(Megjegyzés:
A hun nyelv bizonyos nyelvjárási sajátosságokat mutat: egyazon szó j -
s és j - nélküli formáit láthatunk. A Detre Csaba által közölt
eredeti igealakok - mint mindenütt az Áttekintésben - félkövér betűkkel
nyomtatva szerepelnek, „j-s” nyelvjárási sorként. Mellettük, *csillag – jel
alatt a „j - nélküli” nyelvjárási változat oszlopocskái láthatók, amelyek
feltételezett igealakok, és csak a szemléltetést szolgálják. A két nyelvjárás
rendszerszerű feltüntetése nem bizonyosság.)
Ha igéről
akarunk beszélni, azonnal a létigére gondolunk. Két nyelv összevetésének
is kézenfekvő szempontja: hogyan viszonyulnak egymáshoz létigéik. A hun és
magyar létige jól viszonyul: megfelel egymásnak.
vojgen~ vagyni,
vanni! (Ezt nem gondoltuk: külön számít a két létige, és fennmaradt mindkét
alak!)
J-s nyelvjárás
// J- nélküli nyelvjárás
// J-s nyj.
//J- nélküli
nyj.
*
*
1. ein vojgum
én vogum minkh vojgimunkh
mink vogimunk
2. ti vojgisz
ti vogisz tikh
vojgitukh
tik vogituk
3. űj von
ü
von
üjkh vontukh
ük vontuk
A leinin
~ „leszni” > lenni!
J-vel
J
nélkül
J-vel
J nélkül
*
*
1. ein leszim én
leszim
minkh leszinkh mink
leszink
2. ti leszil ti
leszil
tikh lesztikh
tik lesztik
3. üj leszin ü
leszin
üjkh leszenikh
ük lesznik
A vojgen
ragjai nem változtak csak módosultak, cserélődtek, mivel nincs még alanyi –
tárgyas ragozás a hunban. Ez tárgyatlan ige, a magyarban tisztán alanyi
ragozású. A leinin egyes szám 1. személyben szintén leszek lett,
3.-ban f végződésű, a leszen régies –
ritkán használt alak. Nyilván ez jövő idő. A középkorban még bővülő az
időrendszer, pl. a Hiszekegy eredeti szövegében: fogantaték, szenvede,
eltemetteték, felméne, lészen eljövendő. A leszen még érthető, „régies” alak.
Újabb korunkban rohamosan sorvasztjuk egykor gazdag rendszerünket..
Közelmúlt
(Magyar!)
Az utolsó mgh. illeszkedése után ¯
*
*
1. ein
volam
én volám minkh
volánkh mink volánk
2. ti volajsz (l)
ti volász (l) tikh volántukh
tik volátok
3. üj volaj
ü
volá
üjkh volánukh
ük volának
Második
személyben: te valál lett. Kettősség jellemzi ma is a második személyt: te
írsz, de: nézel; vársz, de: végzel, sőt ugyanazon szóban is ingadozhat a
kifejezésmód. A harmadik személyben is inkább ü vola lenne, a j inkább
kettőshangzó: üi, volai, ahol a zárt i eltűnik, kivéve a makacs nyelvjárási
területeket. (Az írsz, nézel – kettősség a sumerban is megvolt!)
Régmúlt idő
J-s
nyj.
J nélküli nyj.
J-s
nyj.
J nélküli nyj.
*
*
Ein voltum
én
voltum
minkh voltunkh
mink voltunk
Ti voltajisz
ti
voltász
tikh voltajtikh
tik voltatik
Üj voltaj
ü
voltá
űjkh voltukh
ük voltuk
Az ein nem
minden nyelvjárásban alakul át én-né. Bizonyos sajátosságok megmaradnak a mai
napig, pl. Erdélyben: űk, űjk.
Feltételes mód,
jelen idő
J-s
nyelvj
J-nélküli
J-s
J-nélküli
*
*
Ein leininam
en leninam minkh leininankh
mink leninank
Ti leininasz
ti leninasz tikh leininatikh
tik leninatik
Üj leininaj
ü leniná üjkh leininakh
ük leninak
Feltételes mód,
múlt idő
J-s
J- nélküli
J-s
J- nélküli
*
*
Ejn volünam
én volünam minkh volünankh
mink volünank
Ti volünasz
ti volünasz tikh volünathikh
tik volünatik
Üj volüna
ű volüna űjkh
volünakh
űk volünak
A * csillaggal
jelölt oszlopocskákban a feltételezett, J- nélküli ragozási sor mutatja a másik
változatot a személyes névmások és az igék sorában. Érzékelhető, hogy a
névmások kettőshangzók nélkül gyakoribbak vagy ismerősebbek, mint J-s
alakjukkal, és az igék kiejtésében is ismerősként jelenik meg a J nélküli
hangtest. Az igék ezzel a szóalakjukkal „készen állnak”arra a változásra,
amelyet bizonyára a beszéd felgyorsult ritmusa váltott ki a többszótagú
szavakból: a rövidülésre. A szavak „redukciójában” részt vesz valamennyi
szófaj, de a nyelvi nyomásnak főképp azon szavak vannak kitéve, amelyek több
tagúak, van bennük nyitott szótag (azaz magánhangzóra végződő), valamint a szó
jelentéstöbbletet kap. Ezen azt értem, hogy a mondat mondanivalójából, a benne
halmozódó nyelvtani jelentéshalmazból a szóra is jut kifejezendő tartalom,
amelynek hordozására a nyelv újabb és újabb elemekkel próbálkozik.
Egy-egy nyelvi
jel (és itt főképp a végződésekre gondolunk) szerepvállalása sok feltételtől
függ; az analógiák működése redszereket alakít ki a nyelvben, kihullanak
a társtalan elemek, a hangzósságnak, gazdaságosságnak is nagy szerepe van, és
még sok tényező függvénye. Ami időt, nyelvi eszközöket leköt a kifejezendő
nyelvi igény, mondanivaló, annak egy részét igyekszik visszaszerezni a nyelv,
konyhanyelven mondva: ahol tud, spórol. E nyelvi ökonómia volt az előidézője
sok rövidülésnek és egyszerűsödésnek, melyek sorában az úgynevezett „nyíltszótagos
tendencia” az egyik legismertebb ősi folyamat. Horger – törvénynek is
nevezik a népszerű nyelvészetben, és főképp a második, nyílt szótag kiesését
jelenti.
A fenti igéink
közül is sokan átmennek majd e változáson a későbbi századok során, amíg elnyerik
végső alakjukat vagy alakjaikat. Nézzünk egy példát. A vojgen és a lejnin
két szótagos, és ezt a nyelv megszokta, ha megmaradnak az alakjai ebben az
időtartamban, csak a szóvégek változnak: új ragot ragasztunk rá. Például:
vojgum, vojgisz, vontuk, stb. Ha azonban a nyelvi jelek megszaporították a
szótagokat, igyekszik a nyelv megszabadulni a „fölöslegtől”. Nem nehéz
meglátni, melyik szótagjukat „hagyják le” és miért éppen attól „válnak meg” a
következő hun igealakok: vojgimunkh, leszenikh, lejninam, lejninatikh,volünakh,
stb. A gi, ni, lü a második, egyúttal nyílt szótagok. Mielőtt kihullanának a
magánhangzók és velük a szótagok, mássalhangzó – torlódások lépnek fel a
szóban, és ez a hangok egymásra hatásával jár.
A sok
lehetséges következmény újabb fejezeteket ír a nyelvfejlődésben és
nyelvtörténetben…Az iménti igéket azért ne veszítsük szem elől. Mivé lesznek?
Ezzé: vogymuk – vagyunk, lesznik – lesznek, lennám – lenném,
lennátik – lennétek, volnák…Közülük még eztán is ki kell ejtenünk
kettőt: a majdan kialakuló rendszerben a lenném tárgyas alak lesz, amelynek
tárgyatlan igén, de főképp eme létigén nincs helye, a volnák – ról ugyanez
állapítható meg. A szabályszerűségek alól valami miatt gyakran keresnek
kibúvókat is a szavak, és megmarad sok ilyen, a „ szabály alóli kivétel”.
menin ~
menni
minem
*
minenkh
minesz
(Szabolcs: mensz.) mintekh
minej
j > Æ
minmekh > nn
jüven
~ jönni Felszólító mód: jüvü!
jüvem
v > Æ
jüvenkh
jüvesz
v > Æ
jüvtekh v > Æ
jüvej j >Æ
v > Æ
jüvmekh v > Æ
vün
~ eljönni, vendégségbe ~ vü!
vüm vünkh
vüsz vütekh
vüj vümekh
//M
Értjük a
ragozást, de nem mond semmit, mert nem maradt meg a szó a magyarban. Megmaradt
viszont a tőn, de ez a tenni ige rövid alakja. Vü! Ez a felszólító módú
ige a „v”, mert az ü már felsz. módjel!
asta
kapott valamit (?)
//? Még nincs példa magyar létére.
asten
kapni, megkapni. „Hiányosan maradt meg” D. Cs.
amtin
adni:
//M
ein amtam mink amtankh
ti
amtasz tik amtatokh
üj amtaj üjk
amtakh
//M
A szó
szabályszerű hangváltozások után nyeri el mai alakját: amtin – antin – antini –
antni – adni.
Égi igék igéznek…
Olvastam valahol: Vadató
nevű szikla ill. csúcs állt a régi térképen, átjavították az újon Vadálló
sziklának. A *vadató a vadatin ige (származtatni) mnévi igenévi
alakja. Sokszor megőrzi a földrajzi név (vagy családnév, tájszó, más nép…) az
ősi hunmagyar szavainkat. Az ember kíváncsi. Megbízható válaszokra vár
kérdéseivel. Mi az összefüggés a golyó és a Golgota között? Sokat
töprengtem, soknak feltettem a kérdést. „-Véletlen”. A golyó és koponya
hasonló alakú. „-Véletlen”. De a Koponyák hegye akkor a golyók hegye is, azért
Golgota. – Á, az is véletlen. És gyanús, aki így ábrándozik! Minden rendben
van? - Igen - mondom. A szót megnéztem. Arámi eredetű. Az arámi nyelv
Jézus anyanyelve! –Á , képzelődsz… Vagy latin lehet a szó. – Persze, az ETSz
szerint a golyó latin szó. Volt gömbünk (teke), sár szavunk (sárteke)
külön koponyánk, minek volna még a golyó szó? – Latin! –Na jó, latin, de ki adta
a latinoknak? Ismét eljött az ideje a gyermeki kérdéseknek, a miérteknek. A jó
szülő nyugodtan, játékosan, szeretettel válaszol. Ha van szülő. És az jó.
Hunmagyar szavaink igévé lettek, valahányan. Az ég a hun nyelv szerént: IGE.
alta
át
//M Az l eltűnése gyakori: olt, keltü, volt (ott,
kettő, vót: ez utóbbi magyar nyelvjárási alak). De vissza is tér: „Által
mennék én a Tiszán ladikon…” (Népdal)
béwrün
bejönni
//? Kívülről. A r itt érthető,
honnan? kérdésre. De ez a vün ige, wrün alakkal! R-es alak, mint a /hegaratü/.
bé, béh,
béj
be
//M Talán a béw is ide sorolandó. (Lásd, előbb.)
hijthe
ide
//M A gyenge mássalhangzók helyett egy erős jött:
h, j, t, h ~ d.
szeit
szét
//M Varbócon még mindig szeit hangzik.
ut
ki
//?
vojthe
oda
//M Mély msh. – távolit jelent. V. ö.: hijthe.
wra
rá
//M Várható volt, a wara után. Megállapítható,
hogy az ut igekötőt leszámítva mindegyik magyarnak mondható. Csak még
kevesen vannak.