Didymos Júdás Tamás evangéliuma, 22. bekezdés (22. pont)

22. Jézus kisgyerekeket látott, akik szoptak. Mondta tanítványainak: Ezek a szopó kicsinyek hasonlítanak azokhoz, akik bemennek a királyságba. Mondták neki: Ha mi kicsinyek vagyunk, be fogunk menni a királyságba? Jézus mondta nekik: Ha a kettőt eggyé teszitek, a belsőt olyanná mint a külső, a külsőt mint a belső, a fölsőt mint az alsó, a férfit és a nőit egyetlenné teszitek, hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nő nő; ha szemek helyébe szemet, kezek helyébe kezet, lábak helyébe lábat tesztek - akkor fogtok bemenni.
(Mt 18,3; Mk 10,14)

Jézus itt megfogalmazza, hogy a kisded számára mindkét emlő egyformán fontos - a két emlőben is csak az Emlőt látja. Apja, aki férfi, anyja, aki nő, egyformán kedves - mindkettőben a Szülőt látja. Minden, amiből több van - csak egyet lát, a Lényeget látja.

Nézzük csak - milyen is a magyar nyelv?

Jézus fenti szavainál maradva: aki magyar nyelven helyesen beszél, az kettő után egyes számot használ; "belső"-"külső" szavaink: 1 mássalhangzó eltérés van a kettő között (a magánhangzó csak követi a mássalhangzóváltozást); "felső"-"alsó" szavak, régiesen: "felső"-"halsó": szintén 1 mássalhanzóeltérés (magánhangzókra u.a. vonatkozik); továbbá nyelvtanilag semmi különbség nincs a férfi (hím)-nem és a nő-nem között, mert a főnevek nem utalnak nemekre, és ennek következtében sem a névelők, sem a jelzők, vagyis semmilyen járulékos nyelvtani elem sem szerkezet nem jelzi a főnév nemét; páros szerveinket, mint a szemeink, kezeink, lábaink - egyes számban használjuk, vagyis szemek helyett szemet, kezek helyett kezet és lábak helyett lábat használunk, "teszünk".


Vagyis aki magyarul beszél és gondolkodik, az olyan világban él és gondolkodik, amely alapvetően a lényeget láttatja, azt fogalmazza meg; ennek következtében közel van a Jézus által fent nevezett királysághoz, olyan közel, amennyire csak lehet.


Érdemes megjegyezni, hogy fenti gondolatmentnek egy homályos pontja van, mégpedig a fordítás, pontosabban fordítások. Az általam látott fordítások ugyanis nem tudnak mit kezdeni a páros szervek egyes számban való megnevezésével. Ennek megfelelően az egyik fordításban: "kezet kéz helyébe" szerepel, másikban "kezet kézért [tesztek]". Látható, hogy fogalmilag nem tudják megragadni a többes szám és az egyes szám különbségét, éppen ezért kifejezni sem tudják azt. Feltételezem, hogy az eredetiben a többes szám és az egyes szám különbsége szerepel, ugyanis fenti idézetben Jézus minden szava arra vonatkozik, hogy a több-ből egy legyen, és a különbségek ne kihangsúlyozódjanak, hanem összeolvadjanak. A lényeggé.

<vissza<