helyez, az ő édese, választottja, jelöltje. * előnyös Az ónyelv jutalmas-szava feledésbe múlt. V. ö.: fölény. * előörs Jobban és szebben: őrszem. * előrajz (Enttwurf) Mondd inkább: vázlat. * előszeretet (Vorlielebe) Ez is gyönyörű német virág! Előszeretettel műveli. - Kedvvel. Leginkább szereti v. kedveli. * előszoba - pitar Igaz, hogy a pitar szláv eredetű szó, de épp olyan magyar már, mint a szoba, udvar, asztal, ablak, pálinka, ispán és egyebek. Mégiscsak szebb és rövidebb, mint a Vorzimmer. * elsajátit (aneignen) Sie haben sich die Sprache schnell angeeignet. (Hamarosan megtanulta.) Dieser Dichter hat sich vieles von Petoefi angeeignet: - Sokat tanult Petőfitől. - Petőfi iskoláját járta. * elv Dugonics csinálta az eleve (eleinte) szóból. De nem a principium kifejezésére, hanem a lemnaéra, amely írásnak vagy beszédnek a velejét jelenti. A nép még ma sem ismeri. Ezeket a szavakat mondja helyette: zsinór, kapta, út/ösvény, csapás, nyom, fogás, bogár, nóta, törvény, szokás, ige, gondolat, fogadalom, az igaza valakinek; vallás, hit, templom, malom, kocsma. (Egymalomba járunk vagy őrlünk. Egykocsmába járunk. Egyhiten vagyunk.) Lehr Albert legyen, akinek szorgalma van rá, hogy összeírja azt a sok száz kifejezése, amelylyel a nép az elvéről beszél. * élv, élvez Kazinczyék szerint ha lehet a nyel-ből nyelv, mér ne lehessen az él-böl élv? Ezzel az okoskodással a csemege rövidebben nyalv lehetne, mert hiszen nyalja a gyermek. S tovább igy: panganét lehetne ölv vagy szúrv, szalámi szelv, a boltosunk meg csalv. Élvezés helyett ősapáink igy beszéltek: gyönyörű, gyönyörködés, kedves, kedvelés, édes, édesget, édesdeden nézi v. csinálja. A szeretet szinonimáiban ezernyi a szó az élv és élvezet kifejezésére. De szentemlékű Kazincynk mintha a pesti-magyar nyelvnek volt volna útja-taposója, mindenképpen a német észjárást gyúrta a magyar agyakba. Neki pórias volt, hogy a magyar így beszél: - Gyönyörködünk a táj szépségében. Szinte szenvedett, hogy nem finomíthatja németre: - Gyönyörködjük a táj szépségét. A gyönyörködés szót már nem törhette accusativusba, tehát alkotta az éldel igét. Ezzel már beszélhetett ígyen: - Éldeljük a táj szépségét. A vele egybe-görbült elmék csinozták ezt az igét élvez-re. Még szerencse, hogy az átellenes búsul ige nem jutott eszökbe, most már azzal is igy danolnánk: - Búsulja a lengyel hona állapotját. * elvtárs Nem magyar anya szülöttje fabrikálta a szocialista politika terjesztésére. Nekem mindig olyan, mintha a v-je f-nek hangzanék s várom, hogy az így megszólított udvariasságból cvelftársnak cimezi a másikat. A nép inkább testvérnek mondaná a vele egygondolkodású, egyérzésű embert. Mint ahogy a papja is Kevesztény testvereim! szóval kezdi a prédikációját, - nem pedig keresztény elvtársaim. N. munkatárs. * elveszti a gyermekét El ám a német anya, ha a gyermeke meghal. Nálunk az veszti el, aki megöli. Vagy mint Arany Bolond Istókjában, aki pálinkát ivott. * ember: man Mikor határozó névmás az alább írt mondatokban, németes: Man möchte glauben : vélhetnénk. Man muss es thun: törik-szakad... Hetenkint egyszer látja az ember: hetenkint egyszer látni v. látjuk. Többnyire a valaki szó írható helyette. Intés: Az embert töröld a szövegből, ahol törölhető. Hatodik nap teremté Isten az embert, - itt nem törölhető. De mikor azt mondod: Vasuton az ember ujságot olvas, - itt az ember szó germánság. Mert ha magyarnak mondom ezt, várja utána, hogy hát az asszony mit mível? Az ember szó mindig együtt jár az asszony szóval minálunk. (Minden germánság ami fölösleges, üres és rosszul hangzó.) * emberbaráti (menschenfreundlich, humánus) Ha azt mondom a népnek állatbarát, nem azt érti, hogy állatot szerető, hanem hogy állat a barátja. Épp úgy mintha azt mondanám, állat-ellenség jő az erdőből, az állatra gondol, hogy olyan ellenség, amely csupa állat; nem pedig olyan emberre, aki az állatnak ellensége. Mert az összetett szavakban nálunk az első szó a nyomatékosabb, a németnél a második. Tehát: állatszerető ember, állat-védő; ember-szerető ember, embert védő ember, embervédő. emberiség Immáron kiirthatatlan gyomiság, dudvaiság. Azelőtt emberség, emberi nemzet, emberi nemzettség. Pázmány Péter még így prédikál: ...hogy kegyességét kimutatná IsLen és ne láttatnék heábavalónak az egész emberi nemzett teremtése... hogy veszni ne bocsássa és orvosság nélkül ne hadgya az egész Emberséget, stb. * emberöltő Gondolom Arany alkotta. S vélem, hogy nem is törvénytelen így magában. De már ahogyan versbe illesztette, idegennek érzem: >...egyet toppantott, s ehol!: egy emberöltő nincs sehol.< Mennyiséget fejez itt ki a szó, mint ahogy mennyiséget jelentő kifejezés: egy zsák bab, egy szekérnyi vas, egy falka birka. Az öltő, ahogy magyarázzák, 25 év. Mármost ahogy más egy zsák bab és más egy babzsák, - ahogy más egy szekér vas és más egy vasszekér, - más egy falka birka és más egy birkafalka, (egyikben a mennyiség a fő, másikban a birka-ság) épp így más egy öltő vagy egy öltőnyi ember s más az emberöltő. * energikus vaskezű, acél, acélos. * enormis temérdek. * én, te, ő Én, te, stb. ige előtt a magyar beszédben mindig hangsulyos. Ha nem hangsulyos, fölösleges. Ő tudta hogy hol van, - merőben mást jelent, mint: Tudta ő, hogy hol van. Éppígy ez is: Tudta, hogy hol van - és - Ő tudta, hogy hol van. Valami falusi káplán elgyönyörödve idézi Erdős René János tanitványától (az Élet 1911. VII. 16. sz.) ezeket a sorokat: >Míg áll a föld és partjait a forró élet hullámai mossák, én és te Magdolna, mindég találkozunk.< Magyar ember így mondta volna: mink ketten. Weine Laura! Dieser Gott ist nimmer, / Du und ich der Gottes schőne Trummer. (Schiller.) Épp így a birtokos én a vocativusban csak megjárja, de ha nem különböztet, idegenség. Pld.: Ez az én testem. Ez az én vérem, - hibás fordítása a bibliai mondásnak. Merthiszen nem különböztetés, nincs szó arról, hogy a más teste és vére lehetne. Magyarul tehát talán: Íme a testem. Íme a vérem. Vagy: A testem ez. A vérem ez. ... Tessék, mondjanak jobbat teologus urak! * ered és indul A régi nyelvben megkülönböztették ezt a kettőt. A megindulás még a helyben való mozdulatot jelentette jobban, de már ha a mozdulat a helytől valóban távozóvá vált, akkor az ember eredt. Az ered ige gehen-értelmű alkalmazásban ma már leginkább csak a parancsoló mód egyes és többes 2-ik személyű formájában él. Meg még talán ha valakinek az orra vérzéséről van szó, s az esőre hallani. Egyebekben az elindul és a megy igék szorítják félre. Persze, mert a német nyelvben nincsen ered, tehát Pesten sincsen ered, a pesti ujságokban sincs ered. Pedig hát más, ha valami vagy valaki ered és más ha indul. Mielőtt valaki megyen, bizony vagy ered vagy indul. Ezt ugyan Pesten meg nem értik, hát nem is magyarázom. * eredmény (Erfolg, Ergebniss, Wirkung) Eredmény törvényes szülötte a szóképzésnek, de Erfolg, se nem Engebniss, se nem Wirkung, hanem inkább Entspringung, Abstammung s ennek a rokonai. Az eredmény édes-testvére az eredetnek. Eredmény az, ami eredve van! (A víz, a növény nedvkeringése.) Az utazás eredménye voltaképpen az utazásnak az indító oka, nem pedig az utazás sikere vagy szerzeménye vagy tapasztalata, Vagy végzése. Az üzleti év eredménye. Az üzleti év elszámolása vagy szerzeménye. A folytonos munkálkodás eredménye... gyümölcse, sikere, foganatja, látatja. Valamit megpróbálok s haszonnal, nem hiába, nem haszontalanul. Intés: Eredmény helyett sokszor helyénvalóbb a siker, következmény, gyümölcs, aratás, szüret, takarás, foganat, látat, kimenet, teljesülés s másefféle a mondat értelme szerint. A siker szóról kevesen tudják, hogy a régieknél szurokfélét jelenthetett: sikere, sár ragadós, összeálló. Tehát ha azt kérdem: van-e sikere? Voltaképp azt kérdem: megragadta-e, amit ragasztani akartál? Eszerint értelmetlenség azt mondani: politur lehántása sikerült. * erély (energia) Ez az ügyetlenül faragott szó, hogy mennyire nem szükséges,a könyveimmel bizonyítom. Ennél többet se írtam le, se a nyelvemen nem forgott soha. A magyar azt mondja: keménység, acélosság. * erény A Nyelvőr rég bűnnek ítélte. Az erkölcs épp az, ami az erény. A 7 főerkőlcs: mindenki megérti, hogy a hét főerény. Csaknem száz éve nyomkodjuk már bele az elménkbe, gyönge gyermekségünktől kezdve, A pénzeinkre is azt vésették. De azért a magyarság millióinak mindig erkölcs fordul a nyelvén, mikor erényt mondana a pap és pesti magyar, sőt maga a pap is, pesti magyar is erkölcsi érzést mond mindig s, nem erényi érzést. Még nyomtatásban se olvassuk soha: erénytelen ember, erénytelenkedik, sőt a szemináriumban is nem erénytant tanulnak, hanem erkölcstant. * ereszt és küld A küld inkább a távolítás fogalmával kapcsolatos. A régi nyelvben gyakori: Követséget ereszt. * erjed Az erőből csinálták a tér, terjed kaptájára. De hogy az erőből hogyan lehessen erjed, az olyan erőltetett valami, mint lenne, ha okosodik helyett azt mondanánk veljed, - a velő szóból. erotikus buja. * -ért (für) Németes ebben a sűrűn forgó kifejezésben: Eladom az árút 10 koronáért. (Ich verkaufe die Waaren für 10 Kronen.) Helyesen: ...koronán. A régi nyelvben is így olvashatod: >Mondd meg énnekem asszonyember, ha annyin adjátok~e el a Mezőt? Az pedig monda: Ugyan annyin.< (Jord. Cod. 721.) A Károli bibliában is igy olvashatod, Káldyban is, de már Tárkányi kijavította osztrák-magyarra: annyiért. >Sapkát cserél süvegen.< (Faludi.) >Ha látnád, hogy egy öreg ember minden jószágát és uraságát egy cseresnye-szemen eladná, vajjon helyesnek ítélnéd-e?< (Pázmány.) A magyar tehát nem pénzért vásárol, hanem pénzen. * -ért (um) De hibás az ilyen alakítás is: Man beneidet um mein Glück. (Irígyelnek a szerencsémért.) - Irígylik a szerencsémet. Vagy: Irígylik tőlem a szerencsét. Er rief rum Hilfe. (Segítségért kiált.) - Segítséget kiált. * értekezés Többnyire hibásan alkalmazott szó. Ha ismeretlen nyelvűektől igyekszem megérteni valamit, akkor értekezünk. De ha a tanár összehasonlítja az Ember Tragédiáját Fauszttal, az nem értekezés, hanem tanulmány. Éppígy nem értekezés a leírás, az okoskodás, a tanácskozás, az ismertetés, a javaslat, a vélemény. * értelmiség N.: emberiség. * értesít Ujkori alkotás ebből: értesítés. A magyar azt mondja: jelent, tudósít, megmondja. Értesíti a népet: Kihirdeti a népnek, nyilvánosítja... * ért hozzá (Asinus ad lyram.) Rég meghonosult latinosság a nép nyelvében is. Mégishát magyarosabb: Érti a módját, csinját-binját. Érti a fegyverforgatást. Értő benne. * érti alatta A régiek azt mondták: Érti rajta. E példabeszéden értjük. * érv (argrumentum) bizonyság, erősség. Példák: >Ezek igen fogatlan bizonyságok, és könnyü egy-egy szóval az ináról leütni mindenkit.< (Pázmány Szt. I. 77.) >Külőmb külömb erösségekkel vallya s byzonythya az halottaknak föltámadasath.< Komj. Sz. Pál. 121. * érvénytelen Az érvényes nem rossz szó, merthiszen a tekervényes, ingoványos smf. is jó ószó. De az érvénytelen szó sincs helyén, ha ehhelyett mondom: erőtelen, nem jár, nem járatos, törvénytelen, semmis, hiábavaló, haszontalan, magtalan, tisztátalan, sikertelen smf. * érzi magát (fühlt sich) Teljesen alig irtható német gyom, de legalább ahol irtható, irtsuk. P.: Ich fühlte mich elend: éreztem, hogy nyomorult vagyok! Micsoda nyomorult vagyok! Sich in einer schlimmen Lauge fühlte! Most volt csak sehogyse! Bűzt érzett. Szorult a csizmája! Ich fühle mich ein Fürst. Mintha herceg volnék. Úgy érzem herceg vagyok. Nem cserélek a herceggel! Ich fühle mich oft einer der miserabersten sterblichen. Néha azt érzem, én vagyok a legnyomorultabb halandó. Olykor lenyom a nyomorúság érzete. Árvább vagyok néha a szárnyametszett gólyánál. Jól érzi magát. Vígan van. Bemelegedett. Olyanformán érezte magát: érezte világát. Rosszul érzi magát: mehetnék. Nem neki való hely. Szűk neki. Szorul a szíjj, kapca stb. Olyanformán érezte magát a vonaton. Olyanforma érzések között ült. Sértve érezte magát: megsértődött. A legutolsó is érzi magát jobbnak: A legutolsó is érzi: jobb nálánál. Er fühlt im Herzen, was er auf der Zunge tragt. Szíve, szava egy. * érzék Nincs gomb, hát jó a madzag is. * érzéketlen Mondjuk inkább helyette: érzéstelen, rideg, fa, siket vagy vak (vmi iránt). * esemény, eset (Fall) Ha valaki lebotlik az árokba, hát az eset is, esemény is. Ha valaki meghal az is eset vagy esemény, merthiszen a halál levágta. De ha valaki magasabbra ugrik, mint az eddigi ugrók vagy plébánosból püspökké emelkedik, hát mar az nem esemény, se nem eset. Valamint az se, ha... olvasd a napihireket s mindazon eseményt és esetet bennök, ami mind nem esemény se nem eset. A magyar azt mondja valami ügy, sor, történet, pör, perpatvar, összeütközés, felfordulás, csekélység, ünnep, bökkenő s másefféle, a mondat tárgyához szabottan. Rég átburjánzott germanizmus. Már a Birk-kódexben találkozunk vele. Ez a kódex pedig a tizenötödik századból való. Dehát gaz csak gaz, s ami a fő, meglehetünk nélküle. Ime: Das ist der Fall. Das ist desselbe FalI. - Ez az. Ez történt. Ez a helyzet. Csakaz a nóta. Der Fall ist mir noch nicht vorgekommen. - Ez még nem történt velem. Ilyet még nem ettem... nem pipáltam. Es kommt der Fall vor. - Megtörténik. Lehet. Fordul. Nehmen wir den Fall an. - Nézzünk a tövire. Lássuk hát. Tekintsük meg közelebbről. Hier sind nur zwei Falle möglich. - Itt csak kettő történhetik. Ez az ajtó csak ki vagyi benyilhatik. Itt csak jobbra vagy balra léphetünk. In diesem Falle. - Ha ez történik. Ha idejutunk. Im Falle der Noth. - Ha a szükség kiált. Auf jeden Falle vagy Auf alle Fälle. - Minden tekintetben. Minden szögön. Mindenkor. Der rhitmische Fall einer guten Prosa. - A jó próza dalos lejtése. Er fiel den Tataren in die Hände. - Tatár kézbe akadt v. jutott v. került. Az eset után harmadnapra. - A verekedés után (vagy ami történt nevén nevezve). Nem jobb volna ülni tétlen, mint megírni minden héten, mi esett? (P. H. 1904. X. 23.) - ...hogy a héten mi hír? Mert erre a kérdésre: mi esett? a magyar ember essőre vagy hóra, jégre vagy darára gondol. Der Verdacht viel auf ihn. A gyanú őrá esett. - Őt gyanúsították. Ő keveredett a bűzbe. Ez volt az első eset, hogy... - Ez volt az első alkalom, óra vagy perc. Azon esetre, ha... - Azon véletlenre ha... Ha úgy fordul. Netán. Mikor esedékes a váltó? - Mikor napos? (Mert naphoz van kötve. A katona is napos. A váltó akkor napos, mikor fizetni kell érte.) Nincs rá eset. - Nincs rá példa. Nem szokás. Merre esik Pest, Budapest? (Kelemen szótár II. 146.) - Nem esik semerre se, hanem: áll vagy van. Gondba esik: gondba merül vagy mélyed. (Gondba azért nem eshetik az ember, mert a mi nyelvünkön az ember-esés fogalma mindig hirtelen való kellemetlen valami.) Esetről-esetre: pontról pontra, minden alkalommal. Egy lakosra esik...: ...jut. Ma sem eshetik Majális: ma se képzelhető, rendezhető. * baleset Nevezzük azzal a szóval, ami történt: Feldőlés, ficamodás, botlás, péntek. * esemény Sor. Történet. Petek. Német eredetű ugyan ez is, de meghonosult mint más ezer idegen elnevezés. Vigasság is ]ehet az esemény mivolta szerint. * esetleg (zufällig) Történetesen. Ha éppen... Netalán. Véletlenül. Vaktában. Ha esetleg elutazom...: Ha el találok utazni. * eshetőség történhetőség. Példa: Itt van egy forint arra az eshetőségre, ha nem leszel egyedül - ... forint, ha történetesen... * mindenesetre minden bizonynyal, bizonyára. * és igy tovább (und so weiter) Magyarban nincs ilyen csonka mondat. Mert nem mondhatjuk: és így idább, és így hátrább, és így lejebb... s másefféle. Már csak azért se mondhatjuk, mert az így nem lehet hangsúlyos a tovább előtt. Hanem mert a tovább a súlyosabb, az így-nek mögötte a helye. Tehát ha éppen szó szerint fordítjuk az und so weiter-t, akkor is így fordul magyarra: s tovább is így, tovább is efféleképpen. Helyes fordítás még: és másefféleképpen, és mindenféleképpen, és mindenfélés a mondat forgója szerint. * és - meg Péter és Pál. Péter meg Pál. Légy meg szúnyog. Légy és szúnyog. Azt gondolom, hogy a meg kötőszó szorosabban fűz mint az és. A számolásban is így beszél a magyar: egy meg egy, hat meg hat, stb. Sohase hallottam, hogy magyar ember így számolna: 1 és 1, 6 és 6. - Ki jön amott az úton? - János meg Péter. - Hát amott a dombon két embert is látok. - Mátyás az ottan és egy vándorlólegény. E feleletből érzem, hogy Mátyás nem együtt jön a vándorlólegénnyel. De ha azt mondja: - Mátyás meg egy vándorlólegény... - érzem, hogy együtt jönnek. * eszenc (ecet) Magyarosabb alakja: oláhecet. A nyelvtörténeti szótár ecet szavánál: >erős mint az oláhecet. (Fal. Jegyz. 923.)< De már előbb is Pázm. Ig. Gy. 55.: >Bezzeg erős, mint az oláhecet a te bizonyságod.< (Alvincy.) * eszköz, kieszközöl (Mittel, ausmitteln, bewerkstelligen.) Ha valami eszközzel, pl. fogóval kiveszem a szöget a falból, hát akkor valóba kieszközlöm. Be eszköz nélkül eszközölni, annyi mint ágyu nélkül ágyuzni, viz nélkül locsolni. A magyar nem eszközöl semmit. Die Auszahlung der Kassa zu bewerkstelligen. - Ez a pénztár fizet! * eszme, eszmény Ez is a Kazinczyék szógyárából való. Olyan, mintha a dorgálás helyett azt mondanánk: dorga, metélt helyett mete, aléltság helyett alé. Éshát mi szükség erre a szóra, mikor megvan a nyelvünkben az ötlet és gondolat. Ugyanígy egye meg a kutya az eszmény-t is. Inkább mondom ideálnak, mint ahogy ezt a szót a világ minden művelt nemzete is mondja. * észrevesz Ha jó ez, akkor jó az is: fülre vesz, orra vesz, nyelvre vesz. Fülre vettem a zajt. Orra vettem az illatot. Régente nem is így mondták, hanem így: eszébe venni. A mai észrevesz ezeket a kifejezéseket nyomja el: meglát, megpillant, megügyít, meghall, megneszel, megszagol, megszimmant, megorront, arra eszmélkedik, arra eszül, eszel, megsejdít, rávilágosodik, megízelít, megérez, megsejt. Szemébe akad, ötlik, vágódik, villan. S tovább is így sokféleképpen a mondat sokfélesége szerint. * ethnografus népvizsgáló. * expressvonat szilajvonat. A nép így mondja. De helyes a hamar-vonat is. A nyelvtörténeti szótár ismeri a hamar-lovat, hamar-agarat (Balassa B.-nál), miért ne száguldozhatna az express-vonat is hamarvonatképpen. * ez Különös alak ez: >Nézzétek széles ez világot!< Nincs analógiája: Nézzétek széles ez mezőt, Vágjátok sűrű ez erdőt. Rakjátok lobogó ez tüzet. Kétségtelen tehát, hogy valami latinos eszű embernek verse, dala, kiáltása vagy egyéb erősen emlékezetbe nyomult kifejezése. * ez... az vagy az... ez (visszamutató névmás) Merőben német, mikor az előző mondat névszóira mutat vissza. Jener Ekel vor dem Leben hat seine physischen und seine sittlichen Ursachen. Jene wollen wir dem Arzt, diese dem Moralisten zu erforschen überlassen. (Goethe magaélete leírása.) Bibliafordítóink így írták: Ez az én vérem, mely kiontatott... Helyesen: Az én vérem ez... Mert ha mondom: Ez az én házam, különböztetek más házak között. De Krisztus nem különböztet, mintha valaki állította volna, hogy nem az az ő vére. * ez és itt Hinné-e valaki, hogy magyar ember összevéti az ez-t az azzal, az ittet az ottal, az ilyent az olyannal? De csak mikor ír. Mert a beszélő magyar sohse hibáz abban, hogy ide vagy oda, itt-ott, ez az, erre, arra közül melyiket válassza. Ha arról beszél, hogy, Jeruzsálemben járt a császár, azt mondja, hogy odaérkezett. De ha írja, bizony nem írja, hogy oda, hanem ide. Ebben a förtelmes németségben mindnyájan botladozunk, még Arany János is: ...Küszöbre a lábát, s erre állát nyújtja. De kiterítem a bizonyítékot, hogy az ez meg az itt a mondott alkalmazásban német bojtorján: Rhodopis als Sklavin nach Aegypten gebracht, hier aber von Charaxos freigekauft wurde, stb. (Scherr. J. M. Tr.) - Wie stehen die Dinge bei dir zu Hause? - Da geht alles, wie ich will. ... (Dostojewsky Idiótájának fordítása. Berlin. Cassirer. 1901.) Hogy mennyire megzavarodott a nyelvérzékünk ebben a tekintetben is, legszomorúbb bizonyítéka a Károly Biblia javítása! A könyvtáramban lévő 1685-iki kiadás 355. lapján ezt olvasom: >Vala pedig ott egy versenyes ember. Az trombitát fujtatta.< (Sam. II. 20. l.) A legjobb (1903.-i) kiadásban már javítva olvasható: >Vala pedig ott egy versenyes ember... / Ez trombitát fútatta.< Károlihoz úgy nyúlnak mint a tojáshoz a protestáns papok, ime mégis ebben a helyén való szóban, ebben ütközött meg valakinek elosztrákmagyarosodott nyelvérzéke. Kijavította ez-re. Pedighát ha egyéb nem, az ott is az azt iratja, mondatja. Az Est 1915. jul. 9.-i számában olvasom: A Madatsch (hegy) előttünk emelkedik... kétezer méterrel a tenger fölött. Köd, felhő, esső és hó otthon vannak itt. Épp oly képtelenség, mintha azt írná valaki: itthon vannak ott. A magyar és a német gondolkodás különbsége onnan ered, hogy a német, mikor helynevet ír, a betűt látja, a magyar meg magára a helyre gondol. A betű ez meg itt a papiroson, a hely azonban az meg ott.
* * facsimile másolat. Nézd: hasonmás. * fagypont Nézd: szempont. * fájdalom (leider) sajnos, kár. * falsch ál, mesterséges, csinált. * familialiter otthonosan, otthoniasan. * fanatikus véres, tüzes. * fanatizál feltüzel. * fantasztikus álomszerű. * fantom lélek, kísértet. * fascinatio ördögség, boszorkányság. * fedez (költséget) (Deckt die Kosten.) Schopenhauer leveléből: ... Sind die Druckkosten zudecken. * fejetlen, főtelen, főtlen, föletlen Ha Czuczor-Fogarasi nem látja mi a különvalósága ennek a négy szónak, hogyan láthatná a kisebb könyvü magyar? Fejetlen a rendetlen szó csoportjába való: mikor ammiatt rendetlen valami embertársaság, (család vagy egyéb egybetartozó embercsoport, vagy embersokaság) mert nincs vezére, vezetője vagy rendelkezője. Fejetlen a kísértő szellem is, ha nincs feje, - akár ember, akár ló. De már ha valakinek vérpadon hull le feje, a teste főtelenül marad ottan s nem fejetlenül. Sűrítsen szabályt belőle a tanár. Főtlen, aminek még ezután kell megfőnie. Tehát a még nyers húsra is mondhatom. Babra, krumplira is mondhatom, hogy főtlen eszi valaki. Föletlen, ami még nem főtt meg. Tehát ezt már nyers húsra, babra, krumplira nem mondhatom, csak olyasmire, ami már tűzön van vagy tűzön volt, vagy éppen most melegszik. * fekszik (liegt) Németes ezekben a kifejezésekben: Szívén fekszik (liegt an Herzen). Szívbeli ügye. Szívügye. A magyarnak is fekhetik valami a szívén, de ez a frázis német eredetű, hát hagyjuk meg a németnek. Kézenfekvő valami (das liegt auf der Hand). Nyilvánvaló. Németből ered a városok, falvak, házak, hegyek fekvése. A magyar városok állanak, nem fekszenek. Áll Buda, él a magyar még! A kert se fekszik, mint Gáspár Ferenc útleírásában, hanem inkább terül. A német katonaság is fekszik mindig. Azt mondja: Die Truppen liegt im Felde. A magyar katonaság ~táboroz, telel, időz, áll. Nálunk pedig mindannyiszor rossz a fekszik alkalmazása, ha helyette ezt lehetne tenni: terül, hever, vesztegel, időz. Ami magyar nyelven kifejezhetőn állhat, az ne feküdjék. A fűbe dobott lapát meg gereblye vagy egyéb kerti szerszám nem fekszik, hanem hever. Éppígy a könyv vagy arckép vagy akármi is, ami csak ideiglenesen van ott, hever. Ellenben ha tokban vagy rámában van, az már áll vagy fekszik. Szabályba foglalhatjuk talán: ami nincs a rendes helyén: hever. Csak a rendes helyén fekszik vagy áll minden a magyar házban. * fel - föl Föl az olyan szavak előtt vagy szavak között, amelyekben sok az e betű: Pl. fölemel, fölfedez. Fel az olyan szavak előtt, amelyekben ő van. Pl. feltölt, felöntöz. * fölad (aufgaben) A gyenge küzdő megadja magát. A mi sakkjátékosaink azonban föladják a játékot. Hova a manóba fel? feladat N.: ad. * feláll (aufstehen) A német nem kel föl, csak föláll. Az ágyból is föláll, mert a kel-ige nincs, meg szegény szótárában. A németből fordított lelkű magyar tehát szintén föláll akkor is, mikor fölkelnie illenék. A tanítók is így szegényítik a nyelvünket, mikor a gyermeknek azt mondják: állj fel! Az ülő magyar először is felkel. Állani csak akkor áll fel, ha a helyénél valami magasabbra áll. A tiszta magyarságú nép gyermeke tehát mikor először hallja: állj fel! körültekint, hogy mire? És ugyancsak visszásnak érzi, hogy azt parancsolják: álljon fel, holott csak a fölkelést kívánják. * félálom (Halbsschlummer) A német szegénység minek legyen magyar szegénység is, mikor nekünk meg van rá szavunk: szendergés, álomnyomás. * félálomban szendergésében, álma-nyomatában. * felelősség Ismerősség, eszelősség, sietősség, nevetősség, viselősség - hát hiszen jó-jó annak az ajkán, aki könyvből tanulta a magyar nyelvet. * félemlit Szily szerint hibásan írjuk: félemit helyett. Dehát minek akármelyik is, mikor csak fakó kifejezése az ijesztés, rettentés, száznyi szebbnél szebb szavunknak. * feles, fölös A régi nyelvben gyakori jelző a feles a sok helyett. Különösen erdélyiek írják. Mostanában megint látom megjelenni. Csakhogy akik elővették, értelmetlenül ékeskednek vele. Nekünk ma fölösnek kell írnunk. Feles ugyanis lefoglalt gazdasági szakszó, a jobbágyság megszűnése után keletkezett. Feles az olyan föld, amelyet birtokosa átengedett használatra azért, hogy a termést vele megfelezzék. * felett (über) Beszéd Kossuth Lajos koporsója felett. Magyarul: B... koporsójánál. Emlékbeszéd Trefort Ágoston felett. Magyarul: E... Ágostonról. Gondolkodni valami felett hangsúlyos nyelvben nem Lehet. Mert pl. hogyan gondolkodhatnánk az ég felett, hold felett vagy csak a torony felett is? A magyar csak valamiről vagy valamin gondolkodhatik. * felfog, felgyógyul A magyar ember nem betegszik le, tehát nem is gyógyulhat fel. Hanem megbetegszik, meggyógyul. Éppen ilyen a felfog a megért helyett, a felhagy az abbahagy és megszüntet helyett. Ki gyözné valamennyi moslékos németséget elsorolni, vagy ahogy ők mondják: felsorolni! Felfog, felfogás, különben inkább megértés. Mert felölel, felfog jelentésben benne van a valamiért való lenyúlás is. De aki nehezen ért meg valamit, az csak akkor fog fel, ha gyermeki szót fog fel. Az értelmi gyengeség azonban nem alulról emel. A felfog értelmi, a fölfog testi cselekmény. * felhagy (aufhören, ablassen) abbahagy, félbehagy. * fél nyolc, háromnegyed tizenkettö. - Mennyi az idő? - Fél nyolc. - Vagyis négy óra. - Nem uram: hét és fél. - Hát akkor miért nem beszél mingyárt magyarul! Az időnek ilyenféle megmondása akkor lesz helyes, ha majd a boltostól is fél hat koronán, vagy ~háromnegyed tizenkét koronán kérünk valamit. Magyarul így beszélünk: hat s fél, tizenegy s háromnegyed, - ugye milyen idegen nekünk magyaroknak a magyar szó? A fél hat nem idegen. Számokban is láttam már az ujságokban: 1/2 8-kor kezdődik az előadás. Ez már a germánnál is germánabb ! ~Hét s fél kiejtése pedig a szájadnak se nagyobb fáradság a félnyolcnál. * felhiv >Az igazgatóság felhívja VI., VII., VIII. o, tanulóit, hogy szerdán délután lent a tornateremben gyülekezzenek.< Hangsúlyos nyelvben a fel és le előlragos igék irányos értelműek. Az igazgatóság tehát csak hivja vagy szólítja a tanulóit, - ha jól beszél magyarul. * felhivás Szólitás, figyelmeztetés, intés, óvás s másefféle, - hacsak nem a hegyi vendéglő hirdet táncos vigadalmat. * felhőkarcoló A karcol szó hangutánzó szó. A krc hang utánzása. Bárki is megítélheti, hogy a felhőbe érő ház, ha megbontja a felhőt, hallani-e krc hangot? Ezt a felhőkarcoló szót tehát csak olyanok írják és mondják, akik nem érzik, hogy rossz. Mi inkább azt mondjuk: felhővágó, felhőbontó, égbenyúló, toronyház, sokemeletű, csupaemelet, házonház, óriásház. * felöltö (Überzieher) Elnyomta az ázsiából hozott jó magyar köntös szavunkat. Ma már nincs ősziköntösünk, sem tavaszi, hanem átmeneti kabát vagy felöltő, - mert Pesten kelnek az új magyar szavak is. S Pest lelke nem magyar lélek. * felolvas A régi nyelvben és nép nyelvben csak olvas vagy olvas nekik, olvassa nekik. * felsőbb leányiskola A legfelsőbb állhat így magában, de a felsőbb nem. Mondhatom ezt: Istennek legszebb angyala! De nem mondhatom: Istennek szebb angyala, ha nincs előtte, akire rálicitálok. * féltékeny Ez is olyan szó, amelyre sikoltottak Kazinczyék. Féltékeny, ömlékeny, hajlékony, -mondták, - jó szó, hát félt: féltékeny. Csakhogy a kaptául állított szavak töve: fél, ömlik, hajlik. Ha ők nem így átabotában kapkodják a szókaptát, akkor ezekre az igékre néznek: ölt, olt, tilt, kelt. Micsoda melléknévképzés volna ezekböl: öltékeny, oltékony, tiltékony, keltékeny. Ha már kellett nekik az eifersüchtig-re, ~jaloux-ra szó, annak a szónak nem féltékenyre kellett volna alkotódnia. ...Megszoktuk, mint Topa a lábát. * feltétel (Auflegung, propositio) Régen átcseppent germanizmus. Magyarul: kötés. * feltétlenül kötetlenül, szabadon. * föltételes megállóhely Vasuti szó. Mi manót tesz föl reá? Talán esetleges. V. ö.: Tegyük föl. * feltünik (auffallend) Jó szó,de csak ha valóban feltűnik valami. Ám ha Péter korábban megy a pincéjébe mint szokott, ez már nem feltűnő, hanem csak különös, furcsa, szembeötlő, szokatlan. Más forgókban: bántja a szemét. * feltünést okozott figyelmet keltett. * felültet (aufsitzen) Megjárja. Kudarcot vall. Lépre megy. Cserben hagy. * felvilágosit (aufhellen, aufklären) Magyarul: megvilágít, megvilágosít. * felvonás (Aufzug) Hiába, hát ezelőtt száz évvel is voltak nyugatosok, akik parasztosnak érezték a magyar nyelvet, s akiknek nem volt szép a rövid rész szó vagy a tán mégjobb: szakasz. A magyar nyelv apostolai sajnálat nélkül mellőzték a szinpadi nyelvben a magyar szavakat. * fém Ebből a szóból csipték: fénylik, fémlik. De semmi szükség nincs fá, mikor a metallumra megvan az ősrégi érc szavunk. Igaz, hogy az iskolákban a professzorok különbséget tanítanak az érc és fém között, de ez a különböztetés olyan, mint a rovar és a bogár szó iskolai megkülönböztetése. A tanárnak más a bogár és más a rovar, de bizony a magyarnak a marhája, mikor a legyek kínzásától nyargalász, nem rovarzik a tanár urak kedvéért, hanem bogárzik. * feministák nőjogosítók. * fentartás Az üzleti nyelvből aligha irtható ki, so nem is éppen rossz a reservatio-ra, de a magyar gondolkodásnak idegenek az abstract szavak. Mondunk inkább: kapcsot, lakatot, szeget s másefféle kézzelfogható valamit. Vagy mondjuk: kötés, elkötés, félrekötés, vagy legalább is megtartás. Csak akkor jó, ha a lenttartásnak lehetne átellenese. * fényűzés Pompa, még lukszus is inkább, grófiszín. Pompázás. Nézd: űzni. * fertőtleniteni Ha ez is jó szó, akkor jó: mocsaratlanítani, sivatagítlani, erdőtleníteni. Milyen büszkék lennének rá az erdélyi vadászok is, ha azt mondanák róluk: ezt meg ezt az erdőt ~megsiketfajdítlanították. * festészet A festész, szabász ostoba voltát megítélhetjuk ezekből: nyirász, furász, főzész, sütész, nyomász, szedész s máseffélé. Az -ász, -ész csak névszóhoz ragasztható. * festői (malerisch) A festői magában olyan, mintha azt mondjuk magában álló szóval: molnári, papi, diáki. A malerisch: festőnek való, rámába illő, festő ha látná, festő ha volnék. * filigrán-munka aprólék-munka. A tárgyhoz alkalmazva: hajszálmunka, csipkemunka, fonálmunka, aprómunka. * finesse csalafintaság. * fitymál Szily szerint Baróti jegyezte fel a nép ajkáról. De akkor ez bizonyára így hangzott: fityomál. A Bécsi Codex fitymája is bizonyára fityoma. * fivér, nővér Nincs helyén ott, ahol a bátya, öcs, néne, hug smf. a kellő megnevezés. * fixa idea vesszőparipa, boga. * flobertpuska verébpuska, madárpuska. * flegmatikus hidegtalpú. (Táj szótár.) * floscikulus sallang. * fluidum lé. (némelykor.) * fog (Hilfszeitwort der eintretender Handlung und der Zukunft.) A futurumos fog a codexíró latinos magyarok és némettel fertőzött nyelvű magyarok csinálmánya: az incipiós és beginnenes fog ráhuzatala a futurumos és werdenes jövő idő magyar kifejezésére. Semmi szükség nem volt reá, mert a mi nyelvünk a jelenidős igeformával fejezi ki a jövőt is. Hapedig nyomatékos a futurum, akkor majd szóval toldja vagy előzi az igét. Vagy jelenidő s talán: Várta, hogy köhögni fog: várta, hogy köhög talán. Tisztítandó, irtandó rút idegen gyom! Idegensége abból is látszik, hogy gyakorító alakban nem mondhatjuk. El fogom bocsátani, ezt már megszoktuk, mint oláh a feje vakarását, de már elfogdosom bocsátani, rogyasztó magyarság. S különben is fogni és elbocsátani nem kapcsolható egybe. Hogy az én írásaimban is éktelenkedik a sok fog, bizony restellem, de engem senki se figyelmeztetett erre a hibára, magam pedig csak 1919-ben ismertem rá a fogos jövő rút arcára. A népnyelvben el fogok menni, talán sehol. Hanem az: elmegyek, majd elmegyek - járja. * foganatosit Csak akinek nem kincse a magyar nyelv, az bánhatik így vele. Várhatjuk ennek a kaptájára: engedelmesít, szorgalmatosít, csiklandósít, sikamlósít, ragadósít... * fogat (egyfogatu, kétfogatu) A fogat jó szó. Az egyfogatú, kétfogatú is törvényes képzés. Mégis, hogy miért nevezték el az egylovas, kétlovas, négylovas kocsit, hintót, szekeret egyfogatúnak, kétfogatúnak, stb. annak az einspännig, zweispännig stb. a megmondhatója. A magyar szemnek a ló a fő a kocsiban, nem az, hogy az állat eléje van fogva. * fogtechnikus fogász. * folyik a harc Magyarul: harcolnak még, tovább harcolnak. * folytat vmit (fortsetzen etwas) Mi magyarok nem mondjuk: folytatta a kapálást, prédikálást, tanulást; hanem mondjuk: tovább kapált, vagy kapált tovább, tovább prédikált vagy prédikált tovább. Egytőről fakadt germanizmus a halasztást szenved, kártyát játszik kettős kifejezésekkel. Az meg éppenséggel utálatos idegenség, mikor beszélgetett helyett azt írják az ujságok: beszélgetést folytatott. Nem tudom hányadszor ismétlem: amit a magyar egy szóval kifejezhet, nem fejezi ki kettővel. * főképpen, főként, főleg (hauptsächlich) Jó két szó, csak nincs a helyén pl. az ilyen mondatokban: Főképpen a lábát ütötte meg.A fő csak annyiban haupt, amennyiben Kopf lehet haupt. Ha a fő helyébe a gyakoribb fej szót illesztjük, megértjük, micsoda ostobaságot mondunk olykor vele. A főleg fölösleges újkori szó. * -föl, -fel A magyarság mindig tudja, melyik ige mikor kezdődjön föllel. De már az iskolába járó magyar fiúcska a fölkiáltó jeltől kénytelen fölmondani a leckét, mert ha nem tudja, már előre föladják a kis árulkodók. A legrondább -föl, -fel idegenségre a továbbiakban figyelmeztetem az olvasóimat. * föld (Feld) A magyar a föld szón érti a földtekét és a szántóföldeket. A sík föld neve, (akár míveli, akár nem) mező neki. A mező az egész terület, amit a szem belát. De inkább részletenkint szoktuk nevezni: parlag, vagy ugar, vagy szántás vagy vetés, vagy dűlő, vagy ha már arasznyinál magasabb a növény: búza, rozs, repce s másefféle. Az osztrák-magyarnak persze mindez csak föld. * főleg (hauptsächlich) szinleg (Zum Schein, scheinbar)A -lag, -leg képző nem járul névszókhoz. Nem mondhatjuk: könyvleg, földleg, csillaglag. A főleg helyett a magyar azt mondja: főképpen, leginkább. Szinleg helyett: n. a ravasz szó szinonimáit. * fölény A szógyártás legsilányabb alkotásai közül való. Ahogy nem lehet alány, nem lehet fölény se. A magyar másképp fejezi ki azt ami fölül van. Nem beszél fölénynyel, hanem inkább fennen, magasan, hegyesen. * fölhivás (Aufruf, Ankündigung, Kundmachung) Csak akkor jó szó, ha csakugyan hívás és föl-hívás. Mert a magyar senkit se hí föl, ha pl. a pincébe szólítja. Tehát a mondat értelme szerint százféle szóval: hirdetés, szólítás, pályázat s másefféle. Sok fel kezdetű igének német a szaga! * fölkeres (aufsuchen) Megkeres. Mert háthanem föl-keres hanem le-keres. * fölkiáltó jel Minek az a föl? Hátha ezt írom: Péter a toronyból lekiáltott: Jönnek! A kiáltás itt csak nem fölkiáltás? Tehát: kiáltó jel vagy inkább hangos jel. A szólító jel kifejezés se jó, mert mindig szólítást jelzünk vele. A fölkiáltást gyakorta hibásan írják kiáltás helyett. Mindegyiknek megvan a maga helye. * föllélekzik (aufathmen) A németben az aufathmen értelme ez: >Tief athmen nahm, in Gefühl der Befreiung von etwas Beschwerendem.< A magyar akkor lélekzik föl, ha valamit fölszí. Ha valami nyomás van a mellén, nem föl-lélekzik, hanem könnyebben lélekzik, kő esik le a melléről, könnyebben liheg. A Nyelvtörténeti szótár bizonysága szerint a régiek nem lélekzettek föl. * fölmondani (aufsagen, kündigen) Fölmondja a lakást. - A francia congé: búcsúnak mondja. Ez bizony a magyarba is inkább beleillik. Tehát: búcsúzót ír vagy mond, vagy búcsúzik; költözőt ír, költözést jelent. Felmondja a pénzt. - Kivételt jelent (takarékból). A személyi kölcsönnek határt vet, határt tűz. Felmondja a bérletet. - Fölbontja, végét jelenti a bérletnek. Szerződést szakit. Cselédnek fölmond. - Elbocsátja a cselédet, meneszti, szegődséget bont, elbocsátást mond, végét jelenti a szegődésnek. * fölnevetni (auflachen) A németnél auflachen - laut lachen, ein Lachen aufschlagen. A magyar akkor nevet föl, mikor gödörben van, vagy az emeletre nevet föl. Máskülönben: nevetésre fakad, kacag. * fölszines (oberflächlich) A magyar gondolkodás szerint a szín kívül és fölül van. Fölösleges tehát mondanunk, hogy külszínes, vagy fölszínes. Nincs belszín, sem alszín a mi nyelvünkben. A bornak, víznek, tejnek a színe, mindig a teteje. A belseje csak bor, víz, tej. Az alja, alja. A nép szint-nek mondja, hogy megkülönböztesse a Farbe jelentésű színtől. * föltételes, föltétlen (bedingt, unbedingt) Hát iszen magyar szónak magyar szó a tétel is, feltétel is. A torony gombja is heverhet feltétlenül. De ha már valamit kötéssel ígérünk, adunk, elfogadunk, azon nincs föltétel. Merthiszen hátha épp letételről van szó, hogy lehessen föltételes letétel? A föltétlenre még több a szavunk. V. ö.: tegyük fel. * fölület (superficies) Nincs alület. Tehát: szín, vonal, teteje, lapja, feje, háta, V. ö.: fölszín. * fölülfizet (überzahlen) Hát persze, hogy fölülfizet, aki az emeleten fizet. De már aki többet fizet jóságában, az bizony csak ráad, tetéz, megtetéz. S a ráadást, tetézést köszönettel is fogadja a rendezőség. * fölülvizsgál Inkább nagyon is belevizsgál. Tehát: megvizsgál. * fölvágott (Aufgeschnittene) A magyar szeli a sonkát, szalámit, nyelvet, nem pedig vágja. De a németbe korcsosult magyar lélek mindent vág, azt is, amit a magyar szel, szeletel, szeldes, szab, nyes, nyír és metsz. Minden jóban törekszünk a gazdagodásra, csak a nyelvünkben nem bánjuk, ha szegényedünk is! * fölvet (aufwerfen) A német a kérdést fölveti. A magyar, ha nem csupán kérdez: kérdőre von, fog, kérdést támaszt. * fölvilágosit (aufklären, aufhellen) Megértet, megvilágosít. * főnév (Hauptwort) Ha nincs alvég, nincsen felvég. Ha nincs alnév, minek a főnév? Inkább névszó N.: melléknév. * ... A magyar a többes számot nem szereti a névragozásban. Inkább mondja: Tömérdek ember, mint: emberek. Tenger virág, mint: virágok. Tehát ahol csak jelzővel fejezheti ki a többes számot, mindenütt egyes számban hagyja a nevet. -- -- -- -- -- -- -- -- A nép a rokonhangzású, de különböző értelmű szavakat kissé másítani szokta az érthetőségért: villámos, villamos, csepeg, cseppeg, lebeg, lobog, libeg, eső, esső. -- -- -- -- -- -- -- -- Az összetett főnevek a magyarban bizonyára rövidítések. 'P.: hadnagy: had nagyja, elefántcsont: elefántnak csontja. -- -- -- -- -- -- -- -- Ahol csak lehet, kitenni a birtokosragot! János letette a pipáját, s nem a pipát. Ahogy ott vadászok a réten. Jobb: rétünkön, ha a mienk a rét. -- -- -- -- -- -- -- -- Baloghék: egycsalád. . Baloghok: lehet egy ország összes Baloghja. Nyugati nyelvekben??? -- -- -- -- -- -- -- -- Furcsaságok: A vád régi főnév. Példák Nytsz. A véd meg rossz szó? Azt mondjuk: kéz keze, réz reze, ér ere, tél tele. De nem mondjuk: méz meze, vér vere, él ele. Hogyan tanulja ezt meg az idegen? -- -- -- -- -- -- -- -- Nyelvünk tisztaságát nem az ősök iránt való kegyeletből kell megőriznünk, hanem mert régi ázsiai nyelv lévén, annyira praktikusak már a szólások, gondolatkifejezések formái, hogy ostobaság a fejletlenebb nyugati (európai) nyelvek tökéletlenségeivel, segédigéivel s egyebekkel elrontanunk. De rontások azok a szócsinálmányok is, amelyek nyelvünk természetének ismerete nélkül egyik-másik zavaros agyvelőnek a tudákosságából kerültek az írásművekbe s onnan a beszédünkbe. -- -- -- -- -- -- -- -- Az analógia nem minden szónak próbaköve. Ez a szó mennybéli (mennybőli) benne van sokszorosan a különféle kódexekben. De annak analógiájára nem lehet csinálni mennybeni, házbani, udvarbani s máseffélék szavakat, mint a XIX. században próbálták a magyar nyelv javítói! * fönn van Fönn lenni (auf sein). Még fönn van (Er ist noch auf). - Még ébren van. Még nem feküdt le. Tehát a fönn van csak helyet jelentő mondás lehet. * fontaine lumineuse tündér kút. * franciskánus ferences, cseribarát. * franco díjazott, fizetett. * fresco falkép. * frufru fürt, fürtözet. * függ valamitől, tőlem s másefféle A szűr a szegen függ és nem a szegtől. Ez a tőlefüggés a következő szép magyar kifejezéseket szorította ki beszédünkből: azon fordul, sarkallik, vetélődik, áll, épül, csügg, lóg, fityeg. Mennyire belénk ragadt már ez a germán kifejezés is, érdekes példa rá, hogy sokérdemű Lehr Albertünk még ajánlja is egy másik hibának jó magyar kifejezéssel való javítására. A M. Ny. 1916. folyamának 234. lapján azt mondja: >... a rajtam múlt, rajtam nem múlt szólást ott is használják, ahol csak a tőlem függ, rajtam áll s más egyéb kifejezés van helyén.< * összefügg együvétartozik, összetartozik, kapcsolódik, fűződik, folyik. (Nekünk valami szörnyen idegen ige az összefügg. Épp olyan, mintha valaki azt mondaná: széjjelfügg. * összefüggés mondd inkább: kapcsolat, füzér, lánc, híd. * függő-ágy Akad helyette magyarosabb ízű szó is. A függőágy hálóféle ágy, mit két fára kötnek. A négyágasfára kötött lepedőt, amiben a gyereket rengetik, altatják a mezőn, Adorjánon rengő-nek nevezik. (Nyr. X. 431.) Mennyivel értelmesebb kifejezője a rengő a függő ágynak. * függöny Lehetett volna lógony is, csüggöny is, ha már a kárpit nem tetszett. Hogy megörült volna a kieszelője, ha megérte vola a görredőnyt! * fültanu Nézd: szemtanu. * futár Ujkori csinálmány. Régente száguldó volt a neve. >Angyalidat, mint száguldó postákat küldöm.< M. A. Bibl. >Száguldó pósták< postboten. (Com. Orb.) * füstbe megy (in Rauch aufgehen) Aki vízbe megy, nem válik vízzé. Aki gőzbe megy, nem válik gőzzé. Hát aki füstbe megy, az se válhatik füstté, - a mi eszünk járása szerint. A német eszejárása szerint azonban ami in Rauch aufgeht: megsemmisült. Nem a füst szó átvételében a hiba, hanem a megy igében. Schrader Bilderschmuckjából kimaradt. Simonyi meglátta, de neki is csak füstbe megy magyarul. Pedighát: füstté válik, elfüstöl ami megsemmisül a magyar észjárás szerint.
* * gamin kölyök, cenk, utcafi, Utca Matyi, Utca Kati. * garzon legényélet. * gáz Magyar ember bizonyára megmaradt volna a páránál. Tehát: szénpára, páravilágitás, páragyár, páracső s másefféle. * germin őrszellem. * geologus földész, földbúvár, földszimatoló. * gérokk (gehrock) Ha nincs rá magyar név, nevezzük inkább azon a néven, amelyen először nevezték ott, ahol először viselték: redengót. * gesztus kézlejtés. * gipsz őrölt gipsz: kőliszt. öntött gipsz: lisztkő. * grand Egyik értelme: nagy garral. Másik: temérdek. * grata persona benfentes. * gratis Aki adja: ingyen. Aki kapja: érdemtelen, áratlan. * guillotin tiló, nyaktiló, fejszelő. * gukker nézelő. Nem látcső! Inkább szemcső. * gulyás Néhai öreg József fhg-ről írta egyszer a Vasárnapi Ujság: >József főherceg is megkóstolta a gulyást és ízlett neki.< Jó hogy a polgármestert is meg nem kóstolta ott a Hortobágyon. Pest körületén túl csak a gulyásosba kóstolunk belé.
* * gyémántgyürü Az, amelyik gyémántból van, Amelyik aranyból való s gyémánt csak a dísze: gyémántos gyürü. * gyilkol A gyilok régi nyelvben tőr. Tehát golyóval vagy méreggel gyilkolni épp oly helytelenség, mint mikor a lapok azt írják: X. Y. a pisztolyt szívének irányozva agyonlőtte magát. V.ö. agyonlő * gyök Gyökér helyett a gyök olyan mint volna kenyér helyett keny, szekér helyett szek, gyömbér helyett gyömb. Ha már rövid szó kellett a derék nyelvjavítóknak, hogyan nem gondoltak a tő szóra? * gyönyör Kazinczynak hosszú volt a gyönyörűség, hát nyesett belőle. S nem érzett semmi szomort. * győztes A mai győztes az Oklsz-ban se fordul elő. Szily azonban nem írta be a Nyelvujitás szótárába.
* * hajdani, majdani Igaz, hogy a mostani és akkori szó már megszokott, mégis óhajtandó, hogy az efféle szavak ne szaporodjanak, mert következhetnek: régeni, koráni, azonbani, gyakrani, lassani vadságok. Az -i helyébe, ahol lehet tedd: -való. * hajlam Szógyári alkotás a hajlandóság, fogékonyság, kedv készség helyett. Ha azonban valakinek mégis a hajlam tetszik jobban, ajánlom neki ezeket is: zajlam: zajlás, - rejlem: rejtelem, fejlem: fejlemény, - züllem: züllés.., - iramlam: :iramlás, - hámlam: hámlás, - ízlem: ízlés - botlam: botlás. * hajótörött (Schiffbrückig) Olyan azó, mintha valaki azt mondaná: kocsitörött, vízfult, háztetőesett, jégszakadt. Minek összeforrasztani olyan szavakat, amik nem egybe valók? * háladatosság Csak a német eszű ember adja a hálát, és ennek következtében hálaadatos. Mintha a hála nem volna elég. A régi magyar nyelv nem ismerte a háladatos szót. Azt mondták és írták: hálálatos. Töméntelen a példa rá a kódexekben. * halálnak halálával - Mi az a >halálnak halálával.< - Valószinüen olyan magyarizmus, mint a makulányi mákszem, csöppenetes csöppet, szóismétléssel kifejezett nyomaték. * haláloz Ha valaki sűrűn emlegeti a halál szót, vagy ha valaki halált játszik. * hall gádor. Az ónyelvben: templom gádora, palota gádora s máseff. * hallatlan (unerhört) Ugyan hát két kódexünkben is előfordul, de azért német. Mert ha arra amit csodálva láttunk, nem mondjuk látatlan!, amit csodálva tapintunk vagy érzünk, nem kiáltunk ezzel a szóval: tapintatlan! vagy érezetlen!, épp igy csodálva amit hallunk nem mondhatjuk rá magyarul: hallatlan! * >Halotti beszéd.< Látják önök elvtársak: miből áll az ember! Tényleg porból és hamuból áll. Mennyi előnyben volt teremtve a mi ősapánk Ádám, és volt neki átadva a Paradicsom lakosztályul. Éshogy a Paradicsom telkén levő fák gyümölcsét is dijtérités nélkül élvezheti egy fa gyümölcsének kivételével. A tilalmi szabály világos. >Amely napon átléped a rendeletet, gajdeszbe mégy.< Ő tudomásul vette a kikötést, de feledésbe ment nála: palija lett az ördögnek és jó adagot fordított magáncéljaira a gyümölcsből. Ámde a gyümölcs nemcsak élvezhetetlennek bizonyult, hanem még gégebajt is kapott tőle, - nemcsak maga, hanem leszármazottjai is örökölték a bajt a halálos következményekkel együtt. Isten ezt haragra vette tőle és át lett helyezve a munkás-osztályba, amely úgy neki, mint családjának állandó helyzete lett. Ki az a munkás-osztály? Mink vagyunk, proletárok, ahogy önök is meggyőződhetnek róla saját szemökkel. Tényleg senkise kerülheti ki ezt a helyzetet: mindnyájan benne vagyunk a pácban. * halottkém halottnéző. * halt Állj! * hamar Régi jó szavunk, de sokan hibásan alkalmazzák a korán vagy előbb vagy mingyárt helyett. Vörösmarty is hibázott, hogy a Kisgyermek halálára című versében Kedves fiu korán játszottad el, a korán szót hamarra korrigálta. Beőthynek az irodalomtörténetében látom az első fogalmazása kézirati mását s ott korán a szó. Nyomtatásban a Minden munkái 1845.-i kötetében már hamar. Más ha korán játszik el valaki valamit s más ha hamar. A hamar: sietés. A korán: időnek előzése. * ha még annyit ha még annyit beszél is (wenn er auch noch so viel redet). A magyar képesen beszél: ha a nyelvedet is kiöltöd, akkor se; ha megszakadsz belé, stb. Ha rá... * ha mingyárt ha mingyárt (wenn gleich) = történetesen (vagy a mingyárt törlendő.) hamis (falsch) hamis hang == inkább ferde hang. A magyar különben állati hangokkal fejezi ki: vonyít, visit. Vagy azt mondja: félre viszi a nótát. hamis mérték == A Bécsi kódekszben: álnok mérték. M. A. bibliájában álnok font. hamis pénz = Ó pénz. Cigány-garas, forint, rossz pénz. (Hamisnak a nép nem mondja a pénzt, csak a kutyát, vagy a ravasz embert.) Viski Pál 1799-ben a hamis gyémántot fattyu gyémántnak nevezi. * hangadó A hang-adóról Szily Kálmán azt írja (Nyelvújítás szótára II. rész), hogy >a >hangot adni< kifejezést a Nytsz. nem ismeri, noha a nép nyelvében bizonyosan rég megvan.< Hát bizonyosan rég meg nincs. A nép kolomposnak mondja. A hangadót valami hangad ige milyenitőjének értené. * hangsuly Egy drámában írtam: >- Azok a népek még nem ittak a római műveltség poharából. - Nézd ezt a poharat, - feleli rá az asszony egy poharat mutatva, - ezt is Rómától hozták.< Én, aki írtam, igy gondoltam ezt a mondást: Nézd ezt a poharat... A szinész aki játszotta, igy mondta: Nézd ezt a poharat... Tehát a hangsulyt az ilyenekben jegyeznünk jó. A magánhangzók illeszkedése a ragozásban Steinthal és Böthling tudós idegenek szerint a magyar faj >szellemi lomhaságanak< - értsd: a fejünk gyengeségének, - jele. Hát inkább az ő fejük gyengeségének a jele, hogy nem ismerték meg nyelvünknek hangsulyozó természetét. Erre legjobb példák az idegenből átvett nevek ragozása, meg az idegen észszel gyártott szavaink ragozása. A József szó második tagja hosszú, tehát a hangsuly nem nyomja agyon: ragozzuk Józsefnek, Józseffel, Józsefre. De már Józsi-ban fölülkerekedik az első szótag: Józsinak, Józsival, Józsira a ragozás. Igy ragozódik a honvéd szó is. Pesti magyarjaink beszéde már nem annyira nyomatékos, mint a falusiaké. Pesten honvédek, honvédnek, honvédre smf. járja. Mink azonban így beszélünk: honvédok, honvédnak, honvédra smf. A hangsuly szabja még a nevek kicsinyítését is. Az idegen szavakban a második szótagon van a hangsuly, a magyarban az elsőn. Tehát a magyar a Józsefből Józsit, Jóskát csinál, a német Zefit, Pepit. A Johannes nálunk Jánossá, Jancsivá változott, az idegennél Hanzivá. Stb. A Terézia nálunk Teri, Terka, az idegen ajkon Rézi. Az Erzsébet, Erzsike, Erzsi, Örzsi, Bözsi, az idegen lelkűnél Zsóka, Lizi, Liza, A magyar Ferdi az idegennek Nándi; a magyar Anti az idegennek Tóni. A Rozália igy válik a magyar családokban Rozivá, az idegenben Zálivá. Izabella nekünk Iza, az idegennek Bella. Alexius nekünk Elek, idegennek Lekszi. Idegen tehát minden Gina (Regina), Gita (Margit), Gitta (Brigitta), Guszti (Ágost), Lina (Paulina vagy Karolina), Nelli (Kornélia), Cili (Gecilia, Genci), Lena (Belén, Ilona, Ilka), Nóra (Ella, Eleonóra). Ezeknél hajmeresztőbb csak a Mici lehet, amely sült némel Mirzl. No meg a Lenke név, ame1y a Helenchen kicsinyítése s Lenka alakjában még irtóztatóbb. A hangsuly szabja meg azt is: mikor írjuk: leány, mikor lány. - Hát leány még?. - Leány. Kérték vóna pedig mán, de a Jézus tudja, kire várnak ezek a mai lányok. Itt a megelőző szó (a mai) súlyosabb, tehát leány helyett lányt mondunk. * hangsulyos nyomatékos. * hangsulyoz (betonen) A magyar csak akkor hangsulyoz, ha hangsulylyal csinál valamit, máskülönben: nyomatékkal, bizonynyal mond. Az összetett neveket nem kedveli a nyelvünk. Kevés is benne. Az ujkeletű írók magyar nyelvében persze nem kevés. De ami nekik jó összetett szó, a magyarnak többnyire csak birtokos és birtok = lábam szára, szemem pillája, órám tokja s nem lábszáram, szempillám, óratokom. Szóval: ahol csak lehet, birtokos és birtok a kettős szó. Igét alkotni pedig kettős szóból csak tréfából szoktunk. * hangugratás A hangugratás (tücsök-tücsköt), elmarad, ha a köznév tulajdonnév, pl. Péter megütötte Tücsököt. * hangulat (Stimmung) Ha már éppen elvethetetlen, akkor is inkább hangolat. Mert a gyökér hangol és nem hangul. Az embert, ha már hangszerhez hasonlítjuk, csak hangolnunk lehet. Hangul ige képtelenség. * hangverseny Mikor a kántorok versenyt énekelnek, az hangverseny. De mikor Vécsey hegedül, őnála nem versenyeznek a hangok. Szörnyűség, hogy ilyen szavak belekövülnek a szótárunkba. * harsona Ez is olyan jó szó, mint volna puska helyett puffana, gyujtó helyett csesszene, nagybőgő helyett brúgona. A kálvinisták az újkiadású bibliájokba mindenütt belejavitották a trombita helyett. Igaz, hogy Tárkányi is megcselekedte. Még dicsekszik is vele az Akadémia előtt (1868.), hogy Mózes II. könyve 19. részében Káldynak ezt a kifejezését: trombita harsogni kezd, igy forditotta: harsona megszólal. A trombita ha tán nem is Ázsiából hozott szavunk, (állitólag latin triumphusból eredt) - de világszerte minden művelt nemzetnek a szótárában megvan, s mink már a legrégibb kódekszeinkben is megtaláljuk. 'Tehát épp oly magyar szó, mint a ház, piac, bojtár, kalamáris, tenta, tábla, pap s más ótalján szavak. * hasonlit hozzá Nyelvünk tudósai fejtsék meg, hogy mikor es miért mondja a magyar: hasonlít hozzá, hasonlít reá. Ha valamelyesen fontos a hasonlítás és arcról szól, a nép mindenütt -ra, -re hasonlít. Ha azonban csak vélekedésképpen hasonlít, akkor ha arcról szól is, -hoz, -hez hasonlít. Az ónyelvben irt bibliákban is Isten maga képére és hasonlatosságára alkotta Ádámot. Talán innen fakad, hogy az arc -ra, -re hasonlít, másegyebek pedig -hoz, -hez hasonlitanak. * hasonmás Ez a szó maga-magát neveti. A P. H. 1917. V. 1-i számában egy közlemény címe: Nagy emberek hasonmásai. Mért éppen hasonmásai? Mért nem lábon-másai, fülön-másai, arcon-másai? Pest határán túl elég a mása, párja. Mondjuk még: szakasztott olyan, egyező, azonegy. És még száz kifejezés a mondás természete szerint. * használ (brauchen) Németes és már a kódekszeink korában honos volt nálunk: Mit használ? = Használ~e? (Mert ez a kérdés: Mit használ? nem kétkedés kifejezése nálunk. A hangsuly a mit szón van, tehát a kérdésben már benne van a válasz szava is: azt. Mit használ az nekem? (Was nutzt mir's?) = Használ-e az nekem? Használ is az nekem! Tehát a bibliában is jávítandók: >Mit használ, ha valaki a világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja.< S ha éppen igy kellene maradnia a szövegnek, akkor is inkább Mi haszna stb. elhasznált ruha = elviselt ruha. -nak, -nek használják = törölhető, sőt törlenivaló, mint a halasztást szenved formában a szenved. Mit használ? = Mire jó? Mire való? Megölésére reszelőt használt. = Reszelőt fogott. Reszelővel ölte meg. A szerkesztő erős jelzőt használt. = Erős jelzőt alkalmazott. Erős jelzővel vágta fejbe. A magyar ezt a szót nem használja. = Nem mondja, nem irja, nem forgatja, nem él vele. Az elhasznál, felhasznál, kihasznál mind ismeretlen szó az ónyelvben. Az elhasznál töméntelen sok szép magyar kifejezést nyom el. A felhasznál és kihasznál is fapénz, sok szép igaz arany helyén: Kap az alkalmon, kiszip, kifacsar, elarat, gyümölcsét leszedi. Igazis: Olvastam Szarvas Gábornak a véleményét a használ szóról. (Nyr. XIV. 407.) Igen tiszte1em őt és helyeslem azt a mondását, hogy a szavak jelentése >egyik jelentésből a másikba átmehet.< Csakhogy mi és hova mehet és jöhet - azt már a magyar észjárás választja meg. Szarvas Gábor ilyen példákkal argumentál: sült paraszt, szorgalom és figyelem karöltve(!) járnak, - germán szóvirágok. (N. ujdonsült, szivdobogva). A cikke csupa germán szerkezetű mondat. Baksay, akit a cikkében kárpál, bizony magyarosabban érzett, mikor idegen bűzt érzett a használ szónak brauchen értelmű alkalmazásán. Intés: Ovatosan bánj a használ szóval, mert a németben tengely, amin sok mondat forog; nálunk csak srófocska, szögecske. A magyarnál a használ csak a német nützennel egyjelentésű, a brauchennal nem. Magyarban a használ tárgytalan, vagy tanári nyelven szólva: nem vonz accusativust. (Mégiscsak furcsa, mikor a hmvásárhelyi [] bába mérget használt némely embernek a megölésére! Vagy hogy Káin bunkósbotot használt.) * határozó-szó Szerencsétlen elnevezés az a határozó-szó is. Mi határozás van ebben ha ezt mondom: haza, sehogy, most, hanyatt s egyebet. Érett elméjű ember se érti meg a határ szónak ennyire való kinyúlását, nemhogy a gyermek. Inkább mondjuk latin szóval adverbumnak, mig magyart nem találunk reá. Elvégre ha átvehettük a latinból a táblát, mért ne vehessük át a krétát is, pláne tudományos műszavakba. S ennek még némi haszna is fordul: ha a tanuló az idegen nyelveket tanulja: a németet, a franciát, az angolt. Hiszen a nyelvtani szavak épp oly internacionális szavak, mint a posta, tenta, telefon, frázis, bicikli. * hatás Épp oly törvényes születésű szavunk, mint futás, irás, lövés smf., de a magyar annyi más erősebb, szinesebb, megfelelőbb szóval fejezi ki a különféle s igen sokféle hatást, hogy ez a hatás szó csak azok nyelvén és tollán forog, akik nyelvünk gazdagságát nem ismerik. * hátrány S jó hogy nem követte: jobbrány, balrány, előrény, félrény, - emberi elmének nyomorék fattyai. Az előnynek a fia. De nincs fölülény és alulány. * háttérbe szorul (in den Hintergrund treten) Ha tér, nem szorul. Ha azt mondom: hátraszorul, jobban megértjük. * hatvány, hatványoz meg se rovom, mert az iskolák és hivatalok küszöbén ugy se léphet ki. Hatvány Bolyainál: emelet. * havelock Lebernyeg. Fővárosiul: köpeny. A nép nyelvében lebernyeg a szarvasmarhák nyakán lógó bőr is. * ház , árvaház, szegényház, országház Ismételve harsogom füledbe korcs magyarom, hogy ahol az összetett szó első fele genitivuszba vágható, magyar ruhába rántható. Tehát: árvák-háza, szegények-háza, ország-háza. * házmester, házfelügyelő A házmester a Hausmeister velőtlen fordítása. A házfelügyelő meg a korcs tanfelügyelőnek a mása. A magyar észjárás szerint a dinnyecsősz nem dinnyemester. Sepedig a toronyőr nem toronymester. A templomi kurátor se templommester. A házmester olyan alkalmazott, aki a ház rendjére ügyel, a házat gondozza. Tehát házgondozó. A vicére meg kész szó van: a szép régi s ma is országszerte élő udvaros. * hé! Favágónak, aki fürészel, bekiáltja egy ember az utcáról: - Fogja-e hé? Azzal tovább megy. De én ebből a hé szóból tudom, hogy ezek tegezik egymást. Hát micsoda szó ez a hé? Ha elől van, olyannak is mondhatom, akit kendezek, magázok. (Hé bácsi, hol az út?). Ha pedig hátul van, csak annak mondhatom, akit tegezek. * Helynevek Hogy igazodik el ezen az idegen: Füreden, Győrött, Veszprémben, Egren (ma már Egerben), Váczott, Zomborban, Siófokon. Váczra (megyek), Tárkányba, Veszprémbe, Kolozsvárra, Szebenbe, Kanizsára, Tihanyba, Kácsra, Esztergomba, Nyékre, Szombathelyre, Vasvárra, Budára, Téténybe, Győrbe. Legfurcsább Szatmár. Czuczor-Fogarasi szerint ha városról van szó: Szatmárba, Szatmárban. Ha megyéről van szó: Szatmárra, Szatmáron. A hasonló hangzásúakat tegyük egymás mellé: - Hol van Pali? - Velencében. - Hát István? - Ő meg Velencén. A Budapest határán kivül született magyar azonnal érti, hogy Pali az olaszországi Velencében van, István meg a fehérmegyei Velencén. Dehát mért mondjuk: Esztergomban, Budapesten, Trencsénben, Nyitrán, Pozsonyban, Bécsben, Vágujhelyen, Érsekujváron, Egerben, Szegeden. [Nyilvánvalóan elhalgattatott az a szó, amely meghatározza/-ta a ragot. Az öregek még hozzáértették. Magyarázathoz lásd: Ősi magyar nyelvtan IV.] * hegymászó Hernyó mászik a hegyre, nem ember. Az erdélyi hegylánc neve igaz-e hogy Királyhágó s nem Királymászó! A lovasok is hágtatják fölfelé az utat, s az utnak neve is hágtató. Ember csak legfeljebb ha némely kapaszkodón mászik, dehát hegyre csak nem járunk mindig négykézláb? [kapaszkodós => kap~tat~ó] * helyet foglal háboruban, harcban a fegyveres erő, általában az erőkifejtés, de a vendégemmel nem foglaltatok helyet, hanem leültetem. Sőt akkor se foglal helyet, ha elhelyezkedik is. - Tessék (méltóztassék) elhelyezkedni kedve szerint, - mondja a magyar a Bitte Platz zu nehmen helyett. helyre hoz (Gut machen) De ha nem itt van aki helyrehoz, akkor helyre visz ám! * helyzet (Lage) Amikor nem helyezésről van szó, sokféleképpen lehet átváltani. Ich bin nicht in der Lage dir zu helfen = Nem segíthetek rajtad. Az állapotom most nem engedi, hogy rajtad segítsek. (Nem pedig: Nem vagyok azon helyzetben.) A régi nyelvben a helyzet helyett ezt a szót mondták: állapot. * helyzetemben állapotom szerint. * hibáztat Érthetetlen, hogyan hagyhatta el csontunkat, velőnket a magyar szó érzése annyira, hogy ez a szó: hibáztat a mai értelmében terjedhetett el. Nézzük csak a hasonló igéket: hárfáz, csigáz, trágyáz, ruház, puskáz, kockáz. Alkossunk belőlük tatos (műveltető) igéket: hárfáztat, csigáztat, trágyáztat, ruháztat, kockáztat. Láthatjuk, hogy valamennyinek az értelme csak annyiban változik, hogy másvalakivel hárfáztatunk, csigáztatunk. Ha tehát hibáztatok valakit, annak tiszta és változatlan értelme az, hogy hibát követtetek el vele, nem, pedig az, hogy hibásnak vádolom, itélem, korholom. Ha a méltóságost méltóságolod, az igazat igazolod, huncutot huncutolod, a hibásat hibásolod. * higany A higany = kényeső. Kun szó s eredetileg kumisszu-nak hangzott és szószerint ezüstvizet jelentett. Az Ipoly mentén eleven ezüst a kéneső neve. * hirlap Rossz szó. Mert a lap csak egyik fele lehet a levélnek. (Nézd: lap.) Ujság se éppen jó szó, merthiszen abszurdum tegnapi, mult heti, tavalyi ujságról beszélnünk. A tegnapi ujság már olyan ujság, mint az Uj-épület, - a Najgebajde. Mégis ha már választanunk kell a két rossz közül, inkább az ujságot válasszuk. Tehát ujságiró. * hirnök Szörnynök, szókontárnok! * hitsorsos Micsoda értelmetlen szó! Persze ez is a nyelvújítók faragványa. Magyar azt mondja: velem egyhitű, egyhiten való. De ha éppen egy szó kell, akkor is jobb: hitfelem, hitembeli. * hizlalt rostélyos a vendéglők étlapján. Kövér rostélyos. Mert a rostélyost hizlalni nem lehet. * hja (Ach ja) Ahogy a magyar nép másképp jajdul és jajgat, mint a német, francia, török, éppígy sóhajtani is másképp sóhajt a főváros. Mifelénk leggyakoribb a: hej, haj, bizony! * hogy - hogyan - Hogy érti? Itt a hangsuly ezen van: érti. - Hogyan érti? Itt a hangsuly ezen van: hogyan. Tehát mikor a kérdésben a hogyan sulyos, nem szabad megrövidíteni. Ugyanigy: mily, milyen, ily, oly, ilyen, olyan. * hokedli Nincs a nagyszótár cimszavai közt. dézsaszék. * hőmérő A hideg nem hő. Zeruson fölül tehát hőmérő, de már alatta hómérő. Soha magyar ember el nem fogadja, hogy zeruson alul 28 fok a hő. Legjobb lett volna az alkotójáról nevezni, mint ahogy neveződött a Lloyd, pepita, marconigramm. * homlokzat Elég talán homlok is. A régiek a boltozat helyett is csak bolt-ot írtak és mondtak is. * hordár Czuladár, ősrégi magyar szó. Czula az akadémiai nagyszótár szerint: podgyász, motyó, genyegunya, czeleczula. A czuladár a régieknél a podgyászhordó szolga volt. V. ö.: Nyr. 15, 27. A czula, - irja Baráth F. a Nyelvőr 1885. juniusi füzetében, - Baksay értesítése szerint a nép között a bagage (bagázsia). Ezzel szemben Nyr. 24, 105. német zulader. * hosszat (-lang) Évhosszat, órahosszat... Épp oly rossz, mint volna: évrövidet, órakurtat. Magyarja: Mind éven által, óráig, órán által v. órákon által. * hosszadalmas Faludi csinálmánya. De a rosszasága benne lappang érzésünkben, mert nem született meg belőle a rövidelmes. Talán csak azért fogadtuk el, hogy a toldalék -dalmas hangban illusztrálja a hosszuság unalmát. * -hoz -hez Levél Arany Jánoshoz, helyesen: L... Jánosnak. Mert a magyar ember csak a levélvivőt küldi valakihez -hoz, -höz. A levelet a vivő átadja csak -nak -nek. És vajjon a levélborítékon is X. Y. urhoz irjuk-e a cimet? Hiba: Mindenkihez! ezzel a szóval kezdődött az 1919. III. 21-i szocialista kormány kiáltványa s másnap Kun Béláé is. Javitás: Ha magyar ember fogalmazta volna, bizonyára igy irta volna: Mindenkinek! A drámai művekben a -hoz-hez-höz jelzés nem rossz. Pl.: Matyi (Jánoshoz) s másefféle. De mégis magyarosabb ott is a -nak-nek. A német és magyar észjárás különbözése ebben is feltünő: A német azt mondja: Konyhától szögellő fal. A magyar: Konyhához szögellő fal. * hozni (bringen) A németnek szegénysége, hogy nem tud jönni-menni, hozni-vinni. Ez a tett szégyent hoz rád!: szégyenbe kever. Mert szégyent hozni csak német észszel lehet. A magyar se nem hozza a szégyent, se nem viszi. Hasznot hoz. (Diese Sache bringt einen Nützen). haszonnal jár. Helyrehoz. Faludi csinálmánya, de bizonyára nem a magyar Szentlélek sugallatára. A magyar eligazít, rendez, megfejel. Tehát rossz: áldozatot hoz, birálatot hoz, cikket hoz, ítéletet hoz, szinre hoz, tisztába hoz, törvényt hoz (Ein Opfer bringen). Helyette jobb: áldoz, áldozatot nyujt. Fölajánl. Bécsi codexben: áldozatot ajánl. * hozomány Ha hozom, akkor hozomány, s igy jó is a szó, de ha viszi a lányunk, akkor már vivemény. De merőben fölösleges elnevezése egy jobb és régi szónak a kelengyének. (A móring ónémet eredetü. A kelengye ázsiai hozományunk.) * hulla Nekik az erkölcs nem volt szép szó, csinálták az erényt. Kazinczy, - oh borzalom: a csány szót ajánlotta rá. Nem mintha valami köze volna vele a csánynak, hanem hát a csizmadia és a kéjgáz... Aminthogy Bugát a lábikrát akarta gáznak nevezni, más meg a primást fődorásznak. Azok a lelkes hazafiak akarták a holttest szót is megsemmisiteni, mivelhogy valamelyik kipipálta a hulla szót. Szerencse, hogy a gombatermés nem volt nagy a következő években, különben a pecsenye ma sülle volna, a esik nyulla, a kubikus tolla, a forgács gyulla, a méz meg nyalla. * humanitás emberség. * humbug cigányság.
* * Idegen szavak irása. Előbb volt a beszéd, azután az irás. Az irás nem egyéb, csak a beszédnek a jegyekbe tett képe. A beszéd még Svédországban is a fülnek szól jobban, nem a szemnek. Ha tehát a beszéd az apa, az irás a gyermek, az apa a tekintetesebb, nem a gyermek. Művelt népek a maguk ejtése szerint irják az idegen szót is. Műveletlen népek majmolják a műveltet. A spanyollal egyképpen úri-büszkeségű magyar nemzet egyszerre alázatossá lettyen, mihelyt kalamárisba mártja a tollát. Igy keletkeznek azok az idegeneket röhögtető ostoba szavak, mint pl. francia, Izland. A francia szót vettük az olasz francia szóból, de nem tudtuk, hogya cs-t az olasz ci, ce betükkel irja. A francia fránsznak nevezi magát, vagy frank-nak. Mi szükségünk volt nekünk arra, hogy az olasz elnevezést iktassuk be a szótárunkba s tudatlan kijelentést a beszédünkbe? Az Izland szót a német irásból másolták ki a földrajzot tanító német magyar profeszszorok. De a német is majomkodott: ahhelyett hogy Eislandot irt volna, irta: Island. Csakhogy Island angol irás szerint irt szó s az algolnak jég: is. Igy irja: is. Mondja pedig ej-nek vagy áj-nak. Izland tehát: ejland vagy ajland. Igen ám, csakhogy Izlandban nem angolok laknak, hanem dánok, s nem Islandnak irják az országuk nevét, hanem Icelandnak. Ilyen elferditett szó a földrajzokban, útleirásokban de beszédben is a hindu Brahma szó is, meg a vele kapcsolatos brahmen, s a Mahabharata. Ejtjük az irás szerint német ajkkal: bráma, brámán, mahabaráta. Pedighát ha nem tisztelnénk annyira a németet, éppen jól ejtenénk, ahogy irva van, csak épp hogy kissé tótosan az a-kat. Mert a hindu h nem hangnyujtó, mint a németé, hanem mint a magyar h. Az idegen istenek imádatából való a Niagara zuhatag neve is. Amerikában a fejét rázza minden benszülött: - Niagara? Sohse hallottam ezt a szót. Ha azonban Najegrő szóval kérdezzük, a legkisebb gyermek is tudja miről szólunk. Az Akadémia Magyar Helyesirása azért rendeli, hogy a még meg nem honosrult idegen szavakat az idegen helyesírások szerint irjuk, >mert, - igymond, - az idegen szavak magyar álarc alatt elterjedvén, igen könnyen kárára lehetnek eredeti szókincsünknek.< Hát ez okos beszédnek látszik, de a bolondságok farsangot táncolnak rajta, mert ime mik sülnek ki belőle: az idegen szavak az idegen helyesirások szerint keverve a magyar szavak közé, a magyar betük hangzása szerint kerülnek a nyelvünkbe. Ki mondja nálunk hömbög, ha mindig igy látjuk irva: humbug? Ki mondja Kohinúr, ha igy van irva: Kohinoor. Egerben egy utca neve Servita-útca. Nincs Egerben ember, aki a Szervita-útcát ismerné. Igy került a nyelvünkbe az ideglen betű magyar ejtése szerint a fiskális (fiszkálisz helyett), kabaret (kabaré helyett), havelok (hevlak helyett), potpurri (popurri), klerikális (klerikálisz), Kochinchina (Kocsincsing), Eidámi sajt (edámi), Eiffel-torony (Efel), Gogol irót nem ismerik az oroszok, hanem ha azt mondod: Haholy, egysrerre tudják. A gogol idegen köpönyeg; A Szevasztopolt se kerestesd orosszal a térképen, mert az orosz csak a Szebasztopolt érti. VanHúten kakaót hiába kérsz Hollandiában, de Fan Hautent mindenütt. És jachton se járhatsz Anglia vagy Amerika vizein, csak jaton. És ha mink megütközünk azon, hogy valaki Koszütnek nevezi Kossuthot, Ragockinak Rákócit, hát akkor mi se szavaljuk az angolnak: Jer Ossian... mert az nem tudja kiről beszélünk. Neki az: Asn. Hol a logika, hogy Kolombo Kristóf Kolumbus nálunk, de Jehoshua meg Jézus, ellenben más idegen neveket meghagyunk az eredeti irásjegyeiben és a betüt mondjuk magyarosan. Tehát a betü fontosabb nekünk. * idegrendszer (Nervensystem) A rendszer Nyelvujitás szótára szerint Földi csinálmánya a szisztéma magyarositására. Tehát mink leforditjuk a németből idegrendszernek. Magyarosabb volna: ideghálózat. N. Naprendszer. * ideiglenesen A házasulók nem esküsznek: holtomiglanosan s holtodiglanosan. Tehát elég ideiglen is. * idény Br. Jósika regényiró és szófaragó ajándékozta meg vele nyelvünket, mondván: A szezon mindig idén van: vessünk hozzá még egy ipszilont, (talán mert bizonytalanságokkal van tele vagy hogy előkelőbb legyen) s lesz idény. Jó hogy a saison morte nem jutott akkor eszébe, különben volna azóta ódány szavunk is. Az évad régi jó magyar szó. Még a 16. századból maradt ránk. Két irott nyelvemlék is őrzi nyomát, mégpedig mind a kettőben igy: éjnek évada, - ami mai magyarul annyit jelent: éjnek ideje. Ez a szó azóta feledésbe mult, és Simonyi szerint (Magyar Nyelv 140.) csak 1861-ban került elő egy komáromi helyiségből. 1875-benn a Magyar Nyelvőr ajánlotta is az évadot a hibásképzésü idény helyett. Az ujabb népnyelvi tanulmányok még valami 10-15 helyről ásták elő ezt az éjnek évadját, éjszakának évadját. De ebben az alakjában is: gyapjunyirás évadján, ősz évadján, légy évadján. * ide-oda (hin und her) Magyarban csak helyi értelemben. Az ilyenek: Reménység ide, reménység oda germánságok. Magyarul: átabotában, keresztül-kosul, összevissza, jobbra balra. Még az ilyen összetételek is: imitt-amott, kerülendők, ha van rájok magyar kifejezésünk: tét-tul, hellyel-közzel, idestova, hébehóba. Nézd: Oda s itt-ott. * időszerü Nézd: -szerü. * -ig bezárólag Ha az Andrássy-utján a Városligetig mentem, hát akkor a ligetbe nem mentem be. Ha időben haladok julius 15-ig, akkor julius 14-ikének estéjén, vagy csillagászatilag a nap 24-ik órája végéig haladtam. Azt mondani: jul. 15-ig bezárólag s érteni rajta, hogy még jul. 15-én is, épp oly értelmetlen beszéd, mintha azt mondanám: Mentem a Városligetig bezárólag, s értetném vele, hogy bentjártam a ligetben is. Vagy mintha azt mondanám: Fölmentem az emeletre a 8. sz.ajtóig bezárólag, s mondanám vele, hogy bent is jártam a 8. sz. lakásban. De hiszen akkor azt is kellene mondanom: kinyitólag. Ez a pesti beszéd. Magyarul: ami valameddig van és nincs tovább. S ha valami dec. 31-ig jogosító, 31-én már nem jogosító. Mért fázik attól a pesti, hogy jan. l-ét mondja határvetőnek? Vagyhogy mondja dec. végéig, vagy év végéig. Év vége: Szilveszternap utolsó perce. Kérdezd meg a németet. V. ö. bezárólag. * igaza van (Er hat recht) Magyarul: Igaz a szava. Jól beszél. Igaz. Való igaz. Igazat mond. Helyeslem. Nincs különben. Erre már magam is ráütöm a pecsétet. Alája irok. Jó a pénze v. aranya. Övé az igazság. Nyelvünkben a XIX.-ik századig ismeretlen az igaza van kifejezés. A magyar észjárás szerint ezen a suly: igaz vagy nem igaz? A német észjárás szerint: Milye van?: igaza vagy nem igaza? Nekünk az igazság vagy nem igazság nem birtok-kérdés, ha arról van szó, hogy mi igaz vagy nem igaz valakinek a szavában. * igazgató Bolondul alkalmazott szó a kormányzó, vezető, vezér helyett. Merthiszen az igazgató az, aki igazit, igazgat, hibákat, helytelenségeket, igaztalanságokat javit, helyettesit. A korrektor magyarul igazgató, de az iskolák feje nem igazgató, hanem főtanár. A főigazgató meg: kormányzó. * ige A nyelvtan-irok ugy cselekedtek evvel a szóval, mint aki egész fát vágna le hogy fogpiszkálót csináljon belőle. Az ige még ezelőtt száz évvel is szót jelentett; ma csak a szavak egy csoportját. Mármost hogyan adhatnánk ezt a szót vissza eredeti jelentésének? s mivel lehetne pótolnunk a verbumot? Érdekes volna vizsgálni: Mi a különbség az ómagyar nyelvben az ige és szó között? * igefokozás Német vakok után bandukoló szegény nyelvészeink! Hogyan nem botlottatok bele eddig nyelvtörténetünknek ebbe a szép csodájába. Persze, mert a német, meg a többi európai szegénység csak a főneveket fokozza, hát akkor mink is... * ikes ige és iktelen ige A hangsuly iktelenné röviditi olykor az ikes igét: Imádkozzál érettünk. Imádkozz gyönyörüm. Versben is rövidülhet: >... mint a kis nefelejcs, enyész.< (Berzs.) * tárgyas, tárgytalan ikesek eszem - eszek A különbséget magyarázza meg ez szóváltás: - Mit csinálsz Pista? - Eszek. - Megvan a szalonnád? - Eszem. - Hát aztán mit csinálsz? - Iszok. - Iszod a bort? - Iszom. Vagy, 'más példa: - Eszel? - Eszek hát, és mind megeszem a mi itt van. - Csak nem tán? - Debizony megeszek én mindent, mint hernyó. Az ikes igéknek az az iskolás szabálya, hogy minden ikes ige első személye m, rontása a magyar nyelvnek. Az első személyű m csak ott maradhat meg, ahol a k-nak alkalmazhatósága nincsen. Verseghy azt vitatta, hogy teszek, hozok analógiája megköveteli az eszek, iszok alakot, mert eszem, iszom éppen olyan tárgyas formák, mint teszem, hozom. Az eszem, iszom tárgytalan hatása szerinte tót hatás eredménye. Az eszem-eszek kigunyolására hallottam Egerben: - nem törődöm vele, fütyülöm rá. * igény Ma már csak művelt szabólegények igényelnek, holott kiván, követelhet vagy számot tart rá. * igy - ugy E két szó különbsége ugyanaz, ami az itt és ott között van. A német so azonban nálunk úgygyá lett, s ehhelyett: igy, gyakran halljuk az úgyot. Pl. A fiu rajzol vagy zongorázik s a tanitó helyeslően mondogatja: - Úgy. E helyett: igy. * i-i Az Estben (A nagyháboru idején) napról napra olvasom: szalonikii. Várom az i végü másféle szókat is hogyan irják: férfii cipő, atyafii látogatás, zsugorii tempó. * ima Barczafalvi Szabó Dávid jeles szócsinálász finomitotta az imádságból. Zsidók különösen kedvelhetik. Zsinagóga ma már mindenütt imaház s ha nem tévedek a rabbi imázik benne. Ha az imád ige ilyen könnyen válhatott névszóvá, előre látom, miként finomodik a nyelvünk ezekkel a névszókkal: raga, azelőtt enyv, tapa, azelőtt bélyeg, borza azelőtt félelem, sikka, azelőtt kivándorló. Akármi is az imádság-szó eredete, az im nem lehet. Hunfalvy ugyan a cseremisz jumo és finn jumala szóval véli egynek. Jumo is, jumala is: isten, - dehát nem bizonyos. Mert hiszen a Halotti beszédben olvassuk: Imádjuk Urunk lsten kegyelmét. Mi értelme volna ősi szálaira bontva: Istent-áldjuk? ... s utána megint Urunk Isten. Sejtem, hogy inkább az immár áldjuk rövidülése. Az ősi magyarhitü pap a hókusz-pókuszok után az oremus-ra jutva igy szólt.: Immár áldjuk a mi Urunkat, Istenünket. Az immár hangozhatott immán-nak is (ahogy ma is mondja a nép,) s igy még érthetőbb, hogy immán áldjuk idővel imádjuknak rövidült. * imminens sarkunkon, nyakunkon, hátunkon van. * imparlamentaris utcai. * indifferens Nézd: közömbös. * indiszkrét locsogó, fecsegő. * indiszponált kelletlenség, -ül. * inditvány javaslat, ajánlat. * inditványoz javasol, ajánl. * indokol magyaráz, támogat, megvilágít. * inexpressible (kiejthetetlen) Kimondhatatlan az, amire nincs szó, nincs kifejezés, ami az emberi nyelv szótárából hiányzik. Én a kiejthetetlent azért itélem helyesebbnek, mert a nép is azt mondja: Ki ne ejtsd azt a szót, mert megkeserülöd! Vagyis a szó megvan, kimondani is lehet, a nyelv hegyére is tolulhat, de kiejteni nem szabad. * inga Olyan szóalkotás, mint volna: vonó helyett vona, lövő helyett löve, szabó helyett szaba, dongó helyett donga, csurgó helyett csurga. Ha már az ingást fogadjuk el az óra szóbanforgó részének az elnevezésére, akkor is inkább ingó. De az ingás nem folytonos és egyenletes mozgás. Inkább lengés az. Tehát jobb szó lenne: lengő. Óránál az óra sétálója, ballagója, billegője. * inkognito idegenül. * inkorrekt görbe, tisztátalan. * insultál kikezd. * intact szüz. * ismus idegenség. * irgalmas szamaritánus Aki először irta igy, nem tudta mi a különbség az irgalmas és a könyörületes között.[] * iskolatárs, munkatárs A Nyelvőr már rég megrótta, de még mindig halljuk és olvassuk. A magyarnak a kenyerespajtása nem kenyérpajtás. Tehát: iskolástársa, munkástársa. Nézd: a munkatárs szónál. * isme Ismeret helyett olyan rövidítés, mintha felelet helyett fele; keverék helyett keve; heverés helyett heve s másefféle szabódna. Az élet annyira mégse rövid, hogy ne volna időnk kimondani vagy kiirni isme helyett ismeret. * ismeretséget köt (Eine Bekantschaft anknüpfen.) Mi magyarok kötünk lovat, borjut, tehenet, - embert is, ha rossz. Könyvet is, ha jó, Ismeretséget azonban nem kötünk, csak: megismerkedünk. * -ista gimnazista, reá1ista, pápista, kálvinista, akademista, drogista. Magyarul: gimnáziumos, reálos, pápás, kálvinos, akadémiás, drogériás. * istráng A német strang. * iszák A német sack. * itt - itten (Ott - ottan) Nyomaték nélkül itt. Nyomatékkal: itten. Mondatban: itt. Mondat végén többnyire: itten. Erre a kérdésre: hol? Mindig: itt. Erre a kérdésre: itt? Mindig: itten. Példa: - Itt van-e Jancsi? - Itt. - Itt? - Itten. Mondatban is mondunk ittent, ha nyomaték van rajta. Kérdő mondatban mindig itt. Ennek az oka gondolom az, hogy a kérdés a türelmetlenség természeténél fogva rövidségre törekszik. Ha maga az itt kérdez, akkor lehet itten is. P. ha valaki ezt mondja: itt, s az ember kételkedik benne, az rá a kérdés: Itten? Példa: - Hol itt a fürdő? - Nem itt van: egy órányira. - Kocsi vagy omnibusz csak van itt? - Nincs biz itten. - Hát a fürdős kocsija? - Az sincs itt. - Hát mi van itten, milyen kocsi? Az ott és ottan különböztetés ugyanez. Az itten ottan kétségtelenül ebből származott: itt e ott e. A mondat végén mikor súlytalanul is ittent mondunk, azt hiszem a beszéd kerekitéséért teszszük. Talán ugyanazon hangtörvénynek engedelmeskedünk, amelyiknek a paraszt énekeltében így mondja a szavakat: Jézuse a ráde emlékezése Legédesebbe örvendezése. Ugyanaz alapon különbözik a nincs és nincsen, ily, ilyen, oly, olyan, most és mostan is, sőt ez is: őt-őtet. * itt és ihol (ehol, imhol) Az ihol és imhol teljesen kivesz az irodalmi nyelvből, s a helyét az itt foglalja el. Pedig az ihol, imhol az élőnyelvben benne van, a latin ecce, német siehe, hier értelmében. Az itt (hic, hier) helyre mutató szó. Az ihol tárgyra, személyre mutató szó. * itt egy, - ott egy, - amott egy Törlendők. N. ez, itt. * itt - ott (Hie und da) Feledésbe szorítja a jobb néhol, helyenkint, közben-közben, helylyel-közzel, ottan-ottan (mint addig-addig, s nem eddig-addig). Vagy az igekötő megismétlésével: - Itt-ott egy halottat kell átugrania. - Átalugrik egy-egy halotton. (Javítás az Egri Csillagokban.) Vagy ismétléssel: - Itt-ott egy égő csóva repül el a szeme előtt. - Egy~egy égő csóva... (U. o.) * izléses, izléstelen Az akadémiai magyaroknak ez épp olyan jó szó, mint a tüzetes, el van futva. Nekünk azonban, akiknek nem a magazinban van a nyelvtudományunk, hanem a vérünkben, ez az esztetikai két szó nem jó. Az izlés a mi nyelvünkben, - értsd meg: a mi nyelvünkben, - csak gasztronomiai fogalmat jelölhet. Mert ez a szó íz, a mi nyelvünkben annyira szájbéli, hogy az izlés is csak szájérzéki fogalmat jelölhet. - (Avagy mondhatjuk-e Munkácsy Golgothájára, vagy Beethowen gyászindulójára: jóízű, ínyem szerint való? Mondhatjuk-e Dohnányi játékára, vagy operaénekes hangjára? Hát szagra?) - A szavak általvetése rokonfogalmak kifejezésére a nyugati nyelvekben és a magyarban nem történhetik egyképpen való törvények szerint. A nomád népek nyelvében a szavak határozottabban jelölik a fogalmakat. Müller Miksa erről bövebben szólott. Nyelvészek tudják. Az esztétikai izlés a mi nyelvünkben finomság, műveltség, formaérzés, gusztus. (Ez a gusztus ugyan az izlés idegen kifejezése, de a nyelvészek tudják, hogy az ilyen átvételek másértelmüvé válnak, mint az idegen nyelvben vagyis ahogy ők mondják: színárnyalattal gazdagítják nyelvünket.) Különböztetés (különböztető képesség). Milyenző szónak: úri, finom, előlkelő, grófi,tetszetős, művészi. Az izléses, izléstelen szó különben képzésével is épp oly lehetetlenség, mintha azt mondanánk: bűzléses, bűzléstelen, diszléses, diszléstelen, fogzásos, fogzásostalan, porzásos, porzásostalan. * izraelita Ezt a szót bizonyára nem árpádita alkotta magyar szónak. * Jankó, Ferkó Tót vidékeinken Jankó, Ferkó járja, tisztán magyar községeinkben Jancsi. A tótnak a Jankó: Janku. A csi képzőre azt mondja Simonyi a Vizetes magyar nyelvtanában, hogy eredeti volta kétes. Hát Bálint Gábornak nem volt >kétes<, se hármas, se négyes. Bálint megtalálta a mongoloknál: szükhep: fejsze, - szükhepcsi: fejszécske. Erbek: lepke, - erbekcsi: lepkécske. (Párhuzamok 17. lap) Kainz kínai nyelvtanában (Bécs, Hartleben) olvasom, hogy ez a szó csi: gyermek. A mi nyelvünkben a kicsi szó szintén egyértelmű a gyermek szóval. A csibe, csikó, csira szavak mind kicsi értelműek: a csi-t Ázsiából hoztuk. Eszrerint Jancsi, Fercsi, Tercsi magyarossága éppenséggel nem kétes. De nehogy valaki ebből azt értse, hogy csak a csi kicsinyítőnk magyaros: a -ka, -ke kicsinyítő ragaszték is ősi. Megvan a finn, mordvin, zürjén és votják nyelvben is. * járszalag póráz. Egy pórázon futnak. * játszani Már Czuczorék megrótták az ilyen németes kifejezéseket: kártyát játszani, labdát játszani. Mink kártyázunk, labdázunk, tekézünk. Csak ha a játszani igén a hangsuly, akkor illeszthető össze a tárgyragos névvel. * játsztam Szinésznyelvi őrültség. Mert ha én játsztam, akkor ő játszt. * jéghideg Nézd: kőkemény. * jegyez és jelent Ma a jelent szó értelme bedeuten is, verkundigen is. A régi nyelvben a bedeuten értelme jegyezni szóval forgott. >Az nap hősége jegyzi itt az Isten haragját<. (Méliusz) >Az napkeleti szél mindenféle baromnak dögletességéből halálát jedzi.< (Régi Csizió) >Ha sok ptrüczök vagyon, dögös és halálos esztendőt jegyez.< (U. o.) V. ö. még: jel. * jel Sokszor hibásan írod a jegy helyébe. A jegy és jel különbsége elővilágosodik a jegyez és jelent igék értelméből.[] Igy hát a gondolatjel is hibás elnevezés a gondolatjegy helyett. Mert ha jelentené a gondolatot, ki is mondaná. De a gondolatjegy elhallgatja a gondolatot, csak a jegyét pontozza le. Épp ilyen hibás a rendjel, érdemjel szó is, rendjegy és érdemjegy helyett. S a mondottakból megérthető micsoda alkotás a jellem szó is. A karakter jegye az embernek, nem jele. De lelkes nyelvujítóknak kasza, kapa nem volt különbség. * jelen idő Elbeszélésben ahol csak átváltható a mult idei igealak jelenre, a magyarnak kedvesebb. Közelebbre is helyezi a történetet. * jelenleg Ez is csak olyan szófaragvány, mint ahogy a fagy ige helyébe ezt akarták tenni jegez. Az ónyelvi jelennen szó való a helyére meg a most szó. * jelez Hibás ha e helyett áll: ábrázol. N. mutat. * jellem N. jel. * jelvény Még a születése számát is följegyezték, talán hogy 1945-ben megünnepeljük majd a jubileumát. Csinálhatták volna még: gőzvény: hajó, lábvány: csizma, rongyvány: bankó, tusvány: kép. * jelző A nyugatosok költészetében a jelzők halmozása: három-négy jelző egy-egy név előtt. >Szines, illatos, szende lágy fuvalmak.< ... Nem lévén gondolataik, szavakat írnak. A magyar csak jelzővel jelez. Ha már kettő a jelzője, akkor vagy különböztet vele családnevekben, vagy valami szokatlan ünnepies nyomatéka van a soron. Szóval az már fokozás, félrelépés. De azért megengedhető. Mégis hogy nem rendjénvaló, látszik a két jelzőnek és-sel járó kapcsolásából, ha nem családnév a két jelző. (Merthiszen a családnév is jelző: Szabó János. De lehet felvégi Szabó János is. De már azt csak tréfaképpen mondhatom: Kunkorgós bajszú, hasas, pipás, ripacsos felvégi Szabó János. Mert a mi nyelvünk nem tűr homályt, hosszuságot, függesztéseket. Mingyárt tudni akarjuk: kiről van szó? miről van szó? Nomád nép voltunk: nemzetünk lelkében van, hogy amit kérdez, jó és hamaros értesülést vár rá, s ő is ha felel, nem kötözi kinpadra senki figyelmét. Ez a törvény intézheti a mágnásnevek irásának kérdését is. Ha nem szükséges a megkülönböztetése, hogy a grófot, bárót elől emlitsem, s mégis elől mondom, akkor vagy a szolgák nyelvén szólok, vagypedig magyar szavakkal németül. * jelzők helytelen irása Egy cikknek a cime a Budapesti Szemle 1918.-i folyamában: Az első isonzói csata. Helyesen: Az isonzói első csata. Vagy még helyesebben: Első csata lsonzónál. * jelkép, jelképez Jelképez badar szó. Jelkép az olyanféle kép, mint amilyen a szegedi hajóhidon volt a nagy árviz előtt: deresen fekvő paraszt, s mellette hajdu amint balkézzel a földön heverő pipára mutat, jobb kézzel meg a pálcát emeli. De nem jelkép mindaz ami csak kép, ami csak ábrázol. * Je m'en fiche Legyintek rá. * jogar Jog: tőszó, -ar: nyelvrontó képző. Jogar, aki nem érti, tanulja meg, hogy királyi pálca. A jog eredetileg jobbot Jelentett: jogja valakinek, jobbja. Tehát ha jog-ból jogar lehet, a balból balar alkotható. Mi szokott lenni a balkezünkben? Keztyü. Tehát: balar == keztyü. * jó- (gut-, wohl-) Azok a jóval kapcsolt szavak, amelyekben a jó fölösleges, mind idegen bűzüek: jóakaratu (Wohlwollend) szives, jóságos. jóhangzás (Wohlklang). jóhiszemü (Gutmeinend). Jóhiszemü és rosszhiszemü olyan, mintha mondanád: jóvallomu, rosszvallomu, jóvélemü, rosszvélemü. jóindulatu (Wohlwollend). jólét (Wohlfstand). jószagu (Wohlreichend). * joga van (hat Recht) V. ö.: igaza van. Máskülönben: jogosult, joga neki, jogos neki, van joga, megilleti. Ha tudjuk, hogy a jog szó a jobb (kéz) szóból eredt, nem alkalmazzuk helytelenül. * jót állani (gut stehen) Nyakamat teszem rá, kezes vagyok érte, kezeskedem, felelek érte. Az órás három évre felelős az óráért, nem pedig jót áll. Mert ahogy rosszat állani nem lehet, jót állani se. A magyar gondolkodásában a jót, rosszat se nem álljuk, se nem üljük. * jótálló Jó szóval: kezes, szavatos. * jólábon él valakivel vagy bizalmas lábon Bizalmas lábon állnak. Német képek. A magyarnak bizalmas lába nincsen, mert bizalmatlan lába se lehet. Élni meg nem lábon élünk valakivel. * jövök! (Ich komme) A jövés közeledés. A menés távolodás. Hazulról megyek. Haza jövök. Valakihez megyek. Valaki hozzám jön. Ahol most vagyok, ide jöttem. Ahonnan távoztam, onnan mentem. Azt kérdi valaki tőlem: - Eljösz-e hozzám? Ha nála vagyok, azt felelem: - Eljövök. Ha nem vagyok nála, azt felelem: - Elmegyek. Együtt vagyok Péterrel s távozom tőle. - Várj még. Jövök azonnal. (Tehát visszatérek.) Telegrammokban fülszaggató olvasmánya >jövök.< Mert aki telegrafál az hozzám jöhet, de ő maga nem mondhatja, csak azt: hogy megyek. Mindig a hozzám és tőlem, az ide és oda szabja meg a jövés és menés mondását. Regényben is rossz: Vendége jött. Mert ide jött hozzám. Tehát igy jó: Vendége érkezett, s az érkezésnek egyéb kifejezései. Tisztába jönni (Ins Reine zu kommen) == tisztázódni. A teritő az asztalra jön (Die Decke kommt über den Tisch). == A teritőnek asztalon a helye. A teritő az asztalra való. Méregbe jött. == Megdühödött, megharagudott, megmérgesedett. Lélekzethez jött. == Ujra lélekzett. Levegőre kapott. Észre jön. == Eszelkedik. Eszmél. Észre tér. Kedve jön rá. == Kedve szottyanik. Kedve buzdul. Kedve kerekedik. Nem tudok vele kijönni == ... egyezni. Nem egy huron játszunk. Ugy vagyok vele, mint kutya a macskával. Hogy jövök én ahhoz? == Hogy illet az engem? Mi közöm vele? Hogy fér az énhozzám? Rájön. == Ráeszüdik, megtalálja, ráakad, rátalál, rábukkan. (Die Reihe kommt an jejeden)[] == mindenkire rákerül a sor. Magához jön (zu sich kommen). == Eszmél, föleszmél, eszüdik. (A magyar se nem jön, se nem megy magához vagy magától. Lipótmezei gondolat volna!) Ehhez jön még (hiezu[] kommt noch) = ehhez járul még. Ehhez még a... Intés: A jön mindig gyanús, ha más szóval helyettesithető. Próbakő: jön helyett mond megy. A jövök szó hibás alkalmazása a térek és jutok helyett is bizony busitó. Mondatokban gyakran teljesen elhagyható, éppúgy mint a van ige. Pl.: Erst kommt die Wahrheit, dann Platon. - Első az igazság, azután Plátó. * jubiláris év A régi nyelvben öröm-esztendő. Más értelemben lehet emlék-esztendő, emlék-év is. * jut Csak akkor rossz, ha nem erreichen, ankommen zu Teil werden értelmében irjuk. Leggyakoribb az eszébe jut helytelen alkalmazása eszébe ötlik, eszébe fordul smf. helyett. * jutány, jutányos Butány. Butányos. Ostoba csinálmány. Olcsó.
* * kaleidoszkóp képejtő cső. * kántortanitó Ha ló-tanitó olyan tanitót jelent, aki lovakat tanit, kántortanitó csakis olyan tanitót jelenthet, aki kántorokat tanit. Persze a mi tanítóink nem igy értik, hanem hogy kántor és tanitó. De ha valaki pl. asztalos és ammellett kertész is, bizonyára nem azt írja a neve alá, hogy asztaloskertész, hanem azt, hogy asztalos és kertész. * kap Magyar ember nem kap golyót a lábába, sem egyéb részébe a testének, hanem: Lábon éri a golyó, vagy a lábába lőnek, vagy a lábába hatol v. csapódik, v. esik, vagy smf. hatol a golyó, - a manó sorolhatja el mind, hányféleképpen juthat belénk a baj, hogyan és miképp szerezzük. De kapni csak a mozdulatunk kaphat, akár testben, akár értelemben, akár érzelemben.[] Épp igy idegen a kikap szó is, mikor büntetés értelmében mondják a gyermekre. Ha accusativussal áll a kap, olykor az éri, jut (neki), részesül igéket szoritja félre. Pl. A virág nem kap elég napfényt: nem éri eléggé a napfény. * kapricirozza magát Megmakacsolja magát, vagy megkutyálja magát. * kapuciner barátkávé. * kárhozat Vélném hogy a kárhozat hibásan irt szó kározat helyett. Épp olyan mintha határozat helyett irnánk határhozat, - kövezet helyett kövezhet, - zsinórzat helyett zsinórhozat. * karöltve Olyan mintha mondanám: fejvakarva, lábreszketve, kézmosva. Magyarul: karon, karbaöltekezve, egymás karján. * kárpótolom Kárpótlás épp oly jó szó, mint vizivás, mint kása-főzés. De ha azt mondom: - Én önt kárpótlom ezért meg ezért, - az épp oly rossz mintha azt mondom: - Önnél viz-iszok. Ön hús~eszik. A szakács kása-főz. A pogány kereszt-feszit. Leggyakrabban a megvigasztal, vigasztal ige a helyénvaló beszéd. ... folyt.köv. ... |
- nyomtatható változat